Délvilág, 1991. június (48. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-20 / 143. szám

Kinek van kedve szülni? Tisztelt Szerkesztőség! Még május 3-án olvastam az újság első oldalán, hogy „szociális ér­zékeny” a vásárhelyi önkor­mányzat. Nekem erről más a véleményem. Ha az lenne, nem zárná be például a Lenin utcai bölcsődét. A kábeltévén néz­tem az ülést, amikor a bölcső­dék ügyét tárgyalták. Felhang­zott, hogy sokba kerülne a fel­újítása a Lenin utcai bölcsődé­nek, beázik a tető, csak éppen arról nem esett szó, hogy több­ször is javította a kórház bri­gádja nem kis pénzért. Csak egyszer se jól és becsületesen. Jobb lett volna, ha az új gazda­sági igazgató a bezárás helyett, azt nézte volna meg, ki a felelős a rossz munkáért, amit végez­tek a karbantartói. Hiába ajánlják a Vorosilov utcai böl­csődét, nekünk az nem jó, nem esik útba. Nem írtam volna, csak az a „szociális érzékeny” titulus hozott ki a sodromból. Már nemcsak attól kell félni, hogy a gyerekeket felveszik-e továbbtanulni, hanem attól is, hogy bölcsődébe se mehet oda, ahova szeretnénk. Szabó nevű képviselő úr a magánbölcsődé­­ket ajánlotta, oldják meg ott­hon a szülők a gyerek elhelye­zését. Csak azt felejti el, hogy nem mindenki kap több helyről is fizetést. Sajnos a gyesből csak az él meg, aki igénytelen, vagy eltartja a férje, esetleg milliomos. Csodálkozunk, hogy nincs elég gyerek. Én nem, hiszen már a bölcsődések helyzete sincs megoldva. Ez­után sorba bezárhatják az óvo­dákat és iskolákat is, kinek lesz kedve egyáltalán szülni? Vagy éppen az a cél? Nem ezen kel­lene spóroni, mert ez később visszaüt. Inkább a játékterme­ket zárnák be, de ezek ugye virágozhatnak. A kisgyerekes szülők meg csináljanak, amit akarnak. Biztos a bölcsőde he­lyén is egy jól fizető gmk fog nyílni. Elfelejtik a képviselő urak, hogy az ő gyermekeik is voltak és lesznek is bölcsődé­­sek. Kívánom nekik azt az ér­zést, ami most nekem van. Egy elkeseredett szülő, Mezei Józsefné Hódmezővásárhely 6“ Ismét a Körös-torokról Alig két hónapja alakult meg a Csongrád-Köröstoroki Üdü­lőtulajdonosok Érdekvédelmi Egyesülete, melynek héttagú választmánya azóta már két­szer ülésezett. Ülései nem ke­vésbé viharosak az emlékeze­tes alakuló közgyűlésnél. A legutóbbi ülésre meghív­tuk a Csongrádi Idegenfor­galmi Igazgatóság vezetőségét is. Ezen az ülésen sok, évek óta visszatérő problémát vitattunk­ meg és úgy érezzük nem túl sok előrehaladás van a dolgok vite­lében. Mindkét félben az a kö­zös vélemény kezd kialakulni, hogy ennek a kényszerházas­ságnak a felbontása tenné bol­doggá őket. Az igazgatóság ugyanis kevesli a — korábban általuk megajánlott 500 forint/év — költségtérítési díjat (ami közel 400 üdülőtulajdonos kö­zel 200 ezer forintja). Koráb­ban ezt az összeget tartottuk kölcsönösen elfogadott ,,siker” számnak. Az üdülőtulajdonosok pedig sérelmezik, hogy a költségve­tés ellenére nincs meg a mara­déktalan ellenszolgáltatás (jú­nius 12-én még nincs sorompó felállítva, nincs bevétel, szaba­don járnak-kelnek a járművek az üdülő területén. Nincs szú­nyogirtás, pedig elviselhetetle­nül sok a szúnyog. Nincs elké­szítve az új házirend, pedig an­nak javaslatát május 16-án le­adtuk az igazgatóságnak, de egy hónap után érintetlenül visszakaptuk...). Lehet, hogy az üdülőtulajdonosok lépnek fel túlzott igénnyel az igazgató­ság iránt?! Lehet. De az is biz­tos, hogy jóval több ígéret hangzott el az emlékezetes áp­rilisi közgyűlésen az együttmű­ködést illetően. Sok magánüdülő-tulajdonos sérelmezi, hogy a térítési díja­kat csak hétköznap és az igaz­gatóság irodájában lehet befi­zetni. Ez nagy gondot jelent annak, aki más vidékről, na­gyobb távolságról a hétvégei­ből csak néhányat tölt Csongrá­­don. A díjfizetés miatt Csong­­rádra jönni hétköznap nevetsé­­gesnek­ tartik. Ezt a problémát rugalmasabban kell megol­dani. Erre nem mutat készsé­get az igazgatóság, pedig eddig a költségtérítésnek mintegy 60 százaléka folyt be — bevallá­suk szerint! A magánvízórák felszerelé­sében mutatnak rugalmassá­got, bármilyen megoldást elfo­gadnak, ami a vízfogyasztást megbízhatóan méri. Itt azon­ban fel kell hívni az üdülőtulaj­­donos társainak figyelmét, a szabványtalan vízóra-megoldá­sok csak átmenetiek, mert a vízhálózat jövőbeni kezelője (feltehetően a Vízmű) a jövő évben átveszi a vezetékhálóza­tot és ő szabványos megoldáso­kat kér, így lesz, akinek esetleg kétszer kell szerelni vízórát. Ezt saját érdekében mindenki vegye figyelembe. Aggasztó, hogy az üdülőte­lep területén komoly szemétte­lep alakult ki, s ezt a gondnok­ság eddig észre sem vette, csak a helyszíni szemlén derült ki mindez. A választmányi tagok megál­lapítása szerint a parti sétányon újonnan felépült szolgáltató fa­barakkok nem a mai ízlés sze­rintiek, arról nem is beszélve, hogy a kempingből kisétálók elől elvette a jellegzetes táj szép kilátását. A dologban az a leg­szomorúbb, hogy a létesítmé­nyek nem ideiglenes jellegűek, hanem beton alappal ellátott tehát alapozott, évenként is­métlődően ugyanoda kihelye­zett faházak. Mintegy groteszk ellentétei az újonnan felépült korszerű Bank-nyaralónak. Ez azonban nem elsősorban a ma­­gánüdülő-tulajdonosok ügye, hanem a városé. Szabályozás várható a vízisí­zésben. Tekintettel az újonnan beinduló hajóforgalomra, a Körös-toroktól felfelé, a strand vonalában nem lehet vízisízni, mivel fokozott balesetveszélyt hordozna magában. Ugyanígy megnyugtatóan rendeződik a motorcsónakok kikötőhelye is, mivel az elmúlt évben ebből is súlyos baleset keletkezett. Biztató, hogy az idényben beindul a sétahajójárat, ami feltétlenül serkentőleg hat az idegenforgalomra. Tárgyalá­sok folynak a MÁV-val kirán­duló nosztalgiavonat beállítá­sára. A fentiek ellenére a választ­mányi tagok legutolsó megbe­széléséről úgy keltek fel, hogy nem érzik megnyugtatónak az előrehaladást a Csongrádi Ide­genforgalmi Igazgatósággal, ezért feltétlenül szorgalmazni kell az egyesületnek az elvá­lást. Ezzel még a jelenlévő igaz­gató is egyetértett. Nagypál Ferenc elnök Hogy is van ez? Nem találok szavakat a fel­háborodásom kifejezésére. Megválasztottuk az ország­gyűlési képviselőket. Azt gon­doltuk, hogy ezek felelős em­berek és pártjaik is hasonlóan ! A ■ A ^ postabontás ________■_______________ •.­­.____________ felelősek azért, amit tesznek, vagy nem tesznek. Most többek között megal­kották a kárpótlási törvényt. De hogyan és minek? Miköz­ben alkottak, több helyen meg­sértették az alkotmányban rög­zített jogokat, elveket. A köz­­társasági elnök ezek közül né­hányat — jogsértésnek tűnő paragrafust — az Alkotmány­­bíróságnak átadott, hogy adjon megnyugtató választ, hogy azok sértik-e az alkotmányban foglalt jogokat, vagy sem. Amikor az Alkotmánybíró­ság az eléje terjesztett részeket törvénysértőnek találta, külön­féle vezető személyek nem átallották kijelenteni, hogy az Alkotmánybíróság elgáncsolja a kárpótlási törvény megvalósí­tását. Az Alkotmánybíróság visszaélt a törvényben megha­tározott jogával. Az Alkot­mánybíróság a jelen helyzetben nem szolgálja a nép érdekeit. Módosítani kell az alkotmányt, amelyben az Alkotmánybíró­ság helyzetét újra kell szabá­lyozni. Hát kérem az Alkotmánybí­róság gyalázatos munkát vég­zett, mert merészelte a jogsértő törvény vizsgálatra átadott sza­kaszait törvénysértőnek minő­síteni? Az embernek megáll az esze. Megcsinálják a rossz, se­lejt munkát és a hiba felfedező­jét teszik felelőssé, amiért csap­nivaló munkát végeztek.­­Ez majdnem olyan, mint amikor egy munkás rosszul készít el egy munkadarabot és felelős­ségre vonja az ellenőrt. A kü­lönbség csak annyi, hogy a munkás ezért nem kap fizetést és jó esetben nem kell neki kártérítést fizetni.­ Ez az egész felháborodás csak azért van, hogy nagy hang­gal eltereljék a gyanútlan em­ber figyelmét a saját rossz mun­kájukról. Kis és lelkiismeretes odafigyeléssel ezt el lehetett volna kerülni. Úgy gondolom, hogy már megint tollashátúnak néznek bennünket, mint a ka­matadónál. Az Alkotmánybí­róság jogtalannak találta, hát módosították az alkotmányt. Hát mi ez az alkotmány. Úgy csavarják és akkor, amikor csak akarják, hogy megfeleljen a szájuk ízének? Javasolnám a tisztelt tör­vényalkotóknak — bár ez a javaslat soha nem jut el hozzá­juk — hogy alaposan tanulmá­nyozzák az alkotmányt, és ami­kor törvényjavaslatot készíte­nek, vessék alá azokat az alkot­mány szellemének. Mert ha ezt nem teszik, ugyan minek van az alkotmány? Nagy Endre Makó Amíg van erő Kedves Pedagógus Társaim! Mint minden évben, most is eljött a tanév vége, sok gyerek örömére. Természetesen kollé­gáim is várják a megérdemelt pihenést, de ugyanakkor már tervezik a következő tanév munkáját is. Sokan közülünk (mint minden évben) nem tér­nek vissza a megszokott mun­kához,­ hosszabb vakációra mennek , nyugdíjba vonul­nak. Több alkalommal voltam ta­núja nyugdíjas kollégáim elkö­­szönésének, búcsúztatásának. Ezek a búcsúzások mindig fáj­dalmasak, könnyesek voltak. Nem értettem, miért. Akkor magamban megfogadtam, ha eljön az idő, az enyém nem lesz ilyen, tele lesz örömmel. Olyan gyorsan rám került a sor, mint egy villanás. Szinte el sem tudtam hinni, és ami a legfontosabb, nem éreztem az évek súlyát. Valami olyan örömteli várakozással voltam teli, mint amit egy újabb lehe­tőség adhat az élet másfajta kipróbálására, egy másfajta al­kotásra, örömszerzésre. Vár­tam rá, készültem rá, a pilla­natra és az ezt követő napokra, évekre...! Ha visszatekintek az évek hosszú sorára..., bizony nekem is voltak problémáim, kudarcaim, de azok mind el­mosódtak már. Csupán azt ér­zem, szép volt, jó volt, ... de elég volt. Ez utóbbi nem azt jelenti, hogy megelégeltem ezt a munkát. Inkább az értékek átrendeződését jelenti. Nekem se volt könnyű egyeztetni az időt, az energiát a család, a munkahely és a társadalom el­várásaival. Sajnos főleg a csa­lád sínylette meg azt, hogy sze­rettem a munkám és néha túl sokat is vállaltam az ő rová­sukra. Úgy éreztem, a hátra­lévő éveket már csak nekik szentelem (addig, amíg erőm, egészségem engedi), hogy szebbé tegyem életüket, kárpó­toljam, amit lehet. Sajnos, hogy erre csak akkor gondo­lunk, amikor már szeretteink közül elmentek néhányan. De azt is vallom és hiszem, hogy addig kell nyugdíjba menni, amíg van erő, egészség, alkotókedv és van kiért al­kotni, élni. Most búcsúzóul azt kívánom valamennyi kollégámnak, hogy hasonló erő, egészség részesei legyenek, örömteli várakozás­sal készüljenek azzal az érzés­sel párosulva, hogy életük nem volt hiábavaló, tettek valamit, ami hasznos és jó volt. A búcsú­zás nem volt nehéz, de a könny és a fájdalom itt van, mert a drága társ, kolléga nincs már... elkéstem. Nem érhette meg, hogy együtt örüljünk a múltnak és a mának. Fodor Anna Szeged „Aki hallgat, beleegyezni látszik” A hír szent, a vélemény sza­bad, vallják sokan. Milyen jó lenne, ha ez így lenne és nem fordítva, miszerint az újságíró véleményét hírként közlik, és az olvasók azt szentnek tartják. Szegény Bányai Úr interpre­tált egy írást úgy, hogy valótlan hír, illetve információ csapdá­jába került. Mit tesz ilyenkor az ember? Régi magyar virtus sze­rint, rögtön olthatatlan vágyat érez az írás után. Igaznak hitte azt, amit ott olvasott. Még most sem tudja, hogy a kihar­colt demokrácia nem más — még most itt nálunk —, mint büntetlenül embereket lejá­ratni. Bízom benne, ennek előbb-utóbb vége lesz, és élni, nem pedig visszaélni fogunk vele. Miről is van szó? A makói Városgazdálkodási Vállalatnál megüresedett igazgatói állás­hely betöltésének ügyéről. Mindenki tudja, hogy a VGV típusú intézményeket az álla­mosított vagyonok kezelésére, működtetésére hozták létre. Most a kárpótlási törvény elfo­gadásával és a tulajdonviszo­ nyok megváltoztatásával — a magántulajdon javára — betöl­tötték történelmi hivatásukat. Ezek után milyen perspektíva elé nézhetnek? A következő alternatíva lehetséges: vagy karcsúsítani kell ezeket a válla­latokat, vagy megszüntetni és vállalkozókkal helyettesíteni tevékenységüket. A karcsúsítás esetében a ter­melékenység a szolgáltatás színvonalának emelése a cél. A vezetést főállású igazgató nél­kül is el tudom képzelni mond­juk egy igazgató főmérnök sze­mélyében úgy, hogy a közép­vezetők nagyobb hatáskörrel vannak felruházva. Ezért mondtam és mondom azt, mi­szerint igazgatóra főállásban nincs szükség. Felteszem a kér­dést, akkor minek kell pályáz­tatni? Pályáztatni kell viszont az igazgató főmérnöki állást, és itt már egy létszámot csökkenteni lehet. A 27 fős képviselő-testü­letből én csak egy vagyok, és nem Kaifás. Véleményem egy a sok közül, azaz ahány ember, annyi vélemény. Végezetül én is egy székely viccel zárom írá­som. Nézzék el nekem. Turistabusszal Törökor­szágba utazott az idős székely atya. Visszatérve nem győzött kérkedni az ott látott és tapasz­talt dolgokról, a konyhába ösz­­szesereglett szomszédoknak és rokonoknak. Többek közt így áradozott: — Tudják, e kegyel­metek, hogy a törökök nem keresztények, hanem moha­medán vallásúak, a muzulmán törvény pedig megengedi a fér­fiaknak, hogy 4-5 feleséget is tarthassanak, nem úgy, mint mi szegény keresztények, akik­nek halálukig meg kell eléged­niük egy asszonnyal. Az öreg atyafi elbeszéléseit a felesége is hallgatta, aki a tűz­hely körül tevékenykedett, és roppant megbotránkozott fér­jének beszédén. Felháborodva fordult szembe az urával és azt mondta: — Hallja-é kend Ist­­ván! Mit bölcsködik kend itt a szomszédok előtt, hiszen kend kereszténynek is igen gyen­gécske, nem hogy muzulmán­nak. Aki ír, az szüleményéért nemcsak erkölcsi, hanem eti­kai felelősséggel is tartozik, önmagának és az újságolvasók­nak is. Vida Sándor települési képviselő Makó El a zöldséglovagokkal A Szentesi KOFA nagybani zöldség-gyümölcspiaca szerdán és vasárnap 13 órától tart nyitva a mezőváros hat hektár­nyi vásárterén. A bejáratnál or­szágos ártájékoztató található a napi árakról. A KOFA tagsági díja minimális, évi 1000 forint, ami sem a termelőnek, sem a kereskedőnek-fuvarozónak nem megterhelő. Az utóbbi he­tekben mégis rendkívül ko­moly gondot okoz a városnak, hogy közel hetven nepper (iparengedély nélkül működő házaló kereskedő — a szerk.) a piaci időn és téren kívül próbál üzletelni. Ezzel megkárosítja a termelőt, mert az országos árinformáció híján gyakran a reális ár feléért veszik meg a szamócát, paprikát, paradicso­mot; jogtalan előnyre tesznek szert a kereskedőkkel szem­ben. Nem fizetnek adót, nagy­ban vesznek és továbbadják, erkölcstelen konkurenciát te­remtve a hivatásos kereske­dőknek. A nepperek kereske­dői igazolvány nélkül, gyakran „kölcsön” teherautókkal jelen­nek meg, és a termelő egész kocsi áruját veszik meg egyben, kézben lobogtatott százasok kötegéért. Csak hazatérve jön rá a kertész, hogy messze áron alul vált meg munkája gyümöl­csétől . Ezen túl a város közlekedé­sében komoly fennakadások — a mellékutcákban és a parkíro­zóban üzletelő, rakodó „törvé­nyen kívüliek” — húsz-har­minc perces közlekedési dugó­kat okoznak. Félő, hogy felüti fejét a tiltott szerencsejáték, a zsebtolvajlás és a szexipar is. Ebből pedig nem kér az alföldi mezőváros sem. Éppen ezért a kereskedők, termelők közös kérésére a KOFA vezetősége elhatározta az önkormányzat képviselőivel tárgyalva, hogy rendet tesznek a KOFA pia­cán. Ebbe bevonják a közterü­let-felügyelet, a városgondnok­ság a rendőrség és a Köjál szak­embereit is. A piactéren kívüli adás-vétel a fentieken túl egészségügyi okokból is tilos. A „téren és időn kívüli” üzlet­kötőket a helyszínen bírságol­ják, lefényképezik és ismétlődő esetben szabálysértésért felje­lentik. A gyorsított­­eljárással lefolytatott vizsgálat, a kellő dokumentumok birtokában lévő rendőrségen talán észreté­­ríti a törvényen kívüli zöldség­lovagokat, a megtévedt keres­kedőket. Ha nem, az alkal­manként 3000-5000 forint bír­ság segíti a piaci törvények be­tartását. NMárlitván Szentes Búcsú a kamillától is? Köztudott, hogy a kamilla, — orvosi székfű — (latin nevén Matricaria chamomilla) világ­szerte legismertebb gyakori háziszer, gyógynövény. Forrá­zással készült teája nyugtató, görcsoldó, szélhajtó, gyomor-, erősítő, emésztést serkentő, iz­zasztó és fertőtlenítő. Külsőleg szemborogató, toroköblítő, foghúserősítő és még sok más gyógyhatása van. Sokaknak mindennapi itala kellemes íze és jó közérzetet keltő hatása miatt. Családunkban is hosszú évek óta fogyasztjuk. Estén­ként egy-egy csészével meg­iszunk, s használjuk gyógyszer­ként is. Nos, eddig nem is volt gond a beszerzésével, mert még alig egy hónapja is — például a filteres kamilla dobozonként 25 forintért kapható volt. A „hideg zuhany” most ért ben­nünket — és minden vásárlói joggal! — amikor a kereskede­lemben megláttuk az új árát. Az 5 dekás kamillavirág — pél­dául 48,50 forintba kerül, a filteres dobozonként pedig 60 forint! (Ez utóbbi így már drá­gább, mint az import ceyloni tea!) — Hogy jutottunk idáig? Mindenki tudja, hogy ha­zánkban — az alföldi szikes talajokon bőségesen terem minden évben a kamilla. Nos, miért van mégis, hogy így fel­srófolták az árát ennek a so­kunknak szinte nélkülözhetet­len gyógynövénynek?! Mind­ezt főleg a betegek sínylik meg elsősorban, mert a kispénzűek számára így már szinte megve­­hetetlen. Felmerül a kérdés: hát a hús és a sajt után most már a kamil­láról is le kell mondaniuk a szegényeknek, erről a fontos egészségmegőrző gyógyteáról? Ki tud erre megnyugtató vá­laszt adni? Várkonyi István Csongrád Rovatszerkesztő: KOVÁCS PIROSKA CSÜTÖRTÖK, 1990 JÚNIUS 20.

Next