Délvilág, 1992. január (49. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-14 / 11. szám
Drogok, füvek, bábák (Szenti Tibor vallomásai a 6. oldalon) CSONGRÁD MEGYEI HÍRLAP 1992/11 január 14., kedd óra: 7,20 Ft Hódikötből is megárt a sok? A Csongrádi Kötöttárugyár Rt. 1989. május 23-án alakult. A részvényesek - a Hódiköt, az Interag, a Délröviköt, a városgazdálkodási vállalat, az önkormányzat, valamint a csongrádi áfész - hatvanmillió forintos alaptőkét tettek le, a legnagyobb résszel azonban az anyavállalat, a Hadiköt képviseltette magát. Akkor mindenki azt gondolta a vállalkozó cégekről és a volt tanácsról: merész emberek állnak az élükön, különben nem kockáztattak volna ekkora tőkét egy szovjet exportra orientált gyár működéséért. Az idő azonban őket igazolta: az 1967-ben alakult üzem, 173 emberrel, szerény nyereséggel, Európának termel. (írásunk a 3. oldalon) • Belvízvédelmi program • Vásárcsarnok a piactéren Milyen lesz a helyi adózás? A tegnap délutáni, vásárhelyi közgyűlésen dr. Rapcsák András polgármester vezetésével több nagyobb anyagot tárgyaltak meg a képviselők. Egyebek között a kiemelten szereplő belvízvédelmi program részarányos megvalósítását. Régi gondja volt a városnak az időnként jelentkező belvíz. A tavalyi költségvetésben a városfejlesztési bizottság javaslatára beruházási munkákra 18 millió, fenntartási munkákra 4 millió forintot hagyott jóvá a közgyűlés. A belvízveszély enyhítésében bevezették a közhasznú foglalkoztatást, így 72 ezer méter nyílt árkok karbantartása vált lehetségessé (iszapolás, medertakarítás, rézsűkaszálás). Ennek köszönhető, hogy kritikus helyzet nem alakult ki a veszélyeztetett területeken. A bizottság elkészítette az idei tervet is, amelyben a költségvetés tárgyalásánál kérik a munkák anyagi fedezetének biztosítását. Mint ismeretes, a nem szorosan önkormányzati feladatok közé tartozó tevékenységet önálló formában működtetik, így került sor a piac vállalkozói üzemeltetésére. A tavaly februárban elkészült rendezési terv tartalmazza a már kereteit kinőtt piac bővítését, amelyben lehetőség nyílik új pavilonok kiépítésére, méghozzá úgy, hogy a későbbiekben a terület lefedésével vásárcsarnokká lehessen alakítani. Az elkészült tervek alapján megtörtént a kivitelezői versenytárgyalás is, ám a pályázatot nyert Hódpiramis Kft. visszalépett, helyébe a Bauszer Kft. került, de a megállapodást még velük sem tudták aláírni. Lapzártakor még tartott a helyi adózásról szóló rendelettervezet vitája, amelyről a holnapi lapszámunkban számolunk be. O. L. Kelemen Iván, a volt makói gimnazista katonai pályája során Maléter Pál és Kéri Kálmán munkatársa is volt, még 1945-ben Debrecenben, az ideiglenes kormány Honvédelmi Minisztériumában. Jutalma az 1947-es letartóztatás volt és a börtön. 1956-ban részt vett a politikai foglyok szövetségének megszervezésében, majd emigrált. Bécsben indított lapot Nemzetőr címmel volt börtöntársával, barátjával, Kecskési Tollas Tibor költővel. 1959- ben az USA-ba költözött, ahol ma is él. Még 4 napig Keressük az igazságot Könyve Adalék: Keressük az igazságot címmel hamarosan megjelenik Magyarországon, a Délmagyarország Könyv- és Lapkiadó Kft. gondozásában. Ebből közlünk részleteket - még 4 napig - lapunk 6. oldalán. Itt a vásárhelyiek beszélnek (Összeállításunk a 7. oldalon) Közérzet Az év eleji, szokásos leltározáskor hiányt észleltek a szentesi Damjanich laktanya úgynevezett M-anyagraktárában. (Ebben a helyiségben vészhelyzetekre tartalékolt felszereléseket, tárgyakat tartanak.) Sehogyan sem stimmelt a morfiummal és egyéb, kábítószernek minősülő gyógyszerfolyadékkal teli ampullákat tartalmazó faládák száma a papírforma szerintivel. Kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy egy láda, benne mintegy kétszáz ampulla, eltűnt. A Szegedi Katonai Ügyészség eddigi megállapítása szerint valószínűsíthető, hogy a kábítószeres ládát az év utolsó hónapjában lopták el a raktárból. Ami a tettes(eke)t illeti: szinte kizárt, hogy ei- Szentesen Eltűnt egy láda kábítószer visek jutottak volna az egyébként is őrzött laktanyai létesítménybe, úgyhogy a katonák között kell elsősorban keresni. Az ügyészség vizsgálata folyamatban van. MAG Pitvarosi olaj Matild igen nagy zajjal fogad. A fúrósok kutyája jelzi az idegent, pedig az elmúlt napokban igazán megszokhatta volna már az idesereglett érdeklődőket. De nem, ő bizony ugat, s úgy húsz méternyire tőlem fel-alá szaladgál a keskeny vaspallón. Közelebb nem jön, hisz az óriási malajban még el is süllyedhet. Engem is ezzel a veszéllyel fenyeget a sártenger, így kénytelen vagyok megállni. A hirtelen híressé vált pitvarosi olajkúthoz pedig látszatra könnyű az út. Már Pitvarosról látszik a 27 méteres torony, no meg az is, hogy nem a községben van. Túl Ambrózfalván is, Nagyér előtt. A sertéstelep bejáratáig kövesút vezet, aztán meg közelinek látszik a célba vett objektum. Csakhogy a csapáson csizma nélkül bajos a közlekedés, jobb felől kerülni viszont iszapbirkózást jelentene. A másik oldalon néhány méter szélességben elég hosszan sötétlik valami. De ez ne tévesszen meg senkit, ez még nem a földből jövő fekete arany, bár hasonlóan folyékony. Disznókból jött az, itt derítik. Szaga is jelzi, hogy jobb elkerülni. Szóval mikorra minden csapdát elkerülnek, a torony előtt a végtelen sár. Matild egész addig röhög rajtam a pallóról, míg egy lánctalpas Zetorral (itt csak egyszerűen traktornak mondják) elém nem jönnek. (Folytatás a 3. oldalon) Ez még nem Texas Csapdában a falu „A magyarság történetében nem egyszer jártak már a falvak népére nehéz esztendők, ígérgető és keserves tavaszok. Ám talán soha nem volt ilyen bizonytalan és reménykedő az évkezdet, mint mostanság. Miért e kettősség? Miért gondolunk gyakran arra: csapdába került a falu s kezdi elveszíteni a mindennapos munkába vetett hitét? Hiszen éppen most születtek meg azok a törvények, amelyek a régen elszenvedett sérelmeket, igazságtalanságokat akarják jóvátenni.” „Minek termeljenek, ha nyakukon marad a tej, a jószág? Hányan, de hányan panaszolják a kistermelők közül, hogy irtózatosan becsapódtak, felvették a súlyos hiteleket, beruháztak, épületekbe, eszközökbe, állatokba fektették a pénzt és most kész a csőd. Most mihez kezdjenek?” Sz. Lukács Imre írását ezekről a próbáló időkről lapunk 5. oldalán olvashatják.