Délvilág, 2003. február (59. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-17 / 40. szám

HÉTFŐ, 2003. FEBRUÁR 17. Az önkormányzatok is felkészültek a védekezésre A belvíz nem jön váratlanul Az Ativizig már egy hónapja belvízkészültséget rendelt el. A szakemberek szerint ha hirte­len enyhül az idő, a nagy meny­­nyiségű hólé nem tud a talajba szivárogni és elöntheti a mé­lyebben fekvő területeket. A ko­rábbi több millió forintos bel­vízi károk tapasztalataiból ta­nulva az önkormányzatok fel­készültek a védekezésre. Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativizig) működési területén jelentős mennyiségű hóban tárolt vízkészlet gyülem­­lett fel. Ez az jelenti, hogy egy hirtelen jött enyhülés következ­tében annyi víz zúdulna le, mint­ha 40-50 milliméter eső esne egyszerre. - A gyors melegedés vagy eső esetén a hóló nem tud a talajba szivárogni, hanem elönti az ala­csonyabban fekvő területeket - tudtuk meg Andó Mihálytól, az Ativizig főmérnökétől. A január­ban leesett rengeteg hó egy része már elolvadt és emiatt a talaj fel­ső rétege egy méter mélyen már telítődött vízzel. A szakemberek a mostani helyzetet veszélyesebbnek ítélik meg, mint a januárit. Ennek el­sősorban az az oka, hogy lassan kimegyünk a télből és bármikor bekövetkezhet egy gyors olvadás. Emiatt az Ativizig­a területén kö­zel egy hónapja belvízkészültsé­get rendelt el. A főmérnök abban bízik, hogy a felmelegedés nem váratlanul jön, hanem fokozatosan, 2-3 hét alatt olvad el a felgyülemlett hó­mennyiség. A csatornák átere­szett, zsilipeit - ahogy az idő en­gedi - folyamatosan tisztítják. Jelenleg a csatornák befagytak, de az enyhülésnél elsőként eze­ket takarítják ki. A Tisza vízgyűj­tőterületén a sokéves átlaghoz képest kétszer annyi hó gyűlt A vastag hótakaróból sok víz lesz, ha jön az olvadás. Fotó: Schmidt Andrea 150 MILLIÓ AZ ALAPBAN Még nincsenek belvizes területek az országban, de a belvízkárok elhárításáért felelős operatív csoport a múlt hét eleje óta már mű­ködik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban (FVM). A szivárgó vizek elvezetése jelenleg nyolc vízitársulatnak ad munkát, elsősorban a Dél-Alföldön, a Közép-Dunántúlon és Észak-Magyarországon. Az ország sík vidéki területén 42 ezer 600 kilométer belvízcsatorna vezeti le a vizet szükség esetén. A belvíz­kár-elhárításra az agrártárcánál egy úgynevezett havária alapból költenek szükség esetén. Ez az alap az idén mintegy 150 millió fo­rinttal rendelkezik­ össze. Ezért megvan az esélye an­nak, hogy nagyobb árhullám ala­kuljon ki. Balástyán az 1999-es és 2000-es nagy belvíz negyvenmil­lió forintos kárt okozott. - A ko­rábbiakból tanulva már ősszel el­kezdtük az átereszek tisztítását, karbantartását - mondta Újvári László polgármester. A probléma esetleg a gyűjtőcsatornáknál le­het, hiszen ezeket vastag jégpán­cél fedi. Az idő enyhülésével eze­ket kézi és gépi erővel kitakarít­ják. Kisteleken a három évvel ez­előtti hatalmas belvíz 560 ingat­lant rongált meg, a helyreállításra az államtól 281 millió forintot ka­pott a város. A település összkára meghaladta a 600 millió forintot. - Akkor utakat kellett átvágnunk, hogy elfolyjon a víz. Most kiépült a csatornahálózatunk, a városból négy irányba vezetjük el a vizet - tájékoztatta lapunkat Nagy Sán­dor polgármester. Domaszéken húsz magánhá­zat rongált meg a korábbi belvíz, a helyreállításra 1,3 millió forin­tot kaptak. A jövő héten rendkí­vüli ülésen tárgyalják meg a kép­viselők az idei védekezési tervet. - Erre azért van szükség, hogy most ne érjen bennünket várat­lanul az esetleges belvíz - tudtuk meg Gulácsiné Somogyi Ilona jegyzőtől. Az ülésen elhangzot­takról a domaszékiek a helyi új­ság különszámából tájékozód­hatnak. KORMOS TAMÁS Mórihalmon és Szentesen működik, Makón még nem Három tész-nek van helye a megyében Agrárszakemberek szerint há­rom termelői értékesítő szer­vezetnek, azaz tész-nek lenne helye a megyében. A Mórákért Szövetkezet már dolgozik a Ho­mokháton, Szentesen január óta működik a Dél-alföldi Ker­tészek Szövetkezete és a szán­dék már Makón is megvan. A tész­ek éve lesz Magyarorszá­gon 2003 - hirdeti a minisztéri­um. Az úgynevezett előzetesen elismert tész­ek 150 millió forin­tos bevételig az árbevétel 20 szá­zalékát, 150 és 300 millió között 30 millió forintot, plusz a 150 millió feletti összeg 3 százalékát, 300 és 400 millió közötti bevé­telnél 34,5 millió forintot, plusz a 300 millió feletti rész 6 százalé­kát, 400 millió fölött 40,5 millió forintot, plusz a 400 millió fölöt­ti hányad 9 százalékát kapják tá­mogatásként. A véglegesen elis­mert rész­t az árbevétel 8 száza­lékával segíti az állam. A támo­gatásból hűtőház, kiszerelőüzem épülhet és minden olyan beruhá­zás, ami a termékek piacra jutá­sát segíti. A zöldség- és a gyü­mölcstermesztők az unióban is így, a tész­eken keresztül kapnak segítséget. A Csongrád megyei agrárszakemberek szerint a me­gyében három ilyen szervezetnek mindenképpen helye lenne: a mórahalmi már működik, a szentesit is létrehozták, a makói azonban még nem alakult meg.­­ Mifelénk először a fogalma­kat kell tisztázni: rész­t nem le­het alakítani, csak szövetkezetet, rt.-t, vagy kft.-t. Meg kell felelni az 1999-ben megjelent törvény kritériumainak, pályázni kell, akkor lehet elnyerni a tés­­szé való előzetes, majd a végleges el­ismerést - mondta Füleki László, a Hagyma Terméktanács titkára. - Azt is kevesen tudják, hogy csak olyan szövetkezést ismer­nek el tész­nek, amelyet kizáró­lag egyéni termelők, illetve ter­meléssel foglalkozó vállalkozá­sok hoznak létre, nem lehet tag se feldolgozó, se kereskedő, épp azért, hogy a támogatás a terme­lőnek jusson. Bár jó néhány szö­vetkezet alakult, szerintem azt a szervezetet, amely a tész címre pályázhatna, előbb kis körben kellene létrehozni és az előzetes elismerés után tovább bővíteni, az egész térségre. Amikor tavaly ősszel Szente­sen járt Németh Imre földműve­lésügyi miniszter, Csikai Miklós, a szentesi Árpád Agrár Rt. veze­tője, egyben a Magyar Agrárka­mara elnöke bejelentette: Szen­tes térségében is szervezik a szö­vetkezetet, amely rés­­szé szeret­ne válni. Az elhatározást tett kö­vette: jelenleg 590 regisztrált tag­gal, hivatalosan is működik a Dél-alföldi Kertészek Szövetke­zete, amely készíti az előzetes el­ismerést célzó pályázatát. A Szentesen és a térségében élő, zöldségtermesztéssel foglalkozó tagok összesen kétmilliárd forint értékű árualappal rendelkeznek. A fejlődés terén a Homokháti Kistérségben működő Mórákért Szövetkezet ált a legjobban. Az áruházláncokba beszállító és a bal­tikumi országok piacán is jelen lé­vő szövetkezetről nemrég a makói érdeklődők is hallhattak, a mező­­gazdasági téli esték sorozat egyik fórumán. A Mórákért 1995-ben jött létre. 2001 júniusa óta elis­mert tész­ként működik és elérte a másfélmilliárdos nettó árbevételt. A szövetkezet a térség mezőgazda­ságának motorjává vált. B.A. ■AKTUÁLIS» A fiatalok a piacképesség szerint választanak hivatást Kevésbé népszerű az orvosképzés Csökkenő számú felvételiző, nagyarányú pályaelhagyás, sok külföldre távozó. Ez jellemzi a hazai orvoslást, ami elsősorban az anyagi megbecsülés hiánya miatt fokozatosan veszít haj­dani népszerűségéből. A hatvanas, hetvenes, s még a nyolcvanas évek elején is leg­alább tízszeres túljelentkezés volt a hazai orvosegyetemeken. Akkoriban óriási teljesítmény­nek számított bejutni az orvos­karokra. Az elmúlt években több egyetemi szak is megelőzte az egykor listavezető orvosit, a kö­zépiskolás diákok a pályaválasz­tásnál mérlegelik, hogy megszer­zendő diplomájuk mennyire lesz piacképes. A sláger a jogi, a köz­­gazdasági egyetem, illetve a kommunikációs szak. Igaz ugyan, hogy orvosi végzettséggel el lehet helyezkedni, mert üres állás egyre több van az ország­ban, de a fizetés - hosszú távon - kevés. - Az orvosi pálya iránti érdek­lődés csökkenése nemcsak ma­gyar, hanem világjelenség - szö­gezi le Lednitzky András, a szege­di orvoskar dékáni hivatalának vezetője -, aki az általános orvos­karra jelentkezők számának csökkenését a következőkben látja: az orvosi szakma egy életen át tartó folyamatos tanulást kö­vetel, szigorúak az elvárások, sok az ügyelet, hosszú a képzési idő.­­ A hat egyetemi év elvégzését köv­­ vetően még 5-6 év a felkészülés a­­ szakvizsga megszerzéséig. A pár s ívat választók a pénzügyileg s gyorsabban konvertálható szak-­­­mák felé fordulnak.­­ Az orvoslás nem ezek közé tar- I tozik, hiszen, amire egy orvos­­ szakvizsgát tesz, harminc év kör I rüli. Ekkor a fizetése csak töredé­ke például egy vele egykorú köz­gazdász végzettségű cégvezető jö­vedelmének. A szegedi kórház­ban például az egyetem befejezé­se után kötelező 2 éves rezidensi idejét töltő orvos bére - pótlé­kokkal együtt - körülbelül brttó 130 ezer forint. A nehézségekre, a hátrányokra sokan az egyetemi évek alatt döbbennek rá, s a diploma meg­szerzése után fordítanak hátat a szakmának vagy a hazának. A Magyar Orvosi Kamara főtit­kára, Gyenes Géza információja szerint tavaly a hazai orvoskar­okon végzettek 30 százaléka „tűnt el" a rendszerből, az egye­tem elvégzése után már be sem jelentkeztek a hazai kórházakba szakorvosi képzésre. A szegedi kórházban a fertőzőosztályon, az onkológián, a baleseti sebésze­ten, a krónikus belgyógyászaton nincs jelenleg rezidens. A friss diplomások­­ gyógy­szerügynöknek állnak, másod­­diplomás képzésre jogra, közgáz­ra jelentkeznek vagy külföldre mennek - mondja a kamara fő­titkára. Az orvosi kamara nemzetközi bizottságának tagja, Karninger Kinga adatai szerint az elmúlt évben 38 magyar orvos ment Svédországba, az itthoni fizeté­sük ötszöröséért. Igaz, nem tö­megesen, de szállingóznak - fő­leg sebészek - Németországba. A németek még a szakvizsgával nem rendelkező fiatal orvosokat is fogadják a sebészeteken. A své­dek újabb magyar orvosokat in­vitálnak hazájukba, körülbelül tíz háziorvosnak tudnak munkát adni. EU-s tárgyalások folynak ar­ról, hogy a közösség országai­ban azonos orvosszakmai, kép­zési követelmények legyenek, ezzel biztosítva a szabad orvo­sáramlást. Ha a szabad mozgás lehetővé válik, a nyelveket jól beszélő fiatal orvosok előtt nem lesz akadálya a külföldi munka­­vállalásnak, amit az itthon ma­radó betegek szenvednek meg, meg a büdzsé. Az orvosi a leg­drágább képzés. K.K. A végzettek egy része eltűnik az egészségügyből. Fotó: Miskolczi Róbert 3 H1 a NATO! PANEK SÁNDOR A kormány döntése értelmében még két évig soroznak Magyaror­szágon, aztán a sorkatonaság szerepét hivatásos hadsereg veszi át. Noha a változáshoz kétharmados szavazás szükséges a parla­mentben, nézetkülönbség csak a költségeket és a bevezetés idő­pontját illetően van, így valószínű, hogy a sorozás mint állami kényszerintézkedés rövidesen a múlté lesz. A kötelező sorkatonaságot a kiegyezés után, 1868-ban vezették be Magyarországon, és közel 150 éves mérlegében lényegesen több a szenvedés és a keserűség, mint a hősiesség és a honszere­tet. A honvédelem nemes 19. századi jelentésének a 20. század­ban mindössze kétszer, 1919-ben és 1956-ban felelhettek meg so­rozott magyar katonák, ezzel szemben viszont két öldöklő hábo­rúban vesztek el százezrek idegen területen, az állami vezetés fe­lelőtlensége miatt. A békeidő sem volt felemelőbb ennél: a bevo­nuló sorkatona hol a kor militáns korlátoltságát kapta cserébe szabadságáért, hol pedig Brezsnyev elvtársat, a körletfelmosást és a krumplihámozást. Más oldalról nézve azonban a haza védelme kötelessége a mo­dern államnak is, és az állam a legerősebb katonai szövetségben sem képes tétlen polgárokkal megvédeni a hazát. A NATO be­avatkozásaiból látható, hogy a szervezet vonakodik idegen földön szárazföldi csapatokat bevetni, mert sok áldozattal járhat, és a tagországok vezetése belpolitikailag nehezen képes elfogadtatni a saját katonák áldozatát egy idegen országért. Magyarországnak rövid időn belül működőképes hivatásos hadsereget kell létrehoz­nia, de még ennek 25-35 ezresre tervezett állománya sem képes egy rendkívüli állapotban minden védelmi feladatot ellátni. Felté­telezhető, hogy az állampolgároknak erejükhöz mérten ki kell venniük a részüket a nemzet biztonsága fölötti őrködésben. Sok múlik majd azon, amit ma még senki sem tud, hogy milyen minőségű lesz a magyar hivatásos hadsereg. Mondjuk, a kötelező­en besorozott fiatalokból megalázott, eltompult emberek lesznek a civil céljaikhoz mérten elvesztegetett időnek számító szolgálat alatt. Jó képességű besorozottakban nincs hiány, de a honvédelmi képzés annyira távol van a polgári életben fontos korszerű tudás­tól, hogy nem csoda, ha az átmeneti „szabadságvesztés" nem vált ki lelkesedést. A minőség csodáját azonban a hivatásosaktól sem lehet várni. Amíg a honvédelmi miniszter abban a helyzetben van, hogy a „legjobban fizetett állami alkalmazottak" mézesma­dzagjával csábítja a jelentkezőket és egyúttal a roma fiatalokra tesz célzásokat, nehéz kitalálni, mi lesz az a mérce, amely a mi­nőségi kiválasztást eredményezi. A hadsereg egészséges lelkeket fejlesztő, emberpróbáló élmé­nyében a legnaivabbak sem hisznek. Az ország szuverenitását pe­dig, amelynek eléréséért 1848-ban az emberek élete sem volt drá­ga, átalakította a történelem. A „hí a haza!" eszménye - ha volt ilyen - már a múlté. A NATO hívó szavához más fül kell.

Next