Délvilág, 2006. május (62. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-02 / 101. szám

KEDD, 2006. MÁJUS 2. Belovai Pál: A közvetlen vészhelyzet elmúlt, de még nem lehetünk nyugodtak Dócnál megrepedt és megcsúszott a töltés Dócnál tegnap reggelre elmúlt a közvetlen árvízveszély, a védeke­zésben részt vevő katonákat és civileket máshová vezényelték. - Nem féltem! A feleségem sem! Nyugodtan aludtunk. Tudtam, hogy nem szakad át a gát! - mondja megfellebbezhetetlenül Antal Lajos. A Dóc határában, a kritikus töltésszakasz közvetlen közelében élő 65 éves férfi állatai felé intve, mosolyogva hozzáte­szi: - Itt mindenki tud úszni. Én is és az asszony is. A lovak, a csi­kó, a tehenek, de az üsző, a bor­jú, a disznó, a libák, kacsák is. Ha nagyon muszáj, még a tyú­kok is. Antal Lajosék annak ellenére maradtak vályogból épült, napok óta vízzel körülvett tanyájukon, hogy már pótkocsis traktorral mentek kimenekíteni őket. Min­denük megvan, semmire sincs szükségük, még kenyérre se, ami­kor elfogy, sütnek. A legfrissebb hírekről rádióból értesülnek, ak­kumulátorral működő tévéjüket csak ritkán kapcsolják be. Dócnál, a falutól öt kilométer­re csütörtök hajnalban repedt meg a Tisza-gát. Az öt centimé­ter széles, hosszanti nyílás dél­utánra tízszer akkorára tágult. A töltés ötven méter hosszan meg­süllyedt, illetve megcsúszott. - Csak hétfő reggel könnyeb­bültem meg - mondja nagyot só­hajtva a nyolcszáz lelket számlá­ló falu polgármestere. Belovai Pál saját UAZ 469-esével visz bennünket a kritikus szakaszra. Útközben részletesen felelevení­ti az elmúlt napok eseményeit. Azzal kezdi, hogy a település egy pillanatra sem forgott veszély­ben, ugyanis a falut védőgát biz­tosítja, ami felfogta volna a Ti­­sza-töltést átszakító áradatot.­­ Csütörtökön késlekedés nél­kül, azonnal megkezdődött a mozgósítás. A vízügyi szakembe­rek mellett 120 katonát vezényel­tek ide, én pedig a polgárvédelem mintegy hatvan munkatársát rendeltem be. A mentésben hely­beliek és baksiak is részt vettek, éjjel-nappal folyt a munka. Előbb hetvenezer, majd újabb ötvenezer homokzsákkal rá­ Antal Lajos: Nem féltem, tudtam, hogy nem szakad át a gát! Fotó: Schmidt Andrea LEVER­NAPOK Április 28-tól május 14-ig: minden termékre (kivéve az akciós termékek!) 1­5% kedvezmény! SZEGED, Vásárhelyi Pál u. 3-5. NYITVA: h.­p.: 9-20, szó.: 8.30-20, vas.: 9-19 saar­ A kedvezmény vonatkozik a Puma, Nike, Reebok, Lotto termékekre és a konyhai eszközökre is! »AKTUÁLIS* A 70-ES REKORD ALATT A TISZA VÍZSZINTJE­ ­ Szegednél a Tisza vízszintje május 1-jére virradóra a korábbi, az 1970-ben mért 960 centiméteres rekordmagasság alá csökkent. A folyó folyamatosan apad, tegnap este Szegednél már csak 951-952 centiméter volt - nyilatkozta lapunknak Dobi László, az Atikövizig igazgatója. Az Ati­­kövizig árvízvédelmi szakaszán április 14. óta, azaz harmadik hete van ér­vényben a rendkívüli készültségi fokozat. Csongrád megyében a Maros fenti, a román határhoz közeli szakaszán csökkenhet először a rendkívüli készültség, amit ma valószínűleg harmad-, majd a folyó további apadása után másod- és első fokúra mérsékelnek. Dobi László tegnap megismétel­te, amit korábban is hangsúlyozott: a töltéseket nyomó-feszítő hatalmas víztömeg még okozhat néhány izgalmas pillanatot, de gátszakadástól sehol nem kell tartani, „bármi történjen, a vizet nem engedjük el”. Három nap alatt, péntek estétől hétfő estig nemcsak a Tisza és a Maros, hanem a Körös vízszintje is folyamatosan csökkent. Ebben óriási szerepe volt a kedvező időjárásnak is. Az Országos Meteorológiai Szolgálat Dél-ma­gyarországi Regionális Központjának munkatársa azt mondta, a megyében az Ásotthalom—Kelebia sáv kivételével gyakorlatilag sehol nem esett eső. Bozóki László szerint az előrejelzések alapján kijelenthető, hogy az időjá­rás továbbra is segíti az árvíz elleni védekezést, ugyanis a hét végéig nem várható jelentős csapadék, csak elszórtan kell számolni rövid ideig tartó záporral, zivatarral, riasztották meg a töltést, a csú­szást vasárnapra virradóra sike­rült előbb megnyugtatóan meg­fékezni, majd megállítani. A megerősített gátszakasznál tegnap délután már csak 11 férfit találunk. A többieket néhány órá­val korábban máshová vezényel­ték. Nyolcan vízelvezető árkokat ásnak a töltésoldalba. Azt mond­ják, a gát alsó kétharmada annyira átázott, hogy alig 10-15 centimé­ter mélyen már vízbe „ütköznek". Kardos Imre már nyugdíjas, öt­ven évet foglalkozott árvízvéde­lemmel, most szakértőként járja és ellenőrzi a gátakat. Az idős férfi azt mondja, sok szakszerűtlen in­formáció jelenik meg a különböző híradásokban, egyszer jó lenne tisztázni azokat. Kicsit megköny­­nyebbül, amikor megnyugtatjuk, rajtunk nem múlik, megírjuk, hogy a hullámtér és az ártér nem ugyanaz. Az egyik a töltéstől in­nen, a másik a töltésen túl húzó­dik meg. Kérésünkre még elma­gyarázza, hogy a helyszínre ho­zott, egyenként egy köbméteres műanyag tartályokba szükség ese­tén egy-egy tonna súlyú vizet en­gednek, homokzsákok helyett azokkal akadályoznák meg az újabb gátcsúszást. Még szemügyre vesszük a né­hány órával korábban kritikus­nak tartott szakaszt, majd elin­dulunk visszafelé.­­ A közvetlen vészhelyzet el­múlt, de még nem lehetünk telje­sen nyugodtak, a töltés bármikor, bárhol megrepedhet vagy meg­csúszhat - mondta búcsúzóul Dóc polgármestere, Belovai Pál, aki útközben többször is megje­gyezte: hasonlóan más települé­sek lakóihoz, a dóciak és a baksi­ak is egy emberként vettek részt az árvíz elleni védekezésben. OLÁH ZOLTÁN Uniós képviselő a csongrádi gáton A csongrádi térség fideszes or­szággyűlési képviselője, Vincze László vendégeként tájékozó­dott vasárnap reggel Becsey Zsolt európai parlamenti kép­viselő a védekezési munkála­tokról. Anyagi segítségét is fel­ajánlotta. A csongrádi országgyűlési képvi­selő, a fideszes Vincze László Ró­zsa Ferenc utcai házához érke­zett vasárnap reggel Becsey Zsolt európai parlamenti képviselő, hogy a vízügyi "szakemberek se­gítségével személyesen győződ­jön meg a tiszai gátak állapotáról és a védelemmel kapcsolatos tennivalókról. Lapunknak azt mondta az euroképviselő: őt is aggasztja a hosszan tartó, hatal­mas árvíz, ezért az Európai Parla­mentben napirend előtti felszó­lalásában a minap azt szorgal­mazta, hogy Románia és a Vajda­ság kapjon forrásokat az európai szolidaritási alapból az árvíz okozta károk helyreállítására. Becsey azért lobbizik Brüsszel­ben, hogy ez a régió is kapjon eb­ből a keretből például utak, gátak hibáinak kijavítására. Becsey Zsolt azt is elmondta: a gátakon hetek óta dolgozó Máltai Szeretetszolgálatnak sze­mélyesen ajánlja fel anyagi se­gítségét. B.I. A telefonközpontos inkább lediktálta a makói mentők mobilszámát A 104-en sem jön mindig a segítség A 104-et hívta olvasónk, amikor egy Makó melletti község te­metőjében összeesett az anyósa. Megdöbbent, amikor a telefon­­központos lediktált neki egy mobilszámot, mondván, azon hívja­­ a makói mentősöket. Egy koszos autó­ csomagtartóra fir­kálta rá ujjával a számokat. A fölhívott makóiak hamar oda­értek. Vajon a szegedi központ miért nem tudta értesíteni őket? Erre a kérdésre lapunk is várja a választ, másfél hónapja. Két haláleset is történt március­ban Szilvási Tibor családjában, ráadásul mind a két elhunyt na­gyon közeli rokon volt. A csalá­dot megviselte a március 7-i dél­előtti temetés, ám a megpróbál­tatások sora aznap még nem ért véget. - A Makó melletti falu temető­jéből mentünk hazafelé, amikor fél egy és egy óra között az anyó­som, nyilván az átélt megpróbál­tatások hatására rosszul lett, és összeesett - eleveníti fel a történ­teket Szilvási Tibor. - Mobilon azonnal hívtam a 104-et, a men­tősök szegedi központjába futott be a hívás. Akivel beszéltem, az kétszer magyaráztatta el velem, mi történt, aztán azt mondta, most lediktál egy harmincas mo­biltelefonszámot, azon hívjam föl a makói mentősöket. Ezt nem nagyon értettem, mondtam ne­ki, hogy nincs nálam toll, papír, aztán a számot végül az autó ko­szos csomagtartójára írtam le, az ujjammal. Ezt aztán felhívtam, és a makói mentősök - le a ka­lappal előttük - néhány perc alatt odaértek, és segítettek. Az­tán jutott eszembe, hogy mi tör­tént volna, ha nincs ott az a ko­szos autó, mire írom föl a szá­mot? És vajon véletlen volt az, ami velem történt, vagy előfor­dult már másokkal is? A Szegeden élő Szilvási Tibor felhívta a Dél-alföldi Regionális Mentőszervezet szakmai vezető­jét, Simon Mariannát, és el­mondta neki a történteket. Azt az ígéretet kapta, hogy az ügyet kivizsgálják. Azóta nem kapott értesítést, pedig ő is megadta a számát. Mivel Csongrád megyében a mentősökkel kapcsolatos ügyek­ben csak Simon Marianna nyi­latkozhat, mi is vele vettük fel a kapcsolatot egy nappal az eset után, március 8-án. Az eddi­gi gyakorlatnak megfelelően e-mailben ismertettük vele a tör­ténteket, és föltettük a kérdést: vajon mi az oka annak, hogy a szegedi központ nem tudta érte­síteni a makói kollégákat? „A rögzített hanganyag ellen­őrzése folyamatban van, amiből kiderül, hogy a beszélgető felek között pontosan mi hangzott el. Ennek elkészüléséig türelmét ké­rem" - válaszolta a szakmai ve­zető. Vártunk, majd március 27-én újabb érdeklődő levelet küldtünk, amelyre nem kaptunk választ. E héten április 24-én dél­előtt ismét érdeklődtünk. Ter­mészetesen továbbra is kíváncsi­ak vagyunk arra, hogyan látja a történteket a mentőszolgálat. BAKOS ANDRÁS A mentőszolgálat szegedi központjában. Innen ne tudnának át­szólni Makóra ? Illusztráció: Kálnok Csaba 3 Magánosított ünnep SZÁVAY ISTVÁN Tegnap délelőtt végigautóztam a fél országot. Reggel, induláskor még belémvágott, én is jó napra tettem ezt az utazást. Május 1 -jé­­re, amikor mindenfelé ünnep van, majd lépten-nyomon elterel­nek, leállítanak a rendőrök. Aztán átjöttem számtalan falun, sok városon, és ünnepnek semmi nyoma. Igaz, szinte egész úton szakadt az eső, de szemmel láthatóan nem az időjárás miatt voltak tömegtől mentesek az utcák, a te­rek. A világ változott, s vele mi is. Igaz, családok tucatjai fagyiztak, kóstolgatták a süteményeket a híres soltvadkerti cukrászdában. Az emberek visszavonultak vol­na családi körbe az ünnepen! Alighanem, is. De a rádióban hal­lottam, hogy Pesten sokan vannak a majálison, hazaérve pedig megtudtam, hogy Szegeden a rossz idő ellenére is megtelt a Üger. Ahogyan évtizedek óta mindig. De nem lobogtak zászlók, nem vonultak ezrek transzparensek alatt. Hál' istennek. Mindig is utáltam a politikai ünnepek fölvonuláskényszerét. És iskolás koromban mindig meg is lógtam a sorból, amikor csak te­hettem. És utólag már azt is tudom, nem azért nem lett bajunk soha belőle, mert nem vették észre néhányunk eltűnését tanára­ink, hanem azért, mert lelkük mélyén ők is egyetértettek velünk, nekünk drukkoltak. Szerencsére már mindenki kedve szerint dönt, ünnepel vagy sem. Otthon marad, családi körben, vagy grillpartit rendez bará­taival, netán a ligetben találkozik velük, sör és virsli mellett. Mindez magánügy végre. Mint ahogyan az is, hogy benéz-e vala­melyik párt sátrába néhány szóra, vagy éppen csatlakozik Buda­pesten valamelyik szakszervezet jogsértő munkaadók elleni de­monstrációjához. Merthogy az is volt ezen az ünnepen. Ezen a magánosított ünnepen, amelyen mindenki szabadon vá­laszthatta meg a módját, hogyan tölti a napot. Mellesleg pedig nem a politikai deklarációk, hanem az ilyesfajta szabadságok szü­lik többek közt a polgárt. A sör és vask vagy grillrács mellett, sza­badon választott baráti körben töltött ünnepnap pedig valahol ré­sze annak a nagy folyamatnak is, amit úgy hívnak: polgárosodás.

Next