Demokrácia, 1946. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1946-06-09 / 23. szám

Felü­lvizsgálják a vagyonok keletkezését Mindenkinek igazolnia kell, hogy 1932-től miként és honnan szerezte vagyonát A Demokrácia értesülése szerint a legkomolyabb formában foglalkoztak azzal a tervvel, hogy a közalkalmazottakat és a magánvállalatok vezetőit elszámoltatják vagyonuk keletkezéséről. A ter­vek szerint mindenki igazolni tartozik, hogy 1932 évtől kezdve a felszabadulásig miként és hon­nan szerezte vagyonát. Az anyagi B. lista bevezetésének híre a társadalom minden rétegében nagy érdeklődést keltett. Találgatják, mi lehet az ok a vagyonok keletkezésének ellenőrzésére és felülvizsgálására, amely e pillanatban hozzávetőleges számítás szerint mintegy százezer embert érint az országban. Kikutatják a törvénytelen vagyonszaporulatok eredetét A Demokrácia munkatársa hitelt é­rdemlő helyről a következőket tudta meg: Tény az — mondották —, hogy több oldalról hangzottak el ilyen kívánságok. Sokan arra az állás­pontra helyezkedtek, hogy mind­azoknak, akik a fasizmus uralma idején a népellenes és jogfosztó rendelkezések következtében illegitim vagyonra tettek szert, vagyonszapo­­rulatukat — amelyet munka és koc­kázat nélkül szereztek —, a köz szol­gálatába kell állítani. Az elmúlt politikai rendszerben a születési előjogok legtöbbször­­döntő tényezői voltak a vagyonkép­­zésnek. Egy arisztokrata, aki csupán nevét adta a vállalkozáshoz, munka nélkül milliós jövedelemre tett szert. Akadtak nagyszámban köztisztvise­lők, akik hivatali állásuknál, beosz­, demokratikus Magyarország nem kíván hozzányúlni a becsüle­tes munkával szerzett vagyonhoz. De kérlelhetetlen lesz azokkal szemben, akik a múlt bűnös politikai rend­szerének haszonélvezői voltak. Nem kétséges, ha az elgondolások tör­vényerőre válnak, úgy az anyagi B. lista szűrőjén csak azok a vagyonok mennek keresztül, amelyek eredete tájuknál fogva döntöttek sorsuk fe­lett és befolyásukat aprópénzre vál­tották fel. Bizonyítható, hogy egy­­egy minisztériumi főtisztviselő rövid pár évi pályafutása alatt milliós va­gyont szerzett. Volt államtitkárok, miniszterek, vagy azoknak leszár­mazottai élvezik a visszaélések gyü­mölcseit. Panama-bűztől fuldokolt ez az ország az elmúlt huszonöt esztendő­ alatt s ugyanakkor százezreknek be­tevő falatra sem jutott. A panamák realizálódtak földbirtokban, rész­vénypakettekben, aranyban, ékszer­ben, házingatlanokban. Tisztességes munkával, emberi szorgalommal azokban az időkben nem igen leh­e­­tett vagyonra szert tenni, csak kor­rupció árán, már­pedig az ilyen úton szerzett pénz nem illetheti meg a bűnözőt, a becsületes munka, a szorgalom, a vállalkozói siker, az építő munka volt. A köztisztviselők vagyoni helyze­tének felülvizsgálásával egyidejűleg megállapítják, váljon a gyárak, üze­mek, magánvállalatok, egykor min­denható vezérigazgatói, igazgatói, elnökei, aránytalanul növelték-e va­gyonukat 1932. év óta. Ez a vizsgálat különösen vonatkozik az elmúlt idők strómanjaira, vagy, ahogy későbben nevezték őket, az Aladárokra. Ezren és ezren kerültek előnyös helyzetbe munka nélkül, s mások rovására hará­csoltak össze nagy vagyonokat. A gaz­dasági élet volt parazitái a törvény tető alá hozása esetén kénytelenek legtöbbször erkölcstelen úton szer­zett vagyonuk jelentékeny hányadá­ról lemondani A legyőzött országok között a szomszédos Románia elsőnek lépett erre az útra. Vezetői közvetlenül a felszabadulás után nyilvánosan je­lentették be, hogy országukban fe­lülvizsgálják a nagy vagyonok kelet­kezését. A részleteket nem ismerjük. A baráti állam bölcsessége a saját viszonyaihoz mérten állapítja meg, milyen időpontra teszi a vagyonok keletkezésének felülvizsgálását. Mi is erre az útra lépünk. Nem hallgatható el az sem, hogy a világ kultúrnemzetei már éltek ezzel a fegyverrel akkor, amikor a háborús jövedelmekhez hozzányúltak és kö­telezték a világégésből hasznot húzó vállalatokat, egyéneket, hogy a nép­nek adják vissza az összeharácsolt milliárdokat. Jöjjön tehát a „politikai nyere­ség” dézsmája”... Mátrai Sándor Strómanok és politikai haszonélvezők Ötvenezer holdon gazdálkodik M Magyarországon a vörös hadsereg Hatalmas méretű konyhakertészeti kísérlet a hazai, belső fogyasztás tehermentesítésére Hosszas, több hónapig tartó tár­gyalás előzte meg azt a páratlan ará­nyú termelési kísérletet, amelyet a­­Vörös Hadsereg hajt végre Magyar­­országon. A kísérlet célja az volt, hogy az orosz haderőnek az ország területén állomásozó tagjait úgy lát­ták el zöldségfélékkel, hogy ez a ter­melés a lakosság ellátásától független és tehermentesítő legyen. A Vörös Hadsereg magyarországi képviselői erre a célra 17­ 000 hold szántó, 19.000 hold legelő és 10.000 hold rét haszonbérbe való átengedését kér­ték.A területek kijelölése az alispánok­nak és 3—4 tagú megyei szakbizott­ságoknak közbenjöttével történt. A bizottságokban részt vettek a gazda­sági felügyelők, a vármegyei föld­­birtokrendező tanácsok kiküldöttei és más mezőgazdasági szakemberek. Önellátás A bérbevett területekre elsősorban azért van szüksége a Vörös Had­seregnek, mert a magyarországi erők ellátásának egyik súlypontja vitamin­gazdag zöldségféléken nyugszik. Na­ponta 800 gr. zöldséget főznek meg egy-egy szovjet katona számára. A Vörös Hadsereg termelési elgondo­lását annak a szociális tényezőnek tudatában hajtja végre, hogy a had­sereg magyar helyőrségének ellátá­sára ne kelljen máshonnan zöldség­­termelvényeket felvásárolni. Ez a helyzet aztán a belföldi zöldségárak olcsóbbodását vonja majd mag­a után. A bérbevett területek megművelé­sét saját szakembereikkel, katonai munkaerők felhasználásával és bérelt vagy ideszállított mixteri talaj­művelő eszközök felhasználásával viszik keresztül. Amennyiben egyes területeken magyar, polgári munká­sokat alkalmaznak, ezeknek napi h­árom és fél rubel napszámbért fi­zetnek, amelyből a bőséges és táp­láló természetbeni ellátásért 80 ké­peket hoznak levonásba. Zöldség tömegtermelés Érdekessége a talajművelő kísér­letnek az is, hogy olyan területeken — így szántóföldeken —­ vezik meg nagyarányú kerti vetemény termelé­sét, amelyekre eddig a távoli vidéke­ken nem is gondoltak. A tervnek velejárója az, hogy a magyar kor­mány nagy financiális előnyöket is remél ebből. A szovjet hadseregcso­­portvezetők tudomásával azt kérik ugyanis a Szövetséges Ellenőrző Bi­zottságtól, hogy a bérterületek után, bérösszeg fejében nekünk visszajáró haszonrészt az állatbeszolgáltatási jóvátételi kötelezettségünkbe tud­ják be. A magyar hatóságok a legmesz­­szebbmenő támogatást nyújtják az irányban, hogy a világszerte ismert és világviszonylatban is elsőrangú szovjet termelési módszereknek a ha­zai talajon való alkalmazását elő­segítsék. Ebből nagy hasznot remél­nek a belső termelési viszonyok gya­korlati fejlesztése szempontjából is. Éppen ezért földművelési szakembe­reink jó tanácsokkal, útmutatásokkal szolgáltak, hogy már az idei termelés megfelelően eredményes legyen. Egyre nő az infláció Amerikában megélhetési index máris 30 százalékkal emelkedett Az amerikai inflációról eddig csak elvétve szivárogtak ki hírek. Most azonban az infláció a tengeren túl is olyan rohamlépésekkel hálad, hogy már a világsajtó is kénytelen felfi­gyelni. A londoni nagy lapok hasáb­jain kezd valósággal állandó rovattá válni ez a legújabb világgazdasági szenzáció. A „Manchester Guardian“ egyik minapi számában például így ír:Úgy látszik most már bizonyos, hogy az USA is egy súlyos inflációt lesz kénytelen elszenvedni. Még akkor is, ha az Ármegállapító Hivatalra vonatkozó törvényt teljes Szigorúsággal végrehajtják. Bár a Hi­vatal eddigi tevékenysége kevés re­­ményre jogosít. Azt várta a közvéle­­mény, hogy a fogyasztási áruk óriási mennyisége fogja elárasztani a­iacokat és ezáltal megakadályoz­­ató lesz a további súlyos áremel­kedés. A termelés tényleg igen nagy, de nem oly jelentős, mint amit vár­tak, főként a sztrájkok miatt, me­lyek a szén és acéliparokban dúl­nak, de másrészt a nyersanyagokban mutatkozó egyéb hiányok miatt. Fokozza a bajokat, hogy óriási mennyiségű árucikk kerül a fe­ketepiacra és ott olyan árakon kelnek el, me­lyek sokkalta magasabbak a megen­gedett maximális áraknál. A húsnak például több mint 50%-a kerül a feketepiac révén elosztásra. A megél­hetés indexe eddig kb. 30%-kal emelkedett, de valószínűnek látszik, hogy a következő pár hónapban 50 %-ra fog felszökni. Férfiingek, ru­hák esetében pl. a drágulás máris 100% vagy még ennél is több. Az amerikai gazdasági világot kü­lönben jelenleg még egy másik sú­lyos kérdés is izgatja: az a sokmil­liárdos dollárkölcsön, melyet a Brit Birodalomnak nyújt az USA. Az er­ről szóló törvény most került a Kép­­viselőház Bank- és Pénzügyi Bizott­sága elé. Már ebben a bizottságban is igen heves vitákra van kilátás. Mr. Vinson pénzügyminiszter igen nehéz keresztkérdéseknek közepébe került. Bár a törvényt végeredmény­ben kétségtelenül megszavazzák majd, a vita alatt erősen bírálták az új angol munkáskormány helyzetét és működését. Így Fred Smith, ohiói képviselő kijelentette, hogy bár ő hisz a Brit Birodalom egységében, de úgy látja, Nagybritannia ma rosszabb gaz­dasági helyzetben van, mint a múlt világháború után, ezért nem bízik a Labour-kormány­­ban. A háború előtt Anglia kiegyen­súlyozni tudta a költségvetését, míg a mai Labour-kormány képtelen erre és könnyelmű kísérletekkel pró­bálkozik a racionalizálás terén. Pwutízi ШШ, alkatrészek MALEK FERENC gépkereskedelmi vállalat, Budapest, VL, Liszt Ferenc­ tér 3. Tel.: 423-958 A TARPAI SÍRNÁL írta: NAGY TIBOR „Némely halottak tehetősebbek a leghatalmasabb élőknél s oly­kor több erőt is adnak a megfá­radt élőknek, mint amennyit maga az élet, a megmaradtak puszta élete kínál.“ E renani idé­zet nagyon is találó reánk ma­gyarokra most, mikor Bajcsy- Zsilinszky Endre megületésének másféléves és országos temetésé­­nek egyesztendős fordulóján a békekötés előtt a tarpai sír felé fordulunk jó reménységgel. Ke­gyelmi ajándékokat és nem ha­lotti ereklyéket kaptunk eddig is e sír körül. Olyan életerőt kap­tunk már és kaphatunk még e halálból, ami megerősítheti ezt a pusztává tett országot, és szinte már szétszóródásra ítélt népet. Nem ülünk halotti tort, nem űzünk hősi kultuszt. Nem is ta­gadjuk meg az élet parancsát semmiféle holtak iránti kegyelet­ből. Hanem a megigazuló életet még a halálban is csodáljuk, a sír mélyéről is elfogadjuk. Baj­­csy-Zsilinszky Endre halálában is e megigazuló életet látjuk és idéz­zük, magunk közé, az életbe: azt, akit amúgy sem lehet a holtakkal eltemetni, kriptába kényszeríteni. E férfias, ajándékozó élet a ha­lálban, a kemény mártírságban terebélyesedett ki: minden ma­gyarnak az egészség gyümölcsét és szabad levegőjét kínáló szép­­lombú fa­­­s. E halál jelenti most a váltság­­árat. Ez az emberséges bizonyság, mely megmentette a magyarság számára a becsület és a további megbecsülés maradékát. E név igézete minden más jelszónál szebb biztosíték a további nem­zeti megmaradásra. Megvéd, őr­ködik, hogy ne sújtson bennün­ket nagyon a bűneink súlya s le­gyen jussa népünknek a jólétre, a jövőre, gyógyuljon ki egészen a szolgaság szelleméből. A legszebb szavak, a legértel­mesebb igazságok a legüresebbek, hogyha hiányzik mögülük a bi­zonyságtétel. Szinte borzalmasan semmit sem mondanak már a kö­­zelmúlti cinizmus után e sokat hangoztatott kifejezések, hogy népjólét, nemzeti becsület,­­élet­hez való jog, szebb jövő s a többi hasonló közérdekű szó. Megfog­­hatatlanná tette a jelentésüket a hazug élet, a képmutató nyelv­­használat. A közhelyek közül im­máron nemcsak az ostobaságtól félünk. Okkal félhetünk a leglo­­gikusabb észnyelv szavaitól is,­ hogyha nem melegíti azokat a szív, a hitből eredt hivatás, az erőszakellenes erőket összetartó jellem. Bajcsy-Zsilinszky Endre nyomán meg kell tanulnunk fele­lősen használni minden szót. Nála a közéleti s magánéleti szó nem arra való volt, hogy a talley­­randi mondásnak megfelelően a gondolatot és érzelmet eltakarja. Taktikából avagy reálpolitikából sem fogta fel képmutatásnak a képviselőséget. Igy volt hű önma­gához, így lett hű a népéhez s minden ember jogához és jólété­hez, így volt következetes bará­tai között vagy ellenfeleinek so­kasága felé. Nekünk is következeteseknek kell lennünk hozzá, ha botrán­­kozás nélkül akarunk élni a ha­lála nyomán. Meg kell tanul­’­nunk és meg kell mindenkit taní­tanunk e sír körül arra, hogy ne csak eltemetni tudjuk az igaz­embert, akit másfél évvel ezelőtt megölni engedtünk. Hanem föl kell támasztani magunk közt mennyei testben azt, akin nem tud kifogni a halál, a természeti rothadás, a kíméletlen oksági törvény. Igen, a holtak temessék el a halottaikat. Az élőknek azonban még a sír legmélyéről is ki kell ásniok mindazt, ami a halál után is az Életé, hogy a megmaradtak megtartassanak, ne szóródjanak széjjel. Ha ebből a halálból nem a megtartó életet, nem a felsza­badító igazságot idézzük vissza, nem nevezhetjük magunkat em­berségesen szabad magyaroknak, s nem is lennénk egészen ártat­lanok a megölt igazember véré­től. Mit várhat a pesti fogyasztó az új terméstől ízletes kenyeret, felemelt tejadagokkal „Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket? ... Az ősi fohász év­ezredek óta él az emberek ajkán. Ma már ott tartunk, hogy a kenyér­­hiány kegyetlen sarkantyúja nem vág ugyan a dolgozók véknyába, de a kenyér minőségével még nagy ba­jok vannak. Most, hogy a nyári me­legek beköszöntöttek, igen gyakran előfordul, hogy a kenyér megnyula­­sodik, megsavanyodik. Baj az is, mint a néphumor mondja: még mindig „négytojásos“ kenyeret eszünk. Javulást természetesen nem remél­hetünk az új termés előtt. Mit vár­ttá­lunk azonban az új termés­től és az új pénztől, a kenyér­fronton? Erre kértünk választ a fő­város sü­tőiparosaitól. A közvetlen érdekeltek Így látják a kenyérpro­bléma magvát A fejadagok Budapesten 270 sütőipari üzem és műhely gondoskodik a főváros ke­nyérellátásáról. Békeévekben napi félmillió kgr kenyér körül mozgott a metropolis kenyérfogyasztása, a korlátlan mennyiségű fehérsütemé­nyen kívül. Ma, amikor a kenyér a néptáplálkozás alapja, a termelés alig haladja túl a napi kétszázezer kilogrammot. Az új terméstől elsősor­ban a kövérfejadagok emelését és a fehérsü­tem­ény sütésének engedélye­zését várják. Ma a pesti pékek 1200—1500 pék­ipari munkást alkalmaznak. Többet, mint amennyit iparuk elbír, mert remélik, hogy üzemeik 31féle-os fog­lalkoztatottsága az új termés után emelkedni fog. A kenyér minősége nem javulhat addig, amíg abba negyven százalék­­ban kukoricát és árpát kevernek. Ezenkívül a belekerülő búzaliszt ki­­őrlési aránya a békebeli 756/€-ol szemben 93'b­-os. Az úgynevezett 8-as liszt korpája is a kenyérbe ke­rül. Jó és ízletes lesz a kenyér A búzaliszt őrlési aránya nem döntő tényező. Igen jó és ízletes ke­nyeret fogunk kapni, ha a kenyér csak búza és rozslisztből készül majd. Még inkább javítaná a kenyér mi­nőségét, ha mint régen 10—20% burgonya is kerülhetne a pékke­nyérbe.­­ Jelenleg az a helyzet, hogy a ma­gyar kenyérnél csak a lengyel s részben a német és osztrák kenyér gyengébb minőségű. A Sütőipar igaz­sága tudatában megcáfol minden keverési vádat, a pesti pékek nem kevertek sem borsó sem bablisztet a kenyérbe. Hogy a szűk időkben, hivatalosan milyen keverékarányú lisztet kaptak, azt ők sohasem ku­­­tatták. A közellátás csodájának tartja a sütőipar, hogy az elmúlt ne­héz telét komolyabb kenyérhiány nélkül megúsztuk és ma is egy teljes hónapi kenyérliszttartaléka van a fő­városnak. Jön a zsemlye és a kifli A pesti sütők ipartestületének el­nöke, Neumann István, az új ter­méstől jó kenyeret, a friss zsemlyét és kiflit várja. Az új pénztől pedig azt, hogy megszűnnek a pesti zug­­mirhelyek, amelyek higiéniamentes fekete-kenyeret, zugsüteményeket­­ szállítanak a pesti közönség zsebe és a sütőipar nívójának rovására a Teleki- és Garay-téri kenyérfeketéző gócpontokba. Egyet szeretnének még a pesti sü­tők is megérni: a kirakatban pom­pázó, barnás­ szőkére tült, ropogós, friss félbarna kenyeret, kiflivel, zsemlyével és vajas pasztránával körítve. (K. L) Nyers pézsma és Börcsögyőrt veszünk CSUK-GYÁR Király­ Utca 35.

Next