Diárium 1945
HAMVAS BÉLA: Füstparipán
Hol jelentkezik ebben a kérdésben az osztályhelyzet? az érdekeltség? az elfogultság? Ha a politikus ezt a kérdést is érdekeltnek fogja tartani — és kénytelen annak tartani —, akkor a kérdést még egy lépéssel hátrábbról kell venni és a következőket kell föltenni: mi az osztályérdekeltség abban, ha valaki a kérdést egy lépést hátrább lépve teszi fel? Ilyen módon a kérdező folyton hátrálva, mindig az eredeti kérdés háta mögött levő kérdést kénytelen feltenni s az eredeti kérdés feltevésétől minden lépéssel távolodik. Végül azonban el kell jutnia ahhoz a kérdéshez: miképen kell föltenni azt a kérdést, amely azt óhajtja megkérdezni, hogy mi a politika szerepe a művész magatartásában? Vagy még hátrábbról: hogyan kérdezzük meg azt: miképen kell föltenni azt a kérdést, amely azt kérdezi, hogy mi a politika szerepe a művész magatartásában? Vagy pedig: mi az osztályérdekeltség abban a kérdésben, amely azt kérdezi: miképen kell megkérdezni azt, hogy miképen kell föltenni azt a kérdést, amely azt kérdezi: mi a politika szerepe a művész magatartásában? Az ember az imént azt a várakozást keltette, hogy a művész és az író, a gondolkozó és a költő elvi magatartására vonatkozó lényeges kérdést fel fogja tenni. Közben kitűnt, hogy a dolog nem olyan egyszerű. Mert ha a kérdést elfogultságtól mentesen kívánja feltenni, egyáltalában nem is tud kérdezni. Bármit kérdez, abban osztályérdekeltség van, sőt osztályérdekeltség van még abban a kérdésben is, amely azt kérdezi, hogy a kérdést miképen tegye fel. Aki füstparipára ül, nem jut el sehová. A politikus csak történeti embert ismer. A történeti ember magatartását az osztálybeli, de ezenkívül más befolyások is teljes egészében meghatározzák. A történeti ember tényleg nem több, mint a korban adott tényezők hordozója. A művészet és a gondolkozás és az irodalom olyan emberről is tud, aki a történeten kívül áll. Nevezzük ezt az embert örök embernek. Az örök ember pedig az osztálybeli, de ezenkívül más befolyásokon is kívül és felül áll. A történeti ember a történet erőinek eszköze. Az örök ember a világ erőinek ura. A politikus történeti ember; magatartását teljes egészében a korban adott tényezők határozzák meg; semmi egyéb, mint az erők eszköze és játéka és szolgája és martaléka. A művészet az örök emberről szól, ezért a művész magatartását történeti lényében ugyan a korban adott tényezők .