Diósgyőri Munkás, 1950. július-december (6. évfolyam, 28-53. szám)

1950-07-05 / 28. szám

A hiányos népnevelő Bianka következtében ö nyilton dolgozik a reakcift a MézszerszámgépgyáréBtj A Nehézszerszámgépgyár legfon­­tosabb üzemébe, hosszú, porlepte úton jutunk ki. Az ütmemen az üzem környékén, lázas építkezés­­ folyik. Az egyik nagyszabású épít­kezés mellett elhaladva, tisztesen élünk tárul hároméves tervünk hatalmas szülöttje, a Nehézszer­­szám­­ gépgyár kulcsüzeme. Megpil­lantva az üzemóriást, büszke érzés fog el bennünket az alkotómunka­­ nagyszerű eredménye látt­án. Ek­­­­kor még nem is sejtjük, hogy be­rül az üzemben milyen meglepet­é­­­­sek várnak reánk. Az üzem bejáratánál őrtálló elvtársnő, csak az egyszerű be­lépőjegyet kéri, de hogy a be­lépőjegyen megnevezett szemé­lyek vagyunk-e, az már nem érdekli. "Végigmegyünk az üzemen. Meg­állunk a gépeknél, beszélgetünk a dolgozókkal. Kérdésünkre vála­szolva az egyik dolgozó a két ét­kezőket mondja el: " — Elv­társán, nálunk a munka­fegyelemmel bajok vannak. A mi üzemünkre különösen ráillik Gerő elvtárs beszéde, mikor megállapít­ja, hogy a munkafegyelem hián­yá­­nak az egyéni felelősség hiánya az oka. Hiányosság a munkafegyelem terén — A kérdés nálunk úgy néz ki, hogy számos dolgozó már fél 7 órakor a mosdóban van és sokan már Háromnegyed 7 órakor a blok­­koló óránál sorakoznak. Az egyik elvtársnő pl. azt is megteszi, hogy a "műszak vége előtt másfél órával is Hamarább abbahagyja a munká­ját, azzal a megokolhassal, hogy napi termelési előirányzatát m­­ár befejezte. Tovább nem dolgozik. ?Nem érzi át, hogy ezzel a munka­fegyelmet lazítja és kárt okoz a közösségnek, ugyanakkor saját ma­gát is megrövidíti és végső soron p­edig az ellenséget támogatja a magatartásával. Miindezeknez az hívturs hozzáteszi: Az üzemvezetők, de a műveze­tők egy része is a számító sze­repét játsza, eltűrik, a munka­fegyelemnek a lazítását, nem büntetik meg a munkaf­egy­e­­lemnek ezeket a meg­bontóit. •Látogatásunk egyik célja volt az is, hogy megállapítsuk, hogy ebben az üzemben a dolgozó nép legnagyobb ellenségének, az egy­házi reakciónak milyen befolyása van. A legelmaradottabb dolgozók között, s különösen a tanulástól a múltban elzárt nők között van be­folyása az egyházi reakciónak. Egyesek annyira elmaradottak, hogy valósággal sírva védik azt a klerikális papságot, amely a püs­pöki karral az élen, háborúra spe­kulálva szeretné visszakapni a százezer holdjait és az elvesztett n­épellenes, népbutít­ó hatalmat. A klerikalizmus szószólói Fűző Erzsébet, aki a klerikaliz­­m­us legdemagógabb szószólója az üzemben, az egyik népnevelő elv­társat gúnyosan Micsurinnak szó­lítja, mert a babona sötétségével szemben a tudást, a materialista elméletet­ terjeszti a dolgozók kö­zött. Fűző Erzsébet igyekszik ma­gát analfabétának feltüntetni, eiért mondja kérdésünkre, hagyja­nak békén. Én nem politizálok , és foly­tatja —, elég baj az, hogy így van ahogy van, nem tehetek !­ffii­it még akkor sem, ha a templomainkat bezárják. Te­hát, mikor kijelenti r­iző Er­zsébet, hogy nem politizál, mindjárt hozzáteszi, hogy elég baj az, hogy így van ahogy van. És­­ itt bizonyítja be, hogy igenis politizál, de nem a dolgozó nép javára, hanem a klerikális reakció támogatására és ez azt jelenti, hogy Fűző Erzsébet az ellenséget szolgálja, segít a háborús uszitok­­nak, így nem a békéért, hanem a béke ellenségeinek segít.­­Nyilván — Dajnak — azt gondolja, hogy a dolgozó nép elvette a kizsákmá­nyoló egyháztól a százezer Holda­kat, az iskolákat, a gazdasági ha­talmat­. Jólehet ez baj a klerikális reakció vezetőinek, de egész biz­tosan nem baj a hatszázezer nincs­telen parasztnak, akik közt a kommunisták szétosztották a papi nagybirtokokat. Farkasné, aki szintén a klerika­­úzmusnak egyik szekértolója, már óvatosabb. Pátoztalanul védi aöe­­akális reakciót és , szemforgató módon úgy igyekszik beállítani a kérdést, mintha a kommunisták a becsületes a néppel együttérző lel­­kés­zkedő alsó papságnak is ellen­ségei volnának. Ugyanakkor olyan Mindezek elmondása után meg­állapíthatjuk: az üzem vezetősége sem áll hivatása magaslatán. Bizo­nyítja ezt a megállapításunkat az, hogy ez üzemben laza a munka­fegyelem. Diószegi művezető pl., akit annak idején a Pártból kizár­ták, az egyik ellenőrzési dolgozót gorombán lehordozta, mert az elv­társ szólni m­ert azért, hogy az egyik elromlott gépnek a javítása nehezen halad és ezzel nagy kárt okoz népgazdaságunknak. Az elő­ir­ányábtt tervet az üzem nem­ tel­jesíti. Ennek egyik oka abban is keresendő, hogy Hegedűs üzem­­főnök azt­ a kijelentést teszi, hogy a tervet nem lehet teljesíteni. Vállrándító kijelentései helyett inkább foglalkozna azzal, hogy A népnév élőmunka hiányosságai­ra enged következtetni négy a dolgozók sem a Gerő elvtárs, sem­ névai elvtárs Központi Vezetőségi ülésén tartott beszédeivel nincse­nek­­ tisztában. Legtöbben azt mondják, hogy nem is hallottak róla. Újságot nem is nagyon olvas­nak, járatni járatják a lapot, de elolvasni akár nem olvassák el. A­­ népnevelő munkát meg kell javítani és különösen egy ilyen fontos üzemben arra kell törekedni, hogy a dolgozók elméleti képzését minél nagyobb, minél magasabb fokút emeljük. Azokat, akik nem hajlan­dók egyetérteni a dolgozók érde­kével, a szocalizm­us építésével, a béke­­­érelmév­el, akik az ellenség kijelentéseket tesz, hogy majd csak akkor lesz jó világ, ha neki is annyi fizetése lesz, mint egy miniszternőit. Ezeknek a nőknek sötét butaságok mellett a rossz­indulatuk is megnyilvánul. Farkasné például elfelejti, hogy Népköztársaságunk al­kotmánya mindenkinek bizto­sítja a tanuláshoz való jogot és mindenki munkája és képes­sége szerint kapja a fizetését nálunk. Arról nem beszél, hogy éppen a klerikális reakció az, mely a l­eg­­aljasabb eszközökkel próbálja a dolgozók gyermekeit lebeszélni a tanulásról, arra számítva, hogy a régi rend híveinek a gyermekei szerezhessék meg azt a tudást, amelytől a dolgozók éppen a papi reakció „jóvoltából“ el voltak zárv­a, a selejt egyre inkább emelke­dik és már a 8 százalékot is elérte. Tény az, hogy kevés a szakmunkás, sok az átképzés, de a sz­akmunkáshiányt csak az átképzősök gondos, elvtársias tanításával lehet megoldani. Diószegi művezető ne gorompás­­kodjon az átképzésükkel akik kö­zül már igen sok jó szakmunkás került ki, mint pl. az egyik üzem sztahánovistája, Demeter János e­lv­társ. Diószegi, ha jól akarja vé­gezni a munkáját, vegyen példát Miklós Tamás elvtárstól, aki szín-­­tén művezető és elvtársias szere­­tettel oktatja és tanítja az ktkép­zéseinket, a szakmunkás utánpót­­­lás biztosítékát, ügynökei, azokat nem szabad meg­­megtűrni az üzemben. Az egyházi reakció elleni harc fontosságát pe­dig részletesen meg kell magya­rázni minden egyes dolgozónak. Az idő halad, indulunk vissza. Később bemegyünk a Nehézszer­­számgépgyári sajtók­ba, ahol ..fél­órányit időzünk, de sem a belépés­nél, sem a kilépésnél nem igazoltat senki. (Szinte riadtan tesszük fel a kérdést, — de csak magunknak: — Hol itt az ellenőrzés, hol az éberség. Az üzemvezetőségnek, de leg­főképpen a Pártbizottságnak ala­posan meg kell nézni az ezen a téren előforduló hibákat­, hiányos­ságokat és mielőbb ki kell küszö­bölni azokat. Az üzemvezetőség nem áll hivatása magaslatán A népnevelő munka hiányosságai A darabbér bevezetése óta a műszaki hiányosságok is kiküszöbölést nyernek A Vasöntöde termelése a múlt év június havához viszonyítva 75 százalékkal emelkedett­, a selejt mennyisége pedig 17 százalékkal csökkent. E nagyszerű eredmények elérésében kétségtelen egyik döntő tényező volt az egyéni akkord, brigádversenyek mellett a darab­bér bevezetése, amely a múlt, hi­bás bérelszámolásából eredő hát­­rányokat kiküszöbölve, kedvet és lendületet adott a dolgozóknak a munká­jukhoz. Az elvégzendő mun­káért járó bér előrevaló ismereté­ben a dolgozónak módjában van munkakörül­mén­yeit úgy alakítani, hogy azokat fennakadás nélkül tud­­ja megvalósítani, ügyelve arra, hogy az a minőség rovására ne menjen. Darabbér bevezetésével si­került elérni a szakmai tudás ér­tékelését, függetlenül más szem­pontoktól, aminek jó hatása mu­­tatkozik abban, hogy mind többen törekszenek a jó munka elvégzé­séhez szükséges ismereteket, ta­pasztalatokat­ megszerezni. Ebben nagy segítséget jelent a férj és a szakszervezet, támogatásával ren­­dezett öntéstechnikai szemináriu­mok. Felszínre hozta a darabbér bevezetése a hibákat is, így az üzem munkaszervezésében, egyes dolgozók elégtelen felvilágosításá­ban. Előfordult ugyanis, hogy egyes dolgozók nagyobb kereset elérése céljából meg nem engedhe­tő módszereket próbáltak alkal­mazni, azonban az üzemi három­szög kellő időben fe­lügye­l ezen hiányosságokra és a hibák kijaví­tásával segítették a darabbér ügyét előrevinni. Vannak persze még más hiányosságok is, amiket az utóbbi időben az időelemző osz­­tály dolgozóival karöltve csökken­tettünk ugyan, de ahhoz, hogy a hiányosságokat ténylegesen meg­szüntessük, az időelemző osztály dolgozóitól megalkuvásmentes, tár­­gyilagos műszaki elbírálást vá­runk . Gáti Zoltán Forró Gábor így! Víiy,.-, Békénk ellenségei Az egyházi reakció: tőkés­ szolga népe hajbókolva imádkozik dollárokra nézve. A szószéken politizál, hangja nagyon éles Azt hiszi a balga, hogy a nép az uszításra éhes. Jobbra figyel, balra pislog zsíros hasát nézve Egyedül csak arra vigyáz, hogy népellenes vívmányait még jobban tetézze. Ismerjük egy figuráját: Józsikának hívják. Népnyúzásra, ámításra használja csuháját. Lilagombos ruhácskában kacér módra lépked. — Hogy ha izgat s uszít nagyon: egész lénye éled. Az utóbbi időben, ha figyeljük az arcát, szomorúan, lankadozva látja népünk harcát. Szomorú az arca nagyon s egy hete is van már, hogy semmit alá nem ír, mert békeivet aláírni — jaj kár! — Látogatja hivecskéit — mert még olyan is van. S demokratikus érzelmét hangoztatja sírva. Népünk ökle olyan kemény akár csak a szikla, s nem tűri, hogy a klerikális papság tovább szíjja. Megfékezzük őket is, mint megfékeztünk mindent, ami népün­k java ellen emelt szót és fegyvert • • • (E. K.1 Gyáraink békebizottságai kövessétek a nagykorácsH Skely békebizottságának példáját. Mi látok leveiezést a külföldi országok b­ékeb­izottságaival A francia vasutasok úgy harcol­nak a békéért, hogy — vállalva elbocsájtást, bebörtönzést — nem továbbítják az amerikai hadianya­got. A magyar vasutasok úgy har­colnat­ a Békéért, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az 500 nm-es és a 2000 tonnás mozgalom sikeréért, — jas nénik megbecsülés, dicsőség, magasabb fizetés a jutalma. Ez a példa is mutatja, mennyivel ked­vezőbb helyzetben küzdünk mi a náoor­ ellen, egyszersmind rámu­tat, hogy­an f­onasztja össze a Béke internacionalista jelszava a más, más körülmények között dolgozók millióit. Ez a­narcos nemzetköziség jelentkezzék abban is, hogy a ma­gyar dolgozók kapcsolatba lépnek a nyugati országok békeharcosai­val, zúduljon meg a levelezés a nancia kikencmun­kásokkal, szövő­­munkásokkal, az olasz szegény­­parasztokkal. írják meg a magyar dolgozók, hogyan élnek s ez is erőt ad majd a nyugati horgonóu­­nak békenarcukhoz“ — írja a „szab«A Nép­ június dili vezér­­cikkében. Ez útmutatást ad a békebizott­ságoknak, miért is fontos a leve­te­zés kiépítése a nyugati országok dolgozóival. A napokban értesül­tünk arról, hogy a Kohászati Üze­mek Nagykovácsműhelyének béke­bizottsága gyáraink békebizottsá­gai közül elsőként indították meg ezt a­ mozgalmat. A hétfői napon felkerestük­ Lehoczki Béla és V­ass István békebizottsági tagokat s megkérdeztük tőlük, kitől kapták az első levelet. Erre ők a követ­­kezőket válaszolták: “ Amikor üzemünkben a béke­bizottság megalakult, mindjárt el­határoztuk, hogy kapcsolatba lé­pünk valamelyik nyugati ország békebizottságával, hogy egymás­nak írt leveleinkből még tartalma­sabbá tegyük békeagitációnkat. Bemutassuk konkrétan, világosan dolgozóinknak, hogy milyen körül­mények között harcolnak ők a bé­kéért s ugyanezt csinálhassák ők is, amely 'eredményezi az eredmé­nyesebb munkáján a békebizottsá­gf'A'nak. A legelső levelet a demokra­tikus osztrák nők­ Bécs, VI. kerületi Ligájának Békebizott­ságától kaptuk. Levelükben nagy örömüknek adnak kifeje­zést, hogy megindíthatták ve­lünk levelezésüket, s megígér­ték, hogy a legmesszebbre,­dió­kig elmélyítik a kapcsolatot békebizottságunkkal. Továbbá a­ következőket írják: „Biztosan tudják, hogy az ausz­triai békebizottságok óriási módon akadályozva vannak, azonban mindent megteszünk, hogy a moz­galmunk egészségesen haladjon. Hogy ez mennyire így van,­­leg­jobb bizonyítéka június 10—ld-i kongresszusunk, «mely nagy siker­rel zajlott le.“ Megkérdeztük még a békebizott­ság tagjaitól: — Mik a további céljaik? Ho­­­gyan használják fel­­ leveleiket munkájukban? — Nagy örömmel fogadott level­üükre két napon belül válaszol­tunk, amelyben megkértük őket, hogy írjanak rendszeresen, tájékoztassanak bennünket az osztrák békeharcosok munkájáról. A napokban ültünk össze s megtárgyaltuk, hogy a dolgo­­zóink elé kivisszük ennek a jelentőségét. A dolgozókkal való egyéni beszélgetést és az üzemi faliújságtáblát használ­­­­juk fel ennek a célnak az ér­dekében, s annak, h­ogy ezen­­ keresztül még jobban mozgó­sítsuk dolgozóinkat, a több­­­ termelésre, mint a béke védel­mére. Gyáraink, üzemeink békebizot­t­ságai! Vegyetek példát a Naivvá kovácsműhely békebizottságaiíai lépjetek érintkezésbe a nyugati országok békebizottságaival, in­dítsátok meg az egymás közötti levelezést, hogy még erősebbé­ te­gyük a proletárszolidaritást! Le­gyen ez a kapcsolat mind erősebb­ és szilárdabb, adjon nekünk újabb, lendületet a további munkánknak,­ amely a békéért vívott harcunk végső győzelmét fogja jelenteni.

Next