Diósgyőri Munkás, 1958. március-június (1. évfolyam, 1-16. szám)
1958-03-11 / 1. szám
✓—*--------------7------;—“—1 Köszöntjük a diósgyőri gyárak üzemi lapját özel másfél év után újból megjelenik a diósgyőri dolgozók közkedvelt lapja, a Diósgyőri Munkás, amit ebből az alkalomból szeretettel köszöntünk. Másfél éve az ellenforradalom hallgattatta el a diósgyőri kohászok harcos lapját. A lap hozzásegített bennünket annak idején ahhoz, hogy elért eredményeinket és hibáinkat — mind gazdaságilag, mind politikailag — nyíltan feltárjuk és széles körben megvitassuk. Gyakran hozzásegített, hogy — dolgozóink meglátásai és javaslatai alapján — az elért eredményeik megszilárdításához, a hibák és hiányosságok kiküszöböléséhez elérjünk. Ugyanakkor segített dolgozóink mozgósításával az előttünk álló legfontosabb feladatok végrehajtásában is. Ez elsősorban azért vált lehetővé, mert dolgozóink szerették lapunkat, azt sajátjuknak tekintették és tudták, hogy a lap hasábjain megjelent cikkek nyomán felszínre kerülnek azok a legégetőbb problémák, amelyek foglalkoztatták dolgozóink különböző rétegeit. Ezekre általában véve az esetek többségében választ kaptak dolgozóink. Ezzel lapunk igyekezett betölteni azt a szerepét, amit Lenin úgy határozott meg, hogy „Az újság kollektív propagandista, kollektív agitátor és kollektív szervező." Lenin tanításainak nyomán az újság abban a tekintetben, hogy kollektív szervező, „ahhoz az állványzathoz hasonlítható, amelyet az épülő ház körül emelnek, amely megjelöli az építmény körvonalait, megkönnyíti az érintkezést az egyes építőmunkások között, segítségükre van a munka elosztásában és a szervezett munka útján elért közös eredmények áttekintésében.” A diósgyőri gyárak újból megjelenő lapja, ezt az állvány szerepét lesz hivatva betölteni, amely ténylegesen megkönnyíti majd gyáraink közös problémáinak megoldását, gyáraink dolgozóinak egymással való kapcsolatát. Ezt a hivatást közös lapunk azonban csak akkor fogja tudni betölteni, ha a diósgyőri gyárak valamennyi dolgozója, elsősorban a kommunisták részt vesznek a lap munkájában, annak szerkesztésében, vagyis észrevételeik és javaslataik alapján, a gazdasági, a párt- és tömegszervezeti élet, valamint a termeléssel kapcsolatos összes problémákat a lap hasábjain megvitatjuk. Ezen keresztül válik lapunk minden dolgozó lapjává, ez is hozzásegíti majd gyárainkat feladataik végrehajtásához. Dolgozóinktól viszont nemcsak azt kérjük, hogy észrevételeikkel, javaslataikkal segítsék saját lapjukat, hanem azt is, hogy segítsenek abban, hogy a lap a jelenlegi keretek között minél több dolgozóhoz eljusson, minél több dolgozó olvassa a Diósgyőri Munkást. E célkitűzés megvalósítását azonban magának a lapnak is elő kell segíteni úgy, hogy arról ír majd, ami a dolgozókat legjobban érdekli. Ez nem könnyű feladat, mert ahány ember, annyi egyéniség. Ennek következtében az érdeklődés nagyon is változékony. Éppen ezért a lap szerkesztőbizottságának és általában felelős vezetőinek arra kell törekedni, hogy a lap és a dolgozók különböző rétegei között a legszorosabb kapcsolatot alakítsák ki. A lap másik igen fontos feladata, hogy a dolgozók érdekeinek megfelelően tereljék a közérdeklődést bizonyos kérdésekre. A mi rendszerünkben jó irányba terelni az érdeklődést, másszóval a szocialista nevelést, az öntudat fejlesztését jelenti. A mi rendszerünkben például a termelés minden oldalú fejlesztése, növelése, a minőség javítása, a selejt csökkentése, a takarékosság és nem utolsó sorban az utóbbi időben olyan sokat hangoztatott társadalmi tulajdon védelme, az általános érdekeken belül a termelésben résztvevő minden dolgozó személyes érdeke is. Feladata lapunknak tehát hogy a közérdeklődést elsősorban az 1958-ban előttünk álló és végrehajtásra váró feladatok megoldására irányítsa. Elő kell, hogy segítse a termeléssel kapcsolatos tervfeladatok megvalósítását azon keresztül, hogy nyilvánosságra hozza a munkaverseny tapasztalatait, eredményeit és hiányosságait, segíti pártszervezeteink, tömegszervezeteink és gazdasági vezetőink politikai, illetve gazdasági munkáját, segíti gyáraink dolgozóit a társadalmi bikáját, segíti gyáraink dolgozóit a társadalmi tulajdon védelméért tajdon védelméért folytatott harcban, leleplezi a társadalmi tulajdon elherdálóit, pazarlóit, ugyanakkor népszerűsíti azokat, akik ezen a téren a legtöbbet tesznek. El kell érnünk, hogy lapunk ne csak a napi hírközlés eszköze legyen, hanem dolgozóink gazdasági és politikai nevelésének komoly eszközévé is váljon. Első helyre mindenek előtt a termelő munka kérdéseit kell, hogy állítsa. Ez azt jelenti, hogy nyíltan és őszintén dolgozóink elé tárja a termeléssel, kapcsolatos összes kérdéseket. Ha lapunk azt akarja, hogy a széles dolgozó tömegek lapja legyen, akkor minden törekvésének arra kell irányulnia, hogy a dolgozók zöme a lap elkészítésében részt vegyen, vagyis legyen széleskörű munkáslevelező hálózata. Diósgyőri gyárak dolgozói! Elvtársak! E gondolatok szellemében indítjuk útnak gyárunk sajtóorgánumát. Kívánjuk, hogy töltse be hivatását, hogy mint üzemi lap, elsősorban a dolgozókat érdeklő legfontosabb kérdésekkel foglalkozva, keltse fel és irányítsa dolgozóink érdeklődését, hogy 1958 nehéz, de teljesíthető feladatait maradéktalanul végre tudjuk hajtani. NEMESKÉRI JÁNOS, a Lenin Kohászati Művek nagyüzemi párt-végrehajtó bizottsága titkára K MÁRCIUS 8. A nők napja. Mintha megrekedt volna egy pillanatra az idő és a vem Glóbusz is megállt volna egy percre... Édesanyákat, szerető feleségeket, menyasszonyokat, és rózsabimbóként viruló leányokat ünnepeltünk szívünk teljes melegével ezen a napon. A munkábar, egyenrangú segítőnket, s bajban és Szenvedésben megosztést kérő és vigasztalónkat az örömünkben és boldogságunk gyémántkoszorúit, a nőket itt megéltük. Kora reggel a Lenin Kohászati Művek kapuin pirosnyakkendős úttörőkkel, fiatal és gondoktól ráncos homlokos férfiakkal találkoztunk: virágcsokorral és selyemfonallal átkötött csomagokkal a kezükben siettek. És mint szerte az egész világon, itt a Lenin Kohászati Művekben is, minden egyes üzemrészében forró kézszorítással köszöntötték a nőket. A megbecsülést és a nők egyenjogúságát bizonyította a 3$ kiváló dolgozó és az egy (Gyalog Jánosné acélöntődéi darukormányos) kormánykitüntetése — és az ezekkel járó pénzjutalom is. Nem volt olyan nő, aki ezen a napon ne kapott volna egy virágcsokrot, vagy emléktárgyat. Délután a Művelődési Házban Komócsin Zoltán elvtárs, az MSZMP központi bizottságának tagja üdvözölte a diósgyőri nőket. Az ünnepi beszéd után kultúrműsorral szórakoztatták a megjelenteket. Este az Avas étteremben rendezett díszvacsorán a Lenin Kohászati Művekből 60 dolgozó nő kapott meghívást. MINDEN férfi ezen aznapon egyet kért a nőktől és minden nő egyet kívánt: BÉKÉT. Dolgozzunk ezért tovább is szocialista hazánk építésével! nők ümiuften Szeretettel köszöntjük a diósgyőri gyárak valamennyi dolgozóját! A diósgyőri gyárakban évekre visszamenő hagyománya van az üzemi újságnak. Lapunk, amely új címmel, »Diósgyőri Munkás« néven ismét megjelent, ezután is messzemenő segítséget, támogatást akar és igyekszik nyújtani a gyár előtt álló feladatok végrehajtásához. Kérjük az üzemek dolgozóit, a lap olvasótáborát, a párt- és tömegszervezetek vezetőit és dolgozóit, hétről-hétre segítsenek, tevékenyen vegyenek részt a lap elkészítésében. Szeretnénk, ha minél többen keresnék fel a szerkesztőséget írásaikkal, leveleikkel, panaszaikkal, ha hozzájárulnának ahhoz, hogy üzemi újságunk hétrőlhétre minél tartalmasabb, minél színvonalasabb segítséget nyújthatna — és akar nyújtani — a diósgyőri gyárak előtt álló nagyfontosságú feladatok végrehajtásához A lap megjelenése alkalmából szeretettel köszöntjük a diósgyőri gyárak valamennyi dolgozóját, a lap olvasóit, levelezőit, tudósítóit, mindazokat, akik itt élnek, dolgoznak a gyárban. «■DIÓSGYŐRI MUNKÁS« szerkesztősége —-----oOo----------- A diósgyőri nagykohó. Megtartotta első ülését a Lenin Kohászati Művek üzemi tanácsa MEGTELT a terem. Egyetlen foghíjas szék sem akadt. A 121 üzemi tanácstag közül alig tízen maradtak távol, azok is igazoltan. Az előadók, Valkó Márton elvtárs, a gyár igazgatója, Bozsik elvtárs, a gyár főkönyvelője és Solti András elvtárs, az üzemi bizottság elnöke szavait parázs vita követte. A három napirend közül a leglényegesebb, a nyereségrészesedés szétosztása körül alakult ki a szócsata. Javaslatok, észrevételek hangzottak el, amelyek mind arról tettek tanúbizonyságot, hogy az üzemi tanács tagjai érzik azt a nagy feladatot és felelősséget, amit a gyár sokezer dolgozójának bizalmából képviselnek. Már az első felszólaló, Takács elvtárs, aki a durvahengermű dolgozóit képviselte, javaslattal állt elő. Azt mondta: — A tervezetben az áll, hogy aki egy napot igazolatlanul kimaradt, attól 10 százalékot, aki két napot, attól 30 százalékot és aki 3 napot mulasztott igazolatlanul, attól 60 százalékot vonjanak le a nyereségrészesedésből. Én azt javaslom, hogy ezeket a számokat, tételeket, egészítsük ki úgy, hogy 1 napos mulasztásnál 25, kétnapos mulasztásnál 50 százalék legyen a levonás és aki már 3 napot mulasztott, azt rekesszük ki a nyereségrészesedésből. Egy-két elvtárs hasonló értelemben nyilatkozott. Végülis szavazásra tették fel a dolgot, aminek végeredménye, hogy megmaradtak a tervezetben előírt irányszámok mellett. A MÁSIK, vitára adó javaslatot Járdán Béla elvtárs terjesztette elő, aki a martin dolgozóinak küldötte. Azt mondotta: — Aki üzemi balesetből kifolyólag van betegszabadságon, az a nyereségből kapja meg a teljes összeget. E javaslatot arra feltette, hogy a tervezet más megállapításra szorítkozott. Szavazáskor úgy döntött az üzemi tanács, hogy megmaradnak a tervezetben előírt irányelvek mellett. Az alapanyag dolgozóit képviselő elvtársak az üzemi tanácsiban kifogásolták, hogy a részükre kiosztandó összegből 10 százalék levonásra kerül. Kellő magyarázat és tájékoztatás után, amit Bozsik elvtárs adott meg, végül is belenyugodtak abba, hogy a levonás jogos, mert az alapanyaggyár részleg még olyan összegű értéket sem termelt, amiből a munkabéreket ki tudnák fizetni. Sok-sok javaslat került napirendre. Márton István elvtárs a vasöntödéből például azt javasolta, hogy a katonaidőt számítsák be a szolgálati időbe. Lényeges és fontos javaslat ez. Amit ezzel kapcsolatban a törvény biztosít, azt minden tekintetben meg is kapják azok, akik katonaidejüket töltötték az adott időszakban. A helyzet az, hogy aki gyárból vonult be katonának és a katonaidő letöltése után a gyárba jött vissza dolgozni, annak a munkaviszonya nem szűnt meg, tehát katonaidejét beszámítják a nyereségrészesedésnél is a szolgálati időbe. Koltai Jánosné elvtársnő, a II-es hivatalhoz küldötte, a vasúti jegyekkel kapcsolatos problémákról beszélt. Elmondotta: vannak a gyárban olyan dolgozók, akik nem vették igénybe a gyár által nyújtott vasúti kedvezményt, mert mint családtagok, más szervtől már megkapták azt. Azt kérte, hogy ezekre a levonás a vasúti jegyek miatt ne vonatkozzék. Sokan arról is beszéltek, hogy kiket lehet másodállást dolgozóknak tekinteni a gyárban, mert ezek nem részesülhetnek a nyereségből. Több példát hoztak fel erre olyat, hogy például az egyetemen megbíznak valakit valamilyen munkával, azért a gyár fizet, de nem a gyár alkalmazottja, tehát nem kaphat semmiféle egyéb juttatást. FONTOS RÉSZE a tervezetnek, hogy akik hozzájárulással távoztak a gyárból, azok is részesülnek a nyereségből a rendeletben előírt intézkedések alapján. Többen kifogásolták, hogy az ipari tanulók idejét miért nem számítják be a szolgálati időbe. Ez a kifogás alaptalan, mert az ipari tanuló is ugyanolyan elbírálás alá esik, mint aki középiskolából került be a gyárba. Szolgálati ideje tehát csak attól az időtől számít, amióta a gyár alkalmazottjaként dolgozik. Az is fontos tétele a tervezetnek, hogy akik a párt felhívására annak idején elmentek a mezőgazdaságba dolgozni és visszajöttek a gyárba, azoknál sincs kiesés a szolgálati időben. Többen nem értették, hogy például a szülési szabadságot hogyan számolják el. Erre vonatkozóan az az álláspont, hogy a szülési szabadságot nem lehet alapul venni a nyereségrészesedés kifizetésekor. Sok-sok ilyen és hasonló probléma merült fel még ezen az első tanácskozáson. Minden hozzászóló, vitatkozó szavából kicsendült a felelősségérzet, az a tudat, hogy nagyfontosságú dolgok felett döntenek és határoznak ezen az értekezleten. A jövőben is széleskörű és nagy feladatok hárulnak az üzemi tanácsra. Olyan testület ez a szerv, amely tagjai által közvetlenül érintkezésben van a gyár dolgozóival, ismerik a problémákat és tennivalókat, nagy segítséget nyújthatnak és kell, hogy nyújtsanak minden időben és döntésben ahhoz, hogy ez az esztendő is sikerrel záruljon és a következő évben hasonlóképpen megelégedéssel és büszkeséggel döntsenek majd arról, kik részesülhetnek a nyereségből, kiket jutalmazzanak az egész évi munka alapján. Mindent egybevetve, az üzemi tanács első ülése jó munkát végzett, megfelelően képviselte a dolgozók érdekeit és hozzájárult ahhoz, hogy igazságos, méltányos döntés szülessen. Az üzemi tanács elé terjesztett tervezetet az értekezlet határozattá emelte. Most már a végrehajtáson a sor. EZUTÁN VALKÓ elvtárs, a gyár igazgatója rövid, de tartalmas beszámolót tartott arról, milyen feladatok állnak a gyár dolgozói előtt ez évben. Ezzel kapcsolatban bővebben, lapunkban, Valkó elvtárs tollából más cikkben foglalkozunk;