Diósgyőri Munkás, 1960. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-05 / 27. szám

fUAg proletárjai egyesüljetek !5 67 2 3 A DIÓSGYŐRI NAGYÜZEMEK DOLGOZÓINAK HETILAPJA III. évfolyam 27. szám. Ara 50 fillér 1960. július S Jól kezdődött a második félév Tudósítások az első eredményekről, intézkedésekről Megvan a lehetőség a lemaradás pótlására Jó körülmények között kezdték meg a második félévi munkát a nagyolvasztó gyárrészleg dolgozói is. Mindhárom kohó jó állapotban, van, csupán a hármasnál volt két óra öt perces szkipp-k­ötél, ég kúpnyitó mo­torcsere. Elsőnek is a III-as kohó t­­apolt ezen a napon. 140 tonna helyett, 176 tonna jó minőségű nyersvasat adtak Az évi terv teljesítésében azonban még mindig lemaradásuk van. A le­maradás 8 700 tonna. Az üzem veze­tője, Hornyák elvtárs szerint minden lehetőség megvan arra, hogy ezt a lemaradást a második félévben be­hozzák. Újítással kezdték az új hónapot Adósság nélkül kezdték meg a­ második félévet a Nehézszerszám-­­gépgyár megmunkáló üzemének dol­­­gozói. A verseny lendülete nem­ csökkent az üzemben. A munkások­ az éves terv idő előtti teljesítésére­ tettek vállalást. Az újítások beveze­tése megkönnyítette a munkát. Az első félévben annyi újítás érkezett be, mint 1959-ben egész évben. Július 1-én vehették be Svercsek Sándor esztergályos újítását, az ön­kioldó fúrófejet. Ezzel az elmés ké­szülékkel megakadályozza a fúrók túlterhelését, mert önműködően ki­kapcsol. Ettől az újítástól nagyará­nyú szerszámmegtakarítást várnak. Nyolc adagot csapoltak a martinacélműben A megszökött munkatempóban­­ kezdték meg a második félévet a­­ martinacélmű dolgozói. Július 1-én, , az első műszakban nyolc adagot csa­­­­poltak különböző minőségű acélok­­­­ból. Többek között: kazánlemez, ten­­­­­gely, abroncs, s másféle anyagokhoz ; gyártottak acélt. Az adagok minősé­­­ge megfelelt az előírásoknak. 1 A legjobb munkát az I-es számú­ kemencénél Koncz Márton brigádja­ végezte, Szabó József acélgyártó irá­nyításával. ; Vándorzászlót alapítottak a DIMÁVAG-ban Újabb lendülettel folyik a mun­kaverseny a DIMÁVAG-ban. A vál­lalat vezetősége július 1-től vándor­zászlót alapított. Ezekért versenyez­nek egymás között a gyáregységek, a KISZ, a szocialista műszaki és mun­kabrigádok. A legjobb eredményt el­érők havonként kapják jó munká­juk elismeréséért a vándorzászlókat. A zászlók minden hónapban gaz­dát cserélnek és év végén annak az üzemnek, vagy brigádnak marad a birtokában, ahol év közben leg­többet volt a zászló. Egy ötlet: 10 000 forint értékű megtakarítás Az MKU II-es fonógépek villamos;; berendezésének gyártásánál Somorai;; Ferenc brigádja, amely a DIMÁVAG;; B-központban dolgozik, — jelentős;; megtakarítást ért el. A brigád a;; gyártást úgy módosította, hogy az;; előírt M—26-os jelű olajkapcsoló he­­­­lyett K9, 17—III—2a jelű mágnes-­­ kapcsolót alkalmaztak. Az előbbi ára;­ 543 forint, míg az utóbbié 173 forint.­­ Huszonnyolc villamosberendezés le­­­­gyártásánál 10 360 forint értékű meg­­­­takarítást értek el. imiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiii llflIlIflIHIIIIIIIimilHlllllllllllllltimilltlIIIIIIIIIIIIIIIIIIMItlIIIIIIIIIIIIIMIIIINIIIIIIimUllllllllllllllllllltlIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllllllllilllllllllllHllltlIIIHI A Kazinczy-múzeum előtt A diósgyőri gyárak több dolgozója vett részt a Magyar Kémikus Egyesülete Borsod megyei cs­oportjának tanulmányi kirándu­lásán, melyet a zempléni hegyek­be rendeztek. A csoport tagjai megtekintették a hollóházi Porcelángyárat is. Képünkön a Kazin­­czy-múzeum parkjával ismerkednek Széphalom községben. Idejében gondoskodtak az anyagokról A Könnyűgépgyár műszaki vezetői már előre gondoskodtak arról, hogy­­ az átmenet zökkenőmentes legyen, a második félévbe. A megmunkálandó­­ anyagok nagy része idejében beérke­­­­zett, így akadálytalanul hozzákezd­tek az üzemekben a munkához. A második félévben különösen­­ nagy feladatok várnak a targonca­­ üzem dolgozóira. Beindul a diesel-, I targonca sorozatgyártása és 80 dara­­­bot kell ebből az igen keresett gép­­­ből külföldre exportálni. Az üzemekben minden dolgozó is­; ■ meri a második féléves tervet, nyo­r , ma sincs a hónap eleji pangásnak. A tárolótelepen kohászat karbantartó gyárrészlegén­ek központi tároló telepén a gyár gép­javító üzemei részére tárolják a gépalkatrészeket, valamint a nagyobb meg­munkálandó anyagokat. A munkálatokat Söllei Pál üzemvezető irányítja. A telepen példás rend uralkodik. Minden kis alkatrészről nyilvántartást vezet­nek. Nagyban megkönnyíti az alkatrészek mozgatását a két sínen futó 5 tonnás „Lajos” daru. A telep valamennyi nagyobb „darabjait” meg tudja közelíteni. A telepet tovább bővítik. Tervbe vették, hogy az üzemekben tárolt anyago­kat — a bővítés után — itt fogják elhelyezni. A közeljövőben nagyteljesítményű gémdarut is kapnak, még egy Eredményesen dolgoznak a kisgépesítési csoportok második félévben mintegy ötven feladatot akarnak megoldani A múlt év végén kezdeményezés született a kohászati művekben, hogy az üzemrészek fáradságos fizikai munka problémáját lehetőleg saját erőből, kisgépesítéssel maguk oldják meg. A gyár igazgatósága erre a cél­ra a vállalatfejlesztési alapból több millió forintot biztosított. Ezzel egy­­időben a központi kisgépesítési cso­porton kívül munkabizottságok ala­kultak az üzemekben is. Eddig tizen­három üzemrészben kezdte meg munkáját a műszakiakból, kiváló újítókból és tapasztalt dolgozókból álló gépesítési bizottság. Ezek mint­egy másfélszáz javaslatot dolgoztak ki. A javaslatok alapján ezideig több mint ötven munkaműveletet oldot­tak meg kisgépesítéssel, s ezzel jelen­ l­etást ma már szállítószalagok végzik, tűsen könnyítették a munkát, így A kisgépesítés eredményeként eddig például az acélöntődében a homok­ több mint harminc munkást h­á­­lapátolásra markológépeket állítottak nyithattak más munkahelyre, de munkába, a gázgyárban a Ventil- A kisgépesítési munkacsoportok, az sátorok javítását gépesítették, a év végéig még mintegy ötven felada­­csavargyárban a korábbi kézirako­­tot akarnak megoldani. < ■ Bővítik a csökkentett munkaidőben dolgozók létszámát A kohászati művekben a múlt év no­vemberétől kezdték meg az egészség­re ártalmas munkahelyeken a csök­kentett munkaidő bevezetését, így nyolc hónap óta ezeregyszáz munkás hetenként öt napot dol­gozik anélkül, hogy kereseté­ben csökkenés következett vol­na be. A párt és a kormány intézkedésé­nek megfelelően az idén tovább bő­vítik a csökkentett munkaidőben dolgozók körét. Általában azonban az üzemekben, amelyekben a dolgozók munkaidejük felét meleg munkahe­lyen töltik, a negyvenórás munka­hétre térnek át ez év novemberétől, így minden tíz üzemben további két­­ezerötszáz munkás dolgozik majd előbbi keresetének csökkenése nélkül hetenként öt napot. Velük együtt az év végétől a gyár minden ötödik dolgozóját csökkentett munkaidőben foglalkoztatják majd. A csökkentett munkaidő további kiterjesztésével a termelés folyama­tosságát részben új munkaerők beál­lításával, részben a munka termelé­kenységének növelés­ével, s nem utol­só sorban a nehéz fizikai munka gé­pesítésével oldják majd meg. } Békenagygyűlést tartottak a Szabadság-kertben által részt,­és Borsod megyei bizottsága összehívott békenagygyűlést a vevő diósgyőri és miskolci dolgozók meghallgatták Vass Istvánná elvtárs­­­ nő, az országgyűlés alelnökének, a­­­ Hazafias Népfront országos titkárá­nak beszámolóját, amelyet a nemzet­közi helyzetről mondott el. Előadásának első részében arról szólott, hogy az erőviszonyok erősen­­ a szocialista tábor oldalára tolódtak, majd hangsúlyozta: a Szovjetunió ereje folytán a nemzetközi tárgyalá­soknak új szakasza kezdődött el. A tárgyalások feladata most már nem a közvetlen veszély elhárítása, ha­nem általában a háború megakadályo­zása. A mi eredményeink lelkesítik az imperialista államokban élő bé­keharcos dolgozókat is. Tovább kell dolgoznunk a szocializmus építésén, fokozni eredményeinket és békehar­cunkat. Ezt a világ békéjének biz­tosítása érdekében kell tennünk. Az előadás után Holland Roberts - i amerikai egyetemi tanár, a Béke-Vi­­lágtanács Irodájának tagja, a san­­franciscoi Amerikai-Szovjet Intézet elnöke szólt a békenagygyűlés részt­vevőihez. Az előadó és az amerikai béke­harcos beszédét többször szakította meg hosszantartó, egyetértést jelző tapsorkán. Pénteken délután műszakváltás után zsúfolásig megtelt a gyárak szomszédságában lévő Szabadság­­kert. A Hazafias Népfront miskolci Jó munkát végzettek a gyáregységek munkálási selejtjüket 0,13 százalék­ra csökkentették. Az egy főre, egy napra eső termelési értéket 113,9, az exporttervet 166 százalékra teljesí­tették. Második lett a rugóüzem. Tel­jesen selejtmentesen dolgoztak, ter­vüknek 102,6 százalékban tettek ele­get, a balesetek számát jelentősen csökkentették. A H-egység harmadik lett az értékelésben. Teljes termelési tervüknek 112,8, exporttervüknek 171 százalékban tettek eleget. Valamennyi gyáregység jó munkát végzett és nagymértékben hozzájá­rult ahhoz, hogy a vállalat teljes ter­melési tervének 103,4 és exporttervé­­­nek 113 százalékban tett eleget.­­ A gyáregységek versenyében a leg­utóbbi értékelés alapján első lett a­­ DIMÁVAG-ban az F-kovácsoló gyár­egység. Teljes termelési tervüket­­ H4,6 százalékra teljesítették. A meg- i A keletszlovákiai pártküldöttség látogatása az LKM-ben A megyénkben járt keletszlovákiai kerületi pártküldöttség ellátogatott a­ Lenin Kohászati Művekbe is. Nemes­kéri János elvtárs, a nagyüzemi párt­ bizottság titkára és Gácsi Miklós elv­*­társ, a gyár főmérnöke fogadta a ven­dégeket. A delegáció ezután a gyár vezetőinek kíséretében megtekintett néhány üzemet, majd baráti beszél­getés keretén belül kicserélték ta­pasztalataikat a politikai és gazdasá­gi munkáról. ► »♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] .Amikor szerkesztőm ja­vasolta, hogy írjak a Lenin Kohászati Mű­vek üzemi gőz- és gyógy­fürdőjéről, kissé zavar­ban voltam. Eleinte va­lami üzemi mosdóra vagy nagyobb zuhanyo­zóra gondoltam. Még mo­solyogtam is magamban a nagyvonalú címen. De amikor a riport elkészí­tése céljából meglátogat­tam a fürdőt, igen meg­lepődtem. A gyár üzemi fürdője nagyságával, tisztaságával, bátran fel­­vehetné a versenyt a miskolci gőzfürdővel, de bármilyen hasonló léte­sítménnyel is. Az 1944-ben földig le­bombázott, de az azóta régen helyreállított épü­letben napi átlagban 300 dolgozó nyer tisztálkodá­si lehetőséget és felfris­sülést. A hideg és meleg medencékkel rendelkező uszoda a nedves és szá­ras gőzkamrák, zuhanyo­zók, mind-mind a dol­gozók kényelmét szolgál­ják. A gőzfürdő heten­ként kétszer, szerdán és pénteken a nők, a hét többi napján, hétfő kivé­telével, a férfiak rendel­kezésére áll. Hétfőnként a teljes, mondhatni „ge­nerált nagytakarítást végzik az egész épület­ben. Ilyenkor a fürdő vezetőjétől a fűtőkig, mindenki takarít. Erre külön személyzet nincs is. Mindezt Karácsonyi Lajosné, pénztáros mondja el, miközben hol jegyeket ad ki, hol vil­lámgyors mozdulatokkal hatalmas vászondarabo­kat szab. Már nem állhatom meg, hogy meg ne kér­dezzem: mi ez a „mel­lékfoglalkozás?” Kará­csonyiné elvtársnő ne­vetve mondja: társadal­mi munka. Elhatároztuk — és ezalatt a fürdő női dolgozóit kell érteni­e, hogy az összes bútorokra vászonhuzatot készítünk, így az intézetet csak a vászon ára terheli. A többit mi mind megcsi­náljuk. Valóban, ahogy széttekintek, jónéhány széken, fotelon, már ízlé­ses, szép huzat van, hogy megkímélje őket. (J­eszélgetés közben megérkezik a für­dő vezetője, Zombori István elvtárs is. Mikor megtudja, hogy mi a’aj­ban vagyok, panaszkodni kezd. — Szeretnénk beindí­tani gyógyrészlegünket. A fürdő ugyanis nem­csak gőz-, hanem gyógy­fürdő is. Annak ellené­re, hogy ezt Gasztner László üzemi főorvos is szorgalmazza, mégsem tudjuk megvalósítani el­gondolásunkat, mert az iszapkeverőgép elké­szítését Pesten csak de­cember végére vállalták. Nekünk pedig már most kellene. Voltam már Pesten is sürgetni a dol­got, addig „molesztál­tam” őket, míg bele is egyeztek, hogy október­ben megkapjuk. A közeli napokban megint fel­utazom —s mosolyog huncutkásan. Keménykötésű, izmos legények érkeznek. A DVTK birkózói. De nem­csak a DVTK valamen­­­nyi szakosztálya, hanem a Dr. Bányász sportolói is ide járnak fürdeni és masszázsra. A fürdő tulajdonát ké­pező törülközők, köpe­nyek, lepedők — ahogy mondani szokás — tisz­ták, mint a patyolat. De ez nem is csoda. A für­dőnek saját mosodája van, korszerű gépekkel ellátva. Az itt dolgozó asszonyok csak az ada­golást végzik. Ez a rész önálló termelőüzemnek is mondható, mert na­ponta 100 mázsa ruhát mosnak ki. A fürdőben nagy rend és tisztaság van. A dol­gozók előzékenyek, ud­variasak. Kíváncsi vol­tam a panaszkönyvre. Vajon abban nincs-e va­lami más? Lapozgatok benne. Majd minden ol­dalon dicsérő elismeré­sek. Nagy kaligrafikus betűkből álló írásra leszek figyelmes. „Ha a miskolciak egyszer el­jönnének ide, többé nem is járnának másfelé.’* Egy Miskolcon lakó vas­utas „kritikája” ez. Ha „panasszal” is találkoz­hatunk a könyvben, lnnei­­,Csizmahúzót kérünk.”1 Alatta két aláírás. (7 Visszaadom a köny­­­vet, s most az új­ságon keresztül hadd szolgáltassak én igazsá­got a fürdő dolgozóinak és a _ panaszosoknak — sose legyen ettől nagyobb panasz a fürdő panasz­könyvében. cAz üzemi­­ illióhen ­vCVű.rv, I

Next