Diósgyőri Munkás, 1961. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1961-07-04 / 27. szám

Világ proletárjai egyesüljetek / « MUNKÁS A DIÓSGYŐRI NAGYÜZEMEK DOLGOZÓINAK HETILAPJA IV. évfolyam 27. szám. Ara 50 fillér 1961. július 4 A forgalmi gyárrészleg dolgozói a vasutasnapra készülnek Bevezetik a gyári „kocsiálláspénzt“ — Újítás, amely 3 miliőt jelent megtakarításban vezetés alatt állóké 10, még elbírálás alatt van 19 újítás. Ezek között is a legjelentősebb a gőzdarukra vonat­kozó ötlet és javaslat, amit már meg is valósítottak. Mindeddig az volt a helyzet, hogy az elromlott gőzdarut nagy Győrbe kellett szállítani. Amíg visszakerült az üzembe, 13 hónap telt el. Ennyit vett is ugyanis igénybe az oda és visszaszállítás és maga a javítás. Az újítás kapcsán most mindezt ide­­haza, helyben végzik el, a javítási idő átlagban három hónap, és ami igen jelentős, a megtakarítás összege évi 3 millió forint. Rövid idő alatt nagy utat tett meg A bevezetett újítások száma 12, a be­a Lenin Kohászati Művekben a for­galmi gyárrészleg. A belső fogalom és általában az ezzel kapcsolatos ten­nivalók végrehajtása eddig a Bf­ÁV- hoz tartozott. Most ugyanezt a fel­adatot önállóan, külön gyárrészleggé alakulva látja el a forgalom­gyár­részleg. Az itt dolgozók továbbra is olyan elbírálás alá esnek, mint ami­kor még a MÁV kötelékéhez tartoz­tak. Gondolunk itt a különféle jut­tatásokra. Egyedül az arcképes iga­zolvány kiadása történik a kohászati rendszer szabályai szerint. Lelkes, odaadó emberek dolgoznak a forgalomnál. Különösen most, hogy közeleg a vasutasnap. Ilyenkor a ha­gyományokhoz híven számvetést csi­nálnak, felmérik az eddig végzett munkát és ennek alapján megszab­ják a feladatokat. Ezek a feladatok jóval nagyobbak, mint korábban. Nőtt a gyárban a belső forga­lom* kiszélesedett a különféle üzemek és gyárrészlegek anyag­gal való ellátása* amelett, igazodnia kell ennek a fon­tos üzemrésznek ahhoz is, hogy a szállításra előkészített árukat idejé­ben eljuttassák rendeltetési helyére. Hihetetlenül nagy forgalmat bonyo­lítanak le. Erre vonatkozóan nézzünk néhány számadatot, amit Sarlai Jenő elvtárs, a Forgalom Gyárrészleg ve­zetője, valamint Gaganecz Aurél elv­társ, a műszaki osztály vezetője mond el. Kiderül ebből, hogy a múlt év első negyedévében összesen 34 609 kocsi futott be és ki a gyárba, Hieve a gyárból, s Ez év ugyanezen időszakában 1­41149 volt a beérkező és kifutó­­ kocsik száma, tehát közel hét­­­ ezerrel több.­­ Ez önmagában is mutatja, mennyivel­­ nagyobb feladatot kellett megoldani­­­ok, mint akár egy évvel ezelőtt is.­­ Mindennek kitűnően eleget tettek.­ Akkor látjuk ezt igazán, ha figye­­­lembe vesszük, milyen eredményeket­ értek el a kocsiálláspont, általában­ az önköltség csökkentésében. Amíg az év elején még tetemes­­ összeget kellett kifizetni a­­ MÁV-nak kocsiálláspont címén,­­ addig a félév végén most már­­ a MÁV ír jóvá 242 ezer forintot­­ a forgalom gyárrészleg javára.­­ A dolgozók nagy gondot fordíta­­­nak arra is, hogy csökkenjen a ko­­­csik megrongálódásának a száma. Az­ első negyedévben még 14,65 forint­ volt az egy kocsira eső kárösszeg. A­ második negyedév végére ezt sikerült­ leszorítaniuk 10 forintra. A megtaka­­­rítás tehát igen jelentős.­­ Mindezeknek a feladatoknak a­­ végrehajtásában élen járnak és pél­­­dát mutatnak a szocialista munka- 2 brigádok. Tizenegy ilyen brigád mű­­­ködik a gyárrészlegnél, igen szép és­ nagyszerű eredményekkel. Csak egy­­ példát: A fiatal gyárrészlegben januártól 41 újítást nyújtottak­­ be és ezeknek az újításoknak­­ mintegy a fele fizikai dolgozók­ ♦­tól származik. Az újítások közül igen sok vonatko­zik arra, hogyan fokozzák a belső közlekedésben a biztonságot. S, hogy sikerült eredményt elérni, az is igazolja, hogy lényegesen csökkent a balesetek száma. Természetesen van még megoldan­dó probléma is éppen elegendő. Ha minden gyárrészleg és minden üzem még jobban szívügyének tekinti a Forgalom Gyárrészleggel való együtt­működést, akkor ezeket az akadályo­kat könnyen leküzdhetik. Miről van szó? A gyárban kétféle kocsifajta van forgalomban. Az egyik ami a MÁV tulajdona és közforga­lomban is futhat, a másik, ami a ko­hászat tulajdona és csak belső forga­lomban használható. Igaz, már az maga is dicsérendő dolog, hogy az idegen kocsikat igyekeznek minél előbb kirakni, — ezt igazolja a kocsi­álláspont csökkenése is. Más a hely­zet viszont a saját kocsiknál. Ezeket nem kezelik teljes felelősséggel, nem ügyelnek kellően arra, hogy időben legyen kirakva, aminek okát abban látják a forga­lomnál, hogy ezek után nem kell ko­csiálláspénzt fizetni­­ De rövidesen megváltozik a helyzet, mert a belső­forgalmú kocsik is kocsiálláspont alá esnek majd, ami mindig azt a gyár­részleget terheli, ahol nem törődnek a kirakással. Ezt az­ új rendszert rö­videsen életbeléptetik. A vasutas nap küszöbén jelentős vállalás történt a gyárrészlegnél. Az úgynevezett „Kocsiért—Kocsit” moz­galom keretén belül tettek felaján­lást. A mozgalom lényege, hogy ugyanannyi kocsit küldjenek vissza a feladónak, mint amen­­­nyi beérkezik, tehát egyetlen egyet se tartsanak vissza indokolatlanul. Erre tettek vállalást. Eddig átlagban 110 száza­lékra teljesítették az idevonatkozó tervet, amit most a vasutasnap tisz­teletére 115 százalékra akarnak telje­síteni. Az ünnepnapon több olyan dolgo­zót tüntetnek ki, akik az elmúlt fél­évben becsülettel megállták a helyü­ket, példát mutattak, s akire mindig számítani lehet a forgalomnál. A vasútforgalom dolgozói tehát fe­lelősségteljes, odaadó munkát végez­nek, hogy megfelelően kiszolgálják a kohókat, a martint, a durvahenger­­dét és minden üzemet, hiszen ők is tudják, hogy ezzel­­ gyarapszik a nép­gazdaság, több kerül az ország kas­­­szájába. Nyolcvan fiatal műszaki jelentkezett ••• Nagy érdeklődéssel fogadták a Könnyűgépgyárban is a fiatalok a KGM­ közleményét, amely a „Kiválói mérnök és technikus” cím elnyerő­­­­sére hívják fel a műszakiakat. A­ KISZ-bizottságon ezzel kapcsolatban­­ megbeszélést folytattak. Az ifjú mű­­­szakiak rövid időn belül nyolcvanan­­ jelentkeztek a cím elnyerésére.­­ Az ifjú mérnökök technikusok kü­­­lön feladatot kaptak, újítás terén és­ más vonatkozásban is, az üzemek adottságainak megfelelően. Ivfiey: Az acélgyártás elengedhetetlen kelléke a nyersvas, amit a kohókban gyárta­­nak. E feladatnak a legmesszebbmenőkig igyekeznek eleget tenni a kohá­szok. A diósgyőri nagykohó napról-napra mind több és több nyersvasat csa­pol, hogy ne legyen fennakadás a termelésben, a tervek telesítésében. Ké­pünk a nagykohót ábrázolja. (Fotó: Szőke.) SESH52S2SÜKSHSES2S252SS5ESHSHStea5ES2SE52SSSHSH5SSS5HSE52 Hengerlés előkovácsolt anyagból A nemesacélgyártásban mindig problémát okozott az, hogy a magas­ötvözetű acélt nem tudták henge­relni. Ezen akar változtatni most egy újítás megvalósításával Bordás Géza elvtárs, a nemesacél kovácsoló­­gyár részleg vezetője, és Csépány Fe­renc, ugyanennek a gyárrészlegnek főmérnöke. A kísérletek jó ütemben haladnak és sikerrel biztatnak. Kisebb na­gyobb módosításokat kell még meg­oldani, akkor a lekovácsolt anyagot a megadott méretre milliméter pon­tossággal tudják hengerelni. Ez egy­részt növeli az anyag minőségét, ugyanakkor csökkenti az önköltsé­get is. Az újítás bevezetése rövidesen megtörténik, hiszen a két újító szív­­vel-lélekkel azon van, hogy ilyen megoldással is minél több hasznot hajtson a népgazdaságnak. 1 Gépesített kovácsok Megkezdték a próbaüzemeltetését a diósgyőri új tíztonnás manipulátornak Néhány nappal ezelőtt, miután be­szerelték és megindult a hatalmas monstrum, a tíz tonnás manipulá­tor a diósgyőri nagykovácsműhely­­­­ben, a kovácsok mind össze sereg­­e lettek, és kíváncsian körülfogták.­­ Hosszan nézték, csodálták. Arcukról Jöröm, megelégedés sugárzott, nem­­ úgy, mint annak idején, amikor a két X tonnás manipulátort helyezték­­ üzembe. Akkor az emberek feje felé 2 kételyfelhők tornyosultak és a fbd-­i­zonytalanság légköre töltötte meg a ♦ tágas csarnokot. ♦ — Minek ez nekünk? — mondo­♦ gatták lehangoltan egymás között a ♦ kovácsok. — Lassan már itt ránk ♦ nem is lesz szükség. Mehetünk pa­­♦ kemak. ! A gép oldalára ezt írták fel kré­­­tával: „Vigyék a martinba”! Aztán ♦ nemsokára eloszlottak a kételyfel­­♦­hők és tisztult a bizonytalanság lég­­­ köre­ is, amikor tapasztalták mily 2 nagy segítségükre van a gép.­­ — Ma már az ócskavas közül is ki­ X ásnak — mondotta Bilek Károly elv­­* társ a kovácsoló gyárrészleg vezető­­t­je — annyira megszerették. Az em­­­­berek megértették a gépesítés elő­­­­nyét és ez nagyon jó dolog annál is­­ inkább, mert az 5 éves terv során 2 nagyméretű rekonstrukciót valósí­­­­tunk meg. Termelés-kapacitásunkkal felemelkedünk a legfejlettebb ipari államok színvonalára. — Ezt a célt szolgálja a tíz tonnás manipulátor üzembeállítása is? — kérdeztük a gyárrészleg vezetői. — Ezt is, de főleg azt, hogy kikü­szöböljük a nehéz, sőt az eddig em­ber által végzett legnehezebb fizikai munkát. — Ki gyártotta a gépet? — A Szovjetunióba konstruálták. Tőlük vásároltuk. — Mennyi az értéke? — 8 millió forint. De ezt nem kell egyszerre kifizetni, hosszúlejáratú hitelt kaptunk rá. — Milyen a gép teljesítőképes­sége? — Ha rendesen üzemel, akkor a termelést mintegy 50 százalékkal nö­veli majd. Ugyanakkor azon a mun­kahelyen felére csökkenti a létszá­mot. No, persze ez nem jelenti azt, hogy ezek az emberek feleslegessé válnak. Átcsoportosítjuk őket a fi­nomabb megmunkáláshoz. A tízton­nás és a 2 tonnás manipulátorral — és más kis gépesítéssel — olyan vál­tozást hoztunk létre, amivel a ko­vácsmunkákat jellegüknél fogva gépi munkává változtatja át. A tíz­tonnás manipulátor például alkal­mas lesz arra, hogy 180 fokot elfor­dulva a kétezer tonnás sajtolón kí­vül a három­ezer tonnás sajtólét is ki tudja szolgálni. Érdekes ez és tel­jesen különálló, mert ilyen az or­szágban, és világviszonylatban is egyedülálló. — Mennyi időt vett igénybe a gép beszerelése? — Váratlanul ért bennünket a gép megérkezése. — A Szovjet elvtársak egy évvel a határidő előtt leszállí­tották. összeszerelését mi magunk, főleg a kovácsműhely gépészeti dol­gozói végezték. Dicséretet érdemel­nek, mert a rekonstrukció építése közben — a manipulátor szerelésén kívül, — tetőszerkezetet cseréltünk, műhelyfalaka­t bontottunk, gépeket telepítettünk anélkül, hogy a munkát egy percre is szüneteltettük volna. De hadd tegyem hozzá, hogy a mun­ka során egyetlen súlyos baleset sem történt. A kovácsok még ismerkednek a gépel. Tanulgatják, gyakorolják a munkafogásokat, mert ahhoz, hogy ütemesen, tempósan dolgozzanak ve­le — mint mondják, — meg kell szokni, meg kell ismerni a gépet. A diósgyőri kovácsok pedig erre képe­sek és minden bizonnyal hamarosan teljes kapacitással dolgoznak majd vele.­ Török Alfréd Az első adag, amelyet a 10 tonnás manipulátor a 2000 tonnás sajtolóhos készít. Munkában a sajtoló. A behemótsúlyú izzó acéltestet a manipulátor kön­­­nyedén emelte az üllőre. Váradi Ferenc felvételeit AZ EZREDIK... A gyártás 1954-ben indult meg. Szabó Imre­ főművezető irányításával kezdődött a szerelés. Szabó György fiatal mérnök elejétől kezdve segí­tette, irányította ezt a munkát. Far­kas Károly főművezető pedig az első géptől kezdve végzi a gépek b­ljára­­tását. Az eltelt hét év alatt a diesel mo­tor gyártás nagy fejlődésen ment ke­­resztül. Jó szakmunkás-gárda neve­­­­lődött Jil itt az üzemben. Közöttük 2 van Gyula József is, aki perfekt tud * angolul és jelenleg Iránban a techno­­impex képviseletében végez állandó szerelő munkát. De az itthon levők sem végeznek kisebb értékű munkát. Novák József, Kerepesi János, Nyírő Zoltán, Szőke István, Balkos Gyula, Péntek József, Btajczi Ferenc, valamennyien kiváló szaktudással rendelkeznek, export és lord-regiszteres kivitelben készítik a hesel motorokat. Kaknics Kálmán a forgattyús szekrények hajtókar fi­­nomfúrását végzi nagy szaktudással. A diesel motoroknál egy másik jelen­tős feladat a gépek bejáratása és el­adása. Ezen a téren Kreipos Zoltán, Pálfi István, Baglyos Sándor, Kardos József, Nagy István, Pozsgai Imre, Ádám Károly, Tóth Barna jó mun­­káját illeti a dicséret. Oprendek András üzemvezető és Kiss Ernő párttitkár megelégedéssel beszél a dolgozók eredményes mun­kájáról, szerényen kisebbítették saját tevékenységüket, pedig enélkül az üzem kollektívája nem dicsekedhet­ne ilyen kiváló eredményekkel. A napokban elkészült az ezredik diesel motor a Nehézszerszámgép­gyár szereldéjében. A jelentős ese­ményt az üzem dolgozói rögtönzött ünnepséggel tetteik emlékezetessé. A diesel motor a vállalat egyik fő pro­filját képezi. Ismerik a világ minden táján. Közvetett export útján a Dej hajógyár hajóiba építik be. f Növelik a hengersorok f élettartamát ! Novák István elvtárs, a durvahen­► gerde egyik brigádvezetője a blofok­► sor hengeres üregezésének a módosí­► tására tett javaslatot. A helyzet­­ ugyanis az, hogy a soron volt egy [ovális üreg s úgy következett a többi ► másméretű üregezés. Az ovális üre­gen havonta 1000—1500 tároló szú­rást alkalmaztak. Ugyanakkor az úgynevezett kettes üregen egy hó­napban ennek az ezerszeresét végez­ték el. Világosan kitűnik tehát, hogy az úgynevezett kettes üreg hamarabb elhasználódott. Emiatt egy hónapban kétszer kellett hengert cserélni. No­vák elvtárs azt javasolta, hogy szün­tessék meg az ovál üreget, mert ez­zel lényegeden leszorítható a henger­cserék száma. Meg is csinálták s így lényegesen csökkent az úgynevezett kettes üreg megterhelése, miután az ovál helyére is hasonló üveget épí­tettek. Ezzel nőtt a hengerek élet­tartama is. Az újítás a hengersoron igen jól bevált. Novák elvtárs újítására most­­ köti más a szerződést. Felmérték az­­ újítás által elért megtakarítást, ami­­ után a törvényben előírt jutalmat a­­ napokban fizetik rá az újítónak.

Next