Diósgyőri Munkás, 1962. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1962-07-03 / 27. szám

A DIÓSGYŐRI NAGYÜZEMEK DOLGOZÓINAK HETILAPJA V. évfolyam 27. szám. Ara 50 fillér 1962. július 3. közepén Eltelt egy félév, túl vagyunk a delején. Igaz, néhány nappal csupán, mégis, hat hónapot le­tudtunk az 1962-es évből. Ilyenkor megáll egy pillanatra az ember a rohanó napok for­gatagában, kissé hátratekint, gyors mérleget készít, vajon mit végeztem eddig, hogy dol­goztam a tervek szerint a mun­kahelyen, odahaza egyaránt. Mert megvan az úgynevezett „­házi” terv is, de van azonban egy másik költségvetés is és ez az államé, megvalósulásáért mindannyian felelősek va­gyunk. És különösen felelősek egy olyan hatalmas gyárváros dolgozói, mint a Lenin Kohá­szati Művek, a DIMÁVAG, a Nehézszerszámgépgyár és a Könnyűgépgyár. Sok százmillió értékű áru hagyja el évenkint ezt a hatalmas iparkolosszust, pontosan meghatározva az áruk mennyiségét és minőségét. Ter­mészetesen az elkészítés idejét is, vagyis terv szerint el kell készülnie minden munkának. Minden gyári dolgozó előtt ismeretes, hogy ebben az év­ben is nagy kötelezettségeink vannak.. Ez különösen a nagy­­kovácsműhely dolgozóit érinti. Nagy feladatot kell megolda­­niok, hiszen a rekonstrukció bizonyos fokig hátráltatja munkájukat. Természetesen a „nagy feladat” a többi gyár előtt is fennáll, mindenütt, ahol exportra dolgoznak, így a Könnyűgépgyárban is. De, túl az export terveken, a hazai terveknek is­­ eleget kell tenni. Ettől is függ. (sőt na­gyon), hogy az úgynevezett „.házi” költségvetés mennyire valósítható meg. A több és jobb áru egyenlő a több kere­settel és olcsóbb élettel Ilyenkor nyáron elég nehéz a helyzet gyárainkban. Rengeteg ember veszi ki a szabadságát (s ez helyes is), több munka ne­hezedik a hátramaradottakra. Néha bizony akadozik az anyagellátás is, és nem egyszer baj van az adminisztráció kö­rül. A versenyértékelésekre gondolunk és arra, hogy a nagykovácsműhelyi pártszer­vezet példájára oda kell hatni a többieknek is, hogy a ver­senyértékelés idejében megtör­ténjen, dekádról dekádra tájé­kozást kapjon a dolgozó arról, hogyan áll, mit teljesített. Ez nagyon fontos, hiszen napról napra közelebb kerülünk a pártkongresszus idejéhez, az év végéhez. Márpedig a négy gyár dolgozói (dicséretünkre legyen mondva) komoly, nagy felajánlásokat tettek, amit be is kellett váltani az év végére. Az első félév letelt. Ma még nem tudjuk pontosan, hogy gyáranként, részlegenként, üzemenként hogy alakult az első félévi mérleg. Valószínű­leg vannak „adós” gyárrészle­gek és vannak túlteljesítők is. De akárhogy is alakul az első hat hónap, a második félévre kell összpontosítani minden erőt, figyelmet. Nagyok a feladatok, de szé­pek. A négy gyár munkáskol­lektívája, vezetősége azonban szintén hatalmas erőt képvisel. A törzsgárda összeforrott, nem egyszer gyönyörű termelési si­kereket érnek el. Ha ez a ha­talmas kollektíva — párttagok és pártonkívüliek — összefog, nincs az a nagy feladat, amit meg ne valósítanának. Kemény munka, mondhatni harc az évi tervteljesítés és a felajánlások teljesítése. Gyá­raink dolgozóit azonban lelke­sítse az a tudat is, hogy mun­kájukkal, helytállásukkal a bé­ke ügyét is szolgálják, és ha nem is lehetnek ott ,személye­sen a moszkvai béke-világ­kongresszuson, termelési győ­zelmeikkel elősegítik a kong­resszus munkáját. Az esztendő­ A KONGRESSZUS TISZTELET­ÉRE Első helyen a nagyolvasztó Értékelték a Lenin Kohá­szati Művekben a gyárrészle­gek és főosztályok között fo­lyó párosverseny május havi eredményeit. Az értékelés során a vállalati versenyki­értékelő bizottság a nehéz­üzemek csoportjában elfogad­ta a nagyolvasztó gyárrészleg által fehérnyersvas termelési terv nem teljesítésére vonat­kozóan adott indoklását. A többi eredmény figyelembe vételével­­ csökkentették a balesetek számát, az egy bal­esetre eső gyógyulási időt, a a kocsiálláspénzt, az első négy hónapra eső költséghányado­kat, és túlteljesítették a siemens—martin-salak elhe­lyezési tervét — a gyárrészle­get első helyezésre javasolta. A NAGYÜZEMEK csoportjában az acélöntöde gyárrészleg dolgozói befeje­zett termelési tervüket 112,8, teljes termelési tervüket 103,1, az ezer főre eső balesetek számának csökkentési tervét 176, költséghányad-csökken­tési tervüket 101,5, folyékony­­acél-felhasználási tervüket 105,9 százalékra teljesítették. Nagymértékben csökkent az előző hónaphoz viszonyítva a selejtjük is. Eredményeikkel az acélöntöde gyárrészleg dol­gozói csoportelsők lettek. A KÖZÉPÜZEMEK csoportjában a nemesacél-ko­­vácsmű gyárrészleg nyerte el a vándorserleget. Befejezett termelési tervüket 100, teljes termelési tervüket 100,5, költ­séghányad-csökkentési tervü­ket 110, ötvözött acélhulladék visszaszolgáltatási tervüket 111 százalékra teljesítették. A kiszolgáló üzemek csoportjában az előző hóna­pokhoz hasonlóan újra a bá­­nyagyárrészleg volt eredmé­nyes a versengésben. A gyár­részleg dolgozói teljes terme­lési tervüket 114, mészkő és dolomitfajta, szemnagyság program szerinti tervüket 102, kocsiálláspont csökkentési ter­vüket 342,3, a TEFU-kocsik ál­lásidejének csökkentési tervét 269 százalékra teljesítették. Májusban — az előző hónapok­hoz hasonlóan — balesetmente­sen dolgoztak. A SZOLGÁLTATÓ ÜZEMEK csoportjában az anyagellátási főosztály dolgozói kerültek az első helyre. Költséghányad­csökkentési tervüket 112,5 szá­zalékra teljesítették. A kocsi, álláspénz csökkentése terén pe­dig 149 százalékos eredményt értek el. A kohók részére biz­tosították az érc és koksz kész­letet, valamint­ a nagy volu­menű anyagokat is. A balese­tek számát az egy balesetre eső gyógyulási időtartam növeke­dését az értékelő bizottság iga­zoltnak vette. A KÖZPONTI SZERVEK csoportjában a bizottság csak az alap jutalom összegek, vagy azok bizonyos százalékát java­solta kifizetni a gyárrészleg­nek. A vándorserleget és az első helyezést nem nyerte el egyetlen osztály , sem. Az egyedi gépgyártó üzemben dolgozik Kopcsó Endre esz­tergályos, szocialista brigádtag. Az ő brigádjuk nyerte el a kohászatban az elmúlt évben a brigádok közötti mun­kaversenyben a vándorzászlót. Most fél évvel később ha­sonló jó eredményeket érnek el. Maradék nélkül teljesíte­ni akarják a kongresszusi vállalást. Ennek a törekvésnek egyik lelkes és szorgalmas híve Kopcsó Endre elvtárs is, aki jó minőségben végzi el a rábízott feladatot. Követeljük az általános és teljes leszerelés megvalósítását! A békemozgalom legnagyobb megmozdulása a július elején megtartandó moszkvai lesze­relési és békekongresszus lesz. A békekongresszussal kapcso­latosan az elmúlt héten csü­törtökön a Hazafias Népfront békenagygyűlést tartott a Le­­­nin Kohászati Művek Művelő­dési Házának filmszínházában. A nagygyűlés előadója Urban­­csok Mihály, a megyei párt­­bizottság tagja, a Hazafias Népfront elnöke, volt Beszédében Urbancsok elv­társ értékelte a genfi 18 hatal­mi leszerelési értekezlet mun­káját, majd hosszasan fejte­gette az Amerikai Egyesült Államok fegyverkezésének je­lenlegi helyzetét. Elmondotta, hogy az Egyesült Államok költségvetésében a fegyverke­zésre 48,5 milliárd dollárt ter­veztek, s három év múlva ez a szám 56 milliárdra emelkedik. Beszédében a többi között a következőket mondotta: “ A leszerelés ma a kérdé­sek kérdése. Ennek be kell következnie, hiszen nincs más út a földön, amely a békés élet felé vezet, csak a leszere­lés. Egy cél lebeghet ma az emberek­ előtt, az atomfegyver megsemmisítése, az általános és teljes leszerelés megvalósí­tása, az egész világon a virág­zó, boldog, békés élet meg­teremtése­ A békenagygyűlés utolsó mozzanataként ismertették a résztvevők előtt az Országos Béketanács Elnökségének kül­­d­endő tárwrat tartalmát. A táv­u... Mi, az LKM békenagy­gyűlésének résztvevői a világ népeivel együtt követeljük a Szovjetunió által javasolt álta­lános és teljes leszerelés meg­valósítását, az atomfegyver­kísérletek minden formájának beszüntetését, a megoldatlan nemzetközi problémák békés tárgyalások útján való rende­zését, a nemzetek közötti kapcsolatok normalizálását; * iratban többek között vétkezőket írták? kö­ A sikeres munka feltétele a műszaki intézkedési terv maradéktalan végrehajtása Ülést tartott az LKM üzemi tanácsa Az acélöntőde kultúrhelyi­­ségében a múlt hét keddjén ült össze a Lenin Kohászati Művek üzemi tanácsa, hogy meghallgassa a vállalatvezető­ség több pontból álló beszámo­lóját. Az LKM 1962-es évi műsza­ki fejlesztési tervének eddigi végrehajtásáról és a további feladatokról Gácsi Miklós fő­mérnök tájékoztatta az üzemi tanácsot. Mint beszéde elején mondotta, a vállalat műszaki fejlődésének 1962-es évre ter­vezett mértékét legátfogóbban a januárban kiadott feladat­terv (lényegében műszintterv) fejezi ki. Ez évre 7,6 százalékos termelési érték, 6,5 száza­lékos termelésnövekedés, valamint 136 millió forint megtakarítás szerepel, de ezt a gyárrészlegekkel má­jusban tartott közös felül­vizsgálat alapján 1 száza­lékkal felemelték, azaz 160,8 millió forintra. A feladatterv összeállításakor számításba vettük — hangoz­tatta az előadó —, hogy az 1961 végéig elért műszaki fejlesztési színvonal adta lehe­tőségek és az ez évben végre­hajtandó intézkedések várható hatását. A feladattervben jelentős szerep jutott a jövő fejlődé­sének megalapozására is. Ezután az előadó három cso­portra osztotta a gyárrészle­gek feladatait. Számokkal meghatározott termelési, mű­szaki és gazdasági feladatok szerepelnek az első pontban,­­a másodikban a kooperáció­ról volt szó, harmadiknak pe­dig a műszaki fejlesztési fel­adatot jelölte meg. Mint el­mondotta, a kisebb értékű tervhez mért termelési és ter­melékenységi elmaradás mel­lett a legsúlyosabb a költségszint növekedése, mert míg a termelés és a termelékeny­ség terén a múlt évhez ké­pest volt bizonyos előreha­ladás, az önköltség terén erős mértékű visszaesés mutatkozott. Ezt mutatja a műszinttervi vállalások alakulása is. A terv­hez mérteni lemaradás ugyan­is 63,5 millió forint. Május 1- től az év végéig nyolc hónap alatt 169 millió forintot kell megtakarítani. Az előadó elmondotta, hogy­ha a műszinttervet gyárrész­legenként vizsgáljuk, megál­lapíthatjuk, hogy a döntő le­maradás az acélműben és a hengerdei gyárrészlegnél ta­pasztalható. Az utóbbiban 22 millió forint a lemaradás! Végezetül Gácsi elvtárs meg­állapította, hogy a vállalatnál a lemaradás nagy ugyan, de nincs minden elveszve. Hiszen az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az első négy hónapban 66 millió forintot meg is tudtunk takarítani, csak az eredményt lerontotta az egyes tételeknél mutatkozó visszaesés. Ezért sürgősen újra el kell érnünk a régi szinteket, és megkezdeni a május hónapban átdolgo­zott és akkor reálisnak lá­tott vállalások teljesítését. Ehhez nem kell valami kü­lönös csoda, csak rendes, becsületes és következete­sen kitartó mindennapi munka. A termelékenység alakulá­sáról és a munkaerők terv­szerű felhasználásáról Káli Lajos igazgatóhelyettes refe­rált az üzemi tanács előtt. Je­lentését így kezdte: — A második ötéves terv időszakára gazdaságpolitikai szempontból a hároméves terv során megkezdett munka to­vábbfejlesztése a jellemző. Beruházási tervünk ugyan emelkedett, mivel ötéves ter­vünk évi átlagában 360 millió forint beruházási lehetőséget biztosít, de azok ésszerű fel­­használásával a termelés kor­szerűsítését, a gazdaságosság fejlesztését kell segíteni. Nézzük meg röviden — mondja a jelentés —, hogy mik voltak a közelmúltban és mik lesznek a közeljövőben a be­ruházások és műszaki fejlesz­tések. A nagyolvasztónál a nyers­­vastermelés növelése, a a költségek csökkentése érdekében befejeződtek a (Folytatás a 1. pitiatonj

Next