Diósgyőri Munkás, 1963. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1963-07-02 / 27. szám
Vajon hogyan értek oda, mikor léptek fel először, hogyan fogadta őket a közönség? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják ezekben a napokban a Diósgyőri Vasas Művészeti Együttes pártfogóit, táncosaink kedvelőit, az érdeklődő közönséget. A Cottbus messze van, de úgy érezzük, tudjuk mit csinálnak, látjuk munkájukat magunk előtt, örülünk sikereiknek — mondják többen is a szülők körében, bent a gyárban, kint az utcán. Való igaz, még semmit sem tudunk róluk különösebbet, még nem láttuk az ott megjelenő lapok kritikáit, véleményét, nem ismerjük élményeiket, de biztosak vagyunk benne, a diósgyőriek nem hiába érdeklődnek most is utánuk. A minap is azt kérte az egyik kedves telefonáló tőlünk: ha tudunk valamit, közöljük a lap legközelebbi számában, sokan örülnének neki. A másik telefonáló azt kérte: ne legyünk szűkmarkúak élményeik közlésében, mert sokakat érdekel. Meg kell mondanunk, eddig nem tudtunk meg róluk semmi különöset. De jóleső érzéssel tapasztaljuk: sokan bocsátották útra féltő szeretettel és bizakodással fiainkat, lányainkat, a tánc és az ének szerelmeseit. Éppen úgy szurkolnak most utánuk sikereikért, mint kedvenc csapatukkal teszik a labdarúgás hívei. S tudjuk, erre gondolnak ők is estéről estére, amikor szorgalmuk és tudásuk eredményeként felcsattan a taps a fesztivál nézőterén, s akiket köszöntenek, azok diósgyőriek. * Annyit hallottam a beszélgetésből csupán, hogy „ma megint zaklattak könyv-ügyben és azóta nem tudok nyugodni” — mondta az egyik fiatal dolgozó a hengerdében. Előbb arra gondoltam, vajon ki zaklathatta ezt a fiatalembert és miért nem tud nyugodni. Talán elmaradása van valami részletfizetésben és nem tudja most éppen kiegyenlíteni. Gondoltam arra is, hogy esetleg elveszett valamelyik dolgozó könyvtári könyve és rajta keresték. Mi mást is lehetne ilyenkor gondolni, mert ez a kijelentés elég határozott volt, de mint később tudomásomra jutott, egészen másképpen kell értelmezni. Fiatal barátunk a zaklatást idézőjelben mondta. Hogy nem tud azóta nyugodni, az is egészen másképpen áll most már tudatomban. Ezen a napon ugyanis, amikor az eset történt, a gyárrészleg könyvbizományosa beszélgetett vele és megkérdezte: nem érdekli-e egy érdekesnek és hasznosnak ígérkező sorozat, ami a világirodalom remekeit tartalmazza majd? A kérdést még néhány kiegészítő mondat követte: a klasszikus világirodalomból válogatták, 36 mű lesz, mintegy félszáz kötetben. Három év alatt jelenik meg. A sorozat egyes kötetei nem kerülnek külön forgalomba. A kötetek hatféle színű egész vászonkötésben jelennek meg. A mintakönyvet már meg is lehet tekinteni ... Nem tudom, meggondolta-e másnapra, vagy a következő hétre a dolgot a fiatal hengerész, de egyben biztosak lehetünk: aki szereti a szép könyvet, a komoly házikönyvtárat, annak nehéz ellenállni olyan kötetek hallatára, mint Her Tolsztoj: Anna Kareninája, Hemingway: Akiért a harang szól, vagy Boccaccio: Dekameronja, de a többi könyvremekre is nehéz nemmel felelni. Ő is ezt mondta barátjának, csak még hozzátette: valamivel kevesebb sört iszok, de enyém lesz jövőre Flaubert Bovarynéja. Hz 73 égi és új lakásokban járva, — ha egyre kevesebbel is —, de még mindig találkozunk a piros selyemmel bevont, szalmával vagy vattával kitömött szív alakú párnával. Ez a heverők sarkában áll, de fent az ágyakon ittott látható a raffolt tornyospárna, más helyeken a különböző kispárnák az ábrándos képű kiskutyával, a pamutgombolyaggal játszó kiscicával, és még sorolhatnánk több változatát is ezeknek a „díszítőelemeknek”, amelyek állítólag szebbé teszik ezeket az otthonokat. Furcsa kép tárul szemünk elé, amikor a modern bútorok között látjuk az említett párnákat, a falon az ágyak mellett pedig a hasonló képeket ábrázoló falvédőket. Pedig azt örömmel láthatjuk, hogy alig van olyan család, ahová az új művészet egy-egy alkotása, darabja ne került volna. Ha más nem, a modern bútordarab, rádió- vagy tv-asztal, fotel, szék, kombinált szekrény, hangulatlámpa, virágállvány mellett megtalálható egy-egy szép herendi váza, dísztárgy, a falon részletre vásárolt képzőművészeti alkotás, de a ház lakói még most is féltve őrzik a piacon vagy valamelyik közvetítő által vásárolt giccset. Mert vitathatatlan, ma már a legtöbb helyen tudják, hogy ezek a párnák és falvédők giccsek. Mégis nehéz megválni tőlük — mondja a legtöbb háziasszony, mert ilyesmi régen csak jómódú lakásokban volt, és jólesik tudni, hogy ma már nekik is van. Meg lehet érteni: nem könnyű szakítani a régivel, különösen akkor, ha az valamikor jó volt, a kiváltságosakat megkülönböztette a szegényebb emberektől. Az élet azonban halad, ma már változnak az emberek ízlései, szebben öltözködünk, könyvet és művészetet kedvelő, ahhoz hozzá is jutó nép lettünk, ezért mond ellent a szobákban látott giccsek különböző változata a valóságnak. A munkás is más egyéniségű ember lett és szép látni, amikor az otthon díszítése ezt méltóképpen tükrözi. Szarvas Miklós GYÁRTELEPI £ 7 £RÓNIKA nnHiiiiiiiiiimmimiiiiimmiiimmiiiiHiimmimiiimmimiimimimiiiiiiiiiiimuuuiiimiuwiimimiiiiiimnv uimuimimuiimimimiiiumuiimuimiiiiiiumiiuiimiiiiiiHmiiuinmlRummimmHmiiiiiiuiHiiimmur Dokumentum filmsorozat A Szinvavölgyi Művelődési Otthon vezetősége júniusban a leszerelési hónap alkalmából háborúellenes filmek sorozatát vetítette le. A filmeket nagyon sokan nézték meg, nagy volt az érdeklődés irántuk, s ez adta a gondolatot, hogy júliusban az ismeretterjesztő filmsorozatban ismét két háborúellenes és a béke ügyét szolgáló filmet tűzzenek műsorra. Amennyiben ismételten olyan nagy érdeklődés nyilvánulna meg, mint az elmúlt hónapban, s a művelődési otthon vezetésége rendszeresíteni fogja az ilyen témájú filmek állandó vetítését. Különös figyelmet érdemel Egészségügyi előadások a művelődési otthonban Mindig a látogatók igényeinek megfelelően állítják össze programjukat a Szinvavölgyi Művelődési Otthon vezetőségének tagjai, társadalmi aktívái. Az elmúlt hetekben például nagyon sok szülő fordult az otthon Vezetőségéhez azzal a kéréssel, hogy jó lenne, egy olyan egészségügyi előadást tartani, amely a gyerekek nyári betegségéről szól, illetve annak megelőzéséről. Ennek eredményeképpen július 10-én „Nyári megbetegedések” címmel egészségügyi előadást rendeznek, amelyet a gyári kórház egyik főorvosa fog tartani. A leányanyák sorsa filmen Pietro Germi a Válás olasz módra című film rendezője ismét Szicíliában forgatja következő filmjét, amely a leányanyák sorsának tragikomikus oldalait mutatja be, a probléma társadalmi hátterével együtt. TŐKEI CSABA: KOHÓK MÉLYÉN Érc-csurrantó, csillag-szóró, szilaj-kemény éjszakán] Sikongva-rettenve roppant dal kél, ujjongó, dús kohók, kokillák, kemencék, s koksz-gáz kórusán. Reszket a jég, izzik a szén, sziszegve szelídül Tűzszemű kígyója vakítón fortyogó acélnak már. Dermed, remeg tízezer fokon jajong, hévül, Tűzálló téglák bilincsén: dolomit, mészkő, riangán. Szín, fény perzsel és olvad, tömött, csintalan csillék Csattognak sorban, gyémánt-gyöngy hull bíbor-barna hátán Zihálva imbolygó meztelen árnynak, feketék Mind, mint aszfalt, s villogó szurok-szabta márvány. Izmukinuk csontos kvarcán csillognak égkék kőzetek, futnak-hasadnak habzó ércek, vágány Sikít, mozdony szusszan törpe talpán, s verejtékjó, füst, korom, gáz sűrűsödik a hajnal szalagján Amint gerjed, pattog, pirul, kapkod, pörög kohók gyomrán Csillámló csordulásra lobbanó láva-sugár. Gőzoszlop hajlong-nyilas, üszkén borzong az üst, zsibbad? Pöröly-pernyén hasítva salétrom sebez, lándzsa suhan, Harmat szitál a sötétből, áldott ezüst-gyöngyök, Csikorgó csapoláskor síkos csiklandással jöttök. Ha lazul, moccan kemencék szörnyű, szikkadt poklai Kokülák zúgó ezreit millió vágy-rezzenés, futja, s Tág szilícium-tüdők erein duda dühöng, felbőg, Láng-csóvát veríték-pengén csillant kohász homloka, Daru siklik, súlyos, sápadt, rá füst s porözön, De dallam-szívhang dobban, már lüktet, riad, csattan a szárnyán izzón dübörög, árad, sír az öröm. Komor kohók karátos kincse, acél a neved, — jó magyar! Hamvas-hús hajnalon, éjjeli lázas műszak után. Ha az új nap frisse szétszórta csillagok bársonyátúlfij! Csendben a kohász is hazaindul, mindennapos útján. Teste sajog, tenyere kérgén új forradás, — ejh! megszokta már Rágyújt, s hallgatja ébredő rigók égtiszta dalát. • -s&fílflll- Ismertették a Miskolci Nemzeti Színház jövő évi műsorát Az elmúlt héten pénteken ismertette a Miskolci Nemzeti Színház igazgatósága az üzemek, szakszervezetek, iskolák, intézmények, valamint tömegszervezetek kultúrfelelősei és közönségszervezői előtt , az 1963—64-es színiévad műsortervét. Az ünnepi évadban,amikor is a színház 140 éves fennállásának jubileumát ünnepli, igen sok magyar darabot mutatnak be a közönségnek. Az ismertetésből kitűnik, hogy az évad egyik legkiemelkedőbb bemutatója Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költemény lesz. Bemutatásra kerül még Csíki Gergely Mákvirágok című színműve Jacobi Viktor nagyoperettje, a Leányvásár, Kálmán Imre Marica grófnője és a száznegyven éves jubileumra hirdetett dráma-pályázó díjnyertes műve. Az említetteken kívül még több külföld szerző műve is szerepel a színház jövő évi műsorában. Az irodalmi színpad emlékestje A Szinvavölgyi Művelődési Otthon már népszerűvé vált, havonta megtartott irodalmi estjén kívül július 12-én este 7 órakor Vajda János emlékestet rendez. Az estet az irodalmi színpad, az irodalmi kör , és a könyvtár közös rendezésében tartják meg. Az érdeklődés nagy, a művelődési otthon vezetőségét telefonon sokan felhívták már, és érdeklődtek a részletek iránt. A tanulóifjúság körében is népszerű a kohászati múzeum A diósgyőri Központi Kohászati Múzeumot, amelyben több mint 2 ezer ipartörténeti emléket, a kohászkodás különböző időszakaira vonatkozó tárgyat, berendezést, dokumentumot őriznek, évről évre sok ezer hazai és nem kis számú külföldi érdeklődő keresi fel. Az utóbbi időben különösen megszaporodott a diáklátogatók száma, akik tanáraik, oktatóik kíséretében mind többször keresik fel csoportosan a múzeumot, hogy gyártatsák szakismereteiket. Az elmúlt tanévben a diósgyőri, illetve miskolci, valamint az ország legkülönbözőbb részeiből ideérkezett diákokkal együtt, havonta átlagosan hat-hétszázan ismerkedte meg a múzeum gazdag anyagával, köztük a honfoglaláskori vasolvasztóval, a mai m demn kohó működtethető kicsinyített másával, a különböző népek és korszakok khászkodását bemutató képekkel, tablókkal, modellekke Így a most zárult tanévben jval több mint 6 ezren gazdagították a kohászkodásra vnatkozó ismereteiket, a múzum megtekintésével. II. Végigjárják előbb Európát, s azután Amerikát. Amerika, a fogadások hazája! S ó ezen a feketén keresztül százezrek ura lesz. Csak ennek kell ütni, ütni és ütni! S ez erre jó. Ezért született, hogy üssön, s ütésével vagyont szerezzen neki. Igen, igen! Arra jó ez a nagy széles arc, a lapos orr, a hatalmas mell, hogy pénzt hozzon, sokat. Azután, ha elvégezte dolgát, mehet Vagy beáll pofozónak, vagy menjen vissza... a fenébe is, fűtőnek! Arra talán még jó lesz. De addig? Addig busás hasznot hoz azalatt a háromnégy év alatt, míg ő végig viszi a világon. Azután, mars a fenébe... így gondolkodott Leeds. S így indultak meg a hírnév, a dicsőség útján, ketten. Leeds és Usumbu. Leeds, a fehér úr, s annak modern rabszolgája, a kevert fajú bantu-szudán Usumbu. Usumbu győzött. Ezrek és tízezrek harsogták nevét az arénában, dübörögtek a lábak, füttykoncert fogadta, amerre járt. Ő vigyorgó arccal és dülledt mellkassal járta a világot, kísérője, ápolója és mszedője, Leeds úr kíséretében. Usumbunak tetszett a játék, és a fekete agya, amelyben olyan lassan mozdult a gondolat, mint a Kongó folyó, ha a medencébe kiér, előbb csak a tapsot és a feléje áramló ünneplést fogta fel. Még nem értette, mi történik körülötte. Evett és ivott, szép úri ruhában járt. De Leeds úr nem engedte maga nélkül sehová sem. Mint egy kullancs, úgy ragaszkodott és csimpaszkodott belé. Matrózkocsmába nem léphetett, fajtája-belivel nem beszélhetett, el lett zárva a világtól, amely egyetlen pici szállal is a fajtájához kötötte volna. Dicsőségesen vonult végig Európán, de úgy, mint egy rab oroszlán, amelyet gazdája ostora irányít egyik szegletből a másikba, így értek ki Amerikába. Az újságok már hetekkel előtte hírt adtak róla, s öles plakátok hirdették ki a nagy bajvívást, mely Amerika legnagyobb porondján, New Yorkban három napig fog tartani. Háromszor lép a szorítóba, háromszor tíz menetes mérkőzést vív Amerika három legnagyobb bajnokával. Három nap, egymás után! Ez a hír még Amerikában is újdonság erejével hatott. Három világklasszist legyőzni három nap alatt egyetlen embernek, akit egy évvel előbb még nem is ismertek, nevét sem hallották. Ez nem igaz, ez humbug! Ez még ebben a meglepetésekkel agyonhajszolt országban sem hihető! S mégis igaz. Most lép le a hajóról a híres afrikai Usumbu, rettenetes mosolyával, villogó fogsorával, a már semmin meg nem lepődő arcával. Áll az újságírók és a fotóriporterek pergőtüzében, és ott mosolyog mellette Leeds, a tréner, százfelé beszél, ezer kérdésre válaszol, s angol akcentussal bizonykodik. A hír, hogy megérkezett és holnapután szorítóba lép, a fogadások özönjét zúdítja a fogadó irodákba. Szakértők, nem szakértők vizsgálják, forgatják Usumbut. Ő mindezt fölényes mosollyal tűri, csupán néha szólal meg anyanyelvén, azon a mélyhangzású nyelven, amiből senki semmit nem ért. A tréner intézkedik és 5 pihenni tér. A fogadási összegek másnap már hatalmas méreteket öltenek, az edző boldog, és mint jó kereskedő dörzsöli kezét. Az első mérkőzésre magas áron kel el minden jegy. S a 10 menetes mérkőzésből csupán két menet lesz, mert John Reed három fogát kiverte, ott hever ájultan a szőnyegen, nem kel fel. Vállon viszik a nyertesek az öltözőből az autóba Usumbut és Leedst. S másnap már tízszeres, hússzoros áron adják a jegyeket, hogy láthassák Usumbut, ki a kétszeres bajnok Adam Sterlinggel küzd meg a cirkusz hatalmas arénájában. Az őrült zsivaj, a lárma és a hűsítő italosok kínálgatása egyetlen némasággá csitul el, amikor Usumbu megjelenik fehér frottierköpenyében a kötelek között. De csak egy pillanatra, hogy felváltsa az arénát egy megreszkedtető orkán, mialatt leveti a köpenyt és bemutatja fekete szobor testét a közönségnek. Adam Sterling megjelenése is hasonló ordítást vált ki a közönségből, hiszen régi kedvencük ez a rövidre nyírt szőke hajú, bronztestű bajnok. A néger barátságosan nevet fogaival ellenfelére. Amaz gyűlölettel a feketére, s a gong elhangzása után azonnal támad, a néger ellép, és üt. Hat meneten játszik vele Usumbu, amikor villámgyors támadásba megy át, cselt mutat, és hallatlan gyorsasággal löki balját Sterling álla alá. Az amerikai felbődül és csapkodni kezd. A kilencedik menetben az amerikainak vége. A közönség őrjöng, a padsorok !»•«•»»*♦ verekedés támad, a rendezők rohannak oda. Usumbu mosolyog, a diadal az övé. Leeds csókolja, öleli. Mint a kisbabát vezeti a kiabáló, egymást letaposó emberek sokaságából kifelé. Este a szállodai szobájukban ülnek. Leeds nézi ezt a hatalmas néger óriást és gondolkodik. Ez a két nap meghozta számára az első százezret. Usumbu megtette kötelességét... De nem ... Ha most elhozta az elsőt, miért ne hozna holnap háromszázat? De hogyan? Egyszerű, ki kell kapnia. Igen ki kell kapnia! Mert ha kikap,akkor meghozza a hármat. A kettős győzelme úgy felvitte a fogadások arányát, hogy most ellenfelére 1:10-hez lehetne fogadni. S ha Usumbu most meg lenne verve, ő tisztes pénzt érezhet a markában. Igen, ez lenne a komoly sakkhúzás! Harmincezret betenni ellene és háromszázat felvenni. És ki teheti ezt meg? Csak ő, egyedül ő. Senki más. Csupán ő utasíthatja ezt a tökfejet, hogy most ki kell kapnia. Markában van, ő tette naggyá, jogában áll buktani is. Kinevelte, erőssé, legyőzhetetlenné, addig, míg célja azt így kívánta. Most ki kell kapnia, mert célja azt kívánja. Megparancsolja neki, hogy a hetedik menetben le kell feküdni. Ügyesen, észrevétlenül, s ő gazdag lesz! Nem Usumbu, hanem Ö. Ö! Gazdag lesz, elmegy Afrikába, felszed még egy Usumbut kineveli és kezdi elölről. Egy év, s újból indul. Hogy ezzel mi lesz? Mi köze hozzá? Menjen vissza fűtőnek. Hát aztán? Eddig is az volt, nincs rá tovább szüksége... Jisumbu ott fekszik a heverőn és mosolyogva bámul fölfelé azzal a fekete kénével a mennyezetre. Leeds feláll és odamegy hozzá. — Usumbu! Holnap ki fogsz kalni! — Usumbu mosolyog. Neve magában ezen a lehetetlenségen. — Ahh. Dehogy. — — Ki fogsz kapni! — mondja most már határozottan Leeds. — Miért kapnék ki, uram? — kérdi , most már felülve Usumbu. — Mert én így parancsolom! — — így parancsolod, uram? Le miért? — hitetlenkedik. — Ahhoz neked semmi kö*öd. Neked holnap ki kell kapnod — mondja, majd hozzáülve, részletesen, pontosan elmagyarázza a következő taktikát ... (Befejező rész következik) MŰVELŐDÉSI HÍRADÓ»63, J> JJ ai H s ÚJ KÖNYVEKRŐL — RÖVID Zoltai Dénes: VILÁGNÉZETI NEVELÉS VALLÁSOS VILÁGNÉZET. Az 1962-ben megjelöt munka folytatása. Az első ket a vallásos világnézet m megnyilatkozási formáit tágyalta. A második kötet a valásos világnézet elleni hit módszereivel foglalkozik. Szülőföldem A magyar költészetben különben mély hagyományai vannak haza. a szülőföld szeretetének. ez természetes is egy olyan n költészetében, amelynek ann megpróbáltatást kellett kiállni annyi nehéz harcot kellett végi küzdenie hazája szabadságáért. ben a kötetben Janus Pannoniától a mai költőkig, azokat a leszebb magyar verseket válogat össze a Móra Ferenc Könyvkiac amelyekben legelevenebben jelnik meg egy-egy táj jellegzettsége, a szülőföld iránti ragaszkdás és a haza sorsáért való me aggodalom. — Az Országházat és a Nemzeti Galériát tekintették mi az elmúlt héten, egy kolrekt kirándulás alkalmával Su Mihály szocialista brigádján, tagjai Budapesten. A gépgyá brigád kirándulására a csaláitagok is elutaztak. iiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiívmmifi