Diósgyőri Munkás, 1966. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-04 / 1. szám

< H Villcr prdj^gttfcr?, egyesüljetek! XXI. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1966. JANUÁR 4. < > Két nappal előbb fejezte be 1965. évi termelési tervét a Lenin Kohászati Művek A hír igazán örömteli, az LKM dolgozói büszkék lehetnek rá, hogy éves termelési tervüket már december 29-re befejezték. Je­lentős teljesítmény ez egy ilyen hatalmas vállalatnál, ahol egy-egy órának az értéke több tízezer forint, éppen ezért megfelelő megelégedéssel kell nyugtázni a szűkszavú jelentést. Te­ljesen konkrét számokat még nem tu­dunk mondani, hiszen most, ezekben a na­pokban folyik a teljes kiértékelés, de az elő­zetes számítások szerint a vállalat az elmúlt évben termékkiszállítási kötelezettségének eleget tett, sőt, mintegy 12 990 tonnával túl is teljes­ítette. Egy igen lényeges mutatót, az export­tervet 102 százalékra sikerült teljesí­teni, ugyanakkor a teljesítetlen rendelésállo­­mány a múlt évihez képest tonnában 60 szá­zalékkal, tételszámban 50 százalékkal csök­kent. Ilyen lényeges feladatot is megoldott a vál­lalat az elmúlt évben: kooperációs kötelezett­ségének 100 százalékosan eleget tett. A leg­kiemelkedőbb teljesítményt azonban a selejt­­csökkentés terén érték el az LKM dolgozói, az 1964-es 2,059 százalékról 1,98 százalékra csökkentették 1965-ben a selejtet. Ez körül­belül 16 millió forintos megtakarítást jelent. Ennek a következménye az, hogy 25 százalék­kal csökkent a visszaáramló selejt és 90 szá­zalékkal mérséklődött a külföldre exportált áruk után a reklamáció. És még egy igen lényeges adat: a gyár az önköltségi tervét a 96,2 százalékos bázissal szemben 95,5 százalékra csökkentette, ami szintén kimagasló eredménynek számít. 15 millió terven Mu­nkájukat mindig a ki­­eyensúlyozottság jellemezte, pontosak voltak a határidők tartásában és az általuk készí­tett gyártmányok minőségét sem érte kifogás. Mindig a jók között emlegették őket. Ez az­ újabb, dicséretes ered­mény méltán váltott ki osztat­lan elismerést a gyár vala­mennyi dolgozójából- Tizenöt millió terven felüli v­asúti kerékpárt gyártó áregység 29 brigádjának inkáját dicséri. Az elmúlt­ben 11 ezer vasúti kerékpárt irtottak az üzem dolgozói. Nagy része exportra készült. Év elején a gyárrészlegnek 53,5 millió forintban jelölték meg az export tervét. A válla­lat érdeke szükségessé tette, hogy a gyáregység a tervezett­nél nagyobb mértékben vegye ki részét az exporttervből. Az egység üzemeiben megértésre találtak a szavak és a közel 72 milió forint értékű export­ter­vteljesítés bizonyítja: a kö­vé­­r üzemiek szívükön vise­lik a gyár érdekeit. Szinte mindenki elismerést érdemlően dolgozott, s a jó munka köze­pette kiváló eredmények is szüle­ttek. A gyáregység vezetői külön is kiemelik Szabó Lajos, Mol­nár Ferenc, idős Liptai Béla brigádjainak munkáját Külön is elismerően vélekednek Ha­lász György lakatosról, aki nagy szorgalommal, lelkiisme­retességgel és sokszor önként valla­t többletmunkával segí­tette a gyáregységet az ered­mény­ek elérésében. Őróla mond­ták, hogy még a szabad­ját sem vette ki, mert a lnka sürgős volt és azon a ilyen, ahol ő dolgozik, a csapé­gy szerelésénél egy em­ber tvolléte is nagy kiesést hoz. Természetesen a gyár­­, vseg jó munkájához nagy­ié­nkben hozzájárultak a akiak is. Nagy László egységvezető, elsősorban azisalkovics István, Har­­my András, Varga István mű­ve­zetők, és Juhász János üzemvezető munkáját dicséri. Az el­őkészítő szervek, a prog­ramozás, az anyagbeszerzés is kitűnően helytállt. Elég, ha enne­k illusztrálására megem­lítjük, hogy Drótos István cso­portv­ezető a megrendelő válla­latok kívánságának megfele­lően és a kooperációs tárgya­lásoktól függően az elmúlt év folyamán tízszer átdolgozta a gyáregység programját. Hatal­mas munka volt ez, de az üzem­ érdeke megkívánta és. A C- EGY­SÉG ELSŐNEK FEJEZTE BE ÉVES TERVÉT A GÉPGYÁRBAN programosok lelkiismerettel elvégezték. •Ez az esztendő, a tavalyi­nál is nagyobb feladatok elé állítja a kerékpárüzemieket. A magasabbra állított mérce elérését azonban segíteni fogja a megközelítően 50 millió fo­rint értékű beruházás. Főként új gépi berendezésekkel gazda­godik az egység és bővítik a meglevő raktárkapacitást is. A beruházás befejezését kö­vető évben a gyáregység a je­lenleginél mintegy 4—5 ezer vasúti kerékpárral többet gyárt. Ezt a termelésnöveke­dést elsősorban az egyre élén­külő külföldi érdeklődés tette­ szükségessé. A Gépgyárban készülő vasúti kerékpárokat­ szinte az egész világon isme­rik. Exportáltak már a szo­cialista országokon kívül Tö­­­­rökországba, Hollandiába, In­donéziába, Argentínába. Az ez­­ évi megrendelők között szere­­­pelnek az osztrákok, a jugo­­szlávok és több szocialista or­­­­szág. A kerékpárüzemieknek jól­­ esik az elismerés, de már a­ holnap feladatain dolgoznak, mert tudják, az eddig végzett­ munkájuk további jó ered­­­ményekre kötelez. felül ••M- + Beváltották ígéretüket Behozták lemaradásukat, túlteljesítették évi tervüket a durvahengermű dolgozói A pillanat nagyszerűsége vi­tathatatlan. A műszaknak minden dolgozója tudja, győz­tek. Talán akik otthon van­nak, azok is figyelik az órát, igen, most ebben az időben kell elhangzania a várt beje­lentésnek: teljesítettük 1965-ös évi tervünket. A pillanat nagyszerűsége ellenére, minden megy, mo­zog a szokott módon: a kor­mányfülkékből figyelő szem­párok vigyázzák a bugák út­ját, a kezek fegyelmezetten tapadnak a kormánypadok irányító gombjaira, a berakó­daruk gyorsan manővereznek, izzó önteések emelkednek a levegőbe. E pillanatban , 1965. de­cember 31-én, hajnalban mai­­terven felüli bugát hengerel­nek a Lenin Kohászati Művek durva hengermű­vében.­ ­Nehéz esztendő Ha valaki az elmúlt év augusztusában azt állítja, hogy a durvahengermű teljesíti tel­jes termelési tervét, valószí­nűleg megmosolyogják az il­letőt. Akkor, az esedékes évi tervek­kér nagyon rosszul áll­tak. 23 500 tonna volt a lema­radás. Óriási mennyiség ez, s a napok olyan gyorsan múl­nak, a néhány hónapja­­ be­épített új gépek — alkatrészek, időnként megm­akacsodi­k.. d­a­gukat. sűrűk a csapágytöré­sek, az emberek hangulata rossz. A júniusban bekövetke­zett üzemzavar óta — amikor egy forgórészt kellett kicserél­ni — csak nőtt az adósság, so­kasodnak az apró hibák, né­hány fontos alkatrész hiánya miatt igen sok értékes óra esik ki a termelésből. A ve­zérigazgató úgynevezett reggeli „raportjain” az első kérdést rendszerint Sebestyén János, a durvahengermű üzemveze­tője kapja: mennyi volt a ter­melés, mi az akadály, és hogy lesz holnap. Azokban a nyári hónapok­ban nemcsak a vállalat dolgo­zóinak a figyelme összponto­sul a durvahengermű felé, h­anem­ a legfelsőbb vezetésé is. És ez érthető: a magyar kohászat egyik féltermékgyár­tó bázisáról van szó, a lema­radás erősen kihathat a gép­iparra is. A KGM illetékes vezetői azonban belátták, hogy a kisebb, de elég sűrűn elő­forduló géphibákról, alkat­résztörésekről az üzem dolgo­zói nem tehetnek, új gépek­ről van szó, a rekonstrukció „gyermekbetegségeivel’’ szá­molni kell. A döntés: 11 ezer tonnáv­al csökkenteni kell az évi tervet. A helyzet azonban még így is nehéz. 1965. augusz­tusában — a miniszteri dön­tés után — még mindig 12 500 tonna az adósság s az év hár­­as terv teljesítése is nehéz feladat elé állítja a durvahen­germű dolgozóit, a műszakia­kat, a munkásokat és a vál­lalatvezetőséget. Általános összefogás j A vállalat és a hengermű­­gyár részleg vezetősége azok­ban a napokban, hetekben, minden erejét a durvahenger­műi problémák megoldására irányította. Egy mindent át­fogó intézkedési tervet készí­tettek, amely három részre oszlott, műszaki, szervezési és bizonyos bér- és premizálási intézkedésekre. Ezt az intéz­kedési tervet tárgyalták ez­után a pártszervezetek, a szak­­szervezeti bizottság, a KISZ- szervezetek és végső soron, a termelési tanácskozásokon az üzem valamennyi dolgozója. A martin, a lehető leginten­zívebb öntecsellátásra tett ígéretet, s a durvahengermű műszaki­­ vezetői mindig ott voltak a legkritikusabb he­lyeknél. A hengerészek még­i­s nagyobb figyelemmel kisérték [ j a bugák útját,­­a forrasztárok, ] ] darusok egészen a segédmun­­k­á­kasokig, mindenki szívét, lel­két, tudása legjavát adta a­ munkához. A szeptemberi ] [ nagyjavítás után már más a­ hangulat, sokkal kevesebb volt a termeléskiesés, és­­ ]i iparütUtUis «2. 5. akkUoíié Üzemeinkben a folyamatos termelés biztosítása miatt többen is dolgoztak az év első munkanapján. Akik bent voltak, a kohóknál, a mar­tinban, a hengerdékben, az anyagellátásnál, a csiszoló­ban és még számos helyen, igyekeztek e napon is jó munkával teljesíteni a fel­adatot, az 1966-os évi terv új év első napjára jutó részét. Az év első napja a gyárban Az év első csapolása a martinban. Ha mind ilyen jól sikerül egész évben, a martin újból a legjobbak között lesz, megőrzi 1965. évi sikeredek titkát, a jó összhangban dolgozó kollektíva lendületes, fegyelmezett munkáját. Befutott az első tehervonat. A szerelvényen különböző nyersanyagok érkeztek, hogy holnap és holnapután is zavartalanul termelhessen a gyár, kiesés nélkül végez­hessék munkájukat a dolgozók. A durvahengerde derék dolgozói — ma már egyre ismer­tebbek országos viszonylatban is — szép sikert arattak az elmúlt évben. Az év első napján is e dicséretes múltnak megfelelően dolgoztak. A képen: Kléin József előhenge­­rész az első hengerelt áruk egyikét „vezeti be” a kdeit dióba. Fotó: Kardos

Next