Diósgyőri Munkás, 1966. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-05 / 27. szám

4 A hivatás szeretetére nevelt immár hagyo­vált mányossá üzemeinkben a nyugdíjasok ün­nepélyes búcsúz­tatása. Szép kez­deményezés volt ez, hiszen sok em­ber az élete java­részét munkatár­sak, barátok, kö­rében, munkahe­lyén töltötte el. Ezek a családias­nak mondható ünnepségek a gyárhoz tartozó klubokban, vagy párthelyiségekben zajlanak le. Az el­múlt napokban a vízművek klubhe­lyiségében is egy ilyen búcsúztatón vettünk részt, ahol a vízművek főgé­pésze, Lénárt Balázs búcsúzott munkatársaitól, vezetőitől, be­osztottjaitól. A hosszú, piros drapériával leterített asztal mellett fog­laltak helyet az üzem vezetői- Szabados László üzemvezető, Takács János üzemvezető he­lyettes, Molnár Lajos, a C- telep vezetője, Kiss András párttitkár, Kazsimir Béla, a vízműhálózat művezetője és a nyugdíjba vonuló Lénárt Ba­lázs bácsi, a C-telep vezető gé­pésze. Balázs bácsi huszonkét év­vel ezelőtt került be a gyárba, a vízművekhez, s idestova már 10 éve vezető gépész. Szigorú embernek mondják, mert megkövetelte mindenkitől a fegyelmet, a figyelmet, hiszen ha a gyár nem kap vizet, le­állnak az üzemek és ebből nagy károk keletkezhetnek Ezeket az érdemeket méltatták a vezetők, akik búcsúztatták az üzemtől, a munkatársaktól. A fegyelemért és a szigorúságá­ért senki sem haragudott Lé­nárt Balázsra. Mindenki tud­ta, hogy helyesen cselekszik. Tulajdonosa a kiváló dolgozó oklevélnek és jelvénynek, és a 15 éves szolgálati jelvénynek. A huszonkét év alatt soha nem késett el és egyetlen egyszer sem maradt ki, ami szintén szép példája fegyelmezett ma­gatartásának. Jókívánságok és egy-egy kis epizód megemlítése közben nyújtották át az ajándékokat az „öreg” munkásnak, aki meg­hatódva­­ köszönte meg a fi­gyelmességet. Mint mondotta: ő mindenkinek a javát akarta, s mindenkibe a munka, a gé­pek szeretetét, a hivatás szere­­tetét igyekezett belenevelni. Az úgynevezett „hivatalos” rész után csapra ütötték a hor­dót és vidáman beszélgetve, felelevenítve a gyári és üzemi emlékeket folyt tovább a be­szélgetés. Mindenkinek volt egy-egy szava Balázs bácsihoz. Mi, és akik nem voltak ott, ezúton kívánunk Lénárt Ba­lázs bácsinak nagyon kellemes pihenést, jó egészséget, és hosszú életet megérdemelt nyugdíjához. (T. E.) Tóth Sándor, a Diósgyőri Gépgyár 30-as raktárának a dolgozója. Idős ember, szavahihető, éppen ezért elfogadtam a panaszát, amit nemcsak a saját, hanem a többiek, az úgy­nevezett „sorstársai” nevében elmondott. Nézzük csak meg, mi is ez a panasz. A Fürdő utca lezárásával a „Vasgyár—Ady-híd”jelzésű autóbusz a Szabó Jenő utcából indul ki. A busz megállóhelye azonban nem stabil, mert három helyen is meg szokott áll­ni. Először a 9-es járat megállóhelyén, az utas terelő korlát­nál, és az 1-es kapu előtt. Sokszor megtörténik, hogy a munkából hazamenők az egyik megállónál várnak, az autó­busz pedig a másiknál áll meg, amiből az következik, hogy versenyfutásszerűen megindul a várakozók áradata, az el­lenkező irányba. Egy ilyen versenyfutásnál történt, hogy a tömeg elején elesett egy vasutas, akinek a kezéről és az or­ráról letaposták a bőrt. Ez volna tehát a panasz, s hadd hívjam fel mindjárt a Közlekedési Vállalat figyelmét: állapítsák meg mielőbb a kérdéses autóbusz megállóhelyét, hogy megszűnjön a ver­senyfutás és ne bosszankodjanak emiatt az utasok. DIÓSGYŐRI MUNKÁS Hirdetmény Értesítjük az utazóközönséget, hogy a József A. u. építési munká­latainak befejezése következtében a 7 és 8-as autóbuszjáratokat júli­us 4-től, a reggeli csúcsforgalmi idő kivételével, ismét eredeti út­vonalukon, azaz a Béke tér—Zsol­­cai kapu—József A. utcán át köz­lekedtetjük. Reggel üzemkezdettől 8 óráig a fenti járatok, a Gömöri pályaud­varnál levő sorompó kikerülése miatt, az előző évekhez hasonlóan Béke tér—Kun B. u.—Bajcsy-Zs. u. —Baross G. u. és József A. utcán közlekednek. Közöljük továbbá, hogy a Vas­gyár Fürdő u. építési munkálatai­nak befejezéséig az 1-es, 5-ös és 6-os autóbuszjáratok a Vasgyár érintése nélkül közlekednek. Ezen idő alatt a Vasgyárba uta­zók érvényes autóbusz bérletje­gyük felmutatása mellett, a Marx tér, illetve Piac tér Vasgyár vi­szonylatban a 2-es és 0-s jelzésű villamosokat utazás céljából igénybe vehetik. Miskolci Közlekedési Vállalat 1966,­­inRtts S. Népszerűek a gépgyári üdülők AZ IDÉN 490 GÉPGYÁRI GYERMEK ÜDÜL A JUTALOM-JELLEG ÉRV­ÉNYESÜL A tavaszi jó idő után a nyár kissé mostohán bánik velünk, de mindez nem befo­lyásolja a gépgyári dolgozók üdülési kedvét. A vállalat munkásellátási osztálya eb­ben az évben is felkészült a várható megnövekedett üdü­lési igények lehetőségekhez mérteni kielégítésére. A vál­lalat üdültetési akció keretén belül Bükkszentkereszt, Se­besvíz, Zsóri fürdő, Balaton­­lelle, Hajdúszoboszló és Bala­­tonföldvár üdülői várják a gépgyári dolgozókat. Jávorkai László elvtárs, a munkásellátási osztály he­lyettes vezetője készséggel tá­jékoztatott bennünket a gép­gyári dolgozók ez évi üdülési lehetőségeiről. Elmondta, hogy mintegy százezer forin­tos költséggel felújították a bükkszentkereszti üdülőt. A tatarozás nemcsak az épü­let belsejének rendbetételére, hanem külső csinosítására is kiterjedt. Az üdülő korszerű­sítéséhez és főként esztétikai rendbetételéhez a szakiparo­sok mellett nagyban hozzájá­rultak a munkásellátási osz­tály komplex­ birigádjának tagjai, akik munkaidőn túl, társadalmi munkában vállal­ták, hogy befestik a kerti pa­dokat és parkosítják az üdü­lő környékét. A felújítási munkával időben elkészültek és május végén újszerű kez­deményezésként az éjjeli sza­natóriumhoz hasonlóan 34 dolgozó pihent az üdülőben. Az orvosi felügyelet alatt pi­henők kitűnően érezték ma­gukat, és a „háziversenyben” az került az első helyre, aki a két hét alatt 4,6 kg-ot hí­zott. Június 9-én gépgyári szü­lők gyermekei vették birto­kukba az üdülőt, és tíznapos turnusonként váltják egy­mást. A gyermekek kitűnően érzik magukat. A kellemes környezet, a sok-sok játékle­hetőség bizonyára sokáig feled­hetetlenné teszi számukra az itt töltött tíz napot. A gépgyári gyerekek közül többen a­ nyíregyházi Sóstó mellett is tölthetik vakáció­juk egy részét, így összesen, ebben az évben 490 gyermek üdülésére nyílik lehetőség. A sebesvizi üdülő is fel­újítva nyitotta meg kapuit. A vállalati dolgozókon kívül vidéki üzemek dolgozói is érdeklődnek eziránt a festői környezetben levő üdülő iránt. Itt, ebben az évben öt­száz dolgozó üdülésére ke­rülhet sor. A Zsóri fürdő üdülőtelepe is népszerű a gép­gyáriak körében. Főként a reumatikus bántalmakban szenvedők keresik fel első­sorban ezt az üdülőtelepet. A jól berendezett háromágyas szobák kényelmes pihenést nyújtanak. Turnusonként 21- en vehetik igénybe ezt az üdülőt, így előreláthatólag mintegy 270 gépgyári dolgozó töltheti itt a szabadságát. A Hajdúszoboszlón levő panelh­ázak iránt is nagy az érdeklődés. Az előzőekben említett üdülőktől eltérően itt csak szállást biztosít a válla­lat, — s mindjárt hozzátehet­jük —, rendkívül kedvezmé­nyesen, napi öt forintos ár­ban, az ellátásról pedig min­denkinek magának kell gon­doskodni. A balatonlellei és a balatonföldvári üdülőkben már minden hely elkelt. Jávorkai elvtárs elmondta hogy a munkásellátási o­sz­tály az üdülőjegyeket átadta a műhelybizottságoknak, me­lyeket az üzemekben oszta­nak szét. Természetesen egy egy jegy odaítélésénél igye­keznek érvényre juttatni a jutalomjelleget. A munkásel­látási osztály a lehetőségek­hez mérten ez évben is min­dent elkövet, hogy a válla­lat által fenntartott üdülők­ben a dolgozók kényelmesen­ pihenhessenek. Ha az időjárás is kedvez, bizonyára jól fog­ják érezni magukat azok akik ezekben az üdülőkben töltik a becsületes manké után méltán megérdemelt sza­badságukat. — p — es — Nyugateurópai utak az Express programjában A Lenin Kohászati Művek nagyüzemi KISZ-bizottsága a városi és a megyei KISZ-bi­­zottsággal és az Express If­júsági Utazási Vállalattal kar­öltve számos nyugateurópai utat szervez a közeljövőben. Ezek közül csak a legérdeke­sebbeket közöljük: Utazás Ausztrián keresztül Svájcba. Szeptember 5-től 14-ig. Költség: 3100 forint. Kirándulás Rómába és Fi­renzébe. Szeptember 12-től 19-ig. Költség: 3­500 forint. Pozsony—Brno—Bécs kör­utazás. Szeptember 1-től 7-ig. Költség: 1600 forint. Útiprogram szocialista or­szágokba: Belgrád—Szarajevó—Du­b­rovnyik. Augusztus 30-tó szeptember 14-ig. Költség 2450 forint. Moszkva—Szocsi—Kiev. Szeptember 4-től 22-ig. Költ­ség: 2450 forint. Constanca—Mamaia. Július 2-től 31-ig. Költség: 2200 fo­rint. Hajóút Jugoszláviába alg 8-tól 13-ig. Férfiaknak 1000 forint, nőknek 1200 forint (Mindössze 3—3 helyre van lehetőség.) Érdeklődni és jelentkezn lehet az LKM nagyüzem. KISZ-bizottságon. Korszerű otthont kap a Miskolci Tüzeléstechnikai Kutatóintézet A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium Tüzeléstechnikai Kutatóintézete több éves fenn­állása óta és még jelenleg is — átmeneti megoldással — a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem egyik épületrészében szűkös helyiségekben működik. A népgazdaságilag fontos tu­dományos intézmény megfe­lelő elhelyezésére a napokban korszerű létesítmény építését kezdték meg. A beruházás költségeire 16 millió forintot irányoztak elő és ebből ebben az évben mintegy négymillió forintot használnak fel. A be­ruházás során az egyetem te­rületén több mint ezer négy­zetméter alapterületű, a kü­lönböző hőtechnikai vizsgála­tokhoz szükséges berendezé­sekkel, laboratóriumokkal, öl­tözővel, zuhanyozóval kísér­leti üzemcsarnokot, további anyagtároló helyiséget építe­nek. A tudományos kutatók az adminisztratív és technika személyzet kényelmes elhelye­zésére hatszintes modern épü­letet, irodaházat emelnek. Eb­ben könyvtárat, olvasószobát tárgyalótermet rendeznek be Az új létesítmény a terv sze­rint a jövő év második felé­ben készül el. Az új létesítmény megépíté­sével, azon felül, hogy az ed­diginél lényegesen kedvezőbb, korszerűbb feltételek között folyhat majd a tudományos kutatómunka, lehetővé válik a takarékos energiagazdálko­dás megvalósítása szempont­jából fontos intémény kívá­natos méretű fejlesztése is. I­gen, akkor is ilyen szeszélyes volt a nyár. Az esküvő napján még az eső is szemerkélt. Valaki tréfásan megjegyezte: Azt mondják az öregek, ha ilyenkor esik, sok könnye hull majd a fia­talasszonynak. — Ejnye, te Pista, ne bolondozz —, mondta de­rűs dorgálással a mellet­te ülő és poharát magas­ba emelte: — Az ifjú pár egészségével Régen volt, az asszony­nak nagyon távolinak tűnik az egész. Tíz év messzeségében már az emlékek is megfakultak, csak ez az egyetlen mon­dat él erősen agysejtjei­­nek csendes zugában. „Azt mondják az öregek, ha ilyenkor esik, sok könnye hull majd a fia­talasszonynak.” Nem, nem volt ő ba­bonás. Soha sem adott hitelt a kósza beszédnek. Az élet mégis cudar fa­nyarsággal bánt vele, úgy hozta a sorsa, hogy összejátszottak a véletle­nek és sok könnyet lát­tak a zsebkendői. Pe­dig nagyon szépen kez­dődött minden Szeret­ték egymást. Béla­ laka­tosként kereste a kenye­rét, ő munkabeíró volt a hengerdében. Amikor a kis Kati, az első gyer­mek megszületett, az anya nagyon boldog volt. Béláról már nem mond­ható el ugyanez, ő fiút várt, de azért beletörő­dött és ezt az enyhe csa­lódást sokáig nem is em­­lítete az anyjának. Le­foglalta a munka és ezekben az években a tanulás is a vállaira ne­hezedett. Az üzemben is biztatták. — Vágj neki a tanu­lásnak, fiatal vagy. Jó fejed van, előtted az éle.L A­mi Kóczán Béla képességeit ille­ti, ahhoz tényleg nem férhet kétség. Ügye­sen forgatta a lakatos­­szerszámokat, és hama­rosan kiismerte magát a középiskolai tananyag rejtelmeiben is Amikor a harmadik osztályt vé­gezte, csoportvezető lett és mindenki tudta az üzemben, hogyha befe­jezi a technikumot, ő váltja fel a nyugdíjba készülő Feri bácsit, a művezetőt. — Mondom, ezt min­denki tudta és természe­tesen Béla előtt sem volt már ez megfejthetetlen titok. A számításba azonban egy nem várt hiba csúszott, úgy tör­tént a dolog, hogy Béla m­ár túl magabiztos volt és azt hitte, az üzemben végzett munka minden­ért garancia. Érettségi előtt állt, és a tanulmá­nyi szabadságát töltötte, amikor egyik nap beje­lentette feleségének, hogy kimegy tanulni Pa­lihoz, az évfolyamtársá­hoz Bükkszentkeresztre. Az asszony próbálta le­beszélni. — Úgyis olyan ritkán vagy itthon, legalább most ne menj el. Máskor mindig este jársz haza, olyan jó lenne, ha egész nap itt lennél a család­dal. . A férfi hajthatatlan maradt. — Értsd meg, ketten sokkal könnyebben megy a tanulás és most az érettségi mindennél előbbrevaló. Az asszony még egy­­szer megpróbálta, hogy más belátásra bírja a férjét, de ez a kísérlete is sikertelennek bizo­nyult. Este hiába várták. Már tíz óra is elmúlt, amikor a kis Kati megkérdezte: — Apuka ma nem jön haza? Idegesen, nyugta­lanul vibrált a fény az anya szemében, zaklatott hangulata szűkszavú vá­laszában is érződött. .. Majd később meg­jön, te most menj alud­ni. O­lyan még nem volt, hogy Béla éjszakára kima­radjon. Gyakran előfor­dult, hogy későn járt ha­za, de az éjfél sohasem érte az utcán, vagy az eszpresszóban. Vajon, most mi történhetett, csak nincs valami baj, •­­tépelődött magában az asszony. Vagy olyan sok lenne a tanulnivaló, hogy még az éjszakáját is rászánja? Másnap reggel a hori­zont alján már bíbor színeiben pompázott a nap, Kóczánné a virágo­kat öntözte a ház előtti kertben, amikor valaki hangosan ráköszönt. — Csókolom. Ma na­gyon friss volt. Marika. Az asszony a hang irá­nyába fordult, majd a kerékpáros után szólt. — Pali, álljon már meg egy pillanatra. A férfi megfordult az úttesten és az ajtó elé karikázott. — Csókolom — üdvö­zölte mégegyszer Mari­kát. — Jó napot, Pali. A férjemet hol hagyta? — Bélát? — csodálko­zik a férfi. — Egy hete is van már annak, hogy utoljára találkoztunk. — Tegnap este nem együtt tanultak? — kér­dezi félénk bizonytalan­sággal az asszony. P­ali szeméből ol­vasni lehet a választ. Az as­­­szony tekintete vibrál, úgy tűnik, mintha kér­dezni akarna valamit, de meggondolja. Kisvártat­va mégis így szól: — Ne haragudjon, hogy feltartottam. És ha véletlenül találkozna a férjemmel, ne említse, hogy mi már beszéltünk. Délre járt az idő, va­laki nyitotta az utcai aj­tót. Béla érkezett. Kedé­lyesen üdvözölte a fele­ségét, majd így fordítot­ta a szót: — Rengeteg a tanulni­való. Palival még éjfél­kor is a könyv mellett ültünk. Ezért jöttem csak ma haza — Hazudsz — szakítja félbe az asszony — Mindent tudok. Nem is jártál Bükkszentkeresz­­ten. A férfi belesápadt. Az asszony így folytatta: — Ha most, azonnal nem mondasz el min­dent, úgy ahogy tör­tént, csom­agolok és a gyerekkel együtt megyek az anyámhoz. Béla agyán átcikázik a gondolat. Vajon mit le­hetne elhallgatni a teg­nap estéből. Ha mindent tud, akkor bizonyára az sem titok előtte, hogy Hollóstetőn Edittel, vol­tam. Lehet, hogy a tu­ristaházban láttak együtt? Csak nem a sá­tortáborban vett észre valaki? Ha Mari azt is tudja, hogy egy sátorban aludtunk, végem van. A számonkérő hang újra csattant. — Nem hallottad, hogy mit kérdeztem? — Hollóstetőn vol­tunk ... — Mi az, hogy vol­tunk? — Edit és .. . — És? — Nem történt köz­tünk semmi, de elisme­rem, hogy nem kellett volna elmennem. . — De most mi elme­gyünk, maradj itt egye­dül, akivel akarsz. Jó ta­nulást, — és ezzel az asszony bevágta az aj­tót. A férfi a felesé­ge után ro­hant: — Mari­ka, gyertek vissza, mindent megmagyará­zok. — Az asszony hátra sem fordult, csak a kis Kati karját fogta szoro­san és szapora léptekkel siettek a buszmegálló fe­lé. Puskás Csaba MELLÉ KVÁN AN V R­ö­v­i­d­e­n — HÁROMEZER tonna szel­vénnyel hengereltek többet a tervezettnél az LKM közép­hengerművének dolgozói az el­ső félévben. — KATALÓGUST jelente­tett meg a miskolci városi ta­nács művelődésügyi osztálya a Deák téri görögkeleti templom műkincseiről. Felelet — Most milyen választ adjak7 Őszintéi, vagy ravatalObU

Next