Diósgyőri Munkás, 1967. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-03 / 1. szám
U h ° TO&f proletárjai, egyesüljetek ! A DIÓSGYŐRI NAGYÜZEMEK DOLGOZÓINAK HETILAPJA ..X.p. ÉVFOLYAM, L SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1967. JANUÁR 3. A Sikerekben gazdag, boldog új esztendőt ! mikor az éjféli óraütés pillanatában a naptárra egy új esztendő számjegye került, amikor összecsendültek a jókívánságokat zengő poharak és a meghitté lett hangulat könnyet csalt az emberek szemébe — új tervek plántálódtak mindenki szívébe. Igen, a tervek és a megvalósulások végtelen országatának kilométerkövei, az ó- és az újesztendő fordulók. Az ember nem élhet a jövőt ostromló remények és a a jó ügyért folytatott küzdelem nélkül. Különös ötvözetű az ember lelke. Ha egy időszak lezárul, az összegezésnél sohasem a küzdelmek, az erőfeszítések, a megharcolt gondok tódulnak elő, hanem a sikerek fölött érzett öröm, az, hogy előbbre jutott az egész ország, és vele egyéni életünk szekere is. Az, hogy beteljesedtek az egy éve szövött tervek, hogy az elmúlt esztendő jól szolgálta a szocializmus felépítését, és nem kell szerénykednünk eredményeink miatt. Ezért búcsúzunk jó szívvel attól az 1966-os évtől, amelynek középpontjában a pártunk IX. kongresszusára való felkészülés, majd a kommunisták nagy tanácskozása állt. A múlt év elején ezrek és tízezrek csatlakoztak a kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyhez, amely több milliós felajánlásokban és azok teljesítésében realizálódott. A Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár dolgozói az elmúlt évek tapasztalataitól eltérően együttesen tették meg felajánlásukat, amely soha nem tapasztalt eredményre vezetett. S a december 3-án véget ért Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa pedig országos méretekre kivetítve állapította meg: a mérleg serpenyője jócskán az eredmények oldalára billent. A párt az elmúlt négy év, s ezen belül természetesen az 1966-os évről is tükröt tartott a nép elé és a szép oldalak, a nagyszerű eredmények elismerésével egyidőben szó volt arról is, hol kell előbbre lépnünk. Elsősorban az új gazdaságirányítási rendszer szükségességére gondolunk, amelynek 1968. január elsejei bevezetése az előrelépésünk záloga. A párt célkitűzéseit azonban, hogy maradéktalanul valóra tudjuk váltani, már most, 1967 küszöbén el kell kezdeni a szorgos munkát. Úgy, hogy felkészülünk a gazdaságirányítási rendszer bevezetésére, úgy, hogy teljesítjük ez évi tervünket. Ehhez éppen a legutóbbi napokban újabb iránytűt kaptunk. Nyilvánosságra került a Minisztertanács határozata az 1967-es év népgazdasági feladatairól. Az elképzelések, a tervek tehát adottak, most már rajtunk, dolgozókon múlik annak valóra váltása. Rajtunk, embereken múlik és nem kis felelősséggel azokon, akik ezt a munkát irányítják. És ezt tudta jogosan vetődik fel az az igény, hogy az új esztendőben minden eddiginél több figyelemmel tekintse át munkáját minden ember és különösen a vezetés minden szintje. Jogosak ez utóbbiak is, hiszen a vezetőknek valóban a kezükbe adta a nép mindazokat az eszközöket, amelyekkel anyagi és szellemi gazdagságunkat szolgálhatják. Kell és lehet erről őszintén beszélni, mert már nem állunk a kezdet kezdetén. A legtöbb helyen megvannak a vezetés feltételei, a gyakorlati tapasztalat éppúgy mint a szakképzettség, a szakértelem, a politikai szilárdság éppúgy mint a helyes irányvonal, melyet követni kell. Az új esztendőben, amelyre milliók olyan reményteljesen emelték poharukat, a saját dolgaink jó alakulásán kívül szeretnénk nagyon sok jót kapni a nagyvilágtól is. Nem volna helyes, ha csak szűk prakticista szempontból tekintenénk az 1967-re, s ne gondolnánk arra, hogy Vietnamban ropognak a fegyverek, az Egyesült Államok barbár háborújának következményeként védtelen lakosokat gyilkolnak halomra. Igen, amikor megállapítjuk, hogy mi, a magyar dolgozók a szocialista országokkal egyetemben milyen nagyot léptünk előre az elmúlt esztendőben, s hogyan akarjuk ez évi terveinket valóra váltani, feltétlen gondolnunk kell a háborút viselő testvéreinkre. Pártunk IX. kongresszusán kifejeztük óhajunkat, mely így szólt: szüntessék be az Egyesült Államok vietnami kalózháborújukat, s legyen végre béke az egész világon. Ez az óhaj fogalmazódott meg az óév búcsúztatásakor és az új év köszöntésekor szerte a világon, minden békére vágyó ember lelkében. A világ valamennyi államában működtek a rád.,alli>íráso:, kopogtak a telexgépek, csengtek a telefonok: Sznovim gódom! Happy New Year! és Bonne Nouvelle Année! — zengett az éter, s az üdvözletekben, a köszöntésekben benne volt milliók és milliók kívánsága. Békét!eres hangulatban búcsúztattuk az őesztendőt és vágyakkal, reményekkel kezdtük az újat. De ezt az újat úgy fogadjuk, hogy sokkal nagyobb feladatok várnak ránk, még több a tennivalónk. Ez az élet rendje, mert a haladásban nincs megállás. Nincs és nekünk, magunknak, mindenkinek külön-külön és együttesen kell majd napról napra megteremteni a jókívánságok valóra váltásának lehetőségeit. Minden, amit a következő esztendőtől várunk, a saját kezünkbe van letéve. Tehát boldog új esztendőt kívánni fogadalom és elígérkezés is arra, hogy terveink megvalósulásának zálogát mindannyiunk céltudatos munkájában lássuk. Sikerekben gazdag, boldog új esztendőre számítunk s hisszük, hogy 1967 újabb eredményekben gazdag esztendő lesz. A diósgyőri gyárak fényei is az új esztendőt köszöntik. A TARTALOMBÓL: niviniiuiiiniiimimiiiimimiiiiiiiiMiimimiiiimimimu I Az 1986-0S esztendő , a javuló gazdasági tevékenység időszaka volt is Két gyár ■ gazdasági igazgatói jónak új évi nyilatkozata Szabad utat az új év termékeinek. Fotó: Pacz Pál KI MIT VÁR 1967tŐL ? Elbúcsúztattuk az esztendőt. Az emberek figyelme 1967-re irányul. Új vágyak, új tervek születnek a szívekben; új örömök és új kétségek. Mi valósul meg vajon belőlük a következő óesztendő búcsúztatásra? Választ 1967 fog adni. Ma még csak a tervek, a vágyak, az elképzelések élnek. Ma még csak arra kaptunk választ: kit mit vár 1967-től? Valamennyien bízzunk abban, hogy amit várunk, év végén valóság lesz ! A tervező * .Triznya János. LKM: % _ Első kívánságom, amit * szeretnék, ha megvalósulna, *a munkahelyemmel kapcsolatbitás. Ebben az évben ránk, tervezőkre is nagy feladat vár. *Az új gazdasági mechanizmus fokozott követelményeket * támaszt a tervezőkkel szemelben is. Ehhez azonban leg* alább az kellene, hogy a ter*vezőiroda megvilágítása meg * felelő legyen, ne kelljen % helyszűke miatt tolonganunk, *s a technikai felszerelés is elé *gítse ki igényeinket. Úgy hallottam, ez évben megkezdődik az új tervezőiroda építése. Ha valóban így lenne, mi tervezők * nagyon örülnénk. •f* — Családi vonatkozásban ijt sokat várok ettől az évtől. Szeretném garzonlakásomat egy nagyobb, megfelelőbbre lecserélni, hogy megteremtsem a családalapítás feltételeit. A sportköri elnök Pesti György, DVTK: — Nehéz esztendő lesz számunkra az 1967-es. Összesen H, szakosztályunk szerepel az NB I-ben, amelyre még nem volt példa a sportkör életében, történetében. Ez rendkívül nagy helytállást követel, komoly munka elé állít valamennyiünket. Remélem, hogy sportolóink ugyanolyan lelkesedéssel küzdenek majd, mint 1966-ban, s ha nem is olyan eredményesen zárjuk 1967-et, mint az elmúlt évet, de nem vallunk szégyent. • További jó szereplést várok labdarúgóinktól is. Szeretnénk a középmezőnyben végezni. • Ehhez megvan a megfelelő játékosállományunk, s az új edző, Szabó Pál személye is biztosíték. Alapos felkészültséggel, nagy tervekkel jött Egyiptomból Diósgyőrbe, s én bízom benne, hogy közös terveink végül is valóra válnak. A forrasztár Mató Lajos, durvahengerde: — Hat éve vagyok a gyárban, s tulajdonképpeni foglalkozásom salakos. Ha valaki szabadságra megy, akkor ugrom be helyére forrasztárnak, mint most is. Szeretném továbbra is megállni helyem a gyárban. Otthon, családi életemben legtöbbet a házépítésről beszélgetünk. Ha a fiam felszabadul, már ő is segíthet a pénzgyűjtésben, mert abból sok kell. Van egy 10 éves kislányom is, s két gyerekkel élni albérletben nem könnyű. Ezt várom én az 1967-es esztendőtől, s természetesen, többet szeretnék keresni is, mert a pénzből akármennyi van, mindig kevés. A menyasszony Barla Jolán, LKM: — Szilveszterkor lett volna az esküvőnk. A vőlegényem azonban most ment be katonának. Már teljesen nyugodtak voltunk, hiszen 22 éves elmúlt. S aztán mégis elment. Már a bútort is megvettük... De karácsonyra hazajött eltávozásra. Tudja, micsoda öröm volt? Életem legszebb karácsonya volt talán , most már csak várni fogok, mindig csak várni. Hogy hazajöjjön, hogy leszereljen ... Számomra az 1967-es esztendő a várakozás éve lesz. A titkárnő B.ró Bertalanná, DIGÉP: — Az elmúlt esztendőkkel elégedett vagyok. Sok örömet hozott számomra. Egy éve Készült el új családi házunk, melynek talán mondanom sem kell hogy mennyire örülünk. Az OTP-kölcsönt még ugyan jó ideig kell fizetnünk, de jó érzés tudni azt, hogy munkánk gyümölcse nyomán felépülhetett otthonunk. Mit várok ettől az esztendőtől? Szeretnénk szépen berendezni lakásunkat s mivel eddig minden pénzünket a házra fordítottuk, annak ellenére, hogy fiatalok vagyunk, nagyon keveset szórakoztunk, most szeretnénk ebből is egy kicsit kivenni a részünket. Úgy tervezzük, ha sikerül, Expressz úttal a nyáron külföldre megyünk. A termelésfelelős Barócsi Béla, DIGÉP: — Ugyanolyan jó termelési eredményeket várok ettől az esztendőtől is, mint 1966-tól. Az elmúlt év jó eredményei önmagukért beszélnek. Úgy érzem, gyárunk kollektívája képes arra, hogy a jelenlegi megnövekedett feladatoknál is maradéktalanul eleget tegyen. Szeretném, ha ebben az évben a jó úton haladó gyári brigádmozgalom tartalmi munkájában tovább bővülne, és mint eddig, most is komoly lendítőereje lenne a gyár előtt álló feladatok eredményes megoldásában. Ettől az évtől azt is várom, hogy csökkenjen a nemzetközi feszültség, mert ez előfeltétele a békés építőmunkának. Szeretném, ha ez az év megnyugtató és igazságos megoldást hozna a szabadságáért harcoló vietnami népnek is. ünnepélyes századgyűlést tartott a LKM ifjú gárdája December 28-án, szerdán délután az Ifjúság Házában ünnepélyes századgyűlést tartott az LKM Ifjú Gárdája. A századgyűlésen Horváth Bertalan századparancsnok értékelte az elmúlt évben végzett munkát, és ismertette a fiatalokkal az 1967-es esztendő fal« adatait. A nagyüzemi KISZ-bizottság nevében Frisovszki Tibor köszönte meg az ifjúgárdistáknak egész évi munkájukat s arra kérte őket, hogy ez évben is hasonló lelkesedéssel dolgozzanak az ifjúsági mozgalomban.