Diósgyőri Munkás, 1967. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-03 / 1. szám

U h ° TO&f proletárjai, egyesüljetek ! A DIÓSGYŐRI NAGYÜZEMEK DOLGOZÓINAK HETILAPJA ..X.p. ÉVFOLYAM, L SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1967. JANUÁR 3. A Sikerekben gazdag, boldog új esztendőt ! mikor az éjféli óraütés pillanatában a naptárra egy új esztendő számjegye került, amikor összecsendültek a jó­kívánságokat zengő poharak és a meghitté lett hangulat könnyet csalt az em­berek szemébe — új tervek plántálódtak mindenki szívébe. Igen, a tervek és a meg­valósulások végtelen országatának kilométer­kövei, az ó- és az újesztendő fordulók. Az em­ber nem élhet a jövőt ostromló remények és a a jó ügyért folytatott küzdelem nélkül. Különös ötvözetű az ember lelke. Ha egy időszak lezárul, az összegezésnél sohasem a küzdelmek, az erőfeszítések, a megharcolt gondok tódulnak elő, hanem a sikerek fö­lött érzett öröm, az, hogy előbbre jutott az egész ország, és vele egyéni életünk szekere is. Az, hogy beteljesedtek az egy éve szövött tervek, hogy az elmúlt esztendő jól szolgálta a szocializmus felépítését, és nem kell sze­rénykednünk eredményeink miatt. Ezért búcsúzunk jó szívvel attól az 1966-os évtől, amelynek középpontjában a pártunk IX. kongresszusára való felkészülés, majd a kom­munisták nagy tanácskozása állt. A múlt év elején ezrek és tízezrek csatlakoztak a kong­resszus tiszteletére indított szocialista munka­versenyhez, amely több milliós felajánlások­ban és azok teljesítésében realizálódott. A Le­nin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár dolgozói az elmúlt évek tapasztalataitól el­térően együttesen tették meg felajánlásukat, amely soha nem tapasztalt eredményre ve­zetett. S a december 3-án véget ért Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa pe­dig országos méretekre kivetítve állapította meg: a mérleg serpenyője jócskán az ered­mények oldalára billent. A párt az elmúlt négy év, s ezen belül természetesen az 1966-os évről is tükröt tar­tott a nép elé és a szép oldalak, a nagyszerű eredmények elismerésével egyidőben szó volt arról is, hol kell előbbre lépnünk. Elsősorban az új gazdaságirányítási rendszer szükséges­ségére gondolunk, amelynek 1968. január el­sejei bevezetése az előrelépésünk záloga. A párt célkitűzéseit azonban, hogy maradékta­lanul valóra tudjuk váltani, már most, 1967 küszöbén el kell kezdeni a szorgos munkát. Úgy, hogy felkészülünk a gazdaságirányítási rendszer bevezetésére, úgy, hogy teljesítjük ez évi tervünket. Ehhez éppen a legutóbbi napokban újabb iránytűt kaptunk. Nyilvá­nosságra került a Minisztertanács határozata az 1967-es év népgazdasági feladatairól. Az elképzelések, a tervek tehát adottak, most már rajtunk, dolgozókon múlik annak valóra váltása. Rajtunk, embereken múlik és nem kis fele­lősséggel azokon, akik ezt a munkát irányít­ják. És ezt tudt­a jogosan vetődik fel az az igény, hogy az új esztendőben minden eddigi­nél több figyelemmel tekintse át munkáját minden ember és különösen a vezetés min­den szintje. Jogosak ez utóbbiak is, hiszen a vezetőknek valóban a kezükbe adta a nép mindazokat az eszközöket, amelyekkel anya­gi és szellemi gazdagságunkat szolgálhatják. Kell és lehet erről őszintén beszélni, mert már nem állunk a kezdet kezdetén. A legtöbb helyen megvannak a vezetés feltételei, a gya­korlati tapasztalat éppúgy mint a szakkép­zettség, a szakértelem, a politikai szilárdság éppúgy mint a helyes irányvonal, melyet kö­vetni kell. Az új esztendőben, amelyre milliók olyan reményteljesen emelték poharukat, a saját dolgaink jó alakulásán kívül szeretnénk na­gyon sok jót kapni a nagyvilágtól is. Nem volna helyes, ha csak szűk prakticista szem­pontból tekintenénk az 1967-re, s ne gon­dolnánk arra, hogy Vietnamban ropognak a fegyverek, az Egyesült Államok barbár há­borújának következményeként védtelen lako­sokat gyilkolnak halomra. Igen, amikor meg­állapítjuk, hogy mi, a magyar dolgozók a szocialista országokkal egyetemben milyen nagyot léptünk előre az elmúlt esztendőben, s hogyan akarjuk ez évi terveinket valóra váltani, feltétlen gondolnunk kell a háborút viselő testvéreinkre. Pártunk IX. kongres­­­szusán kifejeztük óhajunkat, mely így szólt: szüntessék be az Egyesült Államok vietnami kalózháborújukat, s legyen végre béke az egész világon. Ez az óhaj fogalmazódott meg az ó­év búcsúztatásakor és az új év köszönté­sekor szerte a világon, minden békére vágyó ember lelkében. A világ valamennyi államá­ban működtek a rád.,alli>ír­áso:­, kopogtak a telexgépek, csengtek a telefonok: Sznovim gódom! Happy New Year! és Bonne Nou­­velle Année! — zengett az éter, s az üdvöz­letekben, a köszöntésekben benne volt mil­liók és milliók kívánsága. Békét!­eres hangulatban búcsúztattuk az ő­­esztendőt és vágyakkal, reményekkel kezdtük az újat. De ezt az újat úgy fogadjuk, hogy sokkal nagyobb fel­adatok várnak ránk, még több a tennivalónk. Ez az élet rendje, mert a haladásban nincs megállás. Nincs és nekünk, magunknak, min­denkinek külön-külön és együttesen kell majd napról napra megteremteni a jókíván­ságok valóra váltásának lehetőségeit. Min­den, amit a következő esztendőtől várunk, a saját kezünkbe van letéve. Tehát boldog új esztendőt kívánni fogadalom és elígérkezés is arra, hogy terveink megvalósulásának zá­logát mindannyiunk céltudatos munkájában lássuk. Sikerekben gazdag, boldog új eszten­dőre számítunk s hisszük, hogy 1967 újabb eredményekben gazdag esztendő lesz.­­ A diósgyőri gyárak fényei is az új esztendőt köszöntik. A TARTALOMBÓL: niviniiuiiiniiimimiiiimimiiiiiiiiMii­mimiiiimimimu I Az 1986-0S esztendő , a javuló gazdasági­­ tevékenység időszaka­­ volt is Két gyár ■ gazdasági igazgató­i jónak új évi­­ nyilatkozata Szabad utat az új év termékeinek. Fotó: Pacz Pál KI MIT VÁR 1967tŐL ? Elbúcsúztattuk az­­ esztendőt. Az emberek figyelme 1967-re irányul. Új vágyak, új tervek születnek a szívekben; új örö­mök és új kétségek. Mi való­sul meg vajon belőlük a kö­­vetkező óesztendő búcsúztatás­ra? Választ 1967 fog adni. Ma még csak a tervek, a vágyak, az elképzelések élnek. Ma még csak arra kaptunk választ: kit mit vár 1967-től? Valamennyien bízzunk abban, hogy amit vá­runk, év végén valóság lesz ! A tervező * .Triznya János. LKM: % _ Első kívánságom, amit * szeretnék, ha megvalósulna, *a munkahelyemmel kapcsola­­tbitás. Ebben az évben ránk, ter­vezőkre is nagy feladat vár. *Az új gazdasági mechaniz­­­mus fokozott követelményeket * támaszt a tervezőkkel szem­el­­ben is. Ehhez azonban leg­* alább az kellene, hogy a ter­*­vezőiroda megvilágítása meg * felelő legyen, ne kelljen % helyszűke miatt tolonganunk, *s a technikai felszerelés is elé *gítse ki igényeinket. Úgy hal­­­lottam, ez évben megkezdődik­­ az új tervezőiroda építése. Ha­­ valóban így lenne, mi tervezők * nagyon örülnénk. •f­* — Családi vonatkozásban ijt sokat várok ettől az évtől. Sze­­­retném garzonlakásomat egy nagyobb, megfelelőbbre lecse­rélni, hogy megteremtsem a családalapítás feltételeit. A sportköri elnök Pesti György, DVTK: — Nehéz esztendő lesz szá­munkra az­ 1967-es. Összesen H, szakosztályunk szerepel az NB I-ben, amelyre még nem volt példa a sportkör életé­ben, történetében. Ez rendkí­vül nagy helytállást követel, komoly munka elé állít vala­mennyiünket. Remélem, hogy sportolóink ugyanolyan lelke­sedéssel küzdenek majd, mint 1966-ban, s ha nem is olyan eredményesen zárjuk 1967-et, mint az elmúlt évet, de nem­­ vallunk szégyent. • További jó szereplést vá­rok labdarúgóinktól is. Sze­retnénk a középmezőnyben végezni. • Ehhez megvan a megfelelő játékosállományunk, s az új edző, Szabó Pál szemé­lye­ is biztosíték. Alapos felké­szültséggel, nagy tervekkel jött Egyiptomból Diósgyőrbe, s én bízom benne, hogy közös ter­veink végül is valóra válnak. A forrasztár Mató Lajos, durvahengerde: — Hat éve vagyok a gyár­ban, s tulajdonképpeni foglal­kozásom salakos. Ha valaki szabadságra megy, akkor ug­rom be helyére forrasztárnak, mint most is. Szeretném to­vábbra is megállni helyem a gyárban. Otthon, családi éle­temben legtöbbet a házépí­tésről beszélgetünk. Ha a fiam felszabadul, már ő is segíthet a pénzgyűjtésben, m­ert abból sok kell. Van egy 10 éves kis­lányom is, s két gyerekkel él­ni albérletben nem könnyű. Ezt várom én az 1967-es esz­tendőtől, s természetesen, töb­bet szeretnék keresni is, mert a pénzből akármennyi van, mindig kevés. A menyasszony Barla Jolán, LKM: — Szilveszterkor lett volna az esküvőnk. A vőlegényem azonban most ment be kato­nának. Már teljesen nyugod­tak voltunk, hiszen 22 éves el­múlt. S aztán mégis elment. Már a bútort is megvettük... De karácsonyra hazajött el­távozásra. Tudja, micsoda öröm volt? Életem legszebb karácsonya volt talán , most már csak várni fogok, mindig csak várni. Hogy hazajöjjön, hogy leszereljen ... Számomra az 1967-es esztendő a várako­zás éve lesz. A titkárnő B.ró Bertalanná, DIGÉP:­ ­— Az elmúlt esztendőkkel elégedett vagyok. Sok örömet hozott számomra. Egy éve Ké­szült el új családi házunk, melynek talán mondanom sem kell­­ hogy mennyire örü­lünk. Az OTP-kölcsönt még ugyan jó ideig kell fizetnünk, de jó érzés tudni azt, hogy munkánk gyümölcse nyomán felépülhetett otthonunk. Mit várok ettől az esztendőtől? Szeretnénk szépen berendezni lakásunkat s mivel eddig min­den pénzünket a házra fordí­tottuk, annak ellenére, hogy fiatalok vagyunk, nagyon ke­veset szórakoztunk, most sze­retnénk ebből is egy kicsit ki­venni a részünket. Úgy tervez­zük, ha sikerül, Expressz út­tal a nyáron külföldre me­gyünk. A termelésfelelős Barócsi Béla, DIGÉP: — Ugyanolyan jó termelési eredményeket várok ettől az esztendőtől is, mint 1966-tól. Az elmúlt év jó eredményei önmagukért beszélnek. Úgy érzem, gyárunk kollektívája képes arra, hogy a jelenlegi megnövekedett feladatoknál­ is maradéktalanul eleget te­gyen. Szeretném, ha ebben az évben a jó úton haladó gyári brigádmozgalom tartalm­i munkájában tovább bővülne, és mint eddig, most is komoly lendítőereje lenne a gyár előtt álló feladatok eredmé­nyes megoldásában. Ettől az évtől azt is várom, hogy csökkenjen a nemzetkö­zi feszültség, mert ez előfelté­tele a békés építőmunkának. Szeretném, ha ez az év meg­nyugtató és igazságos megol­dást hozna a szabadságáért harcoló vietnami népnek is. ünnepélyes századgyűlést tartott a LKM ifjú gárdája December 28-án, szerdán délután az Ifjúság Házában ünnepélyes századgyűlést tar­tott az LKM Ifjú Gárdája. A századgyűlésen Horváth Berta­lan századparancsnok értékel­te az elmúlt évben végzett munkát, és ismertette a fiata­­lokkal az 1967-es esztendő fal« adatait. A nagyüzemi KISZ-bizott­­ság nevében Frisovszki Tibor köszönte meg az ifjúgárdisták­nak egész évi munkájukat s arra kérte őket, hogy ez év­ben is hasonló lelkesedéssel dolgozzanak az ifjúsági moz­galomban.

Next