Diósgyőri Munkás, 1967. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-03 / 1. szám
^67. jawurárg. Az 1966-os esztendő a javuló gazdasági tevékenység időszaka volt A két gyár gazdasági igazgatójának újévi nyilatkozata ----------------------------------------------------------------------* * * ®------------------------------------------------------------------------ Jól végzett munkánk után teljes eséllyel pályázhatunk a kongresszusi zászló elnyerésére Az elmúlt évben hétről hétre jelentettük olvasóinknak, hogy milyen eredményeket ért el a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár kollektívája. Az eredmények szépek és biztatóak voltak, éppen ezért összegezésül interjút készítettünk a két gyár gazdasági igazgatójával. Első kérdésünkre Bozsik Pál elvtárs a következőket mondotta: — Hogyan értékeli Bozsik elvtárs az 1966-os évet, hiszen az eddigi jelentések szerint az LKM dolgozói kimagasló eredményeket értek el — Az 1965 évben elért eredményeink alapján elnyertük a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Ez a megtisztelő kitüntetés ami a kohászati iparágban folyó munkaversenyben első helyezést jelent — úgy éreztük kötelez bennünket arra, hogy az 1966. évi eredményeink további fejlődést mutassanak. Ezért a párt, a szakszervezet és KISZ-bizottság vezetésével közösen még az elmúlt év elején meghatároztuk azokat a feladatokat, melyeknek teljesítésével eredményeinket fokozni tudjuk. E feladatokat üzemekre, főosztályokra bontottuk, termelési értekezleteken, taggyűléseken dolgozóinkkal ismertettük. Dolgozóink intenzitásából újabb javaslatok, felajánlások születtek, amelyek nagy biztosítékot adtak célkitűzéseink teljesítéséhez. Ezekből állítottuk össze kongresszusi felajánlásainkat, amit dolgozóink nagy lendülettel igyekeztek túlteljesíteni. Az ellenőrzést következetesen gyakoroltuk és az eredmények nem maradtak el. Az egyesült akaratból következett, hogy a nagyolvasztóművünk több mint 16 500 tonnával, acélművünk közel 20 ezer, hengerművünk szintén közel 20 ezer tonnával teljesítette túl éves tervét, de többi üzemünk is túlteljesítette évi tervét. Vállalati szinten ez 3 százalékos túlteljesítést eredményezett és azt is jelentette, hogy december 19-én éves tervünket teljesítettük. Exportfeladatainkat már november 30-án befejeztük, ami éves szinten körülbelül 30 millió devizaforint túlteljesítést eredményez. Ezen belül a tőkés államok felé meghatározott exporttervünket november 5-ig, a demokratikus államok felé fennálló kötelezettségünket december 10-ig teljesítettük. Tőkés viszonylatban több mint 20 millió devizaforinttal 1,5 millió dollárral javítottuk népgazdaságunk külkereskedelmi mérlegét. Terven felül 40 ezer tonnával több félkész- és készáru hagyta el vállalatunkat és programszerű teljesítésünk is felülmúl minden várakozást. Tételes teljesítésünk több mint 99 százalékos, legtöbb üzemünk folyamatosan elérte a 100 százalékot. Jó eredményeket értünk el a minőség javításában is. A selejt csökkentése révén 45 millió forinttal növekedett nyereségünk. A kiszállításainkkal szembeni reklamáció 0,4 százalék alatt van, az exportszállítmányainknál pedig gyakorlatilag nem volt reklamáció. A selejtcsökkentésben a legnagyobb eredményt acélművünk, hengerműveink és kovácsműveink érték el. Termelékenységünk a bázissal szemben 6 százalékkal javult, és a termelésnövekedést 100 százalékban a termelékenység növelésével értük el. Költségszíntcsökkentési feladatunk 0,9 százalék, s ezzel szemben 1,7 százalékkal alacsonyabban-ennek részbeni felszámolásiköltséggel állítottuk elő gyártmányainkat, ami 1965 évhez viszonyítva, körülbelül 80 millió forint többletnyereséget eredményezett. Az elmúlt évben szocialista szerződést kötött az LKM és a DIGÉP. A két gyár életében ez a tény bizonyára jelentős esemény volt, feltételezhetően a kapcsolat egyre jobb lesz, ami kihat a gyárak eredményesebb munkájára, ennek mi a véleménye erről a kérdésről? — Vállalatunk és a DIGÉP dolgozóinak kezdeményezésére a két gyár párt-, társadalmi és gazdasági vezetői márciusban közös értekezletet hívtak össze, melyen pártunk IX. kongresszusának tiszteletére közös felajánlásra kötöttünk szocialista szerződést. Ez a két gyár életében valóban jelentős, és eddig még elő nem fordult esemény. A szocialista szerződésben újszerű volt, hogy a saját felajánlásokon felül kötelezettségvállalás történt a másik gyár felajánlása teljesítésének segítségére, a két gyár egymással kooperáló üzemei, főosztályai, párt-, társadalmi és gazdasági vezetői, szocialista brigádjai együttműködésének megteremtésére. Ezen keresztül a dolgozók és vezetők az eddigieknél közelebb kerültek egymáshoz, megismerték a másik üzem problémáit, és segítettek azok megoldásában. Az így kifejtett gazdasági és politikai segítségnyújtás nagyban hozzájárult azokhoz az eredményekhez, melyekről mindkét vállalat vezetői beszámolhatnak pártunknak, kormányunknak, dolgozóinknak. Ez a szocialista szerződésben rögzített kapcsolat, véleményem szerint, olyan jó eredménnyel járt, hogy azt a következő években — különös tekintettel az új mechanizmussal együttjáró nagyobb feladatok megoldása érdekében — tovább kell fejlesztenünk. — Milyen fontosabb feladatokat kell megoldani az LKM kollektívájának 1967- ben, s ezek a feladatok hogy segítik elő az új gazdasági mechanizmus alapjainak lerakását? — Az évről évre elért kiemelkedően jó eredmények a fejlődésen kívül azt is jelentik, hogy mindig nagyobb és nehezebb feladatokat kell dolgozóinknak megoldani, hogy pártunk és kormányunk életszínvonalt növelő politikáját elősegíthessük. Ez két fő feladatot ró mindnyájunkra: a még meglevő tartalékokat feltárni és gondoskodni termelőberendezéseink állandó korszerűsítéséről, fejlesztéséről. Ennek érdekében szükséges továbbhaladni a megkezdett úton, dolgozóinknak meg kell érteni, hogy nagyon fontos a takarékoskodás és a berendezések még jobb kihasználása. Nézzen körül mindenki a maga munkahelyén, hogy hol, mivel és mennyi forintot tud megtakarítani, mert ezekből lesznek a milliók, ami a nyereségrészesedést, az életszínvonal javulását biztosítja. Minden dolgozónknak egyformán kell foglalkozni az anyagkihozatal javításával, a megfelelő műszaki normák kidolgozásával, a technológiai előírások finomításával, fejlesztésével. Termelési feladatainkhoz kevés az a cél, ezért az új elektroacélmű üzembe hevezéséig minden dolgozónk foglalkozzék e problémával, és tegyen ésszerű, jó javaslatot rá. Ezeket 1967-ben feltétlenül meg kell valósítanunk, ha azt akarjuk — márpedig akarjuk —, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetése után is meg tudjuk állni helyünket. — Bozsik elvtárs nyilatkozatából kitűnik, hogy az elmúlt évi eredmények sokkal jobbak, mint az 1985. évi. Éppen ezért szeretnénk utolsó kérdésként feltenni: a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint mennyi nyereségrészesedésre számíthatnak az LKM dolgozói elmúlt évi jó munkájuk alapján? — Vállalatunk dolgozóinak az 1966-os évben kifejtett kiemelkedően jó munkájával elért és ismertetett eredmények elsősorban is feljogosítanak bennünket arra, hogy teljes reménnyel és sikerrel pályázhassuk meg a kongresszusi, a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Tény, hogy eredményeink jobbak, értékesebbek, mint az 1965-ös évben, s így előreláthatóan — 20 nap feletti — nyereségrészesedésre számíthatnak dolgozóink, ami egyébként életszínvonalunk közel 7 százalékos javulását jelenti. Azt hiszem, ennek mindenki örülni fog. — A párt, a szakszervezet és a KISZ-bizottság, valamint a műszaki és gazdasági vezetés nevében ezúton mondok köszönetet vállalatunk minden dolgozójának az 1966-os évben végzett jó munkájáért. Az új esztendőre pedig még jobb munkát, még jobb eredményeket és mindenkinek erőt, egészséget, boldog, békés új évet kívánok — mondotta végezetül Bozsik Pál elvtárs. i II. i DIÓSGYŐRI MUNKÁSŐ ARCKÉP A GYÁRRÓL. Fotó: szigetvári s Az átgondoltabb, szervezettebb munka eredménye Az elmúlt évben kiemelkedő, jó munkával hívta magára a figyelmet a Gépgyár kollektívája. Rendszeresen, hónapról hónapra teljesítették tervüket, több esetben népgazdasági szempontból is jelentős, soron kívüli feladatokat oldottak meg, s mindemellett a gazdaságosság terén is elismerést vívtak ki maguknak. Egyszóval az elmúlt esztendőt méltán mondják az eredmények évének a Gépgyárban. Erről a sikeres tevékenységről Molnár László gazdasági igazgató elvtárs tájékoztatta lapunkat. • Hogyan értékeli az igazgató elvtárs az 1966-os évet? — örömmel mondhatom, hogy ez az év kiemelkedő sikereket hozott a vállalat életében. Igaz, menet közben voltak kisebb-nagyobb problémák, de valamennyit sikerült eredménnyel megoldanunk. Az elmúlt év munkájára jellemző, hogy az előzőektől eltérően, sokkal szervezettebb volt a munka, átgondoltabb a vezetés. A pártbizottsággal, a szakszervezeti- és KISZ-bizottsággal közösen, a gazdasági vezetés arra törekedett, hogy állandóan tájékoztassa dolgozóinkat a termelés menetének helyzetéről, és mindig támaszkodtunk hasznos, jó javaslatokra. Ezeket a célokat szolgálták az elmúlt évben a jól bevált technikai konferenciák. Most, amikor egy év munkájáról mondunk véleményt, azt hiszem, célszerű, ha helyettünk a számok beszélnek. Pontos könyvelési adataink még nincsenek, de eredményeink várhatóan a következőképpen alakulnak. A vállalat befejezett éves tervét mintegy 101,4 százalékra teljesítette, ami 22 millió forint túlteljesítést eredményezett. Teljes tervünket 100 százalékra teljesítettük, empori tervünket pedig több mint 20 millió forinttal túlteljesítettük. A pótalkatrészgyártás terén is többet termeltünk az előirányzottnál. Gazdaságossági számaink pedig lehetővé teszik, hogy előreláthatóan 10—13 nap nyereségrészesedést fizessünk! Ezek az eredmények, úgy érzem önmagukért beszélnek. Mögöttük ott áll valamennyi dolgozónk jó munkája, a termelés szervezettebbé tétele, az egyes szervek jobb kapcsolata, a termelés hatékonyabb műszaki előkészítése. A számokban is kifejezhető eredményekben bizonyára jelentős része van a két gyár közös versenyének. Mi Molnár elvtárs véleménye erről? — A Lenin Kohászati Művekkel létrejött szocialista szerződés valóban nagy jelentőségű. Közelebb került egymáshoz a két gyár, közös gondunk, közös munkánk eredményes megoldása szempontjából ez nagyon fontos. Az egyes gyáregységek között létrejött munkatársi kapcsolatok gördülékenyebbé, zavartaanabbá tették munkánkat. Nemcsak a gazdaságvezetés részéről jött létre ez a kapcsoat, hanem az üzemek, a pártos tömegszervezetek is kölcsönösen, közösen tájékoztatták egymást munkájukról, a megoldásra váró feladatokról. Egy alapanyaggyártó és egy gépgyártó vállalat között létejött ilyen kapcsolat nagyon ok segítséget jelent a munká ián. Úgy érezzük, a közös verseny során mindkét partner teljesítette versenyvállalását és a jövőben ez a szociaista együttműködés tovább szélesedik mindkét gyár dolgozóinak javára. A termelést érintő kérdések mellett, több szociálpolitikai kérdésben is közösen dönt a két gyár, de ezen túlmenően, vállalatvezetőségünknek az a törekvése, hogy tovább javítsuk üzemeink dolgozóinak szociális helyzetét. Kifejezésre jz ez többek között abban, hogy a vállalat saját erőből balatoni üdülőtelepet létesíeett és szó van a bükkszentkereszti üdülő korszerűsítéséről . A dolgozóink megbecsülés jut kifejezésre abban is, hogy lehetőségeinkhez mérten, komoly összegeket fordítottunk az elmúlt évben bérfejlesztésre. Ebben a munkában ezt tartottuk szem előtt, hogy ez többet ad a gyárnak, az ebbet is kapjon. Valamint előtérbe helyeztük a normab >tt területeket. 1966-ban négy - , félmillió forintot fordítottnk munkásbér emelésre és másfél millió forintot az alkalmazotti állomány bérfej ysztesére. Központi kérdésként kezeltük a szocialista brigádverseny-mozgalmat is. Az élen járó kollektívák jutalmazására 450 ezer forintot költöttünk. Jövőre 500 ezer forintot irányoztunk elő a vállalati brigádmozgalom anyagi ösztönzésére. — Az 1967-es esztendő az új gazdaságirányítási rendszer előkészítési évét jelenti. Milyen fokozott feladatot jelent ez a gyár életében? — Az új gazdasági mechanizmus magával hozza a vállalatok nagyobb önállóságát, előtérbe helyezi a gazdaságossági szemléletet. Ez egyben nagyobb lehetőségeket is jelent a vállalatok számára, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a felelősség is növekszik. A jelentkező új feladatok megoldására gyárunkban létrehoztuk a mechanizmus bizottságot, melynek az a feladata, hogy a Központi Bizottság által meghatározott irányelveknek megfelelően, kidolgozza azokat a módszereket, melyek segítségével a feladatok a legeredményesebben végrehajthatók. Ebben a munkában a jól felkészült szakemberek saját tapasztalataikon kívül, más nagyüzemek tapasztalataira is támaszkodnak és tanulmányozzák az erre vonatkozó külföldi példákat is. A gazdaságossági szemlélet mellett, a jövőben az eddiginél is nagyobb gondot kell fordítani a gyártmányok minőségére, mert a piacon mindig számottevő meghatározó tényező a gépek minősége és ára. Vállalatunknál folyik a felmérés, hogy egyes gépeknél miyenek a különböző költségirányok. Ha ez elkészül, ebből slágosan megállapítható, hogy járunk gyártmányválasztékban, melyek a leggazdasáosabban előállítható gépek. Ami pedig az 1967. évi feldatokat illeti, ez évben is nagy munka vár ránk. Az első évhez képest 5,2 százalékal növekedett a munkaigéyesség és a gyártmány válsztékában mintegy 200 millió frint értékű új gép, vagy beredezés szerepel. Nagy szükég van tehát a jó szakmai felészültségre. Gyárunk dolgozói az elmúlt évben is bebizonyítottk, hogy mire képesek. Ezért, 2 úton is szeretnénk köszletet mondani nekik, velük jyütt a vállalat pártbizottígának, szakszervezeti és ISZ-bizottságának, akik intén fáradságot nem ismerve munkálkodtak azon, agy eredményesen zárjuk az sztendőt. Bízom benne, hogy az elvtársi, munkatársi gyüttműködés, a felelősségadattal végzett munka 1967-n is eredményhez vezeU mihez kívánok erőt, egészség és boldog új esztendőt —jezte be nyilatkozatát Molír László gazdasági igazga t. Ca.