Diósgyőri Munkás, 1968. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-03 / 1. szám
- V^ Í- tv k ° film* proletárjai, egyesüljetek! A DIÓSGYŐRI NAGYÜZEMEK DOLGOZÓINAK HETILAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM.ÁRA SO FILLÉR 1968. JANUÁR 3. I írsogi számvetés imét elmúlt egy esztendő, dolgos hétköznapok sokaságával, eredményekben gazdagon, gondoktól, nehézségektől sem mentesen. Egy esztendő távlatából megállapíthatjuk, hogy az ország gazdasági fejlődése fő vonalaiban megfelelt a terv célkitűzéseinek. Népgazdaságunk a meghatározott táv szerint fejlődött, minden előzőnél jobban zárult, ami egyben azt is jelenti, hogy harmadik 5 éves tervünk második esztendeje jól sikerült. Örömünkre szolgál, hogy e megállapítás a nehéziparra is érvényes: kohászatunk, gépgyártásunk úgy fejlődött, melyre csak büszkék lehetünk. S örömünkre szolgál az is, hogy a mi gyáraink dolgozói eredményekben gazdag elmúlt évet hagytak maguk után. A Lenin Kohászati Művek például az elmúlt évben elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, a kongresszusi versenyzászlót, és a Diósgyőri Gépgyár ismét élüzem szinten dolgozott. Az elért eredmények, a növekvő igények arra köteleznek, hogy az eddiginél is nagyobb felelősséggel kezdjünk az új feladatok megoldásához, az 1968-as évhez. Feladataink közismerten nagyok. Január elsejével ugyanis életbe lépett az új gazdasági mechanizmus. Pártunk Központi Bizottsága még az elmúlt év novemberi ülésén a gazdaságirányítási rendszer reformjával foglalkozva megállapította: a párttagok, a haladó közvélemény a reform mellett áll, s hajlandó tevékenykedni a végrehajtás sikere érdekében. Most itt a feladat, hogy tegyünk is a reform érdekében! Hazánkban a közgazdasági körülmények nemcsak alkalmasak a reform bevezetésére, hanem igényelték is azt A felmerült ellentmondásokat problémákat a rendkívül összetetté vált népgazdaságunkban nem lehetett egy-egy részintézkedéssel megoldani, hanem csak komplex, az egész népgazdaságot átfogó új irányítási rendszerrel. Ezzel lehetővé válik a termelőerők gyorsabb, a népgazdaság számára kívánt összetételű fejlesztése, az egyensúly jobb összhangjának kialakítása. A kidolgozott közgazdasági szabályozó rendszer és az ehhez kapcsolódó anyagi ösztönzés módszere átfogja az egész népgazdaságot, figyelembe veszi a párt rövidebb és hosszabb időszakra szóló gazdaságpolitikai célkitűzéseit, azok szolgálatába áll Az 1968-as év a gazdálkodás megítélése szempontjából sajátos, eltérő az eddigi megszokottól. A vállalatok számára az össztársadalmi érdek érvényesülése eddig egyszerűen abból is megállapítható volt, hogy a népgazdasági tervből lebontott vállalati feladat hogyan teljesült. Az új körülmények között ilyen kötelező tervet már nem kapnak, ezért az össztársadalmi érdek érvényesítése bonyolultabb, figyelmet igénylő feladat. A vállalatok tevékenysége akkor áll a népgazdasági érdekekkel összhangban, ha termelésüket a rendelések teljesítésének szolgálatába állítják, ha a termelői tevékenység során arra ügyelnek, hogy a rendelők igényeit a vállalt időben, a legjobb minőségben és az előírt kalkulációs elvek alapján megállapított árakon teljesítik. A gazdasági mechanizmus életbelépése mellett 1968. január 1-ével, bizonyos árreformot is végrehajtottunk. A fogyasztási cikkek egy részének ára megváltozott, valamint a hatósági rögzített árrendszert a fogyasztói áruforgalom felében kötetlenebb árrendszer váltotta fel. A forgalomnak kb. 20 százaléka ezután rögzített áron, 30 százaléka maximális áron kerül lebonyolításra. Megközelítően 27 százalékot tesz majd ki a bizonyos korlátok között mozgó áron, s mintegy 23 százalékot a szabadpiaci áron történő forgalom. Hogy miért volt erre szükség? Azért, mert az áraknak a termelést és a fogyasztást együttesen szabályozó szerepe meglehetősen elvált egymástól az elmúlt 15 év alatt. Azért, mert a társadalom, a népgazdaság érdeke azt kívánja, hogy a termelés és a fogyasztás rugalmas igazodása révén a lakosság igényeinek kielégítése minél kisebb költséggel és minél magasabb színvonalon történhessék. Mindezek alapján tehát nem lehetett kétséges, hogy a gazdaságirányítási reform bevezetésével egy szolid árreformot is végre kellett hajtani. Szolid ez az árreform, mert a fogyasztói árualapnak csak 28 százalékát érinti. A jelenlegi árreform következetesen szem előtt tartja azt az elvet, hogy az árváltoztatások egyetlen jelentősebb társadalmi réteget sem érinthetnek hátrányosan. Éppen ezért — néhány terméktől eltekintve — csak az egyes termékcsoportokon belül (pl. élelmiszer, ruházat, építőanyag) hajtottak végre ármódosításokat. Csökkentették általában azoknak a termékeknek az árát, amelyekben magas volt a forgalmi adó és emelték az olyan árakat, amelyek eddig csak jelentős dotációval voltak fenntarthatók. Hogy miért történt ez így? Azért, mert a szocialista állam alapvető kötelességének tartja, hogy őrködjék a pénz értékállandóságán, azon, hogy az árváltozások egyetlen társadalmi réteget se érintsenek hátrányosan. A párt abból a politikájából indult ki, hogy az árrendezésnek szoros összefüggésben kell lenni életszínvonal politikánkkal. Az árszint emelkedés ellenére a dolgozók reálbére másfél-két százalékkal növekszik az év folyamán. Számítani kell azonban arra, hogy 1968. sok nem várt problémát is felvethet. Mivel olyan nagy horderejű átállásól van szó, amely a vállalatokat minden korábbinál nagyobb feladatok elé állítja, arra is figyelmet kell fordítani, hogy az átállás minél zökkenőmentesebb legyen. Ha a kiadott szabályozók, közgazdasági ösztönzők vagy átmenetileg fennmaradt adminisztratív utasítások helyenként olyan ellentmondásokat szülnének, amelyekből a vállalatok úgy látnák, hogy akadályoznák az össz-társadalmi érdek érvényesülését, lehetőség szerint helyileg célszerű azokat feloldani. múlt és a jövő fordulóján régi szép szokás a szilveszteri pohárköszöntő. Meleg, családi otthonok ünnepi asztalánál most is elhangzott a jókívánság: Békés, boldog új esztendőt! Ezt kívánjuk a mi kollektívánknak, a diósgyőri gyárak dolgozóinak és azt, hogy békés, boldog hétköznapokon valósítsák majd meg célkitűzéseiket, beteljesítsék egyéni vágyaikat, s ezen keresztül valóba váltsák mindannyiunk egyre szépülő életét. 4 Érvénybe lépett a kollektív szerződés A Diósgyőri Gépgyár igazgatói tanácsa és szakszervezeti bizottsága múlt év december 29-én, pénteken 9 órakor együttes ülést tartott. Az összejövetelen írta alá Gácsi Miklós vezérigazgató és Varga Barnabás szb-titkár a gyár kollektív szerződését Az ünnepélyes összejövetelen mindkét aláíró méltatta a szerződés jelentőségét, amely várhatóan kihat a kollektíva életére, munkásságára. A szerződést mintegy két és fél ezer példányban sokszorosítják, s a gyár szervezeti felépítésének megfelelően eljuttatják minden érdekelt félnek a szakszervezeti bizalmikig, illetve a művezetőkig bezáróan. 5 millió vasúti síncsavar exportra 1967. december 22-én elhagyta a gyárat az 5 milliomodik vasúti síncsavar, amit a Lenin Kohászati Műveik csavargyára ebben az évben termelt a Német Demokratikus Köztársaság megrendelésére. Az LKM 5 évre szóló szállítási szerződést kötött az NDK-val vasúti síncsavar szállításra. Ez az év a második volt,és ez ideig semmilyen reklamáció nem érkezett a megrendelő részéről, mert a 2 700 tonna nagyságrendű gyári termék minőségileg kifogástalan volt. A szállítási határidőket pedig pontosan betartották a csavargyári dolgozók, Űf esztendő ______________________ ISMERT FELADATOKKAL Megkezdődött az új gazdasági mechanizmus első esztendeje. Az üzemek kollektívái már 1968. első napjaiban megbeszélik az év legfontosabb teendőit. Jánosik József esztergályos szocialista brigádja a villamos motorjavító üzemben az elmúlt évben szinte mindig 106 százalék körül teljesítette tervét. Az idei esztendőben sem szeretnének lemaradni. S az elmúlt évhez hasonló jó munkát szeretne végezni az új gazdasági mechanizmusban a karbantartó gyárrészleg Söllei Pál brigádja is. A brigád valamennyi tagja egyetért abban, hogy az idén még nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük, ha most is helyt akarnak állni. . . Fotó: Szigetvári. Kandó Kálmán szobra Miskolcon Ismét egy új szoborral gazdagodott városunk, örömmel hallottuk a hírt, már hónapokkal ezelőtt, hogy több éves kérés és javaslat alapján, az illetékesek úgy döntöttek, hogy Kandó Kálmánnak, a vasútvillamosítás nagy magyar úttörőjének szobrát Miskolcon állítják fel. Két okból is örülhetünk ennek. Az egyik, hogy növekszik Miskolcon az olyan szobrok száma, amely a város ipari jellegéhez szorosan kapcsolódik, a másik, hogy Kandó Kálmán szobrát a Tiszai pályaudvar melletti Zaja térre helyezték. Pályaudvarunk környéke ugyanis eddig szegény volt városképileg megfelelő objektumokban, műtárgyakban. Ez a szobor már egyik része a környék általános rendezésének, előre vetítve azt az időt, amely a most meghirdetett új pályaudvarral kapcsolatos pályázati felhívás nyomán valóban megszépül városunk e forgalmas kapuja. A szobor felavatására december 29-én, pénteken délelőtt került sor. Antal Károly Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását a MÁV Miskolci Igazgatósága és a Közlekedéstudományi Egyesület miskolci szervezete képviselőinek jelenlétében dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter avatta fel PILLANTÁS A KÖZELJÖVŐBE Új létesítmények — javuló szociális körülmények 810 millió forint beruházást tervez 1968-ra az LKM az elmúlt esztendőben mintegy 545 millió forint beruházást valósítottak meg a Lenin Kohászati Művekben. Ebből 401,6 millió állami költségvetési juttatás volt. 1968-ban a tervezett összeg 810 millió (még a régi árakon számolva), amiből 470 millió állami, 110 millió bankhitelből, 230 millió pedig saját erőből történő beruházás. Mindez már az új gazdasági mechanizmus következménye. Ez évben ugyanis a vállalatok önálló döntési jogot kaptak beruházásaikat illetően is. Mindez, mint azt a fentebbi számok is bizonyítják, az LKM-ben is a beruházási kedv fokozódásához vezetett. Az új beruházási politikának jelentős előnyei vannnak. Eddig ugyanis számtalan esetben előfordult, hogy a vállalat eltervezett egy beruházást, s a KGM nem hagyta jóvá. Mindez ma már a múlté, viszont jelentős mértékben megnőtt a kockázat, a felelősség. 240 millió még a BÉN-re 209 millió már az elektroacélműre Az állami költségvetésből finanszírozott beruházások közül a Borsodi Ércelőkészítőműre és az elektroacélműre fordítanak legtöbbet ez évben. A BÉM, amely 1 milliárd 86 milliós beruházás, ez évben még 240 milliót igényel. Az elektroacélműre üzembe helyezéséig 325 milliót fordítanak, s ebből az összegből 1968-ra 209 millió jut. Ez évben megkezdődik a finomhengerbe építésének előkészítése is. A vállalat már megkötötte a szerződést a KGMTI-vel s az elképzeléseket március 31-ig a kormány elé kell terjeszteni jóváhagyás végett. Ezután indulhat csak meg a tervezés, s 1969- ben már megkezdődnek az építés munkálatai. Mintegy 1970- ig ez egyébként az utolsó állami beruházás az LKM-ben. Bankhitelből folytatja a vállalat a húzó-hőkezelő mű létesítését A 133 milliós beruházás nagy része még 1968-ban megvalósul, mintegy 40 millió azonban átmegy 1969-re. Saját erőből történő beruházások Az előző évhez képest, jelentősen megnőtt a saját erőből finanszírozott beruházások értéke. Mint ismeretes, a vállalati beruházások fő forrása a fejlesztési alap. Ennek nagyobb részét az amortizáció visszatartó része adja, kisebb részét pedig a nyereségből ilyen címen visszatartható milliók. Mivel ebből a részből mindig csak a következő évre lehet alapot képezni, ezért 1968-ban gyakorlatilag a vállalati beruházások fő forrása az amortizáció lesz. Ebben az esztendőben mintegy 17 milliót fordít a vállalat a 67 millió forinttal épülő Sajó-vízmű 2. sz. telepére, amely a BÉM-et látja majd el vízzel 1970-re épül fel, s innen kapja majd a vizet a December 4. Drótművek is. Másik jelentős, saját fejlesztési alapból finanszírozott beruházás a bugacsiszoló. A 168 millió értékű létesítmény jelentősen megkönnyíti majd az ott dolgozóik munkáját. Ugyancsak 1970-re épül fel, s ez évben 18 millió forintot fordít rá a vállalat. (Folytatás az oldalam.}