Diósgyőri Munkás, 1968. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-03 / 1. szám
*«». fatiuJr S. WOserWBtt SWyWKJlB 4 Lenin Kohászati Művek új kollektív szerződéséről mutatkozik Káli Lajos munkaügyi igazgató és Koszti Lajos, az szh titkára A gyár és a dolgozók «niiiiiiiiiiiimimiimiiMiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiHi közös érdekeit védi! niiuiiiiMiiiiiiiiiiKiimiiimiiiimiiiiMmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiii KÉRDÉS: — Miben különbözik az új kollektív szerződés az elmúlt évieknél, mi a jellemző az LKM sajátos kollektív szerződésére? KÁLI LAJOS: — Elöljáróban hadd mondjam el, hogy vállalatunknál legutoljára 1956-ban kötöttünk kollektív szerződést. Azóta — ez évig bezárólag — csak bérszabályzat megkötésére került sor. A régi és a jelenlegi kollektív szerződés között alapvető eltérések, vannak. A régi, elsősorban a termeléssel és egyéb feladatokkal összefüggő vállalásokat tartalmazza, a dolgozók és a vállalat részéről. A jelenlegi, a Munka Törvénykönyve és a GB határozata által vállalati hatáskörbe utalt jogoknak és kötelességeknek vállalati szintű szabályozása. Úgy is mondhatnánk, hogy a vállalat törvénykönyve, így a benne foglaltaik vállalatunk életében , törvényerejűek. Tartalmát illetően — élve a Munka Törvénykönyvében biztosított lehetőségekkel — igyekeztünk olyan szabályokat, előírásokat kialakítani, amelyek legjobban elősegíthetik az új gazdasági mechanizmus célkitűzéseinek megvalósítását. Dolgozóink biztonságérzetének fokozása érdekében — különösen a törzsgárda tagságot illetően — szabályoztuk a próbaidőt, a felmondási időt, valamint a vállalaton belüli áthelyezések, átirányozások szabályait. Részletesen meghatároztuk a szakszervezeti szervek hatáskörét, döntési, fegyelmi és véleményezési jogait. KOSZTI LAJOS: — Néhány gondolattal szeretném kiegészíteni az előbb elhangzottakat azzal, hogy ez a kollektív szerződés több ezer ember meghallgatásával készült, hiszen a bizalmiak a kollektív szerződés tervezetét minden üzemben kézhez kapták. Jellemző volt a nagy érdeklődésre, hogy több száz észrevétel, javaslat érkezett az szb-hez, ezek közül többet hasznosítottunk, az LKM sajátosságainak megfelelően. A javaslatok egy része, ha most nem is kerültek beépítésre, de mert előremutatók, feltételezhető, hogy az elkövetkezendő években realizálódnak. Összegezve ezt a gondolatot, az új kollektív szerződés erőteljesen bizonyítja a vállalatvezetés és társadalmi szervek együttműködési készségét. KÉRDÉS: — Hogyan módosul a gyárban a helyi munkarend a technológiai és egyéb sajátosságokkal összhangban levő munkaidő-beosztás, a műszakok száma? KÁLI LAJOS: — A munkaidő-beosztások és műszakszámok tekintetében lényeges változtatást nem terveztünk, hiszen vállalatunk dolgozóinak nagy többsége már eddig is folyamatos munkaidő-rendszerben dolgozott. A munkaidő-csökkentéssel kapcsolatos változtatásokra csak 1968. második félévétől kezdődően kerül sor, mert a bevezetés korábbi időpontjára sajnos — kérésünk ellenére — nem kaptunk engedélyt. KOSZTI LAJOS: — Ehhez csupán annyi hozzáfűzni valóm van, hogy ott, ahol már csökkentettük a munkaidőt, ott is a kollektíva döntése alapján alakíthattuk ki a három plusz egyes, vagy egyéb csökkentett munkarendet. KÉRDÉS: — Az eddig kapott szociális juttatások megmaradnak-e, vagy bizonyos korlátozások alá esnek? KÁLI LAJOS: — A párt- és kormányhatározatok irányelveinek megfelelően a szociális juttatások terén a jelenlegi színvonalon nincs csökkenés. KOSZTI LAJOS: — Igen, ez az igazság. Minden ellentétes híreszteléssel szemben az új kollektív szerződés biztosítja az 1967-es tervezett juttatásokat, illetve színvonalat. Sőt, miután a családi üdültetésekkel kapcsolatosan az elmúlt idők folyamán számszerű többletigény lépett fel, így 1968-ban lehetőséget teremtünk rá, — és ez folyamatban van —, hogy az eddigieknél több család üdültetését tegyük lehetővé. A kérdés lényegéhez visszatérve: természetesen az új gazdasági mechanizmus megköveteli minden téren a takarékosságot, a fegyelmezettebb munkát , az eszközök hatékonyabb felhasználását, ami vonatkozik a szociális juttatásokra is. KÉRDÉS: — Van-e valamilyen komolyabb módosítás az üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés vagy egyéb okból csökkent munkaképességűvé vált dolgozókat illetően az új kollektív szerződésben? KÁLI LAJOS: — A csökkent munkaképességű dolgozók problémáival — vállalatunk veszélyes üzemi jellegét tekintve — már eddig is rendszeresen és nagy gonddal foglalkoztunk. A múlt év végén megjelent legújabb kormányrendelet még jobban alátámasztotta eddigi elképzeléseinket, s lehetőségeinkhez mérten az új kollektív szerződésben a leghumánusabb megoldásokra törekedtünk. KOSZTI LAJOS: — A csökkent munkaképességű dolgozókkal kapcsolatosan az új kormányrendelet konkrétan intézkedik. Emellett azonban nekünk is vannak tennivalóink, még az új kollektív szerződés bizonyos, erre vonatkozó pontjain túl is. Elsődleges feladatunk, hogy bővítsük azokat a munkahelyeket, ahol a csökkent munkaképességűek teljes értékű munkát végezhetnek, és így a társadalom, de az egyén szempontjából is megfelelő összhangot kapunk. Ezt a célt szolgálja különben bizonyos mértékben a vállalat kisgépesítési terve is, ezek mellett a könnyebben kezelhető gépeknél természetszerűen könnyebb a munka. KÉRDÉS: — A dolgozókat érdekli a jövő évi túlóradíjazás mértéke, talán erről is kellene beszélnünk. KALI LAJOS: — A túlóradíjazás terén — a díjazás mértékét illetően — nincs változás az új kollektív szerződésben. Elvünk, hogy a dolgozók túlóráztatását jó munkaszervezéssel minimálisra csökkentsük. A túlóráztatás növelése különben is ellentétben állana a kormány munkaidőcsökkentési terveivel. KOSZTI LAJOS: Káli elvtárs elmondotta, hogy ezen a téren különösebb változás nincs, a túlórák csökkentése azonban azért is indokolt, mert ezáltal lehetővé válik a rendes munkaidőben foglalkoztatott dolgozók bérfejlesztése. Az ír kollektív szerződés azonban ebben a kérdésben a legnagyobb önállóságot biztosítja az egységek vezetői részére, ami végeredményben a vezetőket a magasabb fokú munkaszervezésre készteti. KÉRDÉS: —■ Az újítás területén bizonyos változásokról hallottunk. Az új kollektív szerződés is kitér erre? KÁLI LAJOS: — Az újítási rendelet most van kidolgozás alatt, s a kollektív szerződés mellékleteként fogjuk megjelentetni. Különben ténylegesen bekövetkezik néhány lényeges változás: az új rendelet megszünteti az úgynevezett „munkaköri kötelesség” címén történő kizárásokat. A jövőben bármilyen munkaterületen dolgozók nyújthatnak be újszerű műszaki, vagy üzemszervezési megoldást, javaslatot. Az újítások értékelésénél az egyetlen és döntő szempont a vállalati eredményekben mutatkozó kihatás lesz. Az újítások elbírálásánál ezt a szempontot annál is inkább döntő mértékben érvényre kell juttatni, mert az újítási díjak fizetése, a bérköltségek, vagy a részesedési alap terhére történik. A vállalat dolgozóinak egyetemes érdekére nem közömbös tehát, hogy milyen újításokért, milyen mértékű díjazást fognak megállapítani. KÉRDÉS: — Önök szerint az új kollektív szerződés hogyan segíti legjobban a gazdasági reform végrehajtását? KÁLI LAJOS: — Az új kollektív szerződés alapvető lényege: a vállalati szintű szabályozás keretén belül megteremthetők azok a legfontosabb feltételek, amelyek szükségesek úgy a dolgozók, mint a vállalat vezetői számára ahhoz, hogy megfelelő összhangban dolgozhassanak a célkitűzések megvalósításáért. A jogok és kötelességek egyértelmű meghatározásából az alkotó munkakedv, az üzemi demokrácia fellendülését várjuk, ami a nyereségtömeg növekedésében realizálódhat. KOSZT LAJOS: — Erre a kérdésre, úgy gondolom, Káli elvtárs megfelelő és tömör választ adott, nem kíván kiegészítést KÉRDÉS: — A dolgozók kötelességei arányban állnak-e a kapott jogokkal, milyen újabb jogok illetik meg a dolgozókat, hogyan élhetnek vele, hogy megfelelően érvényesüljön az üzemi demokrácia? KOSZTI LAJOS: — Amikor a dolgozók jogairól beszélünk, többen hajlamosak arra, hogy csak a szabad munkavállalási jogot hangsúlyozzák. Véleményünk szerint — és ezt nyugodtan mondhatom többesszámban, hiszen Káli elvtárssal sokat beszéltünk erről — fontosabbak azok a jogok, amit a dolgozók közvetlen formában gyakorolhatnak a vállalat életét érintő kérdésekben. Például vállalati tervek kialakításában, tartalékok feltárásában, munkásvédelmi intézkedések kikövetelésében, amelyek általában a kollektív érdekek mellett, az egyén érdekét is szolgálják. Ezeknek a véleményeknek a kifejtésére legalkalmasabbak a szakszervezeti taggyűlések, a termelési tanácskozások, a szocialista brigádvezetői értekezletek éj persze mindezeken túlmenően az említett összejöveteleken kívül, a dolgozók bármikor megtehetik észrevételeiket, javaslataikat a felsőbb szerveknek és bírálatot gyakorolhatnak. Különben az új Munka Törvénykönyve a réginél sokkal nagyobb jogokat biztosít a szakszervezet számára a dolgozók jogainak védelmét illetően, és mi ezekkel a lehetőségekkel az új kollektív szerződésben is éltünk, és a jövőben is élni akarunk... Helyhiány miatt csupán erről a néhány, de véleményünk szerint, fontos kérdésről beszélgettünk, ami nagyvonalakban tükrözi a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak új kollektív szerződése — munkás- és népgazdasági érdekeket egyaránt szem előtt tartó — szellemét. Ez a szellem az elkövetkezendő hónapokban minden bizonnyal kihat a vállalat életének egészére, és jelentős segítséget nyújt ahhoz, hogy a gazdasági reform első évét eredményesen fejezzék be a kohászat dolgozói. 1968. január 1-vel új kollektív szerződésük van a kohászat dolgozóinak. A fontos okmányt 1967. december 29-én írták alá, ezt megelőzően — a tervezetről — hetekig folyt a vita. Néhány alaptalan kósza hír is napvilágot látott decemberben, főként azok részéről, akik nem voltak és nincsenek tisztában az okmány jelentőségével, belső tartalmával, azzal a humánus vezérelvvel, amely irányadóul szolgált e szerződés megtervezésénél. A nagy közérdeklődésre való tekintettel kereste fel lapunk munkatársa Káli Lajos és Koszti Lajos elvtársakat, hogy néhány, az új kollektív szerződésre vonatkozó kérdésünkre választ kapjunk. n Új, korszerű karusszel-gépekkel gazdagodott 19B7-ben a vasúti kerékpárgyártó gyáregység. A modern, nagy teljesítményű forgácsológépről Tóth Imre esztergályos így vélekedik: megszünteti a nehéz fizikai munkát, növeli a megmunkálás pontosságát. Nagy szükség volt ezekre a gépekre, mert a kerékpárok iránt növekvő igényeket a régi gépparkkal már nem tudta kielégíteni az üzem. A hétfejű sárkány Vidéki riportra indultam, rossz vonatra szálltam fel, rossz állomáson szálltam le, eltévedtem az országúton, csámborogtam dűlőkön, horhosokon, zsombékokon és átereszeken, míg végül beértem egy városkába, ahol sírt-vítt mindenki, mert egy gonosz hétfejű sárkány telepedett le a városka határában, a vízi erőmű tövében, és csak akkor adott vizet a lakosságnak, ha minden hajnalban háromszáz lányt küldtek ki neki. A városka porig sújtott tanácselnökét kérdeztem. Hát nincsenek itt vállalkozó szellemű férfiak, akik szembeszállnának a szóban forgó rusnya döggel? — Dehogyis nincsenek, dehogyis nincsenek — sóhajtottak kórusban a körülállók. — Sok deli levente indult harcba a hétfejű sárkány ellen, de amikor meghallották iszonyú bömbölését, mindnek inába szállt a bátorsága! — Hód kardot, szablyát, kelevézt — kiáltottam dühösen, és magam indultam a határba. Hát amint vagy tíz lépésnyire közelítem meg a vízi erőművet, vérfagyasztó ordítás reszketteti meg a levegőt! — Itt a hétfejű sárkány, itt a hétfejű sárkány beszél! Egy tapodtat se tovább, ha kedves az életed! Lángol fű mind a hét torkom, kettéharaplak mind a hétszer harminckét fogammal... — Unom ezt az archaikus szöveget! — kiáltottam rendíthetetlenül, mert rögtön felismertem a hangot — Szekulesz, bújj elő! Látom ám, hogy nyílik a víztorony kapuja, tétován lépked kifelé gyermekkori barátom, Szekulesz Géza. A kezében olyan hangerősítős, tölcséres micsoda, aminővel Pesten is próbálták nevelni a rendőrök a figyelmetlen gyalogosokat. — Mondd csak, mit ijesztgeted a népet? Miért játszod meg a hétfejű sárkányt? Minek neked naponta három szűz lány? Szekulesz resignation így felelt: — Nem nekem kellenek, hanem a közeli textilgyárba. Én vagyok ott a munkaügyis. Leáll a termelés, ha nem sikerül szereznem kilenc szövőnőt. Szép, modern üzem, szellőző- és légkondicionáló berendezéssel, öltözővel, zuhanyozóval, príma koszttal, mégsem jönnek ide a környékbeli lányok. Csak a fővárosba, csak a divatos szakmákba! Ezért csinálom ezt a sárkány trükköt. — Egyet még most sem értek — mondtam. — Kilenc lányra van szükség, két napja, ügyködsz, hat szövőnőd már van. — Pontosan — számolt utána Szekulesz. — De hát akkor miért nem hagyod abba? Hiszen három nagylányod neked is van odahaza. Azokkal ki leszi a kilenc! Felháborodottan mér végig. — A saját lányaimat, a Szekulesz lányokat adjam szövőnőnek?! Megbolondultál?! Már néztem is nekik állást Pesten. Az egyik kozmetikus lesz, a másik fodrász, a harmadik táncdalénekesnő! ízelítő Kürti András és Sajüil Ferenc a Kossuth Könyvkiadónál megjelent, A berendezés marad! című könyvéből. BARÁTOK A «barát” szó rendszerint emberi eredetű fogalmat, kapcsolatot jelent, így is könyveljük el tudatunkban. Napjainkban azonban egy másik fajta barát is közeledik az emberhez. Nem hús és vér barát, bár úgy is mondhatnánk, húsa a vas, az acél, vére az olaj, vagy a vezetékeiben keringő áram. A technika századának modern barátjáról, a gépekről van szó. Például arról a két manipulátorról, amelyek az LKM kovácsműhelyében egyik napról a másikra, könnyebbé tették a munkát. Aki járt arrafelé, láthatta: a hattonnás kalapácsnál verejtékes arcú kovácsok forgatják az izzó bugát, karjuk feszül az erőlködéstől, különösen nyáron emberfeletti ez a munka. Most, zöldes testű, kéttonnás, szovjet manipulátor szorgoskodik az emberek helyett, méghozzá hat helyett. Könnyedén forgatja a bugát, s közben vidáman villogtatja azemelését jelző két vörös égőjét. Aki arra jár, megáll és nézi, s okvetlenül eszébe jut a régi kép: hat izzadó, fáradtan lihegő munkás. A kétezer tonnás sajtóiénál tíztonnás manipulátor (ugyancsak szovjet gép) két darut szabadított fel, illetve kapcsolt ki. Természetesen, itt is könnyebb lett a fizikai munka, a minimumra csökkent. Az emberek itt is megállnak és nézik, gondolat-gondolatot követ, s az olajos testű gépek egyre közelebb kerülnek az ember szívéhez. Néhányan még dohognak, „nagy a teljesítmény, holnapra nem lesz munka” — mondják, ez persze csupán néhánynak a véleménye. A nagy többség, főként akiket felszabadítottak a tüdőt szakító nehéz munka alól, mosolyognak és szeretettel figyelik gép barátaik serénykedését. A nagy többség nem féltékeny, sőt szeretnék, ha minél több, ezekhez hasonló „barát” érkezne. Az utóbbi öt évben jócskán érkeztek új gépbarátok az LKM- be. Beálltak a többiek közé, és segítik az embert. Nem véletlen, olykor-olykor, nagy acéltestüket olajos ronggyal törölgető munkás keze nem törölget, hanem simogat. Bizony, van ilyen barátság!W kulcsátadásig... Ha van valami Magyarországon, aminek értéke, becse van, az az új lakás kulcsa. Ha foglalkoztatja valami a közvéleményt, ha van átfogó és szinte minden családot érintő és érdeklő probléma, az a lakáshoz jutás gondja. Építeni kell — s az építés gondolatától a kulcsátadásig, rengeteg a tennivaló, a probléma, akármilyen típusú házat húznak is fel, kétszobás, kis családit vagy város fölé magasodó toronyépületet. Erről az időszakról szeretne elmondani néhány gondolatot, remélhetőleg hasznosítható ismeretet ez a kis füzet, amely a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg.