Diósgyőri Munkás, 1968. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-03 / 1. szám

*«». fatiuJr S. WOserWBtt SWyWKJlB 4 Lenin Kohászati Művek új kollektív szerződéséről mutatkozik Káli Lajos munkaügyi igazgató és Koszti Lajos, az szh titkára A gyár és a dolgozók «niiiiiiiiiiiimimiimiiMiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiHi közös érdekeit védi! niiuiiiiMiiiiiiiiiiKiimiiimiiiimiiiiMmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiii KÉRDÉS: — Miben kü­lön­bözik az új kollektív szerződés az elmúlt évi­eknél, mi a jellemző az LKM sajátos kollektív szerződésére? KÁLI LAJOS: — Elöljáró­ban hadd mondjam el, hogy vállalatunknál legutoljára 1956-ban kötöttünk kollektív szerződést. Azóta — ez évig bezárólag — csak bérszabály­zat megkötésére került sor. A régi és a jelenlegi kollektív szerződés között alapvető el­térések, vannak. A régi, el­sősorban a termeléssel és egyéb feladatokkal összefüggő vállalásokat tartalmazza, a dolgozók és a vállalat részé­ről. A jelenlegi, a Munka Törvénykönyve és a GB ha­tározata által vállalati hatás­­körbe utalt jogoknak és kö­telességeknek vállalati szintű szabályozása. Úgy is mond­hatnánk, hogy a vállalat tör­vénykönyve, így a benne fog­laltaik vállalatunk életében , törvényerejűek. Tartalmát il­letően — élve a Munka Tör­vénykönyvében biztosított le­hetőségekkel — igyekeztünk olyan szabályokat, előírásokat kialakítani, amelyek legjob­ban elősegíthetik az új gaz­dasági mechanizmus célkitű­zéseinek megvalósítását. Dol­gozóink biztonságérzetének fokozása érdekében — külö­nösen a törzsgárda tagságot illetően — szabályoztuk a pró­baidőt, a felmondási időt, va­lamint a vállalaton belüli át­helyezések, átirányozások sza­bályait. Részletesen meghatá­roztuk a szakszervezeti szer­vek hatáskörét, döntési, fe­gyelmi és véleményezési jo­gait. KOSZTI LAJOS: — Néhány gondolattal szeretném kiegé­szíteni az előbb elhangzotta­kat azzal, hogy ez a kollek­tív szerződés több ezer ember meghallgatásával készült, hi­szen a bizalmiak a kollektív szerződés tervezetét minden üzemben kézhez kapták. Jel­lemző volt a nagy érdeklődés­re, hogy több száz észrevétel, javaslat érkezett az szb-hez, ezek közül többet hasznosí­tottunk, az LKM sajátosságai­nak megfelelően. A javasla­tok egy része, ha most nem is kerültek beépítésre, de mert előremutatók, feltételezhető, hogy az elkövetkezendő évek­ben realizálódnak. Összegez­ve ezt a gondolatot, az új kollektív szerződés erőteljesen bizonyítja a vállalatvezetés és társadalmi szervek együttmű­ködési készségét. KÉRDÉS: — Hogyan mó­dosul a gyárban a helyi munkarend a technológiai és egyéb sajátosságokkal összhangban levő munka­idő-beosztás, a műszakok száma? KÁLI LAJOS: — A munka­idő-beosztások és műszakszá­mok tekintetében lényeges változtatást nem terveztünk, hiszen vállalatunk dolgozói­nak nagy többsége már eddig is folyamatos munkaidő-rend­szerben dolgozott. A munka­idő-csökkentéssel kapcsolatos változtatásokra csak 1968. má­sodik félévétől kezdődően kerül sor, mert a bevezetés korábbi időpontjára sajnos — kérésünk ellenére — nem kaptunk engedélyt. KOSZTI LAJOS: — Ehhez csupán annyi hozzáfűzni va­lóm van, hogy ott, ahol már csökkentettük a munkaidőt, ott is a kollektíva döntése alapján alakíthattuk ki a há­rom plusz egyes, vagy egyéb csökkentett munkarendet. KÉRDÉS: — Az eddig ka­pott szociális juttatások megmaradnak-e, vagy bi­zonyos korlátozások alá esnek? KÁLI LAJOS: — A párt- és kormányhatározatok irányel­veinek megfelelően a szoci­ális juttatások terén a jelen­legi színvonalon nincs csök­kenés. KOSZTI LAJOS: — Igen, ez az igazság. Minden ellen­tétes híreszteléssel szemben az új kollektív szerződés biz­­tosítja az 1967-es tervezett juttatásokat, illetve színvona­lat. Sőt, miután a családi üdül­tetésekkel kapcsolatosan az elmúlt idők folyamán szám­szerű többletigény lépett fel, így 1968-ban lehetőséget te­remtünk rá, — és ez folya­matban van —, hogy az ed­digieknél több család üdülte­tését tegyük lehetővé. A kér­dés lényegéhez visszatérve: természetesen az új gazdasági mechanizmus megköveteli minden téren a takarékosságot, a fegyelmezettebb munkát , az eszközök hatékonyabb fel­­használását, ami vonatkozik a szociális juttatásokra is. KÉRDÉS: — Van-e vala­milyen komolyabb módo­sítás az üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés vagy egyéb okból csök­kent munkaképességűvé vált dolgozókat illetően az új kollektív szerződésben? KÁLI LAJOS: — A csök­kent munkaképességű dolgo­zók problémáival — vállala­tunk veszélyes üzemi jellegét tekintve — már eddig is rendszeresen és nagy gonddal foglalkoztunk. A múlt év vé­gén megjelent legújabb kor­mányrendelet még jobban alá­támasztotta eddigi elképzelé­seinket, s lehetőségeinkhez mérten az új kollektív szer­ződésben a leghumánusabb megoldásokra törekedtünk. KOSZTI LAJOS: — A csök­kent munkaképességű dolgo­zókkal kapcsolatosan az új kormányrendelet konkrétan intézkedik. Emellett azonban nekünk is vannak tennivaló­ink, még az új kollektív szerződés bizonyos, erre vo­natkozó pontjain túl is. Elsőd­leges feladatunk, hogy bővít­sük azokat a munkahelyeket, ahol a csökkent munkaképes­ségűek teljes értékű munkát végezhetnek, és így a társa­dalom, de az egyén szem­pontjából is megfelelő össz­hangot kapunk. Ezt a célt szolgálja különben bizonyos mértékben a vállalat kisgépe­sítési terve is, ezek mellett a könnyebben kezelhető gépek­nél természetszerűen kön­­­nyebb a munka. KÉRDÉS: — A dolgozókat érdekli a jövő évi túlóra­díjazás mértéke, talán er­ről is kellene beszélnünk. KALI LAJOS: — A túlóra­díjazás terén — a díjazás mértékét illetően — nincs vál­tozás az új kollektív szerző­désben. Elvünk, hogy a dolgo­zók túlóráztatását jó munka­­szervezéssel minimálisra csök­kentsük. A túlóráztatás növe­lése különben is ellentétben állana a kormány munkaidő­csökkentési terveivel. KOSZTI LAJOS:­­ Káli elvtárs elmondotta, hogy ezen a téren különösebb változás nincs, a túlórák csökkentése azonban azért is indokolt, mert ezáltal lehetővé válik a ren­des munkaidőben foglalkozta­tott dolgozók bérfejlesztése. Az ír kollektív szerződés azonban ebben a kérdésben a legna­gyobb önállóságot biztosítja az egységek vezetői részére, ami végeredményben a vezetőket a magasabb fokú munkaszerve­zésre készteti. KÉRDÉS: —■ Az újítás te­rületén bizonyos változá­sokról hallottunk. Az új kollektív szerződés is kitér erre? KÁLI LAJOS: — Az újítási rendelet most van kidolgozás alatt, s a kollektív szerződés mellékleteként fogjuk megje­lentetni. Különben ténylege­sen bekövetkezik néhány lé­nyeges változás: az új rende­let megszünteti az úgynevezett „munkaköri kötelesség” címén történő kizárásokat. A jövőben bármilyen munkaterületen dolgozók nyújthatnak be új­szerű műszaki, vagy üzemszer­vezési megoldást, javaslatot. Az újítások értékelésénél az egyetlen és döntő szempont a vállalati eredményekben mu­tatkozó kihatás lesz. Az újítá­sok elbírálásánál ezt a szem­pontot annál is inkább döntő mértékben érvényre kell jut­tatni, mert az újítási díjak fi­zetése, a bérköltségek, vagy a részesedési alap terhére törté­nik. A vállalat dolgozóinak egyetemes érdekére nem kö­zömbös tehát, hogy milyen újí­tásokért, milyen mértékű dí­jazást fognak megállapítani. KÉRDÉS: — Önök szerint az új kollektív szerződés hogyan segíti legjobban a gazdasági reform végre­hajtását? KÁLI LAJOS: — Az új kol­lektív szerződés alapvető lé­nyege: a vállalati szintű sza­bályozás keretén belül megte­remthetők azok a legfontosabb feltételek, amelyek szüksége­sek úgy a dolgozók, mint a vállalat vezetői számára ahhoz, hogy megfelelő összhangban dolgozhassanak a célkitűzések megvalósításáért. A jogok és kötelességek egyértelmű meg­határozásából az alkotó mun­kakedv, az üzemi demokrácia fellendülését várjuk, ami a nyereségtömeg növekedésében realizálódhat. KOSZT­ LAJOS: — Erre a kérdésre, úgy gondolom, Káli elvtárs megfelelő és tömör vá­laszt adott, nem kíván kiegé­­szítést KÉRDÉS: — A dolgozók kötelességei arányban áll­­nak-e a kapott jogokkal, milyen újabb jogok illetik meg a dolgozókat, hogyan élhetnek vele, hogy meg­felelően érvényesüljön az üzemi demokrácia? KOSZTI LAJOS: — Amikor a dolgozók jogairól beszélünk, többen hajlamosak arra, hogy csak a szabad munkavállalási jogot hangsúlyozzák. Vélemé­nyünk szerint — és ezt nyu­godtan mondhatom többes­számban, hiszen Káli elvtárs­sal sokat beszéltünk erről — fontosabbak azok a jogok, amit a dolgozók közvetlen formá­ban gyakorolhatnak a vállalat életét érintő kérdésekben. Pél­dául vállalati tervek kialakí­tásában, tartalékok feltárásá­ban, munkásvédelmi intézke­­­dések kikövetelésében, ame­lyek általában a kollektív ér­dekek mellett, az egyén érde­két is szolgálják. Ezeknek a véleményeknek a kifejtésére legalkalmasabbak a szakszer­vezeti taggyűlések, a termelési tanácskozások, a szocialista brigádvezetői értekezletek éj persze mindezeken túlmenően az említett összejöveteleken kívül, a dolgozók bármikor megtehetik észrevételeiket, ja­vaslataikat a felsőbb szervek­nek és bírálatot gyakorolhat­nak. Különben az új Munka Törvénykönyve a réginél sok­kal nagyobb jogokat biztosít a szakszervezet számára a dol­gozók jogainak védelmét ille­tően, és­ mi ezekkel a lehető­ségekkel az új kollektív szer­ződésben is éltünk, és a jövő­ben is élni akarunk... Helyhiány miatt csupán er­ről a néhány, de véleményünk szerint, fontos kérdésről be­szélgettünk, ami nagyvona­lakban tükrözi a Lenin Kohá­szati Művek dolgozóinak új kollektív szerződése — mun­kás- és népgazdasági érdeke­ket egyaránt szem előtt tartó — szellemét. Ez a szellem az el­következendő hónapokban minden bizonnyal kihat a vál­lalat életének egészére, és je­lentős segítséget nyújt ahhoz, hogy a gazdasági reform első évét eredményesen fejezzék be a kohászat dolgozói. 1968. január 1-vel új kollektív szerződésük van a kohászat dolgozóinak. A fontos okmányt 1967. decem­ber 29-én írták alá, ezt megelőzően — a tervezetről — hetekig folyt a vita. Néhány alaptalan kósza hír is napvilágot látott decemberben, főként azok részéről, akik nem voltak és nincsenek tisztában az okmány je­lentőségével, belső tartalmával, azzal a humánus ve­zérelvvel, amely irányadóul szolgált e szerződés meg­tervezésénél. A nagy közérdeklődésre való tekintettel kereste fel lapunk munkatársa Káli Lajos és Koszti Lajos elvtár­­sakat, hogy néhány, az új kollektív szerződésre vonat­kozó kérdésünkre választ kapjunk. n Új, korszerű karusszel-gépekkel gazdagodott 19B7-ben a vasúti ke­rékpárgyártó gyáregység. A m­o­dern, nagy teljesítményű forgá­csológépről Tóth Imre esztergály­os így vélekedik: megszünteti a nehéz fizikai munkát, növeli a megmunkálás pontosságát. Nagy szükség volt ezekre a gépekre, mert a kerékpárok iránt növek­vő igényeket a régi gépparkkal már nem tudta kielégíteni az üzem. A hétfejű sárkány Vidéki riportra indultam, rossz vonatra szálltam fel, rossz állomáson szálltam le, eltévedtem az országúton, csámborogtam dűlőkön, horho­sokon, zsombékokon és átere­szeken, míg végül beértem egy városkába, ahol sírt-vítt mindenki, mert egy gonosz hétfejű sárkány telepedett le a városka határában, a vízi erőmű tövében, és csak akkor adott vizet a lakosságnak, ha minden hajnalban három­száz lányt küldtek ki neki. A vá­roska porig sújtott tanácsel­nökét kérdeztem. Hát nincse­nek itt vállalkozó szellemű férfiak, akik szembeszállnának a szóban forgó rusnya döggel? — Dehogyis nincsenek, de­hogyis nincsenek — sóhajtot­tak k­órusban a körülállók. — Sok deli levente indult harc­ba a hétfejű sárkány ellen, de amikor meghallották iszonyú bömbölését, mindnek inába szállt a bátorsága! — Hód kardot, szablyát, kelevézt — kiáltottam dühö­sen, és magam indultam a ha­tárba. Hát amint vagy tíz lépés­nyire közelítem meg a vízi erőművet, vérfagyasztó ordítás reszketteti meg a levegőt! — Itt a hétfejű sárkány, itt a hétfejű sárkány beszél! Egy tapodtat se tovább, ha kedves az életed! Lángol fű mind a hét torkom, kettéha­raplak mind a hétszer har­minckét fogammal... — Unom ezt az archaikus szöveget! — kiáltottam ren­díthetetlenül, mert rögtön fel­ismertem a hangot — Szeku­lesz, bújj elő! Látom ám, hogy nyílik a víztorony kapuja, tétován lép­ked kifelé gyermekkori bará­tom, Szekulesz Géza. A kezé­ben olyan hangerősítős, tölcsé­­res micsoda, aminővel Pesten is próbálták nevelni a rendő­rök a figyelmetlen gyalogoso­kat. — Mondd csak, mit ijeszt­geted a népet? Miért játszod meg a hétfejű sárkányt? Mi­nek neked naponta három szűz lány? Szekulesz resignation így felelt: — Nem nekem kellenek, hanem a közeli textilgyárba. Én vagyok ott a munkaügyis. Leáll a termelés, ha nem si­kerül szereznem kilenc szövő­nőt. Szép, modern üzem, szel­lőző- és légkondicionáló be­rendezéssel, öltözővel, zuha­nyozóval, príma koszttal, még­sem jönnek ide a kör­nyékbeli lányok. Csak a fővá­rosba, csak a divatos szak­mákba! Ezért csinálom ezt a sárkány trükköt. — Egyet még most sem ér­tek — mondtam. — Kilenc lányra van szükség, két napja, ügyködsz, hat szövőnőd már van. — Pontosan — számolt utá­na Szekulesz. — De hát akkor miért nem hagyod abba? Hiszen három nagylányod neked is van odahaza. Azokkal ki leszi a ki­lenc! Felháborodottan mér végig. — A saját lányaimat, a Szekulesz lányokat adjam szö­vőnőnek?! Megbolondultál?! Már néztem is nekik állást Pesten. Az egyik kozmetikus lesz, a másik fodrász, a har­madik táncdalénekesnő! ízelítő Kürti András és Sajüil­ Ferenc a Kossuth Könyvkiadónál megjelent, A berendezés marad! című könyvéből. BARÁTOK A «barát” szó rendszerint emberi eredetű fogalmat, kap­csolatot jelent, így is könyveljük el tudatunkban. Napjainkban azonban egy másik fajta barát is köze­ledik az emberhez. Nem hús és vér barát, bár úgy is mond­hatnánk, húsa a vas, az acél, vére az olaj, vagy a vezetékeiben keringő áram. A technika századának modern barátjáról, a gépekről van szó. Például arról a két manipulátorról, amelyek az LKM ko­­vácsműhelyében egyik napról a másikra, könnyebbé tették a munkát. Aki járt arrafelé, láthatta: a hattonnás kalapácsnál verejtékes arcú kovácsok forgatják az izzó bugát, karjuk fe­szül az erőlködéstől, különösen nyáron emberfeletti ez a munka. Most, zöldes testű, kéttonnás, szovjet manipulátor szorgosko­dik az emberek helyett, méghozzá hat helyett. Könnyedén for­gatja a bugát, s közben vidáman villogtatja azemelését jelző két vörös égőjét. Aki arra jár, megáll és nézi, s okvetlenül eszébe jut a régi kép: hat izzadó, fáradtan lihegő munkás. A kétezer tonnás sajtóiénál tíztonnás manipulátor (ugyan­csak szovjet gép) két darut szabadított fel, illetve kapcsolt ki. Természetesen, itt is könnyebb lett a fizikai munka, a mini­mumra csökkent. Az emberek itt is megállnak és nézik, gon­dolat-gondolatot követ, s az olajos testű gépek egyre közelebb kerülnek az ember szívéhez. Néhányan még dohognak, „nagy a teljesítmény, holnapra nem lesz munka” — mondják, ez persze csupán néhánynak a véleménye. A nagy többség, fő­ként akiket felszabadítottak a tüdőt szakító nehéz munka alól, mosolyognak és szeretettel figyelik gép­ barátaik serénykedé­sét. A nagy többség nem féltékeny, sőt szeretnék, ha minél több, ezekhez hasonló „barát” érkezne. Az utóbbi öt évben jócskán érkeztek új gépbarátok az LKM- be. Beálltak a többiek közé, és segítik az embert. Nem vé­letlen, olykor-olykor, nagy acéltestüket olajos ronggyal tö­­rölgető munkás keze nem törölget, hanem simogat. Bizony, van ilyen barátság!W kulcsátadásig... Ha van valami Magyaror­szágon, aminek értéke, becse van, az az új lakás kulcsa. Ha foglalkoztatja valami a közvé­leményt, ha van átfogó és szin­te minden családot érintő és érdeklő probléma, az a lakás­hoz jutás gondja. Építeni kell — s az építés gondolatától a kulcsátadásig, rengeteg a tennivaló, a problé­ma, akármilyen típusú házat húznak is fel, kétszobás, kis családit vagy város fölé ma­gasodó toronyépületet. Erről az időszakról szeretne elmon­dani néhány gondolatot, remél­hetőleg hasznosítható ismere­tet ez a kis füzet, amely a Kossuth Könyvkiadó gondozá­sában jelent meg.

Next