Diósgyőri Munkás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-51. szám)

1969-07-01 / 26. szám

Bélyegvilág A Német Demokratikus Köztársaság hat értékből álló, az ország területén talált szép ásványokat, kristályokat bemutató sorozatot adott ki. Ennek az újdonságnak rövidesen folytatása lesz hazánkban, mert nyár végére a Magyar Állami Földtani Intézet fennállásának 100 éves jubileumára nyolc bélyeg megjelenését tervezik. A rajzokon, érdekes ásványokon kívül, láthatunk majd megkövesedett ősállatokat és növényeket is. Nyújtózkodó Az új japán épületekben a fürdőszobákat olyan anyagból építik, amely alkalmazkodik a fürdőző személyének testformájához és mozgásához, így ha valaki nyújtózkodik egyet a vízben, vele nyújtózkodik a kád is. !♦ ♦ :♦ ♦ ♦ «•t [UNK]t44 [UNK] ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 4444444 * j 1 JUHÁSZ SÁNDOR: A három szó MOST Néztem a világot, Szólítottam az igazságot. — S elült a végtelenbe, — Földnek nem volt, vonz, — ereje.------JELEN Izzó acél, lángol szerelmed. — Jöjj, — s ébresszük a világot. — Gyökeret vertél szivembe, — s végtelenig építem a holnapot, — s az igazságot.------JÖVŐ A végtelen, s a két föld között lakom, egyik bolygóról, másikra fut az egyenes, — elmúltak a röpködő viharok, — villannak szemek, — s önfeledten, megtestesült a jó, — s ajkam nyomán — szétszórt hitem, — összefonódott, — ■— a Világmindenségben.---------- DIÓSGYŐRI MUNKÁS Vasas fotópályázat és kiállítás Mint minden évben, az idén is megrendezi hagyományos fotópályázatát a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezete. A pályázaton minden vasas fotókör, fotóköri tag és a vasas üzemek fotózást kedvelő dolgozói vehetnek részt. Nevezni fekete—fehér papírkép — ezen belül négy kategória: portré, tájkép (városkép), riportkép és egyéb műfaj — valamint színes dia kategóriában lehet. Az egyéni pályázók legfeljebb négy papírképpel és négy színes diával szerepelhetnek. A szakkörök tagjai tetszés szerinti számban nevezhetnek. A képeket 30x40 cm-es nagyságban, a diákat 5x5 cm-es méretben kell beküldeni. Azok a képek, és diapozitívek, amelyek nemzetközi vagy országos fotóversenyen már korábban díjat nyertek, nem nevezhetők. A kiállítás ezúttal is a MOM művelődési központban (Budapest, XII., Csörsz utca 18.) kerül megrendezésre. A pályázati anyagot ,,Fotópályázat” megjelöléssel ide kell beküldeni. Beküldési határidő: 1969. november 15. A nyilvános zsűrizés, november 19-én, szerdán és 20-án, csütörtökön lesz. Odaítélésre kerül egy szakköri vándorserleg, három szakköri díj, a papírképek mind a négy műfajában első, második és harmadik díj és a diaképek kategóriájában is első, második és harmadik díjat osztanak ki. Ezenkívül okleveles elismerésben részesül további három fotószakkör és papírkép-műfajonként öt kép, valamint öt dia szerzője. A vándordíjat az első díjas fotókör nyeri. Ennek vezetője 500 forintos külön jutalomban részesül. A pontversenyben legjobb eredményt elérő szakmunkás tanuló fotókör külön díjat kap. A díjak átadása akiállítás megnyitóján történik. Egy szerző papírkép és dia kategóriában egyaránt csak egy díjat, más papírkép műfajban további egy oklevelet nyerhet. Nem szakköri tag pályázóknak díjat, vagy oklevelet csak abban az esetben adnak ki, ha igazolják, hogy vasas üzem dolgozói. A díjnyertes és okleveles elismerésben részesült képek szerzőinek egy darab 18x24 cm-es kópiát dokumentálás céljára a rendező szerv rendelkezésére kell bocsátania a díjkiosztáskor. A kiállítás anyagát a Pesterzsébeti Vasas Művelődési Központ vándorkiállítás formájában 1970. végéig bemutatja a fővárosi és vasas üzemekben és művelődési intézményekben. A diákot 1970. január 31-ig, a fényképes anyagot a vándorkiállítás végeztével kapják vissza a pályázók. Képzőművészeink sikere Debrecenben Újabb diósgyőri kulturális siker született — ezúttal Debrecenben, — s a „babérokat” a képzőművészek kapták. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójának tiszteletére. Debrecen városi tanácsának végrehajtó bizottsága, a szakszervezetek megyei tanácsa, a KISZ megyei bizottsága, a megyei művelődési központ, a Déry-múzeum, a SZOT kulturális, agitációs és propaganda osztálya és a Népművelési Intézet rendezésében nyitották meg a képzőművészeti körök VIII. országos kiállítását. A Bartók Béla Művelődési Központ képzőművészei, akiket már a vasas klubbeli kiállításról, tárlatokról már jól ismerünk, beneveztek a versenyre és mint az eredmény mutatja, sikerrel. A képzőművészek elnyerték a vasasszakszervezet különdíját, Bordás Lenke, az ismert képzőművészünk egyéni díjat hozott haza. A 11 diósgyőri festő vasárnap Debrecenben vette át a díjakat. A HUSITO VÍZ Szigetvári Sándor felvétele Irányt Reggel 7 óra előtt már itt áll a három nagy autóbusz a Lenin téren. A kocsik körül rengeteg gyerek, szülők, izgatott terefere, boldog izgalom. A második turnus táborvezetője Kiss Kálmán, a kohóipari technikum tanára rendezgeti a rendetlent, irányít, utasít, 140 gyerek indul ismét az LKM bocsi üdülőjébe. Anyai és apai hangok ölelik körül a buszban ülő srácokat: — Vigyázz magadra! — Okvetlenül írjál. — Mackót végy magadra ha hideg van! — Várni foglak, amikor visszajössz... Dehát, ki tudná megjegyezni azt a sok figyelmeztetést, ami ilyenkor elhangzik. Mintha legalábbis az Északi-sarkra utaznának a gyerekek, holott csupán a kissé távoli szomszédba, Kacsra mennek, ebbe az igazán egyre remekebbé váló üdülőbe, ahol pompás a levegő, bőséges a koszt, sokat lehet focizni, hegyet mászni, egyszóval hamar eltelik a két hét, s a testsúly is gyarapodik... Az első busz negyed nyolckor kanyarodik ki a Lenin térről. A másik is lassan megtelik, Bodnár Zoli, Soltész Béla, Mazur Laci, Kiss Tibi, Csordás Béla és Szalai Tamás, akiknek a szülei a középhengerműben, a nagykovácsműben és a csavargyárban dolgoznak — már elhelyezkedtek. No, és persze a többiek is. Fél nyolckor indul a második gépkocsi. Egyre kevesebb szülőt látni, néhány későn érkező lohol a tér felé, nem, nem maradnak le a gyerekek, a harmadik busz pontosan 8 órakor startol. Azután elérkezik ez a pillanat is. A gyerekkezek búcsú integetésre lendülnek, az egyik édesanya még egy tábla csokoládét nyújt fel, a motor felzúg, utolsó emberként a táborvezető lép fel, és ismét a megszokott hétköznapi képet rögzíti a szem, viszonylag csendes ,a Lenin tér. A Rács felé robogó autóbuszokban pedig megkezdődik az ismerkedés, barátkozás, hiiszen két hétig együtt lesznek a gyerekek, s a barátság igen lényeges dolog. A közös játék, a pihenés alapköve. Kurvác elnézésüket kér £ lCJ rém. Csak a jövőnkért érzett aggodalom bírt szóra. Az, akivel erről vitatkozni szoktam, harmadik szomszédom, más szóval, csak két szem rizs van köztünk. Mélyen érző, tisztán látó lény, szenvedéllyel védi kissé szélsőséges nézeteit. Amin vitatkoztunk, nem is olyan bonyolult. Egészen egyszerűen is megfogalmazható: egyformák vagyunk-e mi, rizsek? És mit hoz a jövő? És milyenek lesznek leszármazottaink? Mert mi, s ez a legszomorúbb az egészben, nemesített faj vagyunk, úgynevezett „télálló tibeti”. Ami nemcsak azt jelenti, hogy az átlagosnál ■ jobban tűrjük a hideget, hanem, hogy más vonatkozásban is — a keményítőtartalomtól kezdve a szaporodási képességünkig — kiválasztott fajta vagyunk. Hogy a többiekkel mi lesz, arra jobb nem gondolni. De elég nekünk a mi bajunk. Miután elvetettek, kikelünk, kalászba szökünk, magot hozunk. Még én is belátom, hogy ez kissé egyhangú. Barátom azonban mindig élesen fogalmaz, ő így mondja: „Már csak önmagunkat ismételjük”. Erre én a Mendeltörvényre szoktam hivatkozni, azaz, hogy majd belőlünk is létrejönnek új változatok, amire ő csak legyintett, és Litai-Ling maximáját idézi „.Csak a megvalósulás visz az öröklétbe. Aki nem tud különbözni, már nem él.” Itt kezdek ingerült lenni. Egyszer odatartottam az orra elé a tükröt. Hát egyformák vagyunk mi? Erre csak egy gúnyos mosollyal válaszolt. És — mert még a véletlen is neki kedvez — még tartott a mosoly, amikor beállított a postás, egy szemüveges, lecsúszott entellektüel. Már messziről odakiabálta nekem: — Rizs! Levelet hozok! Rizsnek bír, nincs, mert minek. Nevet adni kétfajta sajtnak kell, két fogpasztának, két regénynek, nehogy összetévesszék őket. De két rizsnek? Mi még a borítékra sem írunk címet! Fölbontottam a levelet, belepillantottam, visszaadtam. — Én csak egy kis rizsszem vagyok — mondtam megbántódva —, de azért nem szeretem, ha összetévesztenek. Egy rizsszem élete folyamán átlag 200 000—300 000 másik rizzsel kerül össze. Agyunk olyan, hogy ennyit meg is tud jegyezni. Valakit meg nem ismerni minálunk sértésszámba megy, kiváltképp postásoknál, hiszen látásuk éppen ebben az irányban élesedett. Elképzelheti, hogy a postás milyen zavarba jött. — Ó, én hólyag! — próbálta tréfával elütni a dolgot. — Mit összebeszélek? Én mafla! Én savanyú uborka! Eközben nézelődött, ide-oda villant a szeme, előbb jobb szomszédomra, aztán első bal, aztán második bal szomszédomra, s végül megállapodott a barátomon. — Ó, most látom! Hiszen ez önnek szól! Úgy látszik, piszkos a szemüvegem. Barátom azonban félrelöki a kezét. — Hohó! Lassan a testtel! Ha nekem szól, miért adtad neki? Vagy neked rizs, a rizs? Hát azt a postást, azt látni kellett volna! Barátom újabb gúnyos mosolyt küldött felém, s engem majd szétvetett a düh. Kár, hogy önök nem láthatnak minket, de higgyék el, még csak nem is hasonlítunk egymásra. Barátom marxista (bár az egészből csak a forradalmi erőszak elve tetszik neki), én trockistának indultam, később Gandhi oldalára álltam, mert idegenkedem minden cselekvéstől... Jó, jó, ezek finomságok, de hallgassák meg a személyleírásunkat! Ö zömök alak, szúrós tekintet, piknikus alkat. Az élvezeteket habzsoló természet, aki azonban adni is szeret; egy jó szóért levett ingét, remek úszó, többszörös életmentő. Én: lágy vagyok, szelíd, kissé nőies. Szép kis hangomon édes sanzonokat tudok, és ha olyan a hangulat, térdig vízben állva, a hold kék fényében elmulattatok egy egész rizsföldet. Különös ismertetőjelem: vízbe dobva lemerülök, mint a kő. Csak ennek a postásnak sikerült minket összecserélni! — Nos, barátom — kérdezem tőle —, hát tényleg nincs köztunk különbség? Hül-fül zavarában. Ide néz, oda néz, Zakatol az agya. — Óriási a különbség, kérem szépen__ Önben majdnem 80 százalék a keményítő! — És őbenne? Voltaképpen TMreagatás? Tessék megmondani: nemcsak valami rizsgőg az, ami a másiktól mindenáron különbözni akar? Hiszen az anyaöltől az egyetemig egyforma nevelést kapunk, s azonos információkat kapunk a környezetünktől, mely maga is egyforma információkkal van betáplálva; és ha ez így megy tovább, csöppentett egyforma lesz minden unokánk! Mégse bírom abbahagyni. Addig nógatom a postást, míg megtörve be nem ismeri, hogy egyforma bennünk a keményítő. " Rá is van írva a zsákra: ,,Télálló tibeti, keményítőtartalom 80 százalék ..." Hogy csűri-csavarja! Mert nálunk a postás inkább meghal, hogysem két személy összetévesztését belátná ... Majd kap egy könnyebb kérdést. — Figyeljen — mondom. — Van egy folyó, maga beleesett. Elkapta az örvény, fuldoklik, mindjárt lerántja a víz... És mi ketten állunk a parton, a barátom meg én. Ezt csak megértette? Nos — kérdezem tőle —, ki ugrik a vízbe? Ő vagy én? Remeg a keze. Remegő ujjával rám mutat, aztán a barátomra, s megint rám. — Ő — mondja reszkető hangon. — És ön — mutat rám. Egyikük se hagyna megfulladni! Ezt mondja, miközben — ezt bizonyára tudják — barátom gomblyukában virít a Bátor Vízbőlmentő kitüntetés! látvány ez. Más szumuia is így van vele? Én, ha egy ilyen buta és rossz jellemű frátert kínlódni látok, megsajnálom. (A bátrakat, az egyeneseket miért nem? De ez nem tartozik ide.) — Nos, jó — mondom neki. Inkább nem kérdezek semmit. Magára van bízva, van-e köztünk valamilyen megkülönböztető vonás. Persze, nem köteles válaszolni. De annyit elárulok — teszem hozzá —, hogy vannak a postánál összeköttetéseim! Mit gondolnak? Ügy van! Ettől észre tért. Lám, lám. Ezzel kellett volna kezdeni! — Látok — mondja rögtön. — Mégpedig miben? — Előbb egy darabka szappan kell hozzá. — És aztán? — Továbbá egy szalmaszál, amit be kell mártani a szappanos lébe. — Aztán? — Akkor már csak bele kell fújni a szalmaszálba, hogy kijöjjön belőle a buborék. — És akkor mi történik? — Akkor megmutatkozik a különbség. — Miben? — Abban — mondja verejtékben úszva —, hogy az övé egy kicsivel hamarabb pukkan el, mint az öné. Hamarabb, TMni? Győztes pillantást vetettem barátomra. Most aztán megkapta. Évek óta szenved a mi állítólagos egyformaságunktól, és telekiabálja a világot panaszaival, pedig — önök a tanúim! — mégsincs két egyforma rizsszem a világon! 1969. július 1. l...Hogy mik vannak • MAKACS VIZSGÁZÓ • J Maud Kunst 61 éves londoni •háziasszony különös kitartásról • tett tanúbizonyságot: harmincháromszor jelentette be a sofőrvizsgát, míg végre megkapta a hajtási igazolványt. •Annyi pénzt költött tanulásra,és vizsgákra, hogy nyugodtan 2 sofőrt tarthatott volna belőle. •A londoni közlekedési szakemberek véleménye szerint, Maud 2 Kunst Anglia legjobban képzett autóvezetője. FIATAL SZERZŐK Egy angliai egyesület, amely a házasság problémáival foglalkozik, nemrégiben Honnan jön a gyerek? címmel könyvet adott ki. Az ,,ismeretterjesztő munkát" egy elemi iskola tanulói írták. TUD MAGÁN SEGÍTENI. . . — Mit csináltál már megint?! Miért ülsz pizsamában a fürdőkádban? — Mert hideg a víz!