Diósgyőri Munkás, 1971. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-04 / 18. szám
1971. május 4. • • A Ötvenéves a Román Kommunista Párt román munkások forradalmi kongresszusa 1921. május 8-án szentesítette azt a határozatot, amellyel a szocialista párt, romániai kommunista párttá alakult át. Ez az átalakulási folyamatnál jóval az említett időpont előtt kezdetét vette, az első világháborút megelőző években indult meg, amikor a román szocialisták cselekvően részt vettek a zimmerwaldi nemzetközi konferencia előkészítésében. A megalakulás ideje óta 50 év telt el, ötven harcos esztendő, amely idő alatt a Román Kommunista Párt aktívan, cselekvően vette ki részét a munkásosztályért, a parasztságért, a teljes felszabadulásért vívott harcokban, amelynek időpontja 1944. augusztus 20-án következett el. A Román Kommunista Párt volt az, illetve annak Központi Bizottsága, amely 1935-ben felhívást dolgozott ki, s ebben hangsúlyozta: a kommunista párt tagjai készen állnak arra, ha kell, fegyverrel a kezükben megvédik Románia függetlenségét abban az esetben, amennyiben az ország arra kényszerül, hogy nemzeti háborút folytasson a fasiszta imperializmus ellen. A felszabadulás óta a Román Szocialista Köztársaság hatalmas eredményeket ért el, s ezeknek az eredményeknek az ihletője, vezetője a Román Kommunista Párt volt, amely a dolgozó nép széles tömegeire támaszkodva ma is egyre nagyobb eredményeket ér el az ország építésében, a Román Szocialista Köztársaság felvirágoztatásában. Az ötvenéves jubileum alkalmából a diósgyőri nagyüzemek dolgozói is sok szeretettel, testvéri barátsággal köszöntik a Román Kommunista Pártot. DIÓSGYŐRI MUNKÁS A gépipar fejlődése Romániában A több mint két évtizede tartó tervgazdálkodás ideje alatt Románia gépipara az összipari eredményekhez képest állandóan magasabb fokon fejlődött. A szakminisztériumok által megadott adatok szerint, az 1970-ben lezárult ötéves tervidőszakban a gépipari termelés évi átlagos üteme megközelítőleg 15,8 százalékkal emelkedett az 1960—1970-es tervidőszakra előirányzott 14,6 százalékos növekedéssel szemben. Ugyanebben az időszakban a román ipar összességében a termelés növekedésének évi átlaga 11,7 százalék volt. Következésképpen a gépgyártásra fektetett súlypont folyamatosan növekedett az ország ipari össztermeléséhez viszonyítva. Az ipari össztermelésben ennek az ágazatnak fajsúlya az 1965. évben elért 21,2 százalékról 1969-ben 24,2 százalékra emelkedett, elérve a mintegy 25 százalékos emelkedést 1970-ben. 1970-ben ennek az iparágnak globális termelése több mint kétszerese volt az 1965. évinek.* A gépipar keretében még hangsúlyozottabb fejlődést mutatnak a „csúcs” alágazatok, ezekre hárul a műszaki haladás bevezetésének döntő szerepe, az ország természeti erőforrásainak hatékony kihasználása, a munka termelékenységének emelése, a szerszámgépek és finommechanika, az elektronika és elektrotechnika, a gépcsoportok és energetikai berendezések, a különböző iparágaknak teljes gépsorok gyártása. A termelés folyamatos széttagozódása jellemzi lényegében ennek az iparágnak a fejlődését, mert ez hozza létre a növekvő bonyolultságú, új konstrukciós és funkcionális paraméterekkel bíró, a modern technika legújabb vívmányainak színvonalán levő gépeket és berendezéseket. A román gépgyártó üzemek gyártási nomenklatúrája az 1966—70-es ötéves terv időszakában még jobban kiszélesedett, mintegy 4000 típusú új termékkel, programvezérlésű szerszámgépekkel, mechanikus és elektronikus számítógépekkel, elektronikus középnagyságú számítógépekkel; energetikai nagy teljesítményű gépcsoportokkal (mint például a 178 MW-os Kaplan típusú turbinák és a 190 MW-os transzformátorok, amelyek a Vaskapunál levő hidrotechnikai csomópont berendezéséhez készülnek); 5100 kW-os villanymozdonyok — a világon gyártott jelenlegi legnagyobbak közül — új típusú mélyfúró berendezések 7000 m-ig; teljes gépsorok a vaskohászat, a vegyipar és a népgazdaság egyéb iparágai számára; széndioxidos ipari célokat szolgáló lézer. A termelés folyamatos fejlődése és változatosabbá válása megengedi, hogy az állandóan felfelé ívelő népgazdasági gépek és berendezések iránti igényét nagy részben a hazai ipar fedezze. Ugyanakkor a gépipar jelentősen hozzájárul az ország külkereskedelmének kiterjesztéséhez, a gépipar termékei 1970-ben az export összvolumenének körülbelül egy negyedét teszik ki. A gépiparban elért sikerek, melyek az 1966—1970-es ötéves terv teljesítésében és túlteljesítésében jutottak kifejezésre, kedvező előfeltételt teremtenek az elkövetkezendő évek célkitűzéseinek teljesítéséhez. Ilyen értelemben az 1971—1975-ös ötéves terv előirányzata a gépipari termelés legalább megkétszerezése, különös súlyt fektetve a legkorszerűbb alágazatokra: az elektronikára és elektrotechnikára, az energetikai berendezésekre, finommechanikára. A gépipar elsődleges fejlesztési ütemének megtartása — ami lehetővé teszi öt év alatt a termelés megkétszerezését — kijelöli az egyre fontosabb helyet, amit ez az iparág a népgazdaság korszerű technikai ellátása terén betölt, valamint egyre aktívabb részvételét világviszonylatban az anyagi értékek cseréjében. Automatikai kiállítás „Automatika ’71” címmel kiállítást rendez május 10-től művelődési központunk és a Műszer- és Irodagépértékesítő Vállalat. Az automatikus műszerek bemutatójának megnyitója 10-én délután fél 3 órakor lesz, ahol dr. Ács László, a MIGERT igazgatója mond beszédet. A műszerek iránt érdeklődők május 16-ig tekinthetik meg a kiállítást a vasasklubban. Mintakészítő szakembereink tanácskozása Háromnapos előadássorozatot rendezett az elmúlt hét három napján az OMBKE Diósgyőri Csoport Öntödei Szakcsoportja és a kohászat mintakészítő üzeme, a Molnár Béla Ifjúsági Házban. A negyedik diósgyőri mintakészítő napokat április 26-án Balogh Sándor elvtárs nyitotta meg. A vendégeket Nagy Zoltán, az acélöntőde gyáregység főmérnöke üdvözölte a kohászat, és Trajkovics József igazgató a mintakészítő szakcsoport nevében. A vitaindító előadáson a mintakészletek öntödei tulajdonbavételéről volt szó. Az első nap másik nagy témája az előkészítéses mintagyártás optimális termelésének szervezése volt. A nyolcvan legjobb hazai szakember részvételével megrendezett előadássorozat programjában szerepelt az egyedi gyártású öntőminták előkészítésének gyártástechnológiai módszereiből rendezett szakmai bemutató. 3 A hűvös, esős idő ellenére m ■ Ünnepi hangulatban köszöntöttük május elsejét ár jóval a kezdés előtt — a még csaknem nappali fényben — hatalmas tömeg várakozott Miskolc főutcáján a fiatalok eskütételére, s az azt követő fáklyás, lampionos felvonulásukra április 30-án, pénteken. A hangszórók a főutcára is elhozták az eskü szavait, a köszöntő beszéd azon mondatait is, melyek az ifjúságunk előtt álló szép jövőt ecsetelték. Aztán elindult a fiúk és lányok menete: a lámpák kialudtak az út fölött, csupán a felvonulók kezében pirosan, sárgán, kéken, zölden villogó lampionok világítottak tarkán, láttatva mosolygós arcukat és azokat a transzparenseket, melyeken jelszavaik voltak olvashatók. * Másnap, szombaton reggel borús, szomorú arcát mutatta az égbolt. Hamarosan szemerkélni kezdett az eső, de a villamosok, buszok Diósgyőr felé igyekvő emberekkel voltak tele. A személyautók is csaknem szakadatlan sorral vonultak ki, a Bükk hegység felé. Kinn a Csanyik szép völgyében nem remélten vidám kép fogadta az érkezőt Forogtak a körhinták, a fúvószenekarral együtt dúdolt a népes ünneplő tábor. Tíz órakor az emberek ünnepélyes, zárt sorokba tömörültek, hogy kövessék megyénk, városunk és két nagy gyárunk, a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár vezetőit, akik elindultak, hogy megkoszorúzzák a Majális parkban levő munkásmozgalmi emlékművet. Sokan követték példájukat, férfiak, nők, idősebbek, fiatalok léptek ki a sorból, s tették a koszorúk mellé kis csokraikat, a kegyelet virágait. Az esőcseppek egyre szaporábban, sűrűbben hullottak, de hiába, megriasztani nem tudták a Csanyikban összegyűlt embereket. A fák alatt, a büfék, a kolbászsütők vászontetői alatt, a sátrakban gyülekeztek, beszélgettek. Sőt, többen eredeti elképzelésüktől nem tágítva, tábortüzet gyújtottak, pokrócaikat a fű helyett a fa ágaira helyezték, s alatta nevetgélve, énekelve forgatták nyársukat. A nyirkos levegőben alacsonyan úszott a pirosra sült szalonna, és csöpögő zsírjának illata, elvegyülve az árusok hatalmas edényeiben lévő kolbászok ínycsiklandó szagával. A gusztusosan kirakott narancsokon, almákon vígan gurultak az esőcseppek. A tiszta, szép, friss zöldre mosott fű szálaira szél,eső által lemosott virágszirmok tapadtak a fákról, bokrokról. A zászlók, a májusfák is nehezebben, az esőtől súlyossá válva mozdultak a szélre, de friss lobogásukat pótolták a víztől élénkebbé vált színeikkel. Nem, sem a természet szépségét, sem a város ünnepi díszeit, sem pedig az emberek jó kedvét, ünnepi hangulatát nem tudta lerombolni a borús, esős, csúnya idő. T. I. Még a kora reggeli órákban bíztunk — az előző napi tapasztalat alapján — a jó időben. Ezt bizonyítja első képünk is: a sátrak, a szórakozóhelyek körül szép számban gyülekeztek a vidám majálisra számító dolgozóink. Az emlékmű előtt: a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár pártbizottsági titkárai, vezérigazgatói, szakszervezeti bizottsági titkárai és KISZ-bizottsági titkárai. Megemlékező beszédet Tóth József elvtárs, a Szakszervezetek megyei Tanácsának vezető titkára mondott. Mátyás Ferenc felvételei Munkásőreink megbecsülésének szép példája Néhány nappal ezelőtt a kohászat új munkásőr laktanyájában gyűltek össze a hengermű I. gyáregységben dolgozó munkásőrök baráti beszélgetésre. Ezt a kis, ünnepélyes összejövetelt a gyáregység gazdasági és politikai vezetői kezdeményezték, részben azért is, hogy úgy a termelésben, mint a munkásőrségben végzett feladatok jó elvégzéséért jutalomban részesítsék a legjobbakat. A baráti beszélgetésen a nagyüzemi pártbizottságot B. Nagy Sándor elvtárs képviselte, Bistei Imre zászlóaljparancsnok és Murva József zászlóaljparancsnok-helyettes szintén részt vett a beszélgetésen. Miután a hengermű 1. gyáregységben dolgozó munkásőrök több században teljesítenek szolgálatot, így minden század munkásőr parancsnoka megjelent. A gyáregység vezetősége nevében Herendi Rezső termelési főmérnök értékelte a munkásőrök munkáját. Ez a baráti beszélgetés — amelyet ezután a hengermű I. gyáregység vezetősége minden évben meg akar ismételni — figyelemre méltó kezdeményezés; munkásőreink fokozottabb megbecsülését is bizonyítja.