Diósgyőri Munkás, 1972. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-04 / 27. szám

DIÓSGYŐRI MUNKÁS Régi dolgozókat köszöntöttünk Szokatlanul sokan, hatvan­­kilencen gyűltek össze szer­dán a kohászat ifjúsági klubjában, a gyár jubiláló dolgozóinak jutalomátadásán. Ezt az ünnepséget évente többször is megrendezik ko­hászatunkban, de ennyi ju­biláns egyszerre ritkaság. Egyhavi alapbérükkel ju­talmazta gyárunk azokat a dolgozóinkat, akik 25, illetve 40 éve, munkaviszonyban állnak. A csaknem 170 ezer forintnyi összeg mellett a kis házi ünnepségen elisme­réssel is köszöntötték a ré­gi munkásokat. Kaposvári Márton, a kohászat sze­mélyzeti osztályának vezető­je a párt-, a szakszervezet és a vezérigazgatóság nevé­ben üdvözölte a jutalmazot­­takat. A 40 éve kitartóan dolgozóknak köszönetet mon­dott szorgosságukért, s azért, hogy oly nagy szeretettel ne­velték mindvégig utódjaikat. A 25 éves jubileumot ünnep­lőket a köszönet mellett kér­te: továbbra is ilyen példa­mutatóan dolgozzanak, vi­seljék szívükön gyárunk gondjait. Elsőként a legtöbb eszten­dő óta dolgozók vették át jutalmakat: ******************************************************************* 40 ÉVES JUBILEUMA AL­KALMÁBÓL JUTALMAT KAPOTT: Soltész János műszakveze­tő, Járdán Ferenc végellenőr, Gaál Elemér műszerész, Janger János hulladéktéri dolgozó, Czeglédi Károly gépész, Malák Zoltán bádogos, Székács József kocsiintéző. 25 ÉVES JUBILEUMA AL­KALMÁBÓL JUTALMAT KAPOTT: Fekete Gáborné, Fejér Er­­nőné, Fehér Ferenc, Szilá­gyi Lajos, Pacz Pál, Nagy Sándor, Juhász István, Ku­­pihár Gyula, Jakab Zoltán, Miklós István, Vecser György, Szaniszló János, Ko­vács István, Cseh Béla, Kó­­czi János, Györki Imre, Si­­mony­i László, Kádár László, Drótos Leó, Kiss József, Bo­­dolai Sándor, Dominyák Mi­hály, Ozsváth Sándor, Han­­dart Dezső, ,Soós Sándor, Ta­kács Imre, Hajdú Sándor, Kovácsik Zoltán, Gável Ist­ván, Debreceni János, Hege­dűs Béla, Vitárius Bertalan, Kovács Károly, Szurmai László, Hutter Béla, Szepe­si István, Szabó Géza, Sza­bó József, Papp Dániel, Ambrus Gyula, Kovács Sán­­­­dor, Farkas Mihály, Burai László, Fekete Illés, Fási András, Polgári Sándor, Kriston József, Bakk József, Tóth Ferenc, Lázas István, Gombos András, Finta Bé­la, Sallai Gáspár, Szabó Bé­la, Szálkai Rezső, Révész László, Kriston Béla, Nagy József, Kováts Zoltán, Hof­­fer Dezső, Kazaróczi Károly, Szab­ó Ernő. 1 Kohászati kombinát Indiában Az egyenjogúság alapján álló és min­den politikai felté­teltől mentes szovjet —indiai együttműkö­dés évről évre fejlő­dik, elősegítve a független indiai gaz­daság létrehozását. Indiában eddig több mint 40 nagy ipar­­vállalatot hoztak lét­re szovjet részvétel­lel. E segítségről is szólott Indira Gandhi miniszterelnök ma­gyarországi látogatá­sa alkalmával tartott nagygyűlésen. Ezek az objektumok állít­ják elő az ország acéltermelésének 30, villamos energiájá­nak 20 és összes ki­termelt kőolajának 35 százalékát. Most épül Bokaro­­ban Ázsia egyik leg­nagyobb kohászati kombinátja, amely­nek első kétezer köb­méter térfogatú, évi négymillió tonna teljesítményű nagy­olvasztóját már üzembe állításhoz ké­szítik. A bokaroi kombinátban folya­matos hideg- és me­leghengersorokat sze­relnek fel, az acél­gyártásnál pedig oxi­­génes konvertorokat alkalmaznak majd. Az elmúlt év októ­berében kezdtek hoz­zá a világ egyik leg­nagyobb hengersorá­nak építéséhez , várható évi termelé­se 5 millió tonna hengereltáru. Az APN fotóján­ szovjet és indiai szakemberek a bokaroi kombinát első nagyolvasztójá­nak építésén dolgoz­nak. A heti ős élen jár, sőt csaknem egyeduralkodó gépgyárunk­­kábelgépgyártó gyáregysége az európai piacon, a szocia­lista országok között is elsők között van az összecsapógé­pek gyártásában. Ennek a családnak egyik tagja az öt évvel ezelőtt ki­fejlesztett DSC—20-as össze­csapógép, mely jelenleg is üzemel Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Szovjet­unióban, az NSZK-ban és hazánkban is. Azok a cégek alkalmazzák és vásárolják, ahol nem szükséges, hogy a sodrat szabályos legyen. Ez­zel az összecsapó géppel a termelés háromszorosát ér­ték el, mintha a szokványos sodrógépet használnak. Nagy sikere volt annak idején en­nek a típusnak, ezt bizo­nyítja az is, hogy még min­dig fut ez a gép, de a kor­szerű műszaki fejlesztést szem előtt tartó gépgyári gárda immár gondoskodott a gép modernebb, nagyobb ter­melékenységű típusának ki­alakításáról, mely az előb­binél még kevesebb élő- és holtmunkát igény­el, ugyan­akkor 1,6 tizeddel termeléke­nyebb. Ezt az új gépet, a DSC—20—2A-t már be is mutatták a Budapesti Nem­zetközi Vásáron és az új konstrukciótól újabb meg­rendelőket és megrendelése­ket várnak. Jelenleg ennek a gépnek laboratóriumi mérési elem­zését végzik, utána megkez­dik a nullszéria gyártását. Gyárunk, s ezen belül a ká­belgépgyártó gyáregység fel­adata a versenyképesség tartása, ezért a legmesszebb­menőkig igazodnak a meg­rendelők igényéhez, így a szerkesztők feladata most, hogy korszerű leadóállványo­kat alakítsanak ki a meg­rendelők igénye szerint. Kettős örömet éreztek te­hát néhány nappal ezelőtt a kábelgépgyártó gyáregység dolgozói: egy jól bevált konstrukció századik darab­jának elkészültét, mely fo­rint értékben 40 milliót je­lentett a gépgyárnak, s ugyanakkor egy még fejlet­tebb típus megszületését is. századik­ öröm ci kábelgépq­­áriáknál Alkotó munka közben Szellemi termék a kohóknál Alkotni, építeni sokféle­képpen lehet. Az egyik em­ber tervez, kutat, rajzol, ír, a másik lapátol, vasat ková­csol, zárat javít, acélt termel és így tovább, a teljes egé­szig. Az már ritkább, hogy fizikai és szellemi munkát végezzen, mert nehéz a mun­kásnak, a­­ napi ledolgozott nyolc óra után — jogosan — pihenni vágyik. Természetesen vannak (és egyre többen lesznek) fizi­kai dolgozóink közül is, akik ker­esik-kutat­ják az újat, gazdaságosabbá, könnyebbé akarják tenni a termelést, a munkát. Röviden: újíta­nak, feltalálnak. irány a törőmű Karácsonyi Lajos is egyi­ke ezeknek az újítóknak. Harmincnégy éve dolgozik a kohászatban. Jelenleg a nagyolvasztói kocsikarban­­tartóban csoportvezető. Ku­tató, kereső idős ember, maholnap nyugdíjba megy, de azért az esze — éppúgy, mint a keze — friss, alapo­san rászolgál a fizetésére. Most, 34 évi gyári munka után talán a legnagyobb újí­tással rukkolt elő, ami jelen­tős megtakarítást eredmé­nyez a vállalatnak. Miről is van szó? Tudott dolog, hogy eddig a kilyu­kadt salaktálakat egyenesen a törőműbe irányították. Nem tudták megjavítani, így a 180 ezer forintot érő sa­laktál néha két hónapi (a természetes elhasználódási idő mintegy 18 hónap) hasz­nálat után ismét beolvasz­tásra került. Nos, ezen gon­dolkodott el Karáncsonyi Lajos és beszélt róla Bodol­­lai Márkusz és Lévay Jó­zsefnek. Ahogy mondani szokás, bevette őket az újí­tásba, hiszen több szem töb­bet lát, több agy többet tud. Az eredményt jelentkezik Jónéhány hónapi megfi­gyelés, kísérletezés után vég­re meg lett az eredménye munkájuknak és tavaly ok­tóber óta, már nyolc salak­tálat javítottak ki, megtaka­rítva ezzel ■ 1 millió 200 ezer forintot. Azért ennyit, mert a kijavítások költsége — sa­laktálanként — 30 ezer fo­rint. Hozzátartozik az újítás­hoz az is, hogy a javítást a már elhasználódott salaktá­lak anyagából végzik el és ez is bevált. Természetesen csak olyan tálat érdemes ki­javítani, amelynél a termé­szetes elhasználódás nem több egy évnél, mert csak akkor fizetődik ki a beru­házott 30 ezer forintos át­lag javítási összeg. Minden­esetre — így a számok tük­rében is — jelentős újítás­nak mondható Karácsonyi Lajos és társainak ez az el­járása, és érdemes az eddi­giénél nagyobb figyelmet szánni rá. Az előkalkuláció Túlzottan sok­­ elmondani­­való már nincs erről a do­logról. Talán még annyi, hogy az újítást elfogadták, (hónapok óta csinálják) és az előkalkuláció is megtör­tént. Az előkalkuláció szerint egy fél év alatt csupán 250 ezer forint a megtakarítás a salaktálak kijavítása révén. Ez azonban, szerény véle­ményünk szerint, nem egé­szen reális. "Az er­őkalkulkulátor jóin­dulatában nincs okunk kétel­kedni. Minden bizonnyal úgy az újítók, mint a vállalat ér­dekeit is szem előtt tartja. Mégis van egy olyan érzé­sünk, hogy ez az újítás nincs kellően értékelve, figyelem­be véve azt az igen jelentős tényt, hogy műhelybeliektől származik. Vajon ha egy fő­mérnöké az újítás, akkor is ilyen csendes, halk, erkölcsi és anyagi visszhangja lenne? A dolgok ismeretében, az ügyet még nem zárták le. Reméljük, hogy az újítók és a vállalat is egyformán jól járnak. "L1— H. J. •ft -ft -ft -X- -X- -ft -ft -ft -a* -ft -ft ft -ft -ft ft ft -ft ft ft- ft ft -ft -X- ft -X* 'X* ft- -X- ft ft- ft- -X- ft* ft- -ft -X- -X- -X* ft ft ft- ft- ft -X- -X- ft a- -X* ft -X- ft- ft -X* "X- ft- tv ft- ft -ív ftftft**ftft, „A merénylő Vetélkedővel egybekötött munkavédelmi kabarét ren­dez mindkét gyárunk műve­lődési központunk nagyter­mében. A SZOT munkavé­delmi propagandaosztálya hozza el hozzánk műsorát, amit a kohászatiak már teg­nap, a gépgyáriak pedig ma köztünk van55 délután 3 és 6 órai kezdettel nézhetnek meg. A kabaréban neves művé­szek szerepelnek, így Csáká­nyi László Jászai-díjas, Szil­­vássy Annamária, Vav Ilus, Kovács Ibi, Bárány Frigyes, Erdődy Kálmán, Kósa And­rás és Romhányi Rudolf 1972. július 4. Nőmozgalmunk híreiből /*■ Értekezlet az LKM-ben A korábban elfogadott in­tézkedési tervről tárgyaltak az LEM nőfelelősei. Ez al­kalommal azt tűzték napi­rendre, hogy a párt Központi Bizottságának a nőkre vo­natkozó határozata hogyan érvényesül gyárunkban. Az értekezleten részt vett B. Nagy Sándor elvtárs, a párt­­végreha­jtó bizottság nőfelelő­­se, Csótai Jenőné, a szak­­szervezeti bizottság nőfelelő­se. Megbeszélésükön megálla­pították, hogy a fenti hatá­rozatnak és a párt-végrehaj­tó bizottság vonatkozó hatá­rozatának megfelelően az in­tézkedési terv végrehajtása következetes és folyamatos. * kötetlen beszélgetés Kötetlen beszélgetést­­ tar­tott gépgyárunk szakszerve­zeti nőbizottsága az elmúlt héten a vállalati kultúrte­­remben a gondnokság nő­dolgozóival. Összejövetelükön részt vett Urbán Barna, a gondnoksági osztály vezető­je, és a körülbelül 60 gond­noksági nődolgozó. Beszélge­tésükön legtöbb szó a bé­rekről esett, melyek közis­merten, valóban alacsonyak, azonkívül többen bírálták a szociális létesítmények hiá­nyosságait. E kötetlen beszélgetést — mely lényegében tájékozódás, felmérés jellegű volt — a jövő hónapban egy újabb ta­nácskozás követi, melyen már választ is kapnak gondnok­sági asszonyaink, lányaink a felvetett kérdéseikre. Kirándulás jutalomként A Tisza-parti kisvárosba, Vásárosnaményba látogattak el július 3-án, hétfőn gép­gyárunk nőbizottsági aktí­vái. Az egész napos kirán­dulásra a gyári busz vitte őket. Az utazás alatt is, meg a rendkívül hangulatos kis­városban is nagyon jól érez­ték magukat a jutalom­kiránduláson részt vevő leg­jobb nőbizottsági aktívák.

Next