Diósgyőri Munkás, 1973. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-03 / 27. szám

•7 llnökeink átvették megbízólevelüket Üzemi szakszervezeti alap­szervezetek taggyűlésein je­lölték ki azokat a dolgozó­kat, akiket az újabb válasz­tási időszakban bírósági ül­nökként akarnak viszontlátni a gépgyár dolgozói. A városi tanácson történt megválasz­tásuk után pedig június 26- án a gépgyár műszaki házá­ban 65 bírósági ülnök tette le az esküt és kapta meg megbízólevelét. Az ülnökök tájékoztatását és az eskütételt dr. Farkas József, a járásbíróság elnö­ke tartotta. A megyei bíró­ság ülnökeinek megbízóleve­lét dr. Kardos Sándor, a me­gyei tanács vb-titkára, a vá­rosi, járási ülnökök megbí­zólevelét pedig dr. Tóth Ist­ván, a városi tanács vb-tit­kára adta át. A gépgyári ülnökök jó munkáját bizonyítja az is, hogy a megválasztottak 98 százaléka már az előző vá­lasztási időszakban is gyako­rolta az ülnöki teendőket. Feladatukat, az államélet, a fegyelem, a rend védelmét kívánjuk, hogy a következő időszakban is hasonlóan jó eredménnyel végezzék. Megnyílt a gépgyár képviseleti irodája Belgrádban Újabb külföldi városban létesül gépgyárunknak képvise­leti irodája. Ezúttal — az eddig is szoros — jugoszláviai kereskedelmi kapcsolataik erősítését szolgálja az új belgrá­di iroda, melynek vezetője Kuszman Károly, a gépgyár mű­szaki­ és kereskedelmi főosztályának eddigi vezetője lesz. Belgrádba családostól és négy évre utazik, közvetlen mun­katársa pedig a szintén több nyelven beszélő felesége lesz. Azt várják a jugoszláviai képviseleti iroda beindulásától is — amit a hasonló moszkvai már bizonyított­a a kereske­delmi kapcsolatok megerősödését. DIÓSGYŐRI MUNKÁS „Sokat tanultunk Diósgyőrben" Egy német barátunk cikke a freitali sajtóban A baráti NDK-ban a frei­­tali testvérüzem nem isme­retlen kohászatunk dolgozói előtt. Sok és sokoldalú ba­rátság kötődött a két üzem között. Ebben nem ritka a tapasztalatcsere, egymás őszinte segítése. Januárban, mint még sokan emlékeznek, a földgáztüzelésű kemencék tapasztalatait tanulmányoz­ták német barátaink. Rü­­barsch elvtárs, első olvasztár, a freitali üzem 450-es hen­gersorán igen elégedett és meleg hangú cikket írt az üzem „Friedenstahl” című lapjába. Úgy gondoljuk, sokan örül­nek majd annak, ha ezt a cikket, ha rövidített fordí­tásban, de a lényeget telje­sen meghagyva közre adjuk: íme, a baráti levélnek is el­fogadható cikk: „Amikor Miskolcra érkeztünk, nagyon barátságosan fogadtak bennünket. Röviden ismertették velünk a gyár fejlődését és tör­ténetét. A gyár megtekintése után külön csoportok alakultak (a gyárunkban levő munkahe­lyek szerint). Minden csoport kapott egy patronálót, egy ma­gyar mérnököt, valamint egy ma­gyar kollégát tolmácsként, aki egykor a mi üzemünkben is dol­gozott. Minden nap a termelő üzem­ben voltunk, hogy megtanuljuk és lássuk, hogyan dolgoznak a földgázzal. A magyar elvtársak többek között arra is alkalmat adtak, hogy mi magunk gyújt­sunk be egy kemencét. Kifag­gattuk a magyar szakembereket és ők az évek során összegyűj­tött tapasztalataikat fenntartás nélkül átadták nekünk. Láthat­tuk hogyan üzemelnek a kemen­cék, valóban megismerhettük azok technológiáját. Sok kérdé­sünk volt a magyar szakmunká­sokhoz és a patronálókhoz és ők — minden szakértő — megnyug­tató választ adtak kérdéseinkre. Természetesen olyan részletesek voltak, hogy azokat csak a helyszínen lehetett tisztázni. Eze­ket a mi megbízottjaink össze­gyűjtötték és továbbadták. A szakmérnökök, a hengermű ve­zetője, a főenergetikus és mások számoltak be nekünk nyílt, őszinte légkörben és olykor vé­lemények harcában, és gyakran nem kíméltek sem időt, sem fá­radságot, hogy kérdéseinkre vá­laszoljanak. Sokat tanultunk Magyarorszá­gon, Diósgyőrben és sok aggo­dalmunk oszlott el, de nyíltan meg kell mondanunk, hogy azoknak a kollégáknak, akik a jövőben földgázzal fognak dol­gozni, meg kell tartaniuk a szükséges gondosságot és a fe­gyelmet, hogy a baleseteket, az üzemzavarokat elkerüljék. Meg­tanultuk továbbá, hogy vala­mennyi részvevőnek szoros együttműködésre van szüksége, hogy a berendezéseinket üze­münkben sikeresen működtet­hessük. Már a miskolci tartózkodás után úgy éreztem, hogy képes vagyok e­gy földgázzal üzemelt kemencét kezelni, bár az elmé­leti tanulásra még szükség van. Feladatom most az is, hogy má­sodik olvasztáromnak és egy másik műszak olvasztárainak átadjam az általam gyűjtött ta­pasztalatokat és ismereteket.” Tudomásunk szerint az NDK-beli üzem kemencéit már át is alakították, s azok a magyar gyakorlati tapasz­talatok felhasználásával üze­melnek. 1913. július S. r érvényesül (Folytatás az 1. oldalról) A nőkkel való megkülön­böztetett törődés megmu­tatkozik munkabérük ja­vításában is: itt fokozatos fejlődésről számolhatunk be. 1961-hez viszonyítva a nők átlagos keresete dina­mikusabban emelkedett mint a férfiaké: ez a mutató az említett idő­szaknak megfelelően a nők­nél 23,3 százalék, míg az ös­­­szes munkásállományú­­ dol­gozóké 19,9 százalék. Már 1972-ben elérte kohászatunk, hogy a nők munkabérének emelése, néhány munkahe­lyet kivéve, magasabb volt, mint a férfiaké. Az ez évi bérfejlesztést hasonlóan ol­dottuk meg és számottevő az emelkedés, külön ki kell emelni a takarítói munka­köröket, ahol az idei bérfej­lesztés elérte a 25 százalékot. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy van még tennivaló „az egyen­lő munkáért, egyenlő bért” elvének megvalósításában. Van tennivaló a káder­munkában, a nők nagyobb­­arányú vezető beosztásba való állításában, van mit tenni a fiatalokkal való foglalkozásban, hogy meg­szeressék gyárunkat és ezen belül is a fizikai munkát, munkaterületet. Viszont az említetteken túl és a feladataink mellett di­csekedhetünk kommunális, oktatási és kulturális ered­ményeinkkel. A nőkkel való fokozódó törődés, mint azt a műszaki konferencia hatá­rozatban is rögzítette, évről évre megújuló és bővülő fel­adat. Lapunk is visszatér e munkára gondjaink, problé­máink, eredményeink ismer­tetésére. Cs. E. a fokozottabb megbecsülés I A foropL összehangolása a leh­et a szocialista világrendszerre jellemző új jelenség a nemzetközi gazda­sági kapcsolatokban. Az együttműködés e formája hasznosítja a szocialista munkamegosztás előnyeit és a KGST-országok anyagi erőforrásait, lehetővé teszi a KGST-országok gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működésének komplex meg­oldását. A megoldásra váró prob­lémákat a tagországok közöt­ti szerződések ölelik fel. E szerződésekben rögzítik a műszaki tudományos haladás és együttműködés fő céljait, a termelési szakosítás és ko­operáció fejlesztésének fel­adatait, közös beruházások eszközlésének módját, a köl­csönös áruszállítások és szol­gáltatások nomenklatúráját, határidejét és gazdasági fel­tételeit. A tervek összehangolása után az egyes kérdésekben az illetékes gazdasági szer­vek kormányközi megállapo­dásokat hosszú lejáratú szer­ződéseket kötnek. Az 1971—1975. évi népgaz­dasági tervek összehangolása folyamán például kidolgoz­ták az üzemanyag- és nyers­anyagkészletekkel, gépekkel és műszerekkel való ellátás problémáját, valamint a köz­szükségleti cikkek fokozott termelésével összefüggő kér­déseket. A KGST-országok egy ré­sze közös erőfeszítéssel tárja fel az ásványi kincseket. Ez a szocialista közösség vala­mennyi országa számára le­hetővé teszi a nyersanyag­bázis kiterjesztését. A kölcsönös együtt­működés ragyogó példája a Barátság­kőolajvezeték, amelynek költségei két év alatt meg­térülnek. Ennek alapján ki­épült a KGST-országok ne­hézvegyipara, ami óriási len­dületet adott a műanyag­­gyártásnak. Az utóbbi 10 évben a tagországok műszál­termelése 11-szeresére nőtt. Napjainkban igazolódik be, milyen óriási jelentőségű az az olajvezeték. A jelenlegi ötéves terv időszakában a Szovjetunió 243 millió tonna kőolajat szál­lít a KGST többi országai­nak, nagyrészt a Barátság­olajvezeték útján. Míg 1964- ben, működése első évében a vezeték 8,3 millió tonna olajat továbbított, 1975-ben ez a mennyiség eléri az 50 millió tonnát. A szocialista ors­z^g anyagbázisának bővítése szempontjából nagy jelentő­ségű a Szovjetunió északi ré­szét a KGST-országokkal összekötő, Északi Fény elne­vezésű földgázvezeték, amely lehetővé teszi, hogy a Szov­jetunió növelje a Csehszlo­vákiába és Lengyelországba irányuló földgázszállítást, az NDK-t, Magyarországot és Bulgáriát pedig bekapcsolja a földgázellátásba. A mosta­ni ötéves terv idején ezek a szállítmányok 33 milliárd köbméterre nőnek. Ezáltal a KGST-országok olcsó üzem­anyagot és vegyipari alap­anyagot kapnak. A KGST illetékes bizott­sága már megtárgyalta a cellulóz- és papíripar, a foszfortartalmú nyersanyag­­termelés, egyes élelmiszer­­ipar ágazatok, valamint a mezőgazdaság távlati fejlesz­tését. Az ezekkel kapcsola­tos prognózist felhasználják mind a távlati és az 1976— 80 évekre szóló tervek össze­hangolásánál. A szocialista közösség or­szágai most kétoldalú ta­nácskozást folytatnak a kö­vetkező ötéves időszak ter­veinek egyeztetéséről. Az ér­dekelt országok képviselői a megbeszéléseken előzetes rendeléseket adnak egymás­nak nyersanyagok, üzem­anyagok, villanyenergia és gépi berendezések szállításá­ra, majd kidolgozzák a konk­rét feladatokat. Így 1972. júliusában Bul­gária, Lengyelország, Ma­gyarország, az NDK és a Szovjetunió általános egyez­ményt kötött arról, hogy a Szovjetunióban felépítik az évi 500 000 tonna fehérített szulfátcellulóz előállítására alkalmas Uszty-llim-i cel­lulózgyárat. Tisztázták az érdekelt országok együttmű­ködésének feltételeit a szov­jet területen építendő kijem­­bajevi azbesztbányát és dú­sítóművet illetően is.* A komplex program értelmében a KGST szervei most tanulmányozzák azokat a javaslatokat, amelyek sze­rint közös erővel termelné­nek vasércet és vaskoncent­­rátumot, valamint bizonyos fajta vasötvözeteket, továb­bá a kurszki mágneses ano­mália bázisán évi 12 millió tonna acélt előállító kohá­szati kombinátot építenek. Tárgyalnak izoprén kaucsu­­kot előállító vállalat és egy titándioxidot termelő gyár létesítéséről is. A KGST 27. ülésszaka két­ségkívül nagy figyelmet for­dított mind­ezekre a prob­lémákra. A Tervezési Bizott­ság és a KGST többi szervei tovább javítják a szocialista országok gazdasági együtt­működését. Alekszandr Alekszejev a közgazdasági­­ tudományok doktora. A KGST Titkársága­­ osztályvezetője A terv az integráció alapja A kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 27. ülésszaka után A nők helyzete Gépgyárunk nagy kollek­tívájában egy egészen friss adat szerint több mint 258­1 nő dolgozik. Védelmük, élet- és munkakörülményeiknek javítása a napi feladatok kö­zé tartozik. Június 20-án a vállalati párt-végrehajtó bi­zottság tűzte ülésén napi­rendre e kérdést az MSZMP KB ismert nőpolitikai hatá­rozata, valamint a kapcsoló­dó, a nők gazdasági és szo­ciális helyzetének javításáról szóló kormányhatározat alapján. Természetes a vb sem először foglalkozik e té­mával. Az ezzel kapcsolatos igen sokoldalú munkáról át­fogó, a politikai és gazdasági vezetés munkáját, eredmé­nyeit és feladatait jól tük­röző jelentés került a vb elé. A nőpolitikai határozat vállalati szintű végrehajtá­sának eddigi eredményeiből elöljáróban is megállapíthat­juk, hogy a pártszervezetek, a KISZ­, a szakszervezet, valamint a vállalat gazdasági veze­tése a határozatok gyakor­lati megvalósításával, an­nak folyamatosságával egy­re inkább kivívta a nők kollektívájának megelége­dését. Az egyik legfrissebb és a közérdekű témák közé tarto­zik a legutóbb végrehajtott bérfejlesztés, amely gépgyá­runk gyakorlatában, a dol­gozó nők nagyobb megbe­csülését figyelembe véve igen példás: a szakmunkás­nők átlagos bérfejlesztése nem kevesebb, mint 15 szá­zalékos volt, szemben a fér­fiak 13,4 százalékos átlagá­val. Érdemes néhány rész­adatot is külön megjegyezni: a betanított munkásnők bér­­fejlesztése 9,6 százalékos volt, a férfiaké 7,9 százalék. A se­gédmunkásnőknél, javukra­­ a 9,6 százalékos fejlesz­téssel 2,5 százalékos többlet mutatkozik. Mint azt a je­lentés is megállapítja ilyen arányú bérfejlesztésre, ilyen széles körben gépgyárunk­ban még nem volt példa. A gyár gazdasági veze­tése a helyi igényeknek megfelelően gondoskodik a nők egészségügyi és testi védelméről. Megfelelő vé­dőberendezéssel látták el azokat a munkahelyeket, amelyek korábban az egész­ségre ártalmasak voltak. A B-gyáregységben például a daruvezető nők részére át­alakították a feljáró létrát és melegítőt szereltek fel a darukossárba. A komplett és ó üzemben dolgozó nők részé­re fürdőt építettek, s több területen korszerűsítették a női fürdőket, öltözőket. Elismeréssel szólhatunk a nők továbbtanulásának le­hetőségéről. Jelenleg 10-en tanulnak egyetemen, illetve főiskolákon, az 1973/74-es tanévre pedig hasonló szintű iskolákba 20-an jelentkeztek. Több mint 200-an tanulnak technikumban, gimnázium­ban, illetve szakközépiskolá­ban. Külön figyelmet érdemel a női dolgozók létszámának dinamikus emelkedése, munkásállományban pél­dául 1967-hez viszonyítva 39,1 százalékos. Sok fiatal kislány kap munkalehető­séget a gyárba: a hatórásak létszámának emelkedése az említett időt figyelembe véve mintegy 86 százalékos. Ebben a rendkívül sokol­dalú munkában külön is nagy és felelősségteljes fel­adata van a KISZ-bizottság­­nak, a KISZ-szervezeteknek és hasonlóan a szakszerveze­teknek is. Noha, egyes terü­leteket külön is lehet válasz­tani, azért itt együttes, kol­lektív munkáról van szó. KISZ-bizottságunk a határo­zat megjelenése óta figye­lemmel kíséri a vállalatnál dolgozó fiatal lányok, asszo­nyok helyzetét. Munkatervét, akcióprogramját úgy állítot­ta össze, hogy a leghatéko­nyabban hozzájáruljon a párt nőpolitikai határozatá­nak végrehajtásához. Gon­doskodnak fiataljaink rend­szeres politikai neveléséről, tanulásáról és szórakozásá­ról. Az Ifjú Gárda század például nagy gondot fordít a hazafias nevelésre. A száza­don belül működő leánysza­kasz igen aktívan kapcsoló­dott be a honvédelmi és egyéb rendezvények szerve­zésébe és lebonyolításába. A szakszervezet is megkü­lönböztetett figyelemmel foglalkozik a dolgozó nők helyzetével, életével. A kö­zelmúltban átfogó vizsgá­latot tartottak a nőbizott­sággal együtt, amelyet a vszb. is megvitatott. A vizsgálat, mint itt számos példa is bizonyítja minden területen megnyugtató ta­pasztalatokkal ért véget. Természetes, mint azt a vb is megállapította, a nőpoliti­kai határozat végrehajtása még nem ért véget, csak el­kezdődött, ám az elért ered­mények biztosítékai lehet­nek a további munka ered­ményességének, mert tenni­való még bőven akad. A tennivalók között külön ki­emelte a végrehajtó bizott­ság a káderfejlesztésben ta­pasztalható hiányosságokat: nem kielégítő az az előrelé­pést, melynek értelmében a nők nagyobb számban kell, hogy hozzájussanak egy-egy vezető beosztáshoz. Őszintén el kell ismerni azt is, hogy az előrehaladás jórészt köz­ponti intézkedések eredmé­nye. Fontos tehát, hogy a munkahelyen a dolgozó nők közvetlen közelében indulja­nak el a kezdeményezések. A vb feladatként szabta meg, hogy az alapszerve­zetekben, KISZ-szerv­eze­tekben a negyedik negyed­évben tűzzék napirendre a nőpolitikai munka értéke­lését, majd ezt követően legyen ez taggyűlési tér­eg is. Határozat született arról, hogy augusztusban kommu­nista nő-aktívaértekezletet hívjanak össze, ahol szintén értékeljék az eddigi munkát, és szabják meg a soron kö­vetkező feladatokat. Százötvenezer teherautó évente Egyre bővülnek a Szovjet­unió és az Egyesült Államok gazdasági kapcsolatai, töb­bek között a gépkocsigyár­tásban is. Az amerikai Na­tional Ingeneering cég a Na­­berezsnije Cselniben épülő Kárnai Gépkocsigyár számá­ra gyárt berendezést. Az idén a nagy teherbírású gép­kocsik első szériája hagyja el az üzemet. Európa egyik legnagyobb gyárának terve­zett kapacitása: évi 150 000 teherautó és 250 000 Diesel­motor. A Kamaz gépkocsik első kísérleti példányait észa­ki 50 fokos hidegben, délvi­déki forróságban, és a távoli vidékek úttalan útjain pró­bálják ki.

Next