Diósgyőri Munkás, 1974. július-december (29. évfolyam, 27-53. szám)
1974-07-02 / 27. szám
DIÓSGYŐRI MUNKÁS Életük fordulópontján Felnőtté fogadott fiatalok Már régebben szokásos, hogy a személyi igazolványokat ünnepség keretében adják át a fiataloknak, néhány jó szóval. Arra kevesen tudnak példát hozni, hogy az ifjakat 18. életévük betöltésekor családon kívül is köszöntenék. Pedig igazában ekkor érik el a nagy fordulópontot, a felnőttség küszöbét. Gépgyárunk a múlt héten első alkalommal hívta össze a gyárban dolgozó, az esztendőben 18. életévüket betöltött fiatalokat. Hagyományt kíván alapítani ezzel a szakszervezet a KISZ-szel közösen, amely beleillik munkás-, és ifjúságpolitikánkba, s a mostani alkalom a diósgyőri ifjúmunkás napok egyik rendezvénye is volt. A gépgyári ebédlőben megjelentek a gyár 215 ifjúfelnőttjét képviselték. Sokukkal együtt jött üzemük szakszervezeti titkára is, mintegy bevezetve őket a felnőtt életbe. A házi ünnepségre vendégünk volt Fülöp Péter, a KISZ Miskolc Városi Bizottságának első titkára és dr. Tímár László, a Megyei Bíróság elnökhelyettese. A gyár képviseletében az elnökségben foglalt helyet Varga László, a szakszervezeti bizottság szervező titkára, Hütter László, a szakszervezeti bizottság és Mikó Béla a KISZ-bizottság munkatársa. Bevezető szavaiban Hütter László elmondta: — A Magyar Népköztársaság törvényei szerint ebben az évben váltak a megjelentek nagykorúvá, akik így a felnőtt társadalom tagjai közé sorolhatók, s ebből az alkalomból köszöntjük őket. Kívánságunk, hogy felnőttként is jól érezzék magukat. Dr. Tímár László a jogi normákról beszélt, melyekkel mint felnőtteknek most már szembe kell nézniük. Érzékeltetve, történelmileg hogyan alakultak ki az életben érvényesülő társadalmi-gazdasági törvényszerűségek. A KISZ városi első titkára biztatott, olvassák el a kiadványt, melyet mindannyian megkaptak, s rögzíti a Magyar Népköztársaság alkotmányát, valamint az ifjúsági törvényt. Ebből megismerik az alapokat,, a társadalmi együttműködés szabályait. Ismertette a közéletiség, a társadalmi aktivitás fórumait. Felhívta a fiatalok figyelmét, hogy a társadalom teljes értékű tagjai manapság már csak úgy lehetnek, ha a mindig növekedő követelményeknek eleget tesznek. A fiatalok kissé zavarban voltak. Sokukhoz talán most beszéltek először úgy, mintahogy igazi felnőttekhez szokás. A szavak biztatóak voltak, de nem takarták, hogy az ifjú felnőttekre még mennyi feladat vár. Vendégeink voltak A további szoros kapcsolat, együttműködés elmélyítésére a kohászat párt-, szakszervezeti- és gazdasági vezetőinek küldöttsége Freitalba és Brandenburgba utazott, az ottani testvérgyárak meghívására. A munkásüdültetési csereakció kiszélesítésének lehetőségeiről tárgyaltak barátainkkal. Ezzel csaknem egyidőben freitali delegációt fogadtak az LKM-ben. A német szakemberek a munkaversenymozgalom kohászati tapasztalatait gyűjtötték össze, hogy további munkájuk során otthon hasznosíthassák azokat. A hengerderek szép élménye A hengermű gyáregység műszaki osztályának ezüstkiszórós szocialista brigádja kétnapos családias hangulatú kirándulást szervezett a Szovjetunió két városai», Ungvárra és Munkácsra. Az út valamennyiük számára maradandó, gazdag élményt nyújtott. Ezen a két napon — az idő rövidségéhez mérten — próbáltak megismerkedni a városok nevezetességével, műemlékeivel, valamint kulturális létesítményeivel, a szovjet emberek életével. Képünk, amely Ungváron a Nagy Honvédő Háború hőseinek temetőjében készült, a kirándulás résztvevőit örökítette meg. Fotó: Molnár András Egy felmérés margójára A LENIN KOHÁSZATI MŰVEK ergonómiai osztálya . 1974. januárjában és februárjában készített egy felmérést, amely az LKM KISZ-szervezeteinek, a fiatalok munkahelyi beilleszkedésével kapcsolatos tevékenységével foglalkozott. A beilleszkedés elősegítésének célja az élet konkrét valóságával való találkozásból adódik. A munkahelyi beilleszkedés lehet sikeres, de sikertelen is. Ez függ a beilleszkedő dolgozó személyi adottságaitól éppúgy, mint a befogadó munkahely adottságaitól, illetve a kettő kölcsönhatásától. Kedvező esetben kialakul az egyén, a munka és a munkahely egymásnak való megfelelése, összhangja, de nem egyik napról a másikra, hanem időben végbemenő folyamatként. A munkavégző fiataloknak a mindennapos munkavégzés mellett meg kell küzdeni egy problémával, mégpedig a munkahelyi emberi kapcsolatok kialakulásával, és az ebből adódó konfliktusokkal. Hogyan lehet ezt — ha csak részlegesen is — áthidalni? Az ifjúsági törvény — 1043/1971. kormányhatározat 7. pontja kimondja: „Az először munkába lépő fiatalokra, a munkába lépéstől számított öt évig a személyzeti, a munkaügyi és az üzemegészségügyi szervek megkülönböztetett figyelmet kötelesek fordítani”. Alapvető feladat tehát rendszeresen — évenként átfogóan is — foglalkozni a pályakezdő fiatalok problémáival, elősegíteni azok megoldását. A KISZ közvetlenül — főként a nevelés terén tevékenykedik — de az érdekvédelem is képviseli a fiatalokat. 1974. januárjában 500 fiatal, munkakezdő dolgozót kérdeztek meg arról, hogy a beilleszkedésük során milyen problémák merültek fel, ezekhez milyen segítséget kértek, illetve kaptak a KISZ-szervezetektől. A felvetett problémák jellegük szerinti megoszlása a következő: keresettel, bérezéssel kapcsolatban 37, továbbtanulással kapcsolatban 14, szakmai és munkahelyi probléma 13, munkatársakkal kapcsolatban 13, a vezető magatartásával 9, erkölcsi megbecsüléssel 7, családi és szociális gondokkal kapcsolatban 9 százalék. A BEILLESZKEDÉSSEL KAPCSOLATBAN megkérdezettek véleményei alapján tehát van megoldásra váró probléma, mely egyaránt feladata a gazdasági és a társadalmi vezetésnek. Mit tesznek tehát a beilleszkedés elősegítésére a KISZ-szervezetek ? Amikor munkába állítják a kezdő fiatalt, bevezetik a munkahelyre, megismertetik jövendő munkájával, munkakörülményeivel, munkatársaival. A KISZ-szervezetek fő tevékenysége ebben a munkatársakkal és a munkakörülményekkel kapcsolatosan adódik. A megkérdezettek 11—12 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a munkatársak és a munkakörülmények megismertetésében a KISZ-szervezet is közreműködött és 9 százalékuk ezt jónak tartja. A felmérések azt mutatják, hogy a fiatal dolgozóknak közel a felével nem beszélgetett el senki. Ezenkívül a KISZ-szervezetek részéről az elbeszélgetések során elsősorban a szakmunkásokra fordítanak különösebb gondot, minden harmadik szakmunkás közül kettővel elbeszélgetnek. A betanított munkások körében minden másodikkal, míg a segédmunkásoknál csak minden negyedik közül eggyel. A megkérdezettek viszonya közvetlen munkatársaikkal általában jó, de 8 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy jobb is lehetne. Arra a kérdésre, hogy segít-e ebben a KISZ, túlnyomó részben igenlő volt a válasz. A FELMÉRÉS ADATAIBÓL MEGÁLLAPÍTHATÓ, hogy a KISZ-szervezetek felé benyújtott, orvoslásra váró problémákat nyugtázták és teljes egészében segítettek azok elintézésében. Ez mindenképpen arra utal, hogy a KISZ-szervezetek, mint ifjúságpolitikai érdekvédelmi szervezete foglalkozik a fiatalok problémáival, ezek megadását messzemenően segíti, és ezt maguk a fiatalok is elismerik. —P. T.— 1974. július S. Egyéni vállalás — közösségi érdek © „Még nincs minden úgy, ahogy kellene!” — Bármiről is legyen szó, én azt mondom mindennek az az alapja, hogy jobban szeressük egymást, becsüljük embertársainkat, kerüljünk közel egymáshoz — összegezte nemes egyszerűséggel véleményét Jáborcsik István, a szivattyú-gyáregység kettes ciklusának szereldei brigádvezetője. — A jó kapcsolat mindig segít. Ha jó a kapcsolat... Sajnos a mi kapcsolatunk a mezőkövesdi partnerünkkel úgy látszik nem olyan jó, mert nem kapjuk a vállalásunk teljesítéséhez szükséges anyagot. — Pedig megígérték! — erősíti meg társa szavait Malejkó Zoltán, a másik példásan tevékenykedő szereldei szocialista brigád vezetője. — Mielőtt a kongresszusi vállalásainkat pontosan megfogalmaztuk volna személyesen jártunk náluk, és ők megígérték. Ez azonban csak szó maradt, mert még a saját ütemezésüket sem teljesítik, a terven felül vállalt mezőgazdasági szivattyúkhoz pedig egyáltalán nem készítenek burkolatot.- Bizony, igaza van a kollégámnak: ha meglenne a baráti érzés, nem hagytak volna cserben bennünket. A gépgyáron belüli kongresszusi versenyt kezdeményező szivattyú-gyáregység ezzel kapcsolatos terveiről Milecz Győző műszaki vezető tájékoztatott. — Az egység hetvenkét brigádjából hetvenegy tett a XI. kongresszus tiszteletére, hazánk, városunk felszabadulásának 30. évfordulójára és egyúttal a negyedik ötéves terv eddigi eredményeihez méltó befejezésre pótvállalást. Ez az összlétszám 82 százalékát jelenti és természetesen közöttük vannak a hét női és kilenc ifjúsági brigád tagjai is. A kongresszusi munkaverseny gyáregységen belüli legfontosabb jellemzője, hogy a brigádok nem a mennyiséget helyezték előtérbe, hanem jobb minőségi terméket akarnak gyártani, jobb szervezéssel, folyamatos munkával és olcsóbban. A verseny beindulása óta eltelt két hónap azt bizonyítja, hogy a vállalásuk nemcsak néhány teleírt papírt jelentett, hanem gyakorlati tevékenységet is. Kiemelném a pótalkatrészgyártást, amely most sokkal komolyabb feladatunk, mint bármikor eddig volt. Éves tervünk 40 millió forint értékű pótalkatrész-gyártását írja elő. Az elmúlt két hónapra előírt 60 százalékos tervteljesítés helyett a szivattyú-gyáregység dolgozói 85 százalékot teljesítettek. Külön ki kell még emelni a mezőgazdasági szivattyúkhoz szükséges pótalkatrész-gyártás túlteljesítését. Jelentős továbbá az is, hogy az első negyedévben keletkezett export lemaradást a második negyedév két hónapjában már behozták, sőt az egész féléves tervet túlteljesítették öt százalékkal. Természetes gondjaik is vannak, többek között az, amit a két brigádvezető már említett. Erről így vélekedik Milecz Győző: — A mezőgazdasági szivattyúk gyártásához szükséges burkolatot a mezőkövesdi kooperációs partner nem küldi időben. Talán nem egyértelműen negatív tényező, amit még említenék, de én inkább oda sorolom, mert az újítással kapcsolatos vállalás és teljesítés aránya véleményem szerint azt jelentette, dolgozóink alábecsülték saját képességeiket. Az történt, hogy a kongresszusi vállalásokban rendkívül kevés, pontosabban tizenhárom újítás kidolgozását tervezték. Ezzel szemben két hónap alatt 57 újítást adtak be, és ha ezt a számot összevetjük az egész évre szóló 91 újítás vállalásával, akkor látható, hogy a gyakorlatban most óriási az újítási kedv. Márpedig ez a kedv megvolt két hónappal ezelőtt is, akkor hát miért nem bíztak a gyakorlati megvalósításból ? — A javítható és végleges selejt alakulását értékeltük nemrég, miután nagyon sok brigád tett csökkentésére vállalást. A vizsgálat azt mutatja, amit ígértek dolgozóink, azt meg is csinálják. De térjünk vissza a szereldébe, folytassuk a beszélgetést a két brigádvezetővel. Mit tesznek, hogy a problémákon felülkerekedjenek? — Annyira előredolgozunk, hogy ha megjön Mezőkövesdről a burkolat, már csak órák kellenek és mi kész is vagyunk egy-egy szivattyúval — mondja Malejkó Zoltán és Jáborcsik István még hozzáteszi: — amikor a mezőgazdasági szivattyúkkal kapcsolatos vállalásokat teljesíteni nem tudjuk, helyette szereljük a hagyományos típust. Amit elveszítünk az egyik oldalon, azt behozzuk a másikon. Újra és újra visszatérnek az emberi kapcsolatokra. Ezúttal Malejkó Zoltán mondja: bár javult az együttműködésünk a beszerzéssel, de még ez is lehetne jobb, szorosabb. A szerkesztés és más osztályok dolgozói is segíthetnének, hogy méginkább munkakapcsolat alakuljon ki köztük és a termelő területek között. Mert még nincs minden úgy, ahogy kellene. Tury Ibolya Arki saját bőrén tapasztalta már vagy átélte szeretett hozzátartozója vizsgaidőszakát, tudja, mennyi feszültséget, kínlódást jelent. Valami miatt azonban különösen több a nehézség azoknak a fiatalembereknek, akik két gyárunkban lehetőséget, kaptak az érettségi nélkül való egyetemi, főiskolai felvételükre. Ismert, hogy az előzetes nehéz vizsgák után kiválasztot ifjúmunkások jelentős szabad időben részesültek. Dolguk mégsem volt könnyű, de nemcsak a tanulás miatt. Sok munkatársuk, esetenként főnökük is rossz szemmel nézte tanulásukat, a munkaidő-kiesés miatt, mindannyian számos „ellendrukkert" sorolhatnak fel. Most a legnehezebb és további sorsukat eldöntő tanulási időszak, illetve vizsgák előtt állnak. Maguk között félkomolyan tréfálkoznak: augusztus végén le kell számolniuk a gyártól, ha felvették őket, és akkor is le kell számolniuk, ha nem. Tartanak a rosszindulattól. Egyik gondjuk ez. Vannak még mások is. Többnyire családos emberekről van szó, akiknek így súlyos felelősség nyomja a vállát. Tanakodnak, mi lesz? Addig rendben van, hogy az egyetemi tanulmányokra megfelelők a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre kerülnek. És akit főiskolára javasolnak? Gondolkozhatnak, mit tegyenek, hiszen a városban nincs főiskola. Bárhová kerülnek, választhatnak, külön éljenek-e évekig a családtól, vagy vigyék magukkal az új lakás- és állásszerzés gondjával együtt. Az egyik nehezebben megvalósítható, mint a másik. Majdnem minden családban gond, hogy — hiába kapják átlagfizetésüket a férjek — anyagi kiesést, illetve életszínvonal-csökkentést jelent mindannyiuknak a tanulás. A feleség keresetére nagy szükség van, s őket terheli a gyermekneveléssel járó minden gond is most már. Az egyetemre készülők kilincselnek, talpalnak. Vagy nejüknek állásért, vagy azért, hogy a gyerekeket óvodában helyezhessék el. Dicsérendő, hogy a gyár vezetői segítenek nekik, azonban más helyen nincsenek ilyen belátással. Vázlatosan ennyit mondhatunk a fiatalemberek gondjairól. Célzattal, hogy munkatársaik megértsék, sok jóindulatra és segítőkészségre van szükségük a következő időkben. E. I. Erőt ad a jóindulat