Diósgyőri Munkás, 1974. július-december (29. évfolyam, 27-53. szám)

1974-07-02 / 27. szám

DIÓSGYŐRI MUNKÁS Életük fordulópontján Felnőtté fogadott fiatalok Már régebben szokásos, hogy a személyi igazolvá­nyokat ünnepség keretében adják át a fiataloknak, né­hány jó szóval. Arra keve­sen tudnak példát hozni, hogy az ifjakat 18. életévük betöltésekor családon kívül is köszöntenék. Pedig igazá­ban ek­kor érik el a nagy fordulópontot, a felnőttség küszöbét. Gépgyárunk a múlt héten első alkalommal hívta ös­­­sze a gyárban dolgozó, az esztendőben 18. életévüket betöltött fiatalokat. Hagyo­mányt kíván alapítani ez­zel a szakszervezet a KISZ-szel közösen, amely beleillik munkás-, és ifjúságpolitikánkba, s a mos­tani alkalom a diósgyőri if­júmunkás napok egyik ren­dezvénye is volt. A gépgyári ebédlőben megjelentek a gyár 215 ifjú­felnőttjét képviselték. So­kukkal együtt jött üzemük szakszervezeti titkára is, mintegy bevezetve őket a felnőtt életbe. A házi ünnep­ségre vendégünk volt Fülöp Péter, a KISZ Miskolc Váro­si Bizottságának első titkára és dr. Tímár László, a Me­gyei Bíróság elnökhelyettese. A gyár képviseletében az el­nökségben foglalt helyet Varga László, a szakszerve­zeti bizottság szervező tit­kára, Hütter László, a szak­­szervezeti bizottság és Mikó Béla a KISZ-bizottság mun­katársa. Bevezető szavaiban Hütter László elmondta: — A Magyar Népköztár­saság törvényei szerint eb­ben az évben váltak a megjelentek nagykorúvá, akik így a felnőtt társada­lom tagjai közé sorolhatók, s ebből az alkalomból kö­szöntjük őket. Kívánsá­gunk, hogy felnőttként is jól érezzék magukat. Dr. Tímár László a jogi normákról beszélt, melyekkel mint felnőtteknek most már szembe kell nézniük. Érzé­keltetve, történelmileg ho­gyan alakultak ki az életben érvényesülő társadalmi-gaz­dasági törvényszerűségek. A KISZ városi első titkára biztatott, olvassák el a kiad­ványt, melyet mindannyian megkaptak, s rögzíti a Ma­gyar Népköztársaság alkot­mányát, valamint az ifjúsági törvényt. Ebből megismerik az alapokat,, a társadalmi együttműködés szabályait. Ismertette a közéletiség, a társadalmi aktivitás fóru­mait. Felhívta a fiatalok figyel­mét, hogy a társadalom teljes értékű tagjai ma­napság már csak úgy le­hetnek, ha a mindig nö­vekedő követelményeknek eleget tesznek. A fiatalok kissé zavarban voltak. Sokukhoz talán most beszéltek először úgy, mint­­ahogy igazi felnőttekhez szo­kás. A szavak biztatóak vol­tak, de nem takarták, hogy az ifjú felnőttekre még mennyi feladat vár. Vendégeink voltak A további szoros kapcso­lat, együttműködés elmélyí­tésére a kohászat párt-, szakszervezeti- és gazdasági­­ vezetőinek küldöttsége Frei­­talba és Brandenburgba uta­zott, az ottani testvérgyá­rak meghívására. A mun­kásüdültetési csereakció ki­­szélesítésének lehetőségeiről tárgyaltak barátainkkal. Ez­zel csaknem egyidőben frei­­tali delegációt fogadtak az LKM-ben. A német szak­emberek a munkaverseny­­mozgalom kohászati tapasz­talatait gyűjtötték össze, hogy további munkájuk so­rán otthon hasznosíthassák azokat. A hengerderek szép élménye A hengermű gyáregység műszaki osztályának ezüstki­szórós szocialista brigádja kétnapos családias hangu­latú kirándulást szervezett a Szovjetunió két városai», Ungvárra és Munkácsra. Az út valamennyiük számára maradandó, gazdag élményt nyújtott. Ezen a két na­pon — az idő rövidségéhez mérten — próbáltak meg­ismerkedni a városok nevezetességével, műemlékeivel, valamint kulturális létesítményeivel, a szovjet embe­rek életével. Képünk, amely Ungváron a Nagy Hon­védő Háború hőseinek temetőjében készült, a kirán­dulás résztvevőit örökítette meg. Fotó: Molnár András Egy felmérés margójára A LENIN KOHÁSZATI MŰVEK ergonómiai osztá­lya . 1974. januárjában és februárjában készített egy felmérést, amely az LKM KISZ-szervezeteinek, a fia­talok munkahelyi beilleszke­désével kapcsolatos tevé­kenységével foglalkozott. A beilleszkedés elősegítésének célja az élet konkrét való­ságával való találkozásból adódik. A munkahelyi beil­leszkedés lehet sikeres, de sikertelen is. Ez függ a be­illeszkedő dolgozó személyi adottságaitól éppúgy, mint a befogadó munkahely adott­ságaitól, illetve a kettő köl­csönhatásától. Kedvező eset­ben kialakul az egyén, a munka és a munkahely egy­másnak való megfelelése, összhangja, de nem egyik napról a másikra, hanem időben végbemenő folyamat­ként. A munkavégző fiataloknak a mindennapos munkavég­zés mellett meg kell küzde­ni egy problémával, mégpe­dig a munkahelyi emberi kapcsolatok kialakulásával, és az ebből adódó konfliktu­sokkal. Hogyan lehet ezt — ha csak részlegesen is — át­hidalni? Az ifjúsági törvény — 1043/1971. kormányhatáro­zat 7. pontja kimondja: „Az először munkába lépő fiata­lokra, a munkába lépéstől számított öt évig a személy­zeti, a munkaügyi és az üzemegészségügyi szervek megkülönböztetett figyelmet kötelesek fordítani”. Alapvető feladat tehát rendszeresen — évenként át­fogóan is — foglalkozni a pályakezdő fiatalok problé­máival, elősegíteni azok megoldását. A KISZ közvetlenül — főként a nevelés terén tevé­kenykedik — de az érdekvé­delem is képviseli a fiatalo­kat. 1974. januárjában 500 fiatal, munkakezdő dolgozót kérdeztek meg arról, hogy a beilleszkedésük során mi­lyen problémák merültek fel, ezekhez milyen segítsé­get kértek, illetve kaptak a KISZ-szervezetek­től. A felvetett problémák jel­legük szerinti megoszlása a következő: keresettel, bére­zéssel kapcsolatban 37, to­vábbtanulással kapcsolatban 14, szakmai és munkahelyi probléma 13, munkatár­sakkal kapcsolatban 13, a vezető magatartásával 9, er­kölcsi megbecsüléssel 7, csa­ládi­ és szociális gondokkal kapcsolatban 9 százalék. A BEILLESZKEDÉSSEL KAPCSOLATBAN megkér­dezettek véleményei alapján tehát van megoldásra váró probléma, mely egyaránt feladata a gazdasági és a társadalmi vezetésnek. Mit tesznek tehát a beil­leszkedés elősegítésére a KISZ-szervezetek ? Amikor munkába állítják a kezdő fiatalt, bevezetik a munkahelyre, megismertetik jövendő munkájával, mun­­kakörülményeivel, munka­társaival. A KISZ-szerveze­­tek fő tevékenysége ebben a munkatársakkal és a mun­kakörülményekkel kapcso­latosan adódik. A megkérde­zettek 11—12 százaléka nyi­latkozott úgy, hogy a mun­katársak és a munkakörül­mények megismertetésében a KISZ-szervezet is közremű­ködött és 9 százalékuk ezt jónak tartja. A felmérések azt mutat­ják, hogy a fiatal dolgozók­nak közel a felével nem be­szélgetett el senki. Ezenkí­vül a KISZ-szervezetek ré­széről az elbeszélgetések so­rán elsősorban a szakmun­kásokra fordítanak különö­sebb gondot, minden harma­dik szakmunkás közül kettő­vel elbeszélgetnek. A betaní­tott munkások körében min­den másodikkal, míg a se­gédmunkásoknál csak min­den negyedik közül eggyel. A megkérdezettek viszo­nya közvetlen munkatársa­ikkal általában jó, de 8 szá­zalékuk úgy nyilatkozott, hogy jobb is lehetne. Arra a kérdésre, hogy segít-e ebben a KISZ, túlnyomó részben igenlő volt a válasz. A FELMÉRÉS ADATAI­BÓL MEGÁLLAPÍTHATÓ, hogy a KISZ-szervezetek fe­lé benyújtott, orvoslásra vá­ró problémákat nyugtázták és teljes egészében segítet­tek azok elintézésében. Ez mindenképpen arra utal, hogy a KISZ-szervezetek, mint ifjúságpolitikai érdek­­védelmi szervezete foglalko­zik a fiatalok problémáival, ezek megadását messzeme­nően segíti, és ezt maguk a fiatalok is elismerik. —P. T.— 1974. július S. Egyéni vállalás — közösségi érdek © „Még nincs minden úgy, ahogy kellene!” — Bármiről is legyen szó, én azt mondom mindennek az az alapja, hogy jobban szeressük egymást, becsüljük embertársainkat, kerüljünk közel egymáshoz — össze­gezte nemes egyszerűséggel véleményét Jáborcsik István, a szivattyú-gyáregység kettes ciklusának szereldei brigád­­vezetője. — A jó kapcsolat mindig segít. Ha jó a kap­csolat... Sajnos a mi kap­csolatunk a mezőkövesdi partnerünkkel úgy látszik nem olyan jó, mert nem kap­juk a vállalásunk teljesíté­séhez szükséges anyagot. — Pedig megígérték! — erősíti meg társa szavait Ma­­lejkó Zoltán, a másik példá­san tevékenykedő szereldei szocialista brigád vezetője. — Mielőtt a kongresszusi válla­lásainkat pontosan megfo­galmaztuk volna személyesen jártunk náluk, és ők meg­ígérték. Ez azonban csak szó maradt, mert még a saját ütemezésüket sem teljesítik, a terven felül vállalt mező­­gazdasági szivattyúkhoz pe­dig egyáltalán nem készíte­nek burkolatot.- Bizony, iga­za van a kollégámnak: ha meglenne a baráti érzés, nem hagytak volna cserben ben­nünket. A gépgyáron belüli kong­resszusi versenyt kezdemé­nyező­­ szivattyú-gyáregység ezzel kapcsolatos terveiről Milecz Győző műszaki veze­tő tájékoztatott. — Az egység hetvenkét brigádjából hetvenegy tett a XI. kongresszus tiszteletére, hazánk, városunk felszaba­dulásának 30. évfordulójára és egyúttal a negyedik öt­éves terv eddigi eredményei­hez méltó befejezésre pót­vállalást. Ez az összlétszám 82 százalékát jelenti és ter­mészetesen közöttük vannak a hét női és kilenc ifjúsági brigád tagjai is. A kongres­­­szusi munkaverseny gyár­egységen belüli legfontosabb jellemzője, hogy a brigádok nem a mennyiséget helyez­ték előtérbe, hanem jobb minőségi terméket akarnak gyártani, jobb szervezés­sel, folyamatos munkával és olcsóbban. A verseny bein­dulása óta eltelt két hónap azt bizonyítja, hogy a válla­lásuk nemcsak néhány tele­írt papírt jelentett, hanem gyakorlati tevékenységet is. Kiemelném a pótalkatrész­gyártást, amely most sokkal komolyabb feladatunk, mint bármikor eddig volt. Éves tervünk 40 millió forint ér­tékű pótalkatrész-gyártását írja elő. Az elmúlt két hó­napra előírt 60 százalékos tervteljesítés helyett a szi­vattyú-gyáregység dolgozói 85 százalékot teljesítettek. Külön ki kell még emelni a mezőgazdasági szivattyúkhoz szükséges pótalkatrész-gyár­tás túlteljesítését. Jelentős továbbá az is, hogy az első negyedévben keletkezett ex­port lemaradást a második negyedév két hónapjában már behozták, sőt az egész fél­éves tervet túlteljesítették öt százalékkal. Természetes gondjaik is vannak, többek között az, amit a két brigádvezető már említett. Erről így vélekedik Milecz Győző: — A mezőgazdasági szi­vattyúk gyártásához szüksé­ges burkolatot a mezőköves­di kooperációs partner nem küldi időben. Talán nem egyértelműen negatív ténye­ző, amit még említenék, de én inkább oda sorolom, mert az újítással kapcsolatos vál­lalás és teljesítés aránya vé­leményem szerint azt jelen­tette, dolgozóink alábecsülték saját képességeiket. Az tör­tént, hogy a kongresszusi vállalásokban rendkívül ke­vés, pontosabban tizenhárom újítás kidolgozását tervezték. Ezzel szemben két hónap alatt 57 újítást adtak be, és ha ezt a számot összevetjük az egész évre szóló 91 újí­tás vállalásával, akkor lát­ható, hogy a gyakorlatban most óriási az újítási kedv. Márpedig ez a kedv megvolt két hónappal ezelőtt is, ak­kor hát miért nem bíztak a gyakorlati megvalósításból ? — A javítható és végleges selejt alakulását értékeltük nemrég, miután nagyon sok brigád tett csökkentésére vállalást. A vizsgálat azt mutatja, amit ígértek dolgo­zóink, azt meg is csinálják. De térjünk vissza a sze­reldébe, folytassuk a beszél­getést a két brigádvezetővel. Mit tesznek, hogy a problé­mákon felülkerekedjenek? — Annyira előredolgozunk, hogy ha megjön Mezőkö­vesdről a burkolat, már csak órák kellenek és mi kész is vagyunk egy-egy szivattyú­val — mondja Malejkó Zol­tán és Jáborcsik István még hozzáteszi: — amikor a me­zőgazdasági szivattyúkkal kapcsolatos vállalásokat tel­jesíteni nem tudjuk, helyette szereljük a hagyományos tí­pust. Amit elveszítünk az egyik oldalon, azt behozzuk a másikon. Újra és újra visszatérnek az emberi kapcsolatokra. Ez­úttal Malejkó Zoltán mond­ja: bár javult az együttmű­ködésünk a beszerzéssel, de még ez is lehetne jobb, szo­rosabb. A szerkesztés és más osztályok dolgozói is segít­hetnének, hogy méginkább munkakapcsolat alakuljon ki köztük és a termelő terüle­tek között. Mert még nincs minden úgy, ahogy kellene. Tury Ibolya A­r­ki saját bőrén tapasz­talta már vagy átélte szeretett hozzátarto­zója vizsgaidőszakát, tudja, mennyi feszültséget, kínló­dást jelent. Valami miatt azonban különösen több a nehézség azoknak a fiatal­embereknek, akik két gyá­runkban lehetőséget, kaptak az érettségi nélkül való egyetemi, főiskolai felvéte­lükre. Ismert, hogy az előzetes nehéz vizsgák után kivá­lasztot ifjúmunkások jelen­tős szabad időben részesül­tek. Dolguk mégsem volt könnyű, de nemcsak a ta­nulás miatt. Sok munka­társuk, esetenként főnökük is rossz szemmel nézte ta­nulásukat, a munkaidő-ki­esés miatt, mindannyian számos „ellendrukkert" so­rolhatnak fel. Most a leg­nehezebb és további sorsu­kat eldöntő tanulási idő­szak, illetve vizsgák előtt állnak. Maguk között fél­­komolyan tréfálkoznak: augusztus végén le kell számolniuk a gyártól, ha felvették őket, és akkor is le kell számolniuk, ha nem. Tartanak a rosszindulattól. Egyik gondjuk ez. Van­nak még mások is. Több­nyire családos emberekről van szó, akiknek így súlyos felelősség nyomja a vállát. Tanakodnak, mi lesz? Ad­dig rendben van, hogy az egyetemi tanulmányokra megfelelők a Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem­re kerülnek. És akit főisko­lára javasolnak? Gondol­kozhatnak, mit tegyenek, hiszen a városban nincs főiskola. Bárhová kerülnek, választhatnak, külön élje­nek-e évekig a családtól, vagy vigyék magukkal az új lakás- és állásszerzés gondjával együtt. Az egyik nehezebben megvalósítható, mint a másik. Majdnem minden csa­ládban gond, hogy — hiá­ba kapják átlagfizetésüket a férjek — anyagi kiesést, illetve életszínvonal-csök­kentést jelent mindannyi­­uknak a tanulás. A feleség keresetére nagy szükség van, s őket terheli a gyer­mekneveléssel járó minden gond is most már. Az egye­temre készülők kilincsel­nek, talpalnak. Vagy ne­jüknek állásért, vagy azért, hogy a gyerekeket óvodá­ban helyezhessék el. Dicsé­rendő, hogy a gyár vezetői segítenek nekik, azonban más helyen nincsenek ilyen belátással. Vázlatosan ennyit mond­hatunk a fiatalemberek gondjairól. Célzattal, hogy munkatársaik megértsék, sok jóindulatra és segítő­­készségre van szükségük a köv­etkező időkben. E. I. Erőt ad a jóindulat

Next