Diósgyőri Munkás, 1975. január-június (30. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-07 / 1. szám
1975. január 7. Az egyedi gyártású gépek sorába tartozik ez a DSS—250 típusú sorjázósajtó. A B-gyáregységben nyugati exportra gyártották 1974-ben. Kettő készült el ebből a típusból svájci megrendelésre és tervben szerepel az ellenütős kalapácsok e kiszolgáló gépének gyártása 1975-ben is. Fojtán László felvétele Szervezik az országjáró túrákat Még alig léptünk az új esztendőbe, máris megkezdték a kohászati szakszervezeti bizottság munkatársai a nyári kirándulások előkészítését. Az országjáró túrák keretében előreláthatólag 8—9 út lesz. Ismét kérik az Országház megtekintésére az engedélyt, mivel ez dolgozóink körében közkedvelt program. DIÓSGYŐRT MUNKÁSa Műszaki konferencia az LKM-ben (Folytatás az 1. oldalról) Kétséges belső tartalékot ki kell használnunk, hogy a Központi Bizottság 1975. évi tervezéssel kapcsolatosan adott irányelveinek megfelelően csökkentsük önköltségünket. Minden szinten javítanunk kell a fajlagos mutatókat, több és értékesebb terméket kell előállítanunk. Nagyobb takarékosságra van szükség, fokozni kell a munka- és üzemszervezési tevékenységet, jobban meg kell osztani a terheket, javítani a munkásvédelmet. A vezérigazgató elvtárs ezután kifejezte azt a reményét, hogy a gyár vezetősége bizton számíthat a törzsgárdára, az egész kollektívára, pártunk és felügyeleti szerveink támogatására, amit 1974-ben is tapasztaltunk. Mindezért valamennyiünk nevében köszönetét is kifejezte. Ezt követően tolmácsolta dr. Horgos Gyula miniszter és dr. Kocsis József miniszterhelyettes elvtársak köszönetét és jókívánságait, majd a következő gondolatokkal zárta beszédét: — Önökön keresztül kérem gyárunk dolgozóit, hogy az egyéni és a közösségi érdekekért — növekvő aktivitással — fogjunk hozzá az új év feladatainak végrehajtásához, a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulása 30. évfordulójára tett vállalások maradéktalan teljesítéséhez. Ehhez kívánok boldog új esztendőt, sok erőt és egészséget vállalatunk minden dolgozójának és családtagjaiknak, hogy egy év múlva az ez évihez hasonló munkasikerekről adhassunk számot. A vezérigazgató beszéde után a gyáregységek vezetői nevében Marosvári László, a hengermű gyáregység vezetője kért szót. — Az eltelt 1974-es esztendőben — mint azt a vezérigazgató elvtárs tájékoztatójában hallhattuk — vállalatunknál igen kedvező eredményeket összegezhetünk. Ezek a jó eredmények csak úgy jöhettek létre, hogy vállalatunk egész kollektívája az év folyamán összehangolt, jó munkát végzett. Nagy segítséget nyújtott ehhez a pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett munkaverseny-vállalások időszakos teljesítése, de nagy szerepe volt a jó eredmények elérésében vezérigazgatóságunk összefogó és irányító munkájának, annak, hogy biztosította számunkra a nyugodt munka minden feltételét. Az 1975-ben sorra kerülő jelentős események, mint a párt XI. kongresszusa, hazánk felszabadulásának 30. évfordulója, azt kívánják tőlünk, hogy az előttünk álló és nehezebbnek ígérkező feladatokat az eddigiekhez hasonlóan, maradéktalanul, pontosan teljesítsük. A gyáregységek nevében ígérem, hogy kollektíváink becsülettel eleget tesznek az elvárásoknak, a magunk, gyárunk, szocializmust építő közösségünk eredményeinek gyarapítása érdekében. Sz. M. Mit terveznek, vannak 1975-ben? A szivattyú gyáregység villamosgép tekercselőjében dolgozik Mitru Lászlóné. Mint terveiből kiderült, rendkívül nagy várakozással tekint az új esztendő elé. • Férjem szüleinél lakunk, igaz, külön szobában, de mégsem egyedül, önállóan. Azt reméljük, sőt úgy tudjuk, hogy az ideiglenes lakáslistán már rajta vagyunk. Ezek után természetesen abban reménykedünk, hogy a nevünk fennmarad a végleges listán is. Legalább ennyire várjuk a tanév végét is, mert férjemmel együtt érettségi előtt állunk, ő a kohászatban dolgozik és együtt járunk a gépipari technikumba. Nagyon izgulunk. Ha meglesz a technikumom, még nem tudom, mit csinálok. Talán megmaradok villamosgép-tekercselőnek, hiszen itt legalább 500 forinttal többet kereshetek, mintha átmegyek műszaki állományba. Az talán könnyebb munka, bár a tekercselés sem kíván nagy fizikai erőt. • Elégedett ember Juhász Albert. No persze amennyire egy ember elégedett lehet. Sok mindent másképpen szeretne ő is, mint ahogy van, de azért úgy érzi, a legfontosabb terveit megvalósította. — Negyven éve vagyok lakatos, már csak kis időm van, 1978-ban nyugdíjba megyek. Lakásunk van, két fiamra is büszke vagyok, az egyik a VIMELUX-nál motortekercselő, a másik most jár főiskolára. A feleségem is a gépgyárban dolgozik, munkabeíró a B-gyáregység kiseszterga üzemében. A jövő esztendőre sincs nagy nyaralási tervünk, mint ahogy eddig sem volt. A mi szabadságunk valahogy mindig elaprózódik. Kollégáim, jóbarátaim, jól keresünk, csak egy gondunk van, szorít a norma. Egyetlen magánjellegű komoly kedvtelésem van, a futball. Minden meccsen ott vagyok, s ebben az évben is ott leszek. Nagyon sokan ismerik azt a kedves hangot, amelyik a gépgyári tudakozó hívásakor udvariasan kérdezi: mit parancsol? Csorba Ferencné húsz éve dolgozik a telefonközpontban. — Békét kívánok, békés, nyugodt életet. Nagy szavak? Igen, de csak így lehet azokat a terveket megvalósítani, amelyekkel mindnyájan fogadjuk az új esztendőt. Lakásunk már megvan, saját házat építettünk. Igaz, benne lakunk, de az építésre felvett kölcsönt még jó sokáig törleszteni fogjuk és azt a bútorrészletet is, amelynek segítségével be is rendeztük a házunkat. Megfelelő körülményeket teremtettünk tehát gyermekeinknek, a tízéves fiúnknak és a tizenhárom éves lányunknak, akik már sokat segítenek. Jól jön ez, hiszen 12 órás szolgálat után igencsak fáradtan térek haza, s a férjem munkája is felelősségteljes, ő szintén a gépgyárban dolgozik, a III- as telepen. Azt remélem, hogy az idegfeszítő munka, az otthoni örökös házimunka mellett is udvariasan és jól teljesíthetem jövőre is a telefonálók kéréseit, s nevelhetem gyermekeimet. A kovácsoló gyáregység nemesacél-kovácsoló üzemének kikészítőjében találkoztunk Danku János segédmunkással. Éppen vagont pakolt. — Hogy mit várok az új esztendőtől? Ne gondolják, hogy nagy dolgokat. Továbbra is szeretném becsülettel megállni a helyemet a munkában, mint ahogyan ezt eddig is tettem. Ehhez minden feltétel adott itt a gyárban, de a lehetőségekhez mérten egy kis órabéremelés azért jól esne. Nyáron ismét szeretnék elmenni a feleségemmel mezőkövesdi hőfürdőre a népszerű Zsóriba beutalóval. Nem vagyunk már fiatalok, nekünk kétszeresen is jót tesz az ottani fürdés. A „gólyaüzemben” találkoztunk Rétfalvi Árpádnéval, aki az épületkarbantartó gyáregységnél takarítónő. — Pár nap múlva, február 27-én várom a gyermekem megszületését. Hogy fiú lesz-e vagy lány, nem tudom. Csak egy lényeg: hogy egészséges, szép kisbaba legyen. Azt hiszem, ez az esemény egész évemet meghatározza. A férjem a nemesacél-hengerműben villanyszerelő. Elég szépen keres, de lesz helye a pénznek. Szeretnénk mindent megvenni a gyerek részére és szeretnénk, ha ebben az évben elköltözhetnénk az albérletből, ahol még jelenleg élünk. Dr. Kovács László, a vállalat szakszervezeti bizottságának munkavédelmi felügyelője először természetesen szakmai dologgal kezdi a beszélgetést. — Minimálisan a baleseti statisztika mutatóinak szinttartását szeretném. Maximálisan a balesetek súlyosságának legalább olyan százalékos csökkenését, mint az 1974-es balesetek általános, számszerű csökkenése volt. Ez természetesen úgy a vállalat vezetőin, mint a dolgozókon egyformán múlik. Örvendetes, hogy az elmúlt évben nagy javulás volt tapasztalható dolgozóink szemléletében. Szeretnénk, ha ez a folyamat ebben az évben még jobban kiszélesedne. Személyes kívánságaim közül első, hogy sikeresen befejezzem a munkavédelmi szakmérnöki államvizsgámat. A IV-es hivatalház portásfülkéjében csaknem egy éve dolgozik Ceglédi Edit. Munkájával elégedett s amit csinál szereti is. Főportás. — Szeretnék ebben az évben is itt dolgozni. Egy problémám van csak: a lakás. Kisgyőrből járok be mindennap, és ez elég fárasztó. A lakásigénylésemet már beadtam és jó lenne, ha ebben az évben itt Miskolcon lakhatnék. Amit még nagyon szeretnék elérni: különbözeti vizsgával bejutni a közgazdasági szakközépiskolába. Nem olyan régen érettségiztem és úgy érzem, hogy nem lenne nehéz ismét belezökkenni a rendszeres tanulásba. A város fűtésének szempontjából nagyon fontos beruházásról beszélt Barta László főépítésvezető, ami őt legjobban foglalkoztatja. — Ez év márciusában kezdték el az üveggyár melletti futballpályán a 300 gigakalória teljesítményű fűtőturbina építését. A kazánépület már készen áll. 1975-ben lesz a munka nagy része, amiben az ÉÁÉV valamint az Április 4. Gépgyár vesz részt. A közel 700 millió forintos beruházás 1981-re készül el teljes egészében és akkor ellátja meleggel a belvárosi, összekötő városrészi valamint az avasi lakótelep egy részén levő lakásokat. Ez a munka rendkívül nagy feladatot ró ránk 1975-ben. A nemesacél-hengerműben Csantavéri Tivadar, aki részt vett a finomsor üzembe helyezési munkáiban, a következőket várja 1975-től: — Ebben az esztendőben igen sok esetben kellett túlórázni, mivel az idő nagyon sürgetett mindnyájunkat. Most, hogy már működik a finomsor, jóleső érzés látni az eredményt és társaimmal együtt szeretnénk, hogy ha jövőre különösebb fennakadás nélkül menne a munka. Nemrégiben született meg harmadik gyermekünk, — hogy a magánéletemről is szóljak. Mit kívánhatnék? Legyen egészséges. A Diósgyőri Gépgyár egyik gépészmérnökével, Tóth Józseffel a lakásán beszélgettünk. Otthon tanul. — Kandidátusi disszertációmat készítem. Közel 15 éves mérnöki gyakorlat áll mögöttem és ez egy nagyon fontos állomás lesz az életemben, ami azon túl, hogy nekem személy szerint hasznomra válik, feltehetően a gyárnak is nagyon fontos. Sok újításomat fogadták el és vezették be a gyakorlatba és ez a tanulási idő is alkalmat ad arra, hogy számtalan ötlettel állhassak majd elő, amikor újra munkába lépek. Kovács József, a Vasas vegyeskar tagja: — Most nem mint dalos szólok, hanem mint a III. kerületi Hazafias Népfront szervezet titkára. Szívügyem Lillafüred, amely egyik fontos kirándulóhelye a diósgyőri dolgozóknak, mivel könnyen elérhető. Az őszi árvíz és a zord időjárás sok kárt tett a szép városrészben. Tudom, hogy a tanács készített a rongálódások helyreállítására intézkedési tervet, mégis szeretnék egész biztos lenni benne, hogy mire az új kirándulási évad elérkezik, ismét visszanyeri régi képét Lillafüred. Nemcsak amiatt teszem ezt szóvá, mert a hiányosságok bántják szépérzékemet. Úgy gondolom, hogy a rongálódások balesetveszélyeket is rejtenek magukban. Bayer Gyula telefonszerelő, az LKM műszerészüzemében: — Szeretném, ha ebben az esztendőben ritkábban hibásodnának meg a gyári telefonok. A munkaidőmet úgy is lenne mivel kitölteni. A múlt esztendőben az I. kerületi tanácstól megkaptam a Miskolcért Társadalmi Munkaérem arany fokozatát, amivel népi ülnöki tevékenységemért jutalmaztak. Ebben az esztendőben folytatom az ülnöki munkát. Mint rendszeres véradó, rendelkezem az aranyfokozatú kitüntetéssel, de a véradást sem fejezem be az idén. A munkásőrségben 15 éve szolgálok, hamarosan megkapom az ezért járó kitüntetést. Viski Sándorné portás, az LKM üzembiztonsági osztályán: — Van egy 12 éves kislányom és egy 9 éves fiam. Nem rossz tanulók, de szeretném, ha nyáron a szokásosnál jobb bizonyítványt hoznának haza. Házunkat nemrég építettük fel, s a napokban kaptuk az értesítést, hogy szanálják azt a részt. Szeretnénk, ha a mostani helyett jó lakást kapnánk és ugyanott, ahol jelenleg élünk. A munkahelyemmel elégedett vagyok, bár sok kellemetlenségnek van az ember kitéve. Boldog lennék ha a mi munkaidőnket is csökkentenék, kicsivel magasabb fizetést kapnánk és ebben az évben kevesebb kellemetlenségem lenne a magukról megfeledkező dolgozókkal. • • Összeállításunkat minden év első lapszámában közöljük. Két gyárunk dolgozóitól érdeklődünk, mit várnak az új esztendőtől. Válaszaik a legkülönbözőbbek: kinek a családi, kinek a munkahelyi, kinek a társadalmi-politikai élet felé fordul pillanatnyilag az érdeklődése. Mégis valamiben egységesek ezek a nyilatkozatok. Ha jól megfigyeljük, egészen különleges óhajok nem fordulnak benne elő, mindenki csak kicsivel akar többet. Tanulnának, de•• Rendszeresen megtartják a politikai foglalkozásokat a gazdasági igazgatóság KISZ- alapszervezetei. Az idei anyag témái megfelelnek a fiatalok érdeklődésének, örömmel hallanak róluk. Kevésbé örülnek viszont annak, hogy az alapszervezetek helyiséghiánnyal küzdenek, sok gondot okoz az oktatások megszervezése. Tudjuk, a kohászatban sok helyen küzdenek hasonló gondokkal. A teremhiány végleges megoldása csak sok pénzzel lehetséges, idővel majd biztos jut erre is. Szervezéssel azonban bizonyára máris tehetnének valamit az illetékesek.