Diósgyőri Munkás, 1975. július-december (30. évfolyam, 26-52. szám)

1975-07-01 / 26. szám

4 Megszoktuk már, hogy a diósgyőri várban nyaranta gazdag program vár bennünket. Az idén sem csalódunk. Láthattuk már itt a 25. Színház előadását, s a plakátok még számos várkoncertet ígérnek e nyara. DIÓSGYŐRI MUNKÁS Ij csőbe vesztő berendezés A spirál varrató hegesztett csövek gyártásánál az acélszalagot megfelelő méretre előre meg kell hajlítani. A több állványból és hengergarnitúrából álló előhajlító berendezést minden méretváltozásnál újra be kell állítani. Ez a művelet rendkívül munka- és időigényes. Az egyik szovjet csőgyártási kutatóintézetben olyan berendezést alakítottak ki, amely a korábbiaknál kevesebb állványból és hengergarnitúrából áll. A gép lehetővé teszi, hogy tág mérethatárok között egyszerű eljárással állítsák be a szalagvastagságnak megfelelő csőátmérőt. A hajlítási szög növelésével elérték, hogy a szalag nem nyúlik meg a széleken. A zavartan ellátást segíík A VASVILL másfél éve Újszerű önértékelést valósítottak meg június 25-én a Janó-szállóban megtartott sajtótájékoztatón az Északmagyarországi Vas- és Műszaki Kereskedelmi Vállalat vezetői. Az írásos anyaghoz dr. Csűri Ferenc igazgató fűzött szóbeli kiegészítést, amit a sajtótájékoztatón megjelentek, az érdekelt megyei pártbizottságok és tanácsok képviselői, valamint dr. Gábor Pál, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője, valamint több megye sajtószerveinek munkatársai hallgatták meg. A VASVILL négy megye, Heves, Hajdú, Szabolcs-Szatmár és Borsod területein az elmúlt esztendő januárja óta 800 helység, 17 jelentős város lakóinak áruellátásáért felelős. A VASVILL létrehozásának legfőbb célja az volt, hogy egy nagyvállalat könnyebben biztosítsa a színvonalasabb áruellátást, amely egyidejűleg a gazdasági hatékonyságát javulátás is eredményezi. Nem könnyű a vállalat helyzete. Mások az igények például az iparban gazdag Borsod megyében és Hevesben, s megint mások a mezőgazdasági jellegű Szabolcs és Hajdú megyékben. Tulajdonképpen 25 ezer árucikk forgalomba hozásáról kell gondoskodniuk. Az árut nagyon sok csatornán szerzik be. A nagyüzemekkel örvendetesen jó kapcsolatokat alakítottak ki, s ennek eredményeképpen — többek között — a Lenin Kohászati Művek a megrendelt 500 tonna áru helyett 870 tonnát szállított, az Ózdi Kohászati Üzemek 700 tonnával túlszárnyalta a tervezett mennyiséget, Borsodnádasd 100 tonnával több árut adott a kereskedelemnek. A Dunai Vasmű viszont a vártnak még a tizedrészét sem, mindössze 20 tonna árut szállított le. Az áruforgalomban ugresszo a javulás tapasztalható. F* Összefügg azzal, hogy a VASVILL — az ilyen szervek területi irodája révén — nagy menvn eségű árut szerez be külföldről, az import mintegy 30 százalékkal növekedett. A világméretű problémák, mint például az olaj- és acéléhség, az ezzel kapcsolatos áremelkedések, a tervgazdálkodás, a központi irányítás ellenére is olykor éreztetik hatásukat. A Hajdú megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője szóvá tette — annak ellenére, hogy ott van a Fashj^qt Iparművek — nem kap‘a’ elegendő automata mosógépet. Az átszervezés után javult az áruforgalom szerkezete is, mert a kereslethez igazodóan növekedés következett be a „fehér folt”-akció kapcsán a rádióból. A jó piaci pozíció kialakításával a kéziszerszámokból, vasalásból, zárból, lakatból, gáztűzhelyből, egészségügyi és épületszerelvényekből, háztartási centrifugából, szárazelemből, lakásvilágítási cikkekből, valamint villamosvezeték- és kábelárukból is javult az ellátás. Az tette igazán hasznossá a sajtótájékoztatót, hogy az érdekelt cégek, intézmények közösen keresik a jövőben a jobbb áruellátás módozatait, a hiánycikkek A vjaznai vasutas klub népi drámai színháza előadása igennel válaszol erre a kérdésre. Shakespeare Lear király című tragédiájában itt Vjacseszláv Szudakov lakatos alakítja a címszerepet. Az előadást bemutatják az öntevékeny Művészeti Együttesek Országos Fesztiválján, amelyen képviseli magát a művészet valamennyi ága és műfaja. A három évig tartó fesztivál nemrég megkezdett első menete az ország összes köztársaságának üzemeiben és intézményeiben, kolhozaiban és szévhozaiban, tanintézeteiben zajlik le. A seregszemle arányait a társadalom öntevékeny művészetnek szentelt figyelme magyarázza, s fejlődéséhez megteremti a kedvező feltételeket. Az országban több mint 130 ezer klub, művelődési ház és központ működik, amelyeknek anyagi ellátását az állam, a szakszervezetek és a vállalatok fedezik. Az öntevékeny együttesek tagjai díjtalanul vehetik igénybe a színpadokat, a színházi kellékeket és kosztümöket, hangszereket, filmvetítő és -felvevő gépeket, s jól képzett oktatók állnak rendelkezésükre. E politika legfontosabb célja: mindenki számára hozzáférhetővé tenni a művészetet. Eredményei kézzelfoghatóak. Azok a szociológiai felmérések, amelyeket nemrégiben végeztek Oroszország és Ukrajna-szerte, megmutatták, hogy egyes falvakban minden harmadik lakos foglalkozik művészettel. Az egész Szovjetunióban pedig 24 millió a műkedvelők száma. A műkedvelő pályafutásának csupán egyetlen akadálya lehet — az abszolút tehetségtelenség. A természet nem annyira bőkezű, hogy mindenkinek olyan hangot adjon, mint Fjodor Saljapiné, vagy olyan tehermegszüntetésének lehetőségeit. Igen sokat tesz azért a VASVILL, hogy e feladatokra megnyerje a helyi ipari vállalatokat. Megyénkben bemutatót rendeztek, hasonló rendezvény pénteken nyílt meg Heves megyében. A tanácsi vállalatokat és a szövetkezeteket Hajdú és Szabolcs megyékben is meg akarják nyerni a hiányzó cikkek gyártására. A VASVILL egyébként a zavartalan áruellátás megteremtése érdekében a fejlesztés rovására több 10 millió Ft-ot fordít újabb áruk beszerzésére. Lehet-e Lear király Nif lalales? séget, mint Galina Ulanováé. De ha a tehetség legkisebb jele is megmutatkozik, segítenek azt kifejleszteni. Az öntevékeny együttesek tagjaiból gyakran lesznek hivatásos művészek. Az eredetileg bányász Borisz Morozov, a Nagy Színház énekese, most Glinka Iván Szuszanyin című operájának címszerepére készül. Művészi pályafutását a donyecki ének- és táncegyüttesben kezdte. Itt fedezték fel nagyszerű vokális adottságait. Követte a hivatásos művészek tanácsát és továbbképezte hangját. Amikor a donyecki énekesek Moszkvában vendégszerepeltek, felfigyeltek Borisz Morozovra és meghívták a Nagy Színházba. Színjátszó együttesek színpadán kezdte pályafutását Ludmilla Zikina, a neves orosz népdalénekesnő, Irina Arhipova, a népszerű operaénekesnő, Nyina Szorokina, a Nagy Színház baletttáncosnője, Hja Szavvina filmszínésznő és számos más hivatásos művésztehetség. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az öntevékeny együttesek minden tagja, bármilyen nagy tehetség is legyen, hivatásos művész szeretne lenni. Egyszer megkérdezték Vaszilij Golikovtól, az első állami csapágygyár munkásától, aki az öntevékeny, színjátszó tevékenységéért megkapta az OSZSZSZK érdemes kultúrmunkása címet: „Nem sajnálod, hogy nem lettél színész?” „Miért sajnálnám? Én szeretem eredeti szakmámat — felelte. — Ami pedig a színpadot illeti, megtalálom a mi új 1000 férőhelyes művelődési házunkban is. Színházunk nélkül nem tudom elképzelni az életemet.” Mi vonzza mégis a mai munkást vagy alkalmazottat az öntevékeny művészeti együttesbe? Egyértelmű választ nem lehet rá adni. Egyesek számára a szabad idő eltöltésének megszokott módja. Mások számára átmeneti időre szóló kikapcsolódás. De sokak számára olyan szükséglet, amely biztosítja tehetségük megnyilatkozását és művészi értékek létrehozását. Az emberek sokoldalú, harmonikus fejlődése — a szovjet társadalom egyik feladata. Végeredményben saját szellemi, erkölcsi potenciáljának növeléséről van szó. És ezért látszik természetesnek a dolgozók művészi alkotómunkájával való törődés. Az öntevékeny együttesek iránt megnyilvánuló komoly érdeklődés tagjaik tudásának magas színvonalával magyarázható. A korábbi öntevékeny művészeti köröket felváltották a népi színházak, amelyekből csupán az OSZSZSZK- ban mintegy 800 működik, továbbá a filharmonikus együttesek, a kórusok, nagy zenekarok. Egyesek közülük a hivatásosság felé haladnak, sikerrel játsszák a klasszikusokat és a mai szerzők alkotásait. Mások a folklór-hagyományokat követik. Az olyan soknemzetiségű országban, mint amilyen a Szovjetunió, a most megnyílt fesztivál az őstehetségek szemet gyönyörködtető kaleidoszkópjává válik. Nem kétséges, hogy újabb tömegeket von majd be az öntevékeny művészetbe. Maja Sebentova (APN) 1975. július I. „Nem látványos dolgokra készülünk... Munkásművelődés a gyakorlatban Beszélgetés a Bartók Béla Művelődési Központ új igazgatójával, Demcsik Ivánnal Kevés olvasónak kell bemutatni, de aki nem ismeri személyesen, az is hallott, hallhatott a Gárdonyi Géza Művelődési Házról, ami az elmúlt időben méltán nyerte meg a város fiatalságát. Műsorai, rendezvényei mindig nagyszámú és igényes közönséget vonzottak. Demcsik Iván a Gárdonyiból került a Bartókba. Itt, ahol — mint sajnos, tapasztalhattuk —, közel sem volt olyan élénk, színvonalas, közönséget vonzó a művelődési központ működése, új feladatok várnak erre az energiával és hittel teli emberre. — Milyen állapotokat talált itt, és mi a legfontosabb, legégetőbb feladat? — tettük fel az első kérdést. — Először is a festés. Tíz éve itt nem festettek. Most sikerült az LKM karbantartó brigádját megnyerni erre a munkára. Éppen a könyvtár festését végzik, ahol utána állományellenőrzés is lesz. Aztán jönnek sorra a többi helyiségek. Teljes és általános felújításra lenne szükség ahhoz, hogy korszerű környezetet teremthessünk a helyes közművelődési munkáknak, de annyi pénzünk sajnos nincs. Remélem, hogy a gyár segíteni fog, mint ahogy azt a Gárdonyiban tapasztaltam a Cementgyár részéről. Pedig ott semmi nem kötötte — hivatalosan —, egymáshoz a két intézményt. De amit ott sikerült elérni, a gyár és a művelődési ház közötti kapcsolatokban, azt itt is feltétlenül fontosnak tartom. Magyarán mondva, mi szeretnénk bemenni a gyárba különböző programokkal, hogy ott az egyes gyáregységek teremtette lehetőségek között adjunk kulturális élményt a munkásoknak. Remélem, hogy a gyáregység vezetőkkel, közös nevezőre tudunk jutni. Felkelteni a munkások között is a legújabb, legérdekesebb kulturális események iránti érdeklődést, aminek ez az egyik legjobb módszere lenne, hiszen mitagadás, ez az elhanyagolt környezet, ami itt van, elriasztja az embereket. Tehát nem látványos dolgokra készülünk, nem világrengető eseményeket tervezünk, de mindenképpen tartalmas műsorokat. — Mi az ami teljesen új lesz? — Egyelőre nem tervezünk gyökerestől új dolgokat. A már meglevő, és aránylag jól működő csoportok munkáját szeretnénk élénkebbsé tenni, gondolok itt a színjátszókra, a néptáncosokra, a fotósokra és így tovább. Persze, itt szemléleti problémák vannak. Nem lehet amatőrködni úgy, hogy viszolygunk az utazásokkor a pakolástól, vagy egyéb nem éppen művészi munkától. Ugyanakkor rettenetes a technikai felszereltségünk. Miért jöjjön el az a munkásfiatal egy olyan kultúrházba, ahol még egy hangszóró sem működik hibátlanul?... de ha azt meg kell javítani, alig találok rá embert. Mindenért mi sem tudunk fizetni. Jó lenne már, ha az emberek éreznék, hogy maguknak csinálnak mindent, és nem mindig, mindenben az anyagiaskodás válna uralkodóvá. No persze vannak, akik már eljutottak idáig. Példa erre, hogy sokan segítettek társadalmi munkában az ifjúsági park építésében, amit augusztus 19-én nyitunk. Mert ahová én megyek, ott ifjúsági park épül! — mosolyogja el magát. — És a könyvtár? Említette, hogy most festik. Az állomány bővítését is tervezik? — Meg kell mondanom, hogy amióta itt vagyok, körülbelül egy hónapja, odáig még nem jutottam el, hogy behatóbban foglalkozzak vele. A könyvtár vezetője, Székely Miklósné viszont nagyon jó szakember. Agilis, jó irányító is. Itt lesz selejtezés, állományrendezés, de van egy csomó könyv, amit nem kellene leselejtezni, ugyanakkor eléggé megrongálódtak már. (Az újságíró megjegyzése: talán az LKM könyvkötő műhelye tudna segíteni.) És nem szabad elfeledkezni a letéti könyvtárakról sem. A DIGÉP-ben 13, az LKM-ben 35 darab van. Ez is összhangba hozható az elképzelésemmel, hogy a gyárban kell elkezdeni a munkások művelését. Tehát erre a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. Tervbe vettük, hogy létrehozunk egy hanglemezstúdiót. Persze, nem olyan nagyot, mint a megyei könyvtáré, arra nincs pénzünk sem, és az igény sem.akkora, de 3—4 fejhallgatóval már be lehetne indítani, később esetleg szóba jöhetne a magnószalagra való átjátszás is. Épül az új Vasas Művelődési Központ, ami a Bartók utódjául fog válni. Erre is már most fel kell készülni. Ez milyen szervezési és egyéb problémákat vet fel? — 1976 végére ki kell alakítani az új személyi állományt, akikkel fel tudunk készülni az új, nagyobb intézmény vezetésére. Ez azt jelenti, hogy sok új munkatársat kell majd alkalmazni, akikkel összeszokva együtt tudunk majd dolgozni. Nehéz, hiszen Miskolcon nem szaladgálnak esőstől a szakképzett népművelők. Most a Bartókban összesen heten vannak, akiknek felsőfokú végzettségük van, igaz viszont, hogy majdnem mindenki tanul valahol. De szeretném úgy a művészeti, népművelői, mint a gazdasági vonalon megszervezni a munkát és kialakítani egy olyan kollektívát, akikkel nyugodtan belekezdhetünk az új feladat megoldásába. Ugyanakkor mindamellett, hogy itt sem állhat le a munka, sőt!... jövőre már az új művelődési ház berendezéseit is fel kell kutatni, előre le kell fixálni, hogy mire van szükségünk, mit akarunk abba beletenni. A másik oldal pedig az építőké. Jó lenne, ha a BÁÉV belemenne a generálkivitelezésbe. Sok mindent megoldana. A többi pedig a környék lakóin fog múlni. Az embereken, akikben fel kell ébreszteni az érdeklődést az alatt az idő alatt, amíg elkészül az új intézmény. Szendrei Lőrinc ii Új igazolványok Az LKM KISZ-bizottsága és az ifjúsági klub vezetősége értesíti a klubtagokat, hogy 1975. augusztus 1-től az ifjúsági klubot csak új, fényképes igazolvánnyal lehet látogatni. Az igazolvány kiállításához az új jelentkezési lap és egy darab, három, hónapnál nem régebbi, négyszer négy centiméteres fénykép szükséges. Ezeket a helyi KISZ-alapszervezet vezetőségének ke átadni. Az elkészült új igazolványokat a KISZ-alapszervezetek titkárától lehet átvenni. A klubban új igazolványo cseréjével nem foglalkozunk Kérjük, hogy a torlódása elkerülése végett, igazolványaikat minél előbb kiváltani szíveskedjenek.