Diósgyőri Munkás, 1976. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-06 / 1. szám

V Dolgos hétköznapok idám hangulatban vet­tünk búcsút az 1975. évtől. Papírtrombiták és kereplők zajától volt hangos a város.­­ Hajnal felé kijöttünk a szó­rakozóhelyekről, valóságos felvonulást rendeztünk a főutcán. Jókedvükben a máskor olyan komolyan és méltóságteljesen viselkedő emberek is a szembejövők fülébe trombitáltak, ezzel mintegy jelezve, hogy örül­nek a másik embernek, kö­zös sikereinknek. Mert az óév utolsó napja egyúttal mindenki számára mérföld­követ jelent, hiszen befeje­ződött a negyedik ötéves terv. Az óesztendő utolsó nap­­­­ján a vidámság mellett egy­­ kicsit­ mindannyian elgon­dolkoztunk, mit is végez­tünk, mit kell majd az új évben máshogyan és jobban­­ tennünk. A megterített fe­­­­hér asztaloknál elmondtuk egymásnak, ismerősöknek, rokonoknak és idegeneknek, hogy 1975-ben sokat dolgoz­tunk, de kijutott az öröm­­­­ből is. Sikeresen befejeztük a negyedik ötéves tervet. A nemzeti jövedelem a terve­zettnek megfelelően ala­kult — ezek jelzik gyara­podásunkat. A X. pártkong­resszus határozatai rendre teljesültek. Emelkedett né­pünk életszínvonala, bővül­tek a szocializmus anyagi­műszaki alapjai. Az elmúlt héten megis­merkedhettünk az 1976. évi népgazdasági tervvel. Két legfontosabb feladatunk az új évben gazdasági mun­kánk hatékonyságának nö­velése, és a lenini értelem­ben vett kulturális forrada­lom továbbvitele, vagyis szocialista rendszerünk anyagi és eszmei-erkölcsi alapjainak folyamatos erő­sítése, fejlesztése. Milyen feladatok elvég­zése vár reánk 1976-ban és az utána következő eszten­dőkben, vagyis a következő ötéves tervidőszakban? Nem merőben új feladato­kat kell teljesítenünk. A fő irányvonal továbbra is a társadalmi termelés haté­konyságának növelése. Nagy figyelmet kell fordí­tani a gazdasági hatékony­ság növelését előmozdító anyag- és energiatakarékos­ságra. Itt nálunk Diósgyőr­ben is vannak e téren szép reményekre­ feljogosító tö­rekvéseink, eredményeink, mindkét gyárunkban. Ezen tennivalók közé tartozik az is, hogy termé­keink gazdaságos előállítása rugalmasabban alkalmaz­kodjon a változó külgazda­sági feltételekhez. Több fó­rumon is elhangzott és az 1976.­ évi népgazdasági terv­ben is fontos feladatként szerepel: olyan gépeket, berendezéseket, használati eszközöket kell gyártani mindenütt, így Diósgyőrben is, amelyek könnyen gazdá­ra találnak a szocialista és a tőkés partnereknél, vala­mint a fejlődő országokban. Nem szabad az acélt, a vil­lamos energiát, a színes­fé­met és az egyéb anyagokat eladhatatlan termékekbe fektetni, ezzel a készletál­lományt növelni. A cél továbbra is az, hogy versenyképes cikkeket tud­junk exportálni. Ez azt je­lenti: mindenütt csökkente­ni kell a gazdaságtalan ter­mékeket, így igazodva a világpiac új irányzataihoz. Csak így tudjuk megvalósí­tani az 1976. évi terv fő célkitűzéseit, amelyek reá­lisak: a nemzeti jövedelem 5—5,5, az ipari termelés 6, a mezőgazdaság 4 százalék­kal, az egy főre jutó reál­­jövedelem három százalék­kal növekszik. Magas mércék ezek. An­nak tudatában határozta meg ezeket mégis legutóbbi ülésén a Központi Bizott­ság, s tette magáévá az országgyűlés is, hogy telje­síthetők. Saját tapasztalata­inkból is tudjuk, hogy csak az elérhető célok ösztönöz­nek nagyobb teljesítésre. E­gész népünk ügye az 1976. évi terv sikeres teljesítése. Ezért az új évben folytatódnak a dolgos hétköznapok. Hozzákezdünk a társadalmi fejlődéssel járó új és új feladatok megoldásához. A tervek sikerét az dönti el, hogy a dolgozók a munka­helyeken, munkapadokon értik a célokat, itt Diós­győrben is, s jól szervezett feltételek közepette, hogyan tudják minden munkana­pon „vas hittel, jó bátorság­gal” a biztató jövőt ered­ményes jelenné tenni. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A DIÓSGYŐRI NAGYÜZEMEK DOLGOZÓINAK HETILAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 1. SZ. ARA­ND FILLÉR 1976. JANUÁR 6. Tisztít a liszlesszás lÉán­ai (Egy esztendő tükrében az acélműről, 3. oldal) Tervek, vágyak, elképzelések (Összeállítás az 5. oldalon) A tervezettnél előbb hasznosítják a gőzturbinát Napi 8 ezer forint tiszta haszon Nyolcéves szünet után újra­­ üzemel a gépgyár nyugati erőművében a gőzturbina. Az energiagazdálkodási főosztály dolgozói saját ötletük és kez­deményezésük alapján tették ezt lehetővé. A vállalati tervben ez a munka nem szerepelt, a gőz­turbinát a tervek szerint a cseh turbinához tartogatták, ami azonban még ma sem készült el. A kihasználatlan berendezés elindított azután egy olyan gondolatsort, amelynek alapja az a kérdés volt: hogyan lehetne már előbb, a tervezettnél hama­rább hasznosítani azt. Végül is összefogott az enegiagazdálkodási főosztály gazdasági vezetése, a műszaki szakemberek és a kazánok mellett dolgozó szakmunkás­­gárda. Összefogásuk eredmé­nye az lett, hogy a kazánok átalakításával lehetővé tet­ték a gőzturbina nyolc év utáni beindítását. Ez pedig azt jelenti, hogy ma már na­ponta 15—20 ezer kilowatt áramot termelnek. Most, az energiatakarékosság előtérbe­kerülésével nagyon jelentős az ezáltal nyert napi nyolc­ezer forintnyi tiszta haszon, az önköltségcsökkentés. A nyugati erőműben egy hónap alatt egy negyedmillió forint nyereség képződik kezdemé­nyezésük és annak megvaló­sítása révén. Azt is kiszámították a szak­emberek, hogy már a téli idényben behozza a gőzturbi­na a kazán átalakításának költségét. Véleményt mondtak Az üzemi demokrácia ér­vényesülésének továbbfej­lesztésével kapcsolatosan vé­geztek a gépgyárban egy reprezentatív felmérést. Mintegy 4000 dolgozó véle­ményét kérdezték meg töb­bek között arról, milyennek látják a termelési-munka­szervezési helyzetet. A megkérdezettek 33 szá­zaléka mondott véleményt, 36 százaléka az ösztönzési, bérezési, jutalmazási kérdé­sekkel foglalkozott. A szo­ciális ellátottság és az üdü­lés kérdésében több mint 24 százalékuk nyilvánított véle­ményt. Sites évl­lés Szilveszter napján az éj­szakás műszakban mintegy ezren dolgoztak a Lenin Ko­hászati Művekben. A nem folyamatosan dolgozó üze­mek újévkor délben kezd­ték meg­ a termelést. Az in­dulásnál semmiféle zavar, fennakadás nem volt. Az első csapolást az 1-es számú kohó kezdte pontosan éjfélkor. Az elmúlt évet ter­melésben és kiszállításban a vállalat egyaránt teljesítet­te, sőt túlteljesítette. Az 1974-es évhez képest a sérülések száma is minimá­lis volt, szilveszterkor és új­év első napján is mindös­­­sze egy-egy kisebb sérülés történt. Az első nap termelési ered­ményei pozitívak. Minden gyáregység — egy kivételé­vel — túlteljesítette a napi tervét. I Dilli fen­tosssp lépések zavarta­k munkánk érdekében Csépányi Sándor vezérigazgató elvtárs beszéde az év végi műszaki-gazdasági konferencián Az év utolsó munkanapján most is sor került a hagyomá­­nyos — összefoglaló jellegű — műszaki, gazdasági konferen­ciára. A kibővített jellegű ren­dezvényen részt vettek az LKM fiataljainak, legjobb szocialista brigádjainak képviselői is. A részvevők nagy érdeklődéssel hallgatták meg Csépányi Sán­dor elvtárs, az MSZMP KB tag­ja, a gyár vezérigazgatója ér­tékelő és feladatvázoló beszé­dét, aki a jelenlevőknek és raj­tuk keresztül a gyár dolgozói­nak a következőket mondotta: Kedves elvtársnők, kedves Elvtársak! Kedves Munkatársaim! Ismét az évek egymásután­jának fordulópontjához ér­keztünk. Eltelt az 1975-ös esz­tendő is, s mint már annyi­szor, ez a kollektíva újból összegyűlt, hogy néhány per­cet, együtt töltve, emlékez­zünk a múltra és előrenéz­zünk a jövőbe. Engedjék meg, hogy ebből az alkalomból melegen üdvö­zöljem a körünkben megje­lent Drótos László elvtársat, a városi pártbizottság első titkárát, Tóth József elvtár­sat, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának vezető titká­rát, Rózsa Kálmán elvtársat, a városi tanács elnökét, és minden kedves vendégünket. Megállunk ilyenkor néhány percre a munka szervezett, megszokott ritmusával, s et­től eltérő, ünnepi módon, de most is erre gondolunk, ezzel foglalkozunk, hiszen ez éltető elemünk, ez jelenünk és jö­vőnk záloga. Az éveknek ez a mosta­ni fordulópontja társadal­munk gazdasági létének nagyobb ciklusaiban, öt­éves terveinkben is for­dulópont. Éppen ezért fo­kozott mértékben alkal­­mas arra, hogy emberi szokás ünnepi hangulatá­ban megálljunk egy pilla­natra, s mérlegeljünk. A mögöttünk álló esztendő a korábbitól sokkal nehezebb gazdasági feltételek között, s ennek megfelelően kemé­nyebb, megteszí tettebb mun­kával telt el. A belföldi acél­igények fokozódtak, s kielé­gítésük rendszeresen vissza­térő problémákat okozott. Ve­­­vőink többletigényeivel ismé­telten foglalkoznunk kellett, hogy a kielégítő ellátást vé­gül is biztosítani tudjuk. A megnövekedett belföldi igények nem tették lehetővé, hogy a korábbi volumenhez hasonló nagyságú tőkés ex­portot eszközölhessünk. A mintegy 25%-os csökkentés hatása nyereségünkre jelen­tős. De nem csupán a tőkés ex­portunk volumene csökkent, hanem a világpiaci árarányok alakulása is hátrányos volt számunkra. Ez egész népgaz­daságunkat kedvezőtlenül érintette, s hatása a vaskohá­szat termelésében és értéke­sítésében jelentkezik. Termékeink árai a vi­lágpiacon jelentősen csök­kentek, ugyanakkor a ter­meléshez felhasznált alap­anyagok ára növekedett. Mindemellett értékesítési nehézségek is felmerültek, melyek nyersvasexportunk előirányzatának teljesíté­sét akadályozták meg. Az ismert acélhiány miatt nem tudtuk kihasználni a blokk- és bugasorunkban levő kapacitást sem. Az említett objektív ne­hézségekhez szubjektívek is járultak. Ezek természetesen közvetve vagy közvetlenül összefüggnek egymással s csupán hatásukat lett volna módunkban még jobb mun­kával tompítani. Készletgaz­dálkodásunk jobb lehetett volna, s termelési terveink egyenletesebb teljesítése pénz­ügyi helyzetünket is javította volna. Sajnos, az említett objektív és szubjektív okok miatt vál­lalatunk pénzügyi helyzete szinte egész évben annak el­lenére rendkívül kritikus volt, hogy fejlesztési alapunk­ból mintegy 103 millió forin­tot a forgóalapba utaltunk. Kedves Elvtársak! Gondolataimat az elmúlt esztendő külső ,­ belső prob­lémáival, nehézségeivel kezd­tem. Megnyugtató, hogy mind­ezek ellenére termelőmun­kánk alapvetően eredményes­nek mondható. Engedjék meg, hogy ezzel kissé rész­zete­seb­­ben foglalkozzam. Nagyolvasztóművünk termelésére egész évben az egyenletesség, a kiegyen­súlyozottság volt a jellem­ző. Termelési terve ugyan­is a III-as Ráírai kohó át­építése miatt kisebb volt, mint az 1974. évi, azonban ezt a tervet éppen az egyenletes, kiegyensúlyo­zott termeléssel és a kohó javításánál elért időmeg­takarítással jelentős mér­tékben túlteljesítette. Acélnyersvas paritásban számolva, 570 ezer tonnás ter­vét 597 ezer tonnára teljesí­tette. Kiemelten kell foglalkoz­nom acélművünk éves mun­kájával. Nehézségei mindan­­­nyiunk előtt ismertek. Csar­nokainak, berendezéseinek ál­lapota, technológiájának szá­mos elavult eleme, zsúfoltsá­ga fokozott óvatosságot, jól szervezett lelkiismeretes mun­kát igényel. Az acélmű dol­gozói és vezetői erre messze­menően törekedtek, s ennek eredményeként éves termelé­si előirányzatukat jelentősen túlteljesítették. 960 ezer ton­na helyett mintegy 32 ezer tonnával több, 992 ezer tonna acélt termeltek. Az ismert acélhiányunkat ezzel jelen­­tős mértékben enyhítették. Hasonlóképpen szép ered­ményeket ért el a hengermű gyáregységünk. Termelési szá­mai minden területen meg­haladják a tervszámokat. Blokksora 16 ezer tonnával, bugasora 15 ezer tonnával termelt többet a tervezettnél. Bugasora egyébként vállala­tunk termelőberendezései kö­zül az első volt, mely októ­ber 12-én befejezte negyedik ötéves termelési tervét. A kö­zépsor többlettermelése mint­egy 7000 tonna. E sokunk ez év augusztus 6-án termelte meg az üzembe he­ver*­''“ óta az ötmilliomodik tonna kész­terméket. Eleget tett a gyár­egység speciális kötelezettsé­geinek is. Nemesacél-h­engermű­­vünk üzemmenete az év első felében tapasztalt le­maradások és problémák után fokozatosan javult. Finomsorunk termelési tervét 1500 tonnával túl­teljesítette, s a középsoron is sikerült behozni a lema­­radást és némi túlteljesí­tést is elérni. Az említetteknek megfele­lően hengerelt késáru-terme­lési tervünket mintegy 12 ezer tonnával túlteljesítjük. (Folytatás a 2. oldalon)

Next