Diósgyőri Munkás, 1976. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-06 / 1. szám
4 ■mi em valami kabaréműsoron nevet Seres Lajos előhengerész, aki a durvahengermű kiváló dolgozója. Bizonyára hallgatta, illetve nézte a szilveszteri műsorokat, és jól szórakozott. De a krónikás ezt legfeljebb csak sejtheti, mert a felvétel ezt megelőzően készült. Seres Lajosnak nem kell sok ahhoz, hogy örüljön. Ez persze nem igénytelenséget jelent. Vidám, hangulatteremtő egyéniségével jó hatással van a kollégáira is. Közvetlen munkahelyén ő a tréfacsináló, a mókamester. Jóízű vicceivel, szellemes és mindig találó csipkelődéseivel, élcelődéseivel, természetes humorával, amely sohasem bántó és vaskos, felvidítja azokat is, akik előzőleg bánkódtak valami miatt. Munkáséletük közös összejövetelein, rendezvényein mindig ő húzza a talpalávalót, ha megszólaltatja tangóharmónikáját sohasem marad el a derű, a jókedv. Vidáman a munka is könnyebben és gyorsabban megy. Seres Lajos mosolya bizonyára az elmúlt év sikereinek és az új esztendő reményeinek is szól. Differenciált elosztás Ismeretes az MT és a SZOT állásfoglalása, illetve határozata a vállalati üdülők és a térítési díjak differenciálásáról. A gépgyárban ennek megfelelően történt az üdülőjegyek elosztása is. Az elmúlt évben az I-es és II-es csoportba sorolt üdülőjegyek felhasználása kedvezően alakult, mert 71 fizikai és 34 alkalmazotti dolgozó kapott I-es csoportbeli, 116 fizikai és 88 alkalmazotti dolgozó jutott II-es csoportbeli üdülőjegyhez. DIÓSGYŐRI MUNKÁS Maii a legjobbaknak A gyáregységi béralapmegtakarítás terhére jutalmazzák a húzó-hőkezelő gyáregységben a legjobb szocialista brigádokat. A kis közösségek érdemeit — munkájuk hatékonyságának megfelelő arányos nagyságrendben — összesen 61 ezer forint jutalommal ismerik el. Ebből 53 ezer forintot a fizikai, nyolcezer forintot pedig az alkalmazotti létszámban dolgozók kapnak. A térítési díjak változása A sebesvízi kivételével változatlan maradt minden gépgyári üdülőben a térítési díj. Sebesvízen a vállalati dolgozóknak az eddigi 21 forintról 24-re, a családtagoknál 25-ről 28-ra és a gyermekeknél 15-ről 16 forintra emelkedett a térítés összege. Premierek előtt az irodalmi színpad A gyermekekre is gondolnak Az 1976-os esztendőben is műsorán tartja irodalmi színpadunk Balázs Béla drámáját, A kékszakállú herceg várát. Emellett a Pécsi Sándor irodalmi színpad tagjai új művek bemutatására is készülnek. Színre kerül az idén Éless Béla Kukabúvárok című pantomim-oratóriuma az elhagyott, szülő nélkül nevelkedő gyermekről; Sophokles Antigone című drámája oratorikus formában és rendhagyó irodalmi óraként megrendezve; Sarkadi Imre: Kőmíves Kelemenné című befejezetlen drámájának pódiumváltozata; Nagy László: Ég és föld című lírai oratóriuma a fiatalok és az öregek generációs problémájáról. A gyermekelőadás-sorozatban nyáron Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című játékát láthatjuk az ifjúsági parkban. íj szolgáltatások a lán Oi Lakásszövetkezetben Háromszáz kohászati ésévgyári családon segítenek A Herman Ottó Lakásszövetkezethez 680 család tartozik, ebből körülbelül 300 családnak a kohászat és a gépgyár adja a kenyeret. Ezért egyáltalán nem lehet közömbös számunkra, milyen körülmények között élnek. A közelmúltban a lakásszövetkezet aktívaülést hirdetett meg. Az igazgatóság beszámolója után megbeszélték a terveket. Szabó István, az igazgatóság elnöke, aki egyébként a DIGÉP-ben dolgozik főállásban, elmondta: ma már ott tartanak, hogy minden lépcsőházban van egy aktívájuk, aki mozgósítja, szervezi a lakótársakat a közös feladatokra. Társadalmi munkában így például 400 fát és cserjét ültettek el. Előfordult olyan eset is, amikor a kertészet csapját a gumicsizmába öltözött lakók javították meg. Pontosan feltérképezték, hogy ki hol dolgozik, mi a szakmája. A felmérés végén örömmel állapíthatták meg, hogy a kisebb hibákat maguk is meg tudják javítani. Hárskúti Ferencné, a lakásszövetkezet műszaki vezetője elmondta, hogy összeírták azok névsorát, akik szívesen vállalnának javításokat alkalmi vagy mellékfoglalkozásban. Szép számú jelentkező akadt. Berendeztek egy műhelyt az egyik földszinti helyiségben. Megfelelő anyagkészlettel rendelkeznek, így aztán nem volt semmi akadálya annak, hogy a szövetkezeti tagok igénybe vehessék szolgáltatásaikat. Először a vízvezeték-szerelvények lakáson belüli javítását szervezték meg. A gyakorlat igazolta ennek szükségességét, mert nagyon sokan igénybe veszik azóta is. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen lakásba megyünk haza, és milyen szolgáltatást vehetünk igénybe. Különösen fontos a munkásoknak, hogy szabad idejüket a pihenésre fordítsák. A szabad idő jobb és hasznosabb eltöltése érdekében a Herman Ottó Lakásszövetkezet igazgatósága a későbbiekben megszervezte még az asztalos, a lakatos és a villanyszerelő szakmákban is a szolgáltatást. A lakótelep gyári dolgozó szakmunkásai mellékfoglalkozásban vagy alkalmi munkavállalásban csak órabért és rezsit felszámítva körülbelül 21 forintos órabérben elvégzik a legfontosabb szakipari munkákat. Fölszerelik a csillárt, kicserélik a zárat, könyvespolcot csinálnak az ágy fölé, beszerelik a bimbamcsengőt és sorolhatnánk tovább. Bárhonnan vennék igénybe, sokkal többe kerülne, mert a legolcsóbb kisiparosnál is körülbelül háromszor olcsóbban dolgoznak. Van ennek az új szolgáltatásnak még egy óriási előnye, az idő lerövidül, hiszen nem kell napokig várni a mesterekre. Ha valaki reggel bemegy az irodába vagy telefonon bejelenti kérését, még aznap délután kimegy a szerelő. Nem is beszélve arról, hogy a lakótárs javít, tehát ismerős, mindennap találkoznak vele a lakók, már csak betyárbecsületből sem végezhet rossz munkát. Terveik között szerepel a festés és a tapétázás bevezetése is. Ennek megszervezését Halász István vállalta, aki a kohászatban dolgozik. Szó van arról is, hogy a jövőben létesítenek egy gyermekmegőrzőt. Egy kollektíva szép összefogását dicséri ez a teljesen újszerű szolgáltatás beindítása. Ennek konkrét eredményét élvezik azok a kohászati és gépgyári dolgozók,, akik a Győri kapuban élnek és a Herman Ottó Lakásszövetkezet tagjai. Nagy gondot vesz le róluk az igazgatóság. Munkájukhoz minden támogatást megkapnak a két gyár gazdasági vezetőitől és társadalmi szerveitől. Jó lenne, ha példájukat más lakásszövetkezetekben is követnék, mert ezáltal mindannyian nyernénk vele. B. Gy. iMiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiim Zárt ajtók mögött A történelmi művek mindig érdekes olvasmányt kínálnak azoknak, akik szívesen forgatják az elmúlt időkről szóló leírásokat, vallomásokat. Ilyen kötet Szavva Dangulov regénye is, amely 1975- ben került a Kossuth Könyvkiadó gondozásában az olvasók kezébe, illetve az LKM és a DIGÉP üzemi könyvbizományosaihoz. Ebből közöljük a következő részletet: Bargyin azt várta, hogy egy széles vállú, kissé testes, és ettől még nagyobbnak tűnő embert fog látni, szép, kissé duzzadt, fehér arccal és lebilincselő „roosevelti” mosollyal, ehelyett egy sovány és feltűnően keskeny arcú, ősz embert pillantott meg, akinek sápadt bőrén a szeme alatt a sötét karikák még jobban kirajzolódtak. A mosolya élénk és őszintén barátságos volt, de egy beteg ember mosolya, és volt benne valami, ami részvétet keltett. Bargyin tudta, hogy ez az első benyomás minden valószínűség szerint igen hű, de elmúlik. És csakugyan, eltelt néhány perc, és mintha a régi Roosevelt lett volna előtte. ... A japánok hajóhadat vonnak össze a Fuchu és a Mariana szigetek körül — mondta az elnök, és jellegzetes, kissé öreges mozdulattal védte szemét a szobába behatoló napsugárzástól. Nem egészen volt érthető, hogy miért beszél hirtelen a japánokról, azért-e, mert önmaga számára igen fontosnak tartja ezt a kérdést, vagy mert nem kíván most válaszolni az orosz miniszter egyenes kérdésére. — Nehéz megmondani, hová irányítják a japánok ezt a flottát: Ausztrália, Hawaii, Alaszka vagy Kamcsatka ellen? Molotov szünetet tartott. Mivel magyarázza, hogy az elnök kitért a kérdés megválaszolása elől? Vagy talán csak azt akarja, hogy a lényegi megbeszélés másnapra maradjon? Tehát az elnök tudni kívánja, hogy hová irányítják a japánok a flottájukat. Ű. Molotov semmit sem tud erről, de érzése szerint a japánoknak állandó törekvése, hogy az oroszokra ráijesszenek. — A mi fő ellenségünk Hitler — mondta Molotov. Még egyszer megpróbálta a beszélgetést a lényegre visszaterelni. Roosevelt egy pillanatra elhallgatott, majd azt mondta: — Igen, Hitler. Amíg Európában nem tisztázódik a helyzet, a Csendes-óceánon kell a flottánkat tartanunk ... — Kinézett az ablakon, figyelte, mint hagyja el a nap az ablak előtti zöld tisztást, és a fű zöldje lassan elsötétedik. — Nem volt könnyű meggyőzni a többieket ennek az álláspontnak a helyességéről, de most már, úgy látszik, általánosan elfogadott — tette hozzá. Kire célzott: csak az amerikaiakra, vagy amazokra is, az óceánon túl? Roosevelt kinyújtotta kezét az asztalán heverő írások felé. — Mit tud Molotov úr arról, hogy Németországban a nácik milyen körülmények között tartják az orosz foglyokat? — kérdezte, miközben hasztalanul igyekezett egy iratcsomót a gemkapocsból megszabadítani. Hopkins odalépett hozzá, és segített neki a kapcsot levenni, közben véletlenül egy pillantást vetve az iratokra, majd Hullre. — Mit tud ezekről a körülményekről? — ismételte a kérdését az elnök, és Hullre nézett, mintha azt kérdezné, jól értette-e őt. Hull hirtelen elvörösödött. — Igen, a genfi konvencióról van szó, elnököm — mondta, és Hopkinsra nézett, aki fázósan a kezét dörzsölgette. Bargyin már Moszkvában megfigyelte ezt a mozdulatot: Hopkins az izgalomtól nem kimelegszik, hanem megborzong. De miért fázik most? Az az iratcsomó, amelyet az elnök felvett, emlékeztető feljegyzéshez hasonlít: tiszta papírlapok, olvasható, gépelt szöveg, egyszerűen csak a szöveg, cím és aláírás nélkül. Úgy látszik, Hull készítette ezt a memorandumot, a genfi konvencióra vonatkozó megjegyzése így értelmezhető. Nem lehetetlen, hogy Hopkins először látja ezt az iratcsomót, lám milyen ellenséges csodálkozással nézett a papírokra, miközben a gemkapocsból kiszabadította. A „Hull—Hopkins”-problémának is megvannak a határai. Molotov igyekszik válaszolni az elnök kérdésére. Válaszának értelme: az oroszok adatokkal rendelkeznek arra nézve, hogy a németek embertelenül bánnak a foglyokkal. Erről beszélt például az a huszonöt fogoly is, akiknek sikerült Norvégiából Svédországba szökniük. — Nem kellene megállapodást kötni a foglyok listájának cseréjéről? — kérdezte az elnök, és közelebb húzta az emlékeztetőt. Molotov hangjában haragos szemrehányás, sőt talán felháborodás érződött. — A szovjet kormány bárkivel kész tárgyalni, csak a németekkel nem. Ha a németekkel tárgyalásba bocsátkoznánk, lehetőséget nyújtanánk nekik annak hangoztatásár, hogy ők a nemzetközi joghoz igazodnak. — Nem segíthetnénk az Oroszország és Törökország közötti kapcsolatok megjavításában? — kérdezte az elnök, a memorandum fehér lapját maga előtt tartva, és derűsen gúnyos pillantása most hol Hullre irányult, hol Hopkinsra. Ebben a párviadalban szeretne Hullnek előnyt adni és ezzel semlegesíteni őt, hogy a másnap kezdődő tárgyalásokon lehetőleg ne vegyen részt. Molotovot láthatóan nagyon bosszantják Hullnak ezek az emlékeztetői. Ő olyan országból jött, amelyet a háború tüze pusztít. Küldetésének egyetlen és valóban életbevágó feladata a második front. Erről akar beszélni, és most a szovjet —török kapcsolatok kérdésével traktálják. De az elnök tovább beszél az Oroszország és Törökország közti viszonyról, és nyilvánvalóan azt kívánja, hogy a szovjet miniszter válaszoljon a replikájára, úgy látszik valami szándéka van ezzel. — Készek vagyunk ezt is megtárgyalni — mondta Molotov, magát türtőztetve. Roosevelt megkönnyebbülten felsóhajtott. Hullnak ez a két emlékeztetője neki is gondot okozott, de úgy látszik, minden elrendeződött... — Molotov úr lehetségesnek tartaná, hogy találkozzék Hull külügyminiszterrel, és megbeszéljék mindazokat a kérdéseket, amelyeket a külügyminisztérium fontosnak tart? — kérdezte Roosevelt. — Igen, természetesen — egyezett bele Molotov. — Jó — jegyezte meg elégedetten az elnök. ... Az elnök azt mondta, hogy az estét a vendégei körében szeretné tölteni, és ezért valamennyiünket meghívja ebédre. Jegor Ivanovics úgy vette észre, hogy ebben a gesztusban nem volt semmi protokolláris. Az elnök egyszerűen úgy gondolta, hogy az oroszokkal folytatandó megbeszélésnek nem fog ártani, ha nagyobb fokú emberi melegséget tanúsít. 1976. január II. Előreláthatólag... Tél. A bejárók gyötrelme. ... értesítjük a kedves utazóközönséget,, hogy az A-ból érkező személyvonat, mely továbbindul B. be, 120 percet__Előreláthatólag . .. (Előreláthatólag éjfél is elmúlik, mire hazaér.) Egymást melegítik a peronléptek, az ujjak görcsösen összekapaszkodnak a kabátzsebben. Orra már alig érzékeli a levegő fagyos fém ízét. Toporog az állomás. Percek futnak egymás után a fényes síneken, futnak ki a várakozás kivilágított szigetéről. A gondolat követi őket egy darabig, aztán__Azontúl megálljt parancsol a sötét. Vonat. Langy-meleg, füstszagú, lebukó fejekre csurran a lágy lámpafény. Szolidan horkol az álom, ernyedten csüngnek fáradt kezek, kabátok bólogatnak álmosan. Vasutassapka alszik magába roskadva a csomagtartón. A vonattal versenyt rohan, be-benéz a párás ablakon az éjszaka... Falu-állomás. A busz helyén üresség tátja száját — ismét várni kell__ Váróterem. Vasutasok ülnek egymás mellett. Kint a neon dudorássza fehér dallamát, s visszhangban csendülő lépések próbálják összefogni a szétfolyó időt. Fémesen zúg az éjszaka. A fák ágai bekeretezik a feszülő teret, gallyablakok mögött úszkál a hold. A buszon álmos hangulat. Sorompó. Vitustáncot jár a piros szemafor, a busz ideges türelmetlenséggel rezeg, belemeri*a fényszóró szemét a sötétségbe. Busa fémfeje le-lekókad, s közben teherszerelvények vonszolják magukat síneken. (Nemsokára hazaér, de éjfél régen elmúlt.) A távoli gyárban — ahonnan elindult — hamarosan levegőt, teret betöltő dudaszó jelzi a hajnali műszak kezdetét. — Keresztényi