Diósgyőri Munkás, 1978. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-03 / 1. szám

4 ÖTÖSGYŐRI MTJKKAS Felavatták az új művelődési központot A kombinált acélmű alap­kövének elhelyezését követő­en pénteken délután az ün­nepség vendégei egy másik jelentős eseményen is részt vettek: ekkor avatták fel az új Diósgyőri Vas­s Művelő­dési Központot, amelyre több mint egy évtizede vártak a munkáskerület lakói. Az ünnepi aktuson sok száz meghívott vendég, üzemi munkás, oroslakó vett részt. Drótos László, a városi párt­­bizottság első titkára meleg szavakkal köszöntötte a jelen levő Lázár Györgyöt, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagját, a Minisztertanács elnökét, dr. Bodnár Ferencet, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, Csépányi Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettest, Méhes Lajost, a vasasszak­szervezet főtitkárát, dr. La­dányi Józsefet, a megyei ta­nács elnökét, Tóth Józsefet, az SZMT vezetői titkárát. Ott voltak továbbá az LKM, a DIGÉP párt-, szakszervezeti, KISZ- és gazdasági vezetői, a művelődési központ terve­zésében, beruházásában és ki­vitelezésében résztvevő vál­lalatok vezetői, dolgozói.­­ A városi pártbizottság első titkárának üdvözlő szavai után Szepcsik Rezső, a BÁÉV vezérigazgatója a tervező- és az építésben részt vevő 12 kivitelező vállalat képvisele­tében átadta a városi tanács­nak az új létesítményt. Ezt követően Rózsa Kálmán, a városi tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. — A szocialista társadalom építése megkívánja a művelt, nagyfokú politikai és munka­­kultúrával rendelkező embe­rek sokaságát — mondotta bevezetőjében. — Az elmúlt 15—20 évben ennek érdeké­ben tudatos és eredményes kultúrpolitikai tevékenység folyt. Erre alapozva 1977- ben született hazánkban átfogó közművelődési törvény azzal a céllal, hogy meghatá­rozza mindazokat a jogokat és kötelességeket, amelyek segítik és biztosítják a szo­cialista társadalmat tudato­san építő, a szocialista élet­forma kialakítására és a szo­cialista embertípus megte­remtésére törekvő személyi­ségek és közösségek létrejöt­tét. Ezekről a gondolatokról szót ejteni kötelességünk és sehol sem lehet annyira ak­tuális, mint éppen itt, amikor városunk ilyen nagyszerű kulturális létesítménnyel gya­rapodik. — A most átadásra kerülő Diósgyőri Vasas Művelődési Közpon­t épülete több mint 110 millió forintos ráfordí­tással készült el a két nagy­üzem, az LKM és a DIGÉP, továbbá az SZMT, a vasas­szakszervezet és a városi ta­nács összefogásával. Jelkép­nek tekinthetjük ezt az épü­letet úgy is, hogy átadása méltó befejezése a jubileumi évnek, a vasasszakszervezet fennállása 100. évfordulója tiszteletére tett felajánlások­nak. Az ünnepi beszédet köve­tően Rózsa Kálmán, a városi tanács elnöke átadta üzemel­tetésre az új Diósgyőri Vasas Művelődési Központot Gácsi Ferencnek, az LKM szakszer­vezeti bizottsága titkárának. Ezután Lázár György mi­miniszterelnök, kerületünk országgyűlési képviselője az ünnepség befejező aktusaként átvágta az avatást szimboli­záló nemzetiszínű szalagot, majd a kíséretében levő me­gyei és városi párt- és állami vezetőkkel megtekintették a vasas képzőművészeti körnek az átadási ünnepség alkalmá­ból rendezett kiállítását. Ezt követően az ötszáz fé­rőhelyes színházteremben el­foglalta helyét az első közön­ség. Ünnepi műsort a 25 éves fennállását ünneplő Diósgyőri Vasas Művészegyüttes adott. Este 7 órakor került sor az új művelődési központban a 25 éves Diósgyőri Vasas Mű­vészegyüttes jubileumi ün­nepségére. Ünnepi megemlé­kezést Demeter József­né, a vasasszakszervezet kulturális, agit.-prop. és sportosztályá­nak vezetője mondott. — Nem lehet úgy ünnepelni — kezd­te beszédét — ma este, hogy néhány gondolat erejéig ne tisztelegjünk azok előtt a kö­zel százesztendős hagyomá­nyok előtt, amelyek gyöke­rén táplálkozva jött létre az a művészegyüttes, mely a je­lenkor munkáskultúrájának bázisát jelenti itt, Diósgyőr­ben. — Itt, Diósgyőrben a mun­kások által létrehozott Jó­szerencse Dal- és Önképzőkör, majd a könyvtár teremtette meg a lehetőségét annak, hogy a munkában meggyö­tört, elfáradt proletárok az önképzőkörökben ismerkedje­nek az írás-olvasás tudomá­nyával, sajátítsák el azokat az eszméket, mely szellemük felvilágosultságával forradal­mi cselekedeteikben öltött testet. Ünnepi megemlékezését Demeter József­né a követke­ző gondolatokkal fejezte be: — Kívánom, hogy a régi munkáshagyományokat ápol­va, a ma emberével együtt új hagyományokat teremtse­nek, melyre utódaink nem kevesebb büszkeséggel te­­kinthetnek majd vissza, mint ahogyan azt mi itt ma este tehettük, amikor elődeinkre, azok tevékenységére emlé­keztünk. Ezután Demeter Józsefné több évtizedes tevékenysé­gük elismeréseként a magyar szakszervezeti mozgalom és a Kulturális Minisztérium ki­tüntetéseit adta át. Szakszer­vezeti arany kitüntetésben részesült Adorján Zoltán, ezüstben Cserhalmi Aurél. A Szocialista Kultúráért kitün­tetést kapta Juhász Endre, Temesi József, özv. Hazafi Józsefné, Mozgó Lajos, Varga Géza és Kovács József. Szak­­szervezeti oklevelet kapott Liptai József, Barta Gyula, Paczera Gyula, Végvári And­rás, Takács József és Lukács Iván. A kitüntetések átadása után a jubiláló művészegyüttes adott ünnepi műsort. Hall­hatta a közönség a fúvósze­nekart, a vegyeskart, a népi zenkart és a tánckart. Az idő­sebb táncosok is újra bemu­tatkoztak, megérdemelten arattak igen nagy sikert. Az ünnepi műsor sikerében igen nagy érdemei voltak a jó hangulatot teremtő mű­sorvezetőknek. M. Szilágyi Lajosné, és Juhász Tibor iga­zán nagyszerűt produkált. Kudlik Juli és ősz Ferenc modorában, stílusában és színvonalán nemcsak kitöl­tötték az egyes műsorszámok közti időt, hanem valóban szórakoztatták a közönséget. Jó ötlet volt megszólaltatni a művészegyüttes egykori ve­­zetőit, művészeit is, így pél­dául nagyon tetszett a Kováts Györggyel és a Böröcz Jó­zseffel készített beszélgetés. A jubileumi ünnepség a késő esti órákban a Hámor étteremben vacsorával foly­tatódott. Két órakor ért vé­get — nagyon jó hangulat­ban — a jubiláló művész­­együttes tiszteletére rendezett találkozó. B. Gy. Terjesztőket j­utalmaztak Hagyománnyá vált a Le­nin Kohászati Művekben a politikai irodalom és sajtó terjesztőinek jutalmazása. A magyar sajtó napjához kötődő ünnepséget csütör­tököm tartották meg a di­ósgyőri kohászati terjesz­tők körében. Kovács Gyula, a vállala­ti pártbizottság művelődé­si osztályvezetője e napon a vezérigazgatói tanácste­remben köszöntötte azt a 36 aktívát, akik 1977-ben a legaktívabban és a leg­hatékonyabban munkál­kodtak a politikai iroda­lom és sajtó széles körű terjesztése érdekében. A jó munka elismerése és megköszönése mellett felhívta a pártalapszerve­­zetek terjesztőinek figyel­mét a jövőben fokozódó követelményekre, melynek csak akkor tudnak eleget tenni, ha fejlesztik egyéni politikai képzettségüket. A kohász terjesztők ed­dig végzett eredményes munkáját dicséri az egy főre jutó politikai irodal­mi művek száma. Országos viszonylatban az elsők kö­zött állunk ebben a tekin­tetben, megyei szinten pe­dig magasan megelőzzük a borsodi vállalatok ezen a területen elért eredménye­it. , f 1978. .január SS CSm­DümfrcsiDSo CSOCSOD □OOQOOODS A Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőház január 6-án, délután fél 6 órai kezdettel politikai vitakört szervez a Kohóipari Technikum Kol­légiumában, melyen Mada­rász György tart külpoliti­kai előadást a közel-keleti helyzetről. Az új művelődési köz­pontban kerül megrende­zésre az „Ötödik sebesség”, a Magyar Rádió ifjúsági osztálya népszerű műsorá­nak miskolci „kiadása”. Az alakuló ülést a díszterem­ben január 5-én, 10 órai kezdettel tartják. A klub­tagsági díj 5 forint lesz, s felvételt nyerhetnek mind­azok a fiatalok, akiket a zene, irodalom, színház, közéleti tevékenység, s ál­talában a klubszinten ha­tékony műfajok érdekel­nek. Január 10-én, 15 órai kezdettel tartják meg az Édesanyák klubjának kö­vetkező rendezvényét, Di­vat, egészség, szépség cím­mel kiállításra és divatbe­mutatóra kerül sor a prog­­r­­ram keretében. A rendez­­­­vény vendégei: dr. Tuza Klára bőrgyógyász főor­vos és Kriston Zsuzsa koz­­­­metikus. A műsor ideje­­ alatt a gyermekekre a ha­gyományokhoz híven ezút­tal is szakképzett óvónők vigyáznak majd. MUNKÁSOK Sevcsik Jenő rajza 1/Arcok a munkáskultúra történetéből... Művészeti együttes vezető­jének, titkárának, kultúrott­­hon-igazgatójának lenni nem egyszerű hétköznapi foglal­kozás, nem száraz hivatali, gazdaságvezetői feladat, ha­nem sokkal több annál: hi­vatás. A jó művészeti együttes­vezető, a jó kultúrotthon­igazgató nem határolhatja el magát a hétköznap egyetlen percére sem a vezetése alatt álló művészeti együttes, kul­túrintézmény sok irányú problémáitól, nem háríthatja azokat referensekre, előadók­ra, hanem a jó gazda minden részletre kiterjedő gondossá­gával, nagy kulturális szere­tettől fűtött megszállottság­gal kell irányítania a műve­lődési ház, a művészeti együttes tevékenységét. Amikor a 25 é­ves jubile­umát ünneplő Diósgyőri Va­sas Művészegyüttes gálamű­sorának műsorvezetői felké­résére Kováts György lépett a mikrofonhoz, hogy ünnepi köszöntőt mondjon, a csodá­latos új színházteremben percekig zúgott a taps. A széksorokat megtöltő több­nyire veterán kultúrmunká­­sok tapsa annak a köztisz­teletben álló kultúrvezetőnek szólt, akinek szíve, hosszú diósgyőri működése alatt együtt dobogott a művészeti együttessel, a később igazga­tása alatt álló művelődési ház sokrétű problémáival. — A felszabadulás után 1947-ben a Jószerencse Dal- és Önképzőkörben mint versmondó kezdtem "kulturá­lis pályafutásomat. Ekkor a N­ehézszerszám Gépgyár­ban raktárvezető és a pártbizott­ság kultúrfelelőse voltam. Az 1951-ben megalakult Diós­győri Vasas Művészegyüt­tes vezető karába az NSZG ré­­széről lettem delegálva. Két év múlva Nyitray László el­nök mellett, mint az együt­tes titkár_i3 működj_r­_tizem éven át! 1955-től egy kerek évtizedet töltöttem a Sártok Béla Művelődési Ház igazgatói székében. 1965-ben távozva Diósgyőrből az SZMT kultúrosztályának ve­:alga zenoie, I­lájd később a Róna Sándor Mí­velős­égi K­/­./pr.n. igazgatója és az Avas Tánc­együttes vezetője lettem. — vallott Kováts György táv­irati stílusban pályafutásá­ról. Személyiségéről bővebben, vezetési módszereiről, a ju­biláló együttes gálaműsorá­ban is fellépő veterán tán­cos, Takács László beszélt. — Nem is kimondottan vezetőnk volt Kováts György, hanem inkább kollégánk, munkatársunk, akinek min­den megnyilvánulásánál éreztük, hogy nagyon sokra becsüli társadalmi kultúrte­­vékenységünket. Megkövetel­te a sikeres kultúrmunkához elengedhetetlenül fontos fe­gyelmet, becsületes helytál­lást, hisz ő maga is precíz, pontos, rendszerető egyéni­ség volt, s ez nekünk nagy­­nagy biztonságot adott. Nem kissé nehezteltem rá, ami­kor eltávozott Diósgyőrből.. (J . Juhász Endre, az együttes jelenlegi elnöke, az énekkar régi veterán tagja a követ­kezőket mondotta: — Kováts György olyan vonzó személyi varázzsal rendelkezett, melyet nem le­het tanulni, ilyennek csak születni lehet. Talán éppen ezért nem tekinthető vélet­­lennek, hogy az ő működé­se alatt élte az együttes iga­zi fénykorát. Nagy korrekt­séggel párosuló vezetői in­telligenciával­ fogta össze a nagy létszámú együttest. Óriási munkabírásával szin­te egyedül intézte a művelő­dési ház, a művészegyüttes sok irányú ügyvitelét, nem riadva vissza a jelentékte­lennek tűnő, de mégis oly­­ fontos részletproblémáktól sem. Távozása nagy veszte­sége volt az együttesnek. — Többen úgy vélik, hogy nem kis nosztalgiával gon­dol vissza a Diósgyőrben el­töltött évekre... — Így igaz. Ezernyi szállal kötődöm Diósgyőrhöz. Lé­nyegében itt jártam ki a köz­­művelődés alapiskoláját, melyből még ma is táplál­kozom. Mert nagyszerű évek voltak, feledhetetlen pálya­társakkal. Valamennyien egyet akartunk, és a közös cél érdekében nem ismer­tünk fáradtságot. — Mi volt még a sikeres időszak másik titka? — Tízesztendős kultúrott­­hon-igazgatói működésem alatt sikerült gyümölcsöző, jó kapcsolatokat kiépíteni a bá­zisvállalatokkal, melyek min­den támogatást megadtak. A kohászat szakszervezeti­­ bizottságán abban az időbe Solti Andrásnál, majd ké­sőbb «­Moldovány Gyulán, jobb patrónusokat el sem képzelhettünk... Kevés művészeti veze szánja rá magát arra, ho­­sűzű napi elfoglaltsága m . lett, előbb hosszas buta" munkát végezve, megír szűkebb pátriája mánk'­ ", kultúrájának történetét. Kováts György még a Bartók Béla Művelődési Ház igazgatói székében vállalko­zott erre az áldozatos mun­kára és két vaskos kötetben örökítette meg a diósgyőri munkáskultúra múlt század­ba visszanyúló gazdag törté­netét, egészen 1961-ig. Kováts György sok évti­zedes sikeres kultúrvezetői tevékenysége során megér­demelten kapta meg a Szo­cialista Kultúráért Érdemér­met!Kiváló Népművelő ki­­tüntetést, a Munka Érdem­­rend ezüst-, a Szakszerveze­ti Munka aranyfokozatát majd ebben az évben a megtisztelő SZOT-díjat Felsorolt kitüntetései mel­lett talán csak arra a leg­büszkébb, hogy a jubiláló Diósgyőri Vasas Művész­együttes_____alapítótagjának vallhatja magát.. Annak az együttesnek, melynek történetébe áldoza­tos tevékenységével arany­betűkkel írta be a nevét [­Kriston Béla Kováts György átveszi Gáspár Sándortól, a SZOT főtit­kárától a SZOT-díjat

Next