Diósgyőri Munkás, 1978. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

1978-07-04 / 27. szám

*> í korszerű leriHima kihasználása Csütörtöki ülésén az LKM párt-vb a IV. ötéves terv során üzembe helyezett ter­­melőberendezések kapacitás - kihasználásának helyzetéről tárgyalt. A tájékoztatót Vin­cze Gyula, a gazdaságpolitikai munkabizottság vezetője ter­jesztette elő. A kohászatban az elmúlt ötéves tervben két jelentős beruházást valósítottak meg. Az egyik a nemesacél-henger­mű, a másik pedig a buga­csiszolóüzem. A nemesacél-hengermű épí­­tésének célja — egyéb vál­lalati, iparági, népgazdasági célkitűzésekhez igazodva — az volt, hogy a hazai feldol­gozóipar, főleg a gépipar rúd- és idomacél ellátását megoldja. A beruházás szo­rosan kapcsolódott a válla­lat megelőző fejlesztéseihez, így az új elektroacélműhöz, a blokk- és bugasorhoz, a bugacsiszoló üzemhez, vala­mint a rúdhúzó üzemhez. Megvalósulásával lényegesen javította a korábbi nehéz m­u­nkaf­elté­teleket. A beindulást követően a finomsor tartotta az előírt felfutási ütemet, a középso­ron azonban lényegesen ki­sebb tényszámok születtek. A középsor próbaüzemi tervé­ben az volt a cél, hogy a ga­ranciális szelvények mellett az 1974. évi tervezett gyár­tási programnak megfelelő szelvények bepróbázása is megtörténjen. Erre azonban nem került sor. Menet közben a felfutás ütemességét több gond is nehezítette, amelyek megoldására folyamatos­ in­tézkedések születtek. Mégis azt kell mondanunk, hogy a vártnál több gondot okoztak a szemléletbeli problémák is. A tennivalók ma sem ke­vesek. Fokozni kell a bugák felülettisztításának kapacitá­sát. A megfelelő anyagellá­tás mellett a kemencék, a hengerellátás, a kikészítés korszerűsítése is mind na­gyobb követelményt jelent. A gyár vertikumának egyik jelentős pontjaként került megvalósításra a másik be­ruházás, a hengermű gyár­egység csiszolóüzeme. A be­ruházás célja az volt, hogy csökkenjen, illetve megszűn­jön az egészségtelen szilikó­zisveszélyes munka, és ezzel párhuzamosan a gépi csiszo­lás megteremtésével a ter­melés mennyiségi és minősé­gi mutatói növekedjenek. A csiszolóüzem 1973—76. években jelentős teljesít­mény nyújtott, és elérte a beruházási tervekben előírt termelési szintet. A különbö­ző ötvözött termékek mellett megnőtt az ötvözetlen, fél­kész termékek csiszolási mennyisége is, ami részben a felhasználók igényváltozá­sából, másrészt a jobb kész­termék előállítását célzó tech­nológiai igényességből adó­dik. A csiszolóüzem azonban ma már nem tudja mennyi­ségileg kielégíteni a megnö­vekedett igényeket, tehát fej­lesztése indokoltnak látszik. Egy bizonyos optimális számú új gép beszerzése mel­lett a fejlett kohászati üze­mekben egyre szélesebb kör­ben alkalmazott­­ automatikus hibafeltáró és felület ellenőr­zési berendezés beállítása előbb vagy utóbb szükséges­sé válik. A vb a tájékoztatót elfo­gadta. DIÓSGYŐR? MÜKKOS A úgy lefejli­Éyt gépek ü­zemetfsének tapasztalatai A közelmúltban a Diósgyő­ri Gépgyár párt-végrehajtó­bizottsága tárgyalta a nagy termelékenységű berendezé­sek kapacitáskihasználásának helyzetét. A testület az 1976. október 20-i határozatának végrehajtását kérte számon az illetékesektől. Amint az az előterjesztés­ből is kiderült, a határozat hozatala óta a vállalat egész területén élőbbé vált a kapa­citáskihasználással való fog­lalkozás. A vb következete­sen igényelte, hogy e kér­dések tennivalói megfelelő súllyal kerüljenek megfogal­mazásra az éves műszaki, gazdasági intézkedési tervek­ben, a szocialista munkaver­­seny-mozgalom, a brigád­vállalások feladatai közé. Az összehangolt munka eredményeként kezdeti sike­rek születtek, de a fejlődés ütemével aligha lehetünk elé­gedettek. Ezt igazolja példá­ul az a tény, hogy a produk­tív termelőgépek 1978 áp­rilis havi műszakkihasználá­sa átlagosan 1,49 műszak volt, amely alig valamivel jobb a korábbi időszakban tapasztalt értékektől. A je­lenlegi munkaerő-ellátást fi­gyelembe véve ez a jövőben sem fog kedvezőbben alakul­ni. Létszámnövekedéssel te­hát aligha számolhatunk, így számottevő eredményt a gépek kihasználásának terü­letén csakis az elavult gé­pek lecserélésével, a felesle­ges gépek selejtezésével és korszerűbb technológia alkal­mazásával érhetünk el. Ha megvizsgáljuk az 1978 április havi gépkihasználáson belül az átlagos műszakki­használási mértéktől jelentő­sen elmaradó berendezések kihasználási­­ szintjeit, feltű­nik, hogy ezen gépek (gép­csoportok) kihasználása terén évek óta nem tudunk jelen­tősebben előre lépni. A meg­levő okok között, bár több szubjektív is szerepel, mégis mint akadályozó tényezőt szükséges megemlíteni a mű­helyszerű gyártás, a belső kooperáció problémáit, a ter­vezési nehézségeket, a kész­letgazdálkodás hiányosságait, a technologizálás színvonalá­nak stagnálását stb. Az említett határozat óta eltelt több mint másfél év alatt, bár több konkrétan is mérhető eredményt ért el a vállalat, komplex módon a határozatot nem sikerült vég­rehajtani. Ezt támasztja alá az is, hogy az elmúlt év ele­jén bevezetett kiemelt gépek műszakkihasználási pótléka (20%), valamint az 1977. má­sodik fél évétől megemelten alkalmazott délutános és éj­szakás műszakpótlékok együt­tes hatására sem változott lé­nyegesen a délutános és éj­szakás műszakkihasználási mutató. Egy sor kérdésben szól­hatnánk még a lemaradások­ról és azok valós vagy vélt okairól. Megemlíthetnénk pl. az elavult gépek selejtezésé­nek, a gépek belső átcso­portosításának, a gyártásfej­lesztési tervek szerinti tele­pítésének kérdéseit, vagy az alkatrész kooperációs gyártás feltételeinek problémáit, a tények azonban ezzel nem változnak meg. A gondok megoldását azoknak kell lát­ni és megszüntetni, akiknek hatáskörük van erre. A párt­szervezetek feladata, hogy ezt számon is kérje. A VIT-ek története (X.) Azokon a konferenciákon, gyűléseken és szemináriumo­kon mindig ott voltak a ma­gyar fiatalok képviselői Ber­linben, ahol hitet tettek a Világifjúsági Találkozó részt­vevői Chile és Kuba né­pe és ifjúsága, a latin-ameri­kai és az afrikai népek sza­badsága és önrendelkezési jo­ga, valamint az ország békés, független egyesítéséért és az amerikai csapatok kivonásá­ért küzdő koreai nép mellett. Az ilyen jellegű eseményeken a részt­vevők szenvedélyesen érveltek a gyarmatosítás, a neokolonializmus és a faji megkülönböztetés ellen. Meg­vitatták a népi egység a de­mokratikus erők együttmű­ködésével kapcsolatos problé­mákat Latin-Amerikában. Chile haladó rendszerével való szolidaritás volt az 1973- as berlini VIT fiataljainak el­ső napi legfontosabb témája. Ám nemcsak politikai ese­mények zajlottak, mozgalma­sak voltak szórakozás szem­pontjából is a napok. A második napon a VIT a nemzetközi biztonság és együttműködés gondolatának szentelte munkáját. A gyű­lés szónoka Hargitai Árpád, a DÍVSZ magyar elnöke volt, aki áttekintést adott a világ ifjúságának negyedszázados harcáról, amelyet a békéért és a biztonságért folytattak. Erős szálú barátságok szö­vődtek, melyekre igen jó al­kalmat biztosítottak a külön­féle találkozók. A magyar delegáció Győr megyei képviselőit testvér­megyéjük, Erfurt fiataljai, a budapestieket pedig a moszk­vaiak hívták meg baráti ta­lálkozóra. A mi küldöttségünk a vietnami delegáció tagjait látta vendégül. A kizsákmányolás elleni harc jegyében zajlott le a VIT egyik programja. Min­dent felülmúló érdeklődés volt azon a sajtóértekezleten, amelyen Angela Davis vála­szolt az újságírók kérdéseire. Többek között azt is elmon­dotta, hogy az amerikai de­legáció tagjaira milyen mély benyomást tett a Német Demokratikus Köztársaság élete. Tapasztalataik ellenté­tesek azzal a képpel, amelyet az otthoni propaganda fest a szocialista országokról. Az augusztus harmadikán 27 különböző nézetet valló nemzetközi és nemzeti ifjú­sági szervezet képviselői kö­zös közleményen jelentették be, hogy készek aktívan köz­reműködni az októberben, Moszkvában összeülő Béke­világkongresszus előkészítő munkájában. A X­­VIT az NDK főváro­sának nagyterén, a Marx— Engels főtéren megrendezett záróünnepséggel ért véget. A végleges adatok szerint az öt világrész 140 országából és Nyugat-Berlinből összesen csaknem 26 ezren vettek részt a vendéglátó ország 520 ezer fiataljával együtt. A fesztivál kilenc napja alatt több, mint 1500 politikai, kul­turális és sportrendezvényre került sor, amelyek 5 millió­nál is nagyobb számú közön­séget vonzottak. Még vasár­nap is folytatódtak a műso­rok, búcsúhangversenyeket adtak egymásnak a fiatalok. BERLIN, 1973. 19*8. július 4. Koszorúzás IM születésének 70. évfordulóján Salvador Allende születésé­nek 70. évfordulója alkalmá­ból az elmúlt héten hétfőn. Moszkvában, Budapesten és Székesfehérvárott is koszorú­zással egybekötött megemlé­kezést tartottak. Moszkvá­ban például tudományos ülést rendeztek a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia Latin-Ameri­­ka Intézetében, az Eötvös Loránd Tudományegyetem budaörsi kollégiumában pe­dig a Pátzay Pál alkotta Al­­lende-mellszobornál helyez­tek el koszorút a Magyaror­szágon élő chileiek antifasisz­ta frontjának képviselői és Rostás István, a Magyar Szo­lidaritási Bizottság chilei ak­cióbizottságának elnöke. Székesfehérvárott a város vezető testületeinek, a chilei antifasiszta bizottságnak és az üzemek Allende-brigádjainak képviselői koszorúzták meg a mártírhalált halt Allende el­nök szobrát az egészségügyi szakközépiskola aulájában. Történelmi visszapillantás Csontváry Százhuszonöt éve, 1853. július 5-én született Csontváry Kosztka Tivadar, akiről a következőket írja Németh Lajos művészettörténész: „A magyar festészet megszállottja volt. Nem csupán festő akart lenni, hanem filozófusként fürkész­ni kívánta a lét titkai­t, hódolni a mindenekfölött levő Ter­mészet fenségének, ítéletet mondani elkorcsosult koráról és a történelem ít­élőszéke­ előtt nagyszerű tanúságtétellel felmen­teni szeretett népét és nemzetét, és újabb ezredévekre mél­tó helyet biztosítani számára. S mindezt az emberfölötti, pró­fétai, sőt már-már mágikus feladatot festőként akarta elvé­gezni. soha nem látott színharmóniák, a teljesség gazdagsá­gát sugárzó hatalmas vásznak, a természeti organizmus fel­ismerésének és az emberi intellektus rendet tevő szándéká­nak a találkozásából született kompozíciók, az álom és a va­lóság határmezsgyéjén fakadó látomások révén. „Nem úgy tűnik-e föl ez a földi élet, mint egy iskola — ahol a sok di­ák közül egyet választ ki a tanár, s ennek az egynek kell folyton felelni, s az egész iskola helyett tanulni” — kérdi egyszer alig leplezett büszkeséggel, hiszen ő csakugyan min­dent meg akart oldani, minden kérdésre választ akart adni.” Csontváry minden ízében eredeti alkotások sorával, egye­dülálló dimenziójú életművel érvelt. A főművekben, a „Tát­ra­, Taormina”, „Baalbek” hatalmas látomásaiban, majd a cédrusképeken, a „Mária kútja Názáretben” és a „Tenger­parti sétalovaglás’’ című művein nem a természet képét ad­ja, hanem magának a természetnek az­ alkotó munkáját kö­veti. Nem lefest, hanem maga is teremt, nem utánoz, hanem alkot, nem a természeti motívum tükörképét rögzíti vászná­ra, hanem ugyanolyan önálló szubsztanciát teremt, mint volt maga a természeti motívum. A ma állásfoglalását a már idézett Németh Lajos fogal­mazta meg a legjobban. ..Nagy magányos volt, mint a szél­lel és nappal társalkodó cédrusa, e lidérces lobogású önarc­képe. Kortársai jószerével csak különös tetteit, bolondériá­­ját ismerték és gúnyolták, kevesen tudták, hogy ez az ön­magát Raffaellóval összemérő, zseninek nevező, gyógysze­részből lett festő valóban lángész... a raffaellók, a görög szobrászok, a busman sziklarajzolók, tehát a nagy múltú művészeinek egyik utolsó rokona.” Sikeres vizsga a DIGÉP-ben Az életben is hasznosítják majd tapasztalataikat Nyolc héttel ezelőtt 31-en kezdték el az elsősegélynyúj­tó tanfolyamot, s az elmúlt héten szerdán, az Sz-egység pártalapszervezeti helyiségé­ben 31-en tettek sikeres záró­vizsgát a tanultakból Ügyesen oldották meg az elméleti és gyakorlati tétele­ket egyaránt amelyek mind­mind olyan jellegű felada­tokat tartalmaztak, amiket gyáron belül és gyáron kívül is tapasztalhatnak az elsőse­gélynyújtók. Így az újraélesz­tést, tömegbaleseteknél a sé­rülések osz­tályozását, a rom alól történő mentést, az égési sebek kezelését, csonttörések­nél az elhelyezés speciális formáit és sorolhatnánk még tovább. A gép­gyár különböző gyár­egységeiből részlegeiből je­lentkező 18 nő és 13 férfi va­lóban jól szerepe?lt nem volt tehát nehéz dolga H­őri­ch Jó­zsefnek Nyikes Zolt­ í­rnak, Esztergályos Józsefnek, dr. Dulai Klárának és Bukszát Józsefnénak — vagyis a bi­zottságnak — az elbírálásnál. A most igazolványt kapott, újdonsült elsősegélyroasók az életben is hasznosítják majd a tapasztalataikat Hoz­zátesszük azonban — az ün­­neprontás­­ minden szándéka nélkül —, azt is reméltük, hogy erre minél kevesebbszer kerül majd sor.

Next