Diósgyőri Munkás, 1979. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-03 / 1. szám
1579. január 3. mrtSOYGRT WTHVKAS 3 Mit várok az új évtől? Körkérdést intéztünk 1978 végén - nem csupán megszokásból - az óév utolsó napjaiban tíz dolgozóhoz - akik között van fizikai munkás, kiváló sportoló, neves közéleti személyiség —, hogy mindegyiküktől megtudakoljuk, mit várnak az 1979-es esztendőtől, mi az éves tervük. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mit szeretnének elérni az új évben, milyen terveik, céljaik vannak, esetleg minek örültek 1978-ban. Íme, a válaszok: — Mindenekelőtt békét, békés esztendőt szeretnék átélni — m >ndja Simon Józsefné, aki tagja a kohászat pártbizottsága végrehajtó bizottságának. * — És ezen túl szeretném, ha itthon, Magyarországon, itt a gyárban is egyre jobban kiteljesedne a szocialista demokrácia. Ennek már nagyon szép eredményei vannak, de én, mint személyzeti munkával foglalkozó, szeretném, ha jövőre több nőt választanának meg, neveznének ki vezető beosztásba. — De nemcsak a kádermunkában, hanem a munka minden területén javulást várok. És szeretném, ha a munkát becsülnék, még ha csökkenne annak a lehetősége, hogy munka nélkül pénzhez, elismeréshez jussanak az emberek. Ez hozzá tartozik az igazságérzetünkhöz, amit csak a folyamatos és örömmel végzett munka során alakíthatunk ki magunkban, és amire mindenkinek szüksége van. — Mint magánember, szeretném sikeresen folytatni a megkezdett Marxista—Leninista Esti Egyetemet. A Lenin Kohászati Művek igazgatási és jogi főosztályának igazgatási előadójaként a gazdasági munkámat továbbra is úgy akarom végezni, hogy azzal a vezetőim teljes mértékben elégedettek legyenek. Az igazgatási osztály szocialista brigádjának vezetőjeként folytatni kívánjuk az új esztendőben is a miskolci gyermekvárossal kötött szerződésünkben foglaltak végrehajtását. • Hogy mit szeretnék leginkább elérni 1979-ben? Labdarúgóedzőként képességeim szerint szeretnék besegíteni a DVTK NB I-es labdarúgócsapatának a minél jobb szereplés elérése érdekében. Elsősorban azonban a gazdasági munkám területén szeretnék helytállni. Dédelgetett álmom, hogy a labdarúgó-bajnokság befejezésekor a DVTK érdemelje ki a vidék legjobbja megtisztelő címet, amelyet a félidőben sikerült is három pont előnnyel megszerezni. A fiúkban van annyi, hogy ezt az előkelő helyezést megtartsák. Nekem, személy szerint azért lenne ennek különös jelentősége, mert a DVTK fennállása óta még csak egyszer volt a vidék legjobbja, az 1959—60-as bajnokságban. Akkor játékosként tagja voltam annak a csapatnak, mint középcsatár. Most, mint az egyik pályaedző, szeretnék hozzájárulni a labdarúgók ilyen eredményéhez. Az 1978-as évhez hasonlóan, az új évben is szeretném elérni azt, hogy úgy a munkahelyem, mint a sport terén minél több sikerélményben legyen részem. Varga Imréné, a kohászat gép- és villamos karbantartó gyáregység villamos javító, karbantartó üzemében dolgozik. A Martos Flóra háromszoros Vállalat Kiváló Szocialista Brigád vezetője. — Hogy mi a legfőbb vágyam? Szeretnénk úgy dolgozni 1979-ben, hogy túlszárnyaljuk az elmúlt évi gyenge eredményünket, a bronz fokozatot. Jobb munkát, gyorsabbat és jobb minőségűt ígérhetünk. A tizenöt tagú női, a villamos szakmákat jól értő brigádom minden tagjának az a vágya, hogy a kohászati munkaverseny-mozgalomban az új évben az előzőnél sokkal jobb termelési eredményt tudjunk felmutatni. — Magánemberként először is a fiamért izgulok, hogy megállja a helyét a honvédségnél, még csak két hónapja hívták be és én bízom benne, hogy jó katona lesz. — Hogy mit várok még az új évtől? Végre egy kéthetes üdülést az egy hét helyett, hogy úgy igazán kipihenhessük magunkat. Végül pedig azt, hogy sikerüljön letennem az autóvezetői vizsgát, s akkor a szabadnapokon irány az ország minden tája. — Rendezettebb körülményeket várok az új évtől, és az emberek jobb hozzáállását. Akkor is ezt várnám, ha júniusban kérdeznék meg tőlem. Ezt úgy is elvárnám, ha nem a Bartók Béla Művelődési Házban lennék, ahol egyébként nyugodt körülmények között dolgozhatok. — A legjobb az volt 1978- ban, hogy ekkor fejeztem be a táncpedagógusképző iskolát, C-kategóriásként. Azt se sokan tudják, hogy 1978-ban elvégeztem a táncház vezetőképző tanfolyamot, Borsodból öszesen hárman. Az új évben jelentkezem a debreceni tanárképző főiskola népművelés—történelem szakára, és szeretném, ha felvennének. — Több emberi jóindulatra, törődésre tartok igényt az új évben. Munkámmal kapcsolatban több megértést kérek. Lehetetlen öt tánccsoportot kiváló szinten vezetni. Szeretném a néptáncot sokakkal megszerettetni, de ehhez több időre van szükségem, hogy én is képezhessem magamat. — Minden szóbeszéd ellenére a Vasas tánckar, amelynek művészeti vezetője vagyok, elég erős csoport maradt Hortobágyi István után is. Komolyabb feladatok megoldására is képes. — Több megértést várok 1979-ben a táncosaink munkahelyi vezetőitől. Az eddigi gyakorlat sajnos az volt, hogy a táncosok nem kaptak munkaidő-kedvezményt és a béremelésből is kimaradtak. Az illetékesek nézzék legalább egyszer meg a próbáinkat, laikusként is rájöhetnek azonnal, hogy nálunk nemcsak táncikálás folyik, hanem komoly munka. — A végcélom az, hogy jó népművelő legyek. Emellett szeretnék jó táncpedagógus lenni. Az új évben is optimista maradok: segítek mindenkin, ha ugyanezt nem is kapom vissza. Hargittai Ágnes országgyűlési képviselőnk, a gépgyár sodrógépszerkesztésének mérnöke. Magánéletével nemigen foglalkozik, ha az új évre gondol. Mindössze annyit kíván magának, hogy a marxizmus—leniniizmus esti egyetemének szakosítóját sikeresen befejezze. — Nagy próbatétel lesz ez az év. A következő képviselőválasztásig még egy évem van. Az eddig felgyűlt tapasztalatok alapján nagyon is tudom, hogy igen sok munka vár rám. Szeretnék az eddiginél sokkal több helyen ott lenni, részt venni az egyes szervek munkájában. Ugyanakkor természetesen azt is szeretném, ha a különböző fórumokon én is számot adhatnék munkámról. Azt hiszem, minden képviselőtársam célja ez: a mandátum lejártának idejére eredményt felmutatni, megoldani a lakosság jogos igényeit. Mint munkás, mint dolgozó is sok mindent szeretnék az új esztendőtől. Elsősorban az intenzívebb szerkesztői tevékenységet kellene megvalósítani. Eddig is elismertek voltak az általunk szerkesztett gépek, de hogy a világszínvonalon maradhassunk, ahhoz további, még nagyobb lendület szükséges. — Nagyon sikeres évet zártunk 1978-ban. A vidék legjobbjaként a negyedik helyen fejeztük be az őszi idényt. Az ezt megelőző bajnokságban „csak” a hatodikok lettünk, ebből is kitűnik, hogy a csapat lendülete nem tört meg mostanra sem. • Hogy mit várok 1979- től? Mit kívánok magamnak az új évben? Az én éves tervemet elsősorban a pályán akarom megvalósítani. Jól akarunk szerepelni tavasszal is. A 3—6. helytől nem akarjuk alább adni, és ismét szeretnénk eljutni a nemzetközi porondra. — Ami a magánéletemet illeti, szeretném, ha jó évet zárhatnék a Marxista—Leninista Egyetemen. A szakosító nemzetközi munkásmozgalom szakára járok, az első év elvégzése nyilván nem lesz gyerekjáték. Kicsit félve tekintek a jövő elé. Az MLSZ új elnökétől, Szepesi Györgytől mindenki sokat vár, mert nálunk tízmillióan tudják, hogy a magyar labdarúgás régi névtapjainak eléréséért sokat kell tenni. Csapattársaimmal együtt bízom abban, hogy ez a változás nem érint minket kedvezőtlenül. A magam részéről megígérem, hogy a korábbi lelkesedésemmel fogok játszani a DVTK színeiért, a minél nagyobb sikerekért. Az öntöde gyáregységből a munkások egyre nagyobb számban mennek nyugdíjba, és helyettük egyre kevesebb embert tudnak a formaszekrények mellé állítani. Tóth István öntő-formázó brigádjából is sokan befejezték a munkát és jövőre majdhogynem újjá kellett szerveznie a brigádot. — Szeretném, ha legalább olyan jó kollektívát tudnék összekovácsolni, amelyen a régi volt. Erre elsősorban az adna lehetőséget, ha jobban megbecsülnék az önzőket. — Elértük, hogy békében élhetünk, kifejlődtek az igények a munkások körében is. Ezért fontosnak tartom, hogy a béke továbbra is megmaradjon, ne csak itt, hanem a világ minden pontján, és akkor az emberek közérzete szabadabb, vidámabb, boldogabb. Ezt várom én az új évtől. Legyen béke, munka és megbecsülés. — Szeretném, ha olyan árakon kötnék meg a beruházás második szakaszának szerződését, ami a korábban tervezett műszaki tartalmat biztosítja. Várom az új évtől, hogy az ütemtervnek megfelelően haladjon a kivitelezés, amihez elsősorban a beruházásban részt vevő építővállalat intenzívebb munkája szükséges. Szeretném, ha nem tapasztalnánk olyan körülményeskedéseket, amelyek sajnos, előfordultak. A hazai gépgyártástól várjuk a beígért acélszerkezet-mennyiséget, mert olyan lemaradásnak nem szabad megismétlődnie, amilyet az oxigéngyár építésénél „sikerült” elérni. A határidőt tartani kell! — Ezentúl fontos lenne a kohók állapotát javítani, a HI-as kohót 1980-ra átépíteni. Jó lenne akkora fejlesztési alapot képezni, amiből a szociálpolitikai tervet is maradéktalanul teljesíteni tudnánk. — Magamnak kívánom, hogy végre legyen nyolcórás a munkanapom, amire nem sok kilátásom van, és hogy nyugodtan, egyfolytában tölthessen el a húsz nap szabadságomat... Kertész Katalin, munkahelye a gépgyár Bgyáregységének kisesztergaműhelye. — Nincsenek túlzott igényeim sem magammal, sem másokkal szemben. Mint újdonsült párttagnak, s mint KISZ-vezetőségi tagnak, úgy gondolom, kötelességem felhívni a figyelmet. — s ezt a vállalati ifjúsági parlamenten is elmondtam —, a forgácsoló szakma gyáregységi válságára. A nálunk dolgozó nőknek általános problémája a magas norma. Jó lenne ezt a közeljövőben valamilyen formában rendezni. Nemrégiben még én is marón dolgoztam, ami egyébként tanult szakmám, s csak véletlen folytán kerültem át a köszörűgépre. Megszerettem ezt a munkát, kevesebb fizikai erőkifejtéssel jár, ugyanakkor tisztább is. Sajnos, még nem rendelkezem kellő gyakorlattal, így egyelőre csak kilencven százalékot tudok ebben a szakmában elérni. Egyik célkitűzésem a jövő évre, hogy itt is száz százalék fölött tudjak termelni. A magánéletem? Nem, egyelőre nem kívánok férjhez menni... Inkább az érettségi megszerzésére koncentrálok, hogy esetleg később gyáron belül műszaki területen tudjak továbbtanulni. A Lenin Kohászati Művek üzembiztonsági osztályának dolgozója Miklósi Barnabás. Jelenleg a gyár tizenegyes számú teherforgalmi kapujánál teljesít szolgálatot. — Munkámmal kapcsolatban nincsenek illúzióim a következő esztendőre nézve sem. Naponta három-négyszáz gépkocsi fordul meg itt, melyet nekünk kell ellenőrizni, mit hoznak-visznek. Sajnos, ebben a fülkében, mely menedéket ad számunkra az időjárás viszontagságai ellen,eléggé szűkösen vagyunk. Reméljük, a tervezett átalakítás a közeljövőben megvalósul. Jó volna ide egy kisebb hűtőszekrény is, ez sokat jelentene nekünk. Talán jövőre megoldódik ez a gondunk. Bizony, a fizetésünk sem sok, hiszen én például tizennégy éve vagyok az üzembiztonsági osztály dolgozója, és ne vegye szerénytelenségnek, ha hozzáteszem: háromszoros kiváló dolgozója, és a keresetem nem éri el a kétezer-ötszáz forintot A következő esztendői nézve azt szeretném, ha javulnának ,továbbra is rende nyeink. továbbra is rendezett maradjon a magánéletem, s ne legyen több problémám 1979-ben sem, mint ’78-ban volt. SIMON JÓZSEFNÉ, kohászati párt-vb-tag: KISS LÁSZLÓ, a DVTK NB I-es labdarúgócsapatának pályaedzője: VARGA IMRÉNÉ, szocialista brigádvezető (LKM): BARABÁS ILDIKÓ, közművelődési előadó (Bartók Béla Művelődési Ház): HARGITTAI ÁGNES, országgyűlési képviselő: SALAMON JÓZSEF, a DVTK labdarúgója: TÓTH ISTVÁN, öntőformázó brigádvezető (LKM): TÓTH LAJOS, beruházási főmérnök (LKM): KERTÉSZ KATALIN, marós (DIGÉP): MIKLÓSI BARNABÁS, az üzembiztonsági osztály dolgozója (LKM):