Diósgyőri Munkás, 1980. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-02 / 1. szám
TM# január 7. DIÓSGYŐRI MÜNKS Papírtalpú a bakancs, kis méretű a ruha! A cipőnyű vő üstösök NE CSAK A SUSZTER JAVÍTSON CIPŐT ... A mai napig emlékszem egy esetre, amiben a legnagyobb vicc az volt, hogy nem volt vicc. Az egyik gyáregység cipőraktárában hosszasan kotorász egy férfi, alaposan megvizsgálva minden egyes lábbelit. A raktáros türelmetlenül váltogatja a lábát, én pedig megkérdezem tőle, mire jó ez a nagy válogatás, hiszen a melegmunkahelyen úgyis hamar tönkremegy mindegyik. Mire a raktáros hölgy, mint a kígyó, szisszent fel, és a fülembe súgta: — Aha! Csakhogy • a Bizományiban nem mindegy ám! Ott finnyásabbak az átvevők ... Nos, a cikk következő részében elhangzandóknak semmi közük nem lesz a három évvel ezelőtt történtek felidézéséhez. A martinacélműben dolgozók ugyanis védőruhájukat és ennek tartozékát, a bőrcipőt cserére kapják, tehát nincs mód és lehetőség a ..sejthez”. Egészen más jellegűek az ottani problémák, bár semmiképpen nem egyediek, hiszen az elektróban, nagyolvasztóban, öntödében dolgozó melegüzemiek hasonló panasszal élnek, nevezetesen: a bakancs hamar szétmállik, állandóan cserélni kell, a védőruha pedig szintén minimális tartósságról tesz tanúbizonyságot. De halljuk mindezeket közelebbről... AZ OLAJOS RUHA BEGYULLAD Bulla Alfréd technológus kivételével a martin öntőcsarnokában dolgozó Budi István, Miglécz Dezső, Gál István és Iván János mind üstösök, illetve egyikük gödrös. Mindkét munkakör, akárhogy is nézzük, az átlagembernek hajmeresztő. Az üstös tisztítja meg például a salaktól az üstöt, daruval leveszi, és az üstbe helyezi a ,.dugót’', s mindezt 80—90 fokos melegben kell végigcsinálni. Teljes műszakot meleg cserepeken, forró salakon, izzó acéldarabok között végigdolgozni: ez az, ami széteszi, szétmállasztja az amúgy sem tartós védőruhát és cipőt. Elvileg — ahogy magyarázták — a rikító narancssárga ruha lángmentes, de csak addig, amíg be nem olajozódik, ez pedig csak egy-két nap kérdése. (A színdinamikai vizsgálattal kikísérletezett szemveszejtő sárga szín ötlete tehát már itt kútba esett, hiszen a figyelemfelkeltő, s ezért kevésbé balesetveszélyes szín hamar befeketedik.) Az olajos ruha tehát begyullad, s meg kell mondanom, az emberekkel való beszélgetés során én nem láttam tiszta ruházatot. A ruhát általában havonta cserélik, többnyire azonban már három hét után kérik az emberek, hogy újat kaphassanak. A cipővel van azonban a legtöbb baj. — Én most vételeztem újat, egy-két nap után kiperegnek belőle a gumirögzítő szögek, egy-két hét után már nem állja a meleget a talpa. — Engem tavaly kihoztak termelési tanácskozáson, mint elrettentő példát, merthogy egy év alatt 9 pár cipőt nyűttem el. Csakhogy olyan emberrel hasonlítottak össze, aki az éven öt hónapot táppénzen volt. — Átlagban mindenki, aki melegüzemi, ezekből a cipőkből hatot-hetet elhasznál egy évben. De miért? Mert olyanok is! VISSZA A KAPTAFÁHOZ! — Két évvel ezelőtt ■ hőálló, gumitalpú cipőket hordtunk. Abból t két pár elég volt egy évre. Aztán drágállották és leállították a szállítását, így talán olcsóbb! — Még jobbat mondok. Én most hordtam ki egy pár kísérleti bakancsot. Nekem is több mint fél évig tartott. Viszont mikor lesz ebből valóság? Különösen, ha belegondolok abba, hogy a fél évig is tartó neoprén, vagyis gumitalpú cipők hordását, amiről az előbb szó volt, én úgy tudom, nem is az ára miatt szüntették be, hanem a Túra Cipőgyárban való készítését éppen a SZOT munkavédelmi kutatóintézete állíttatta le. Nem tudni, miért... — Én hónapok óta mondogatom mindenhol, hogy ott egye meg a fene a papírtalpú bakancsot, csak adjanak hozzá tartalék gumitalpat és sarkat, no meg kaptafát, szöget, megcsináljuk mi magunknak. A KGYV- nek is van cipőműhelye, nekünk miért ne lenne. De miért nem beszélünk a ruhákról is? Azzal is annyi a baj, hogy csak! Mikor bevezették a lángmentes ruhákat, minden személyre évi két öltöny volt kiadva, amit váltakozva hordhatott. Azoknak zöld volt a színük, tartósabbnak bizonyultak, és bő, kényelmes, hordható volt a nadrágjuk. „ELVARÁZSOLT” RUHAMÉRETEK... — Bezzeg a mostaniak! Először is nincs már névre szóló ruha, hanem ki milyen méretet talál magának a raktárban. Csakhogy életemben még olyan „elvarázsolt” méretekkel nem találkoztam, mint ezeknél a narancsszínű ruháknál. Mintha 150 centis és 150 kilós emberekre szabták volna, szinte valamennyit. Azért is morognak ránk, hogy állandóan mosatni visszük, alig húzzuk fel. De próbálja meg ezt a munkát valaki, s utána mozogjon, hogy miért nem elég a havi egyszeri mosatás, javítás. — Ez a másik, a javítás. Ezek az új védőruhák úgy mállanak szét, mint a rossz függöny. Alig viseli az ember, már szakad, selejtezni meg szintén nehezen akarják. — Az az igazság, hogy sok ruhát meg sem varrnak tisztességesen, szakadtan, gomb nélkül küldik vissza a raktárba. Mi pedig nem merjük kivenni, mert a munkavédelmi ellenőrök nem engedik ilyen „ancúgban dolgozni’’ az embert. (Folytatjuk) Keresztény Gabriella Gyomláló táborozók, tankcsapda a sportpályán Még a nyári építőtáborozáson történt: a szokásos turnusbúcsúztató után várták a következő társaságot a tábor szervezői, rendezői. Meg is érkeztek idejében, és a zűrzavaros elhelyezkedés után összegyűlt a seregnyi középiskolás, hogy meghallgassa az első eligazítást. És ekkor következett a meglepetés. A diósgyőri kohászatba érkezett szolnoki diákok csodálkozva hallgatták, hogy itt egy hatalmas, új acélmű épül, ahol nem a szokásos szőlőkapálás és gyomlálás, gyümölcsszedés és árokásás vár rájuk, hanem valami egészen más. Már jó ideje hallgatták a beszámolót, a tonnákról, köbméterekről, acélokról, vasakról, mindenféle technikai újdonságokról, amikor az egyik diák megkérdezte : — És tessék mondani, hol van itt a szőlő, amit meg kell kapálni?... Az igazsághoz tartozik, hogy később ez a társaság igencsak kitett magáért, és a legjobb csoportok között végeztek. A táborozás alatt ,az acélszerkezetek festésével bízták meg őket, amit akrobatikus ügyességgel végeztek el. Mint köztudott, az energiaklub mellett épül, épülget a kohászat KISZ-fiataljainak sportpályája, amit már hosszú ideje várnak, hogy birtokba vehessenek a sportolni vágyók. A sportpálya építése sok ,,objektív” körülmény miatt elhúzódott, és ennek feltűnő dokumentumát is megalkották. A KISZ-bizottság egyik szobájában hónapokon keresztül lógott a falon egy házilag fabrikált plakát,ami tudomásunkra hozta, hogy épül a kohászat tankcsapdája. Miért ez az elnevezés? Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de aki részt vett akár csak egyszer azokon a társadalmi munkákon, melyeket a sportpálya építésére szerveztek, az tapasztalhatta, hogy a KISZ-esek leendő sportpályája sokkal inkább hasonlított egy katonai gyakorlóterepre, mint nyugodt és kulturált sportolást kielégítő sportpályára. Remélhetőleg a fiatalok ebből nem vonnak le messzemenő következtetéseket, és nem akarják elhitetni magukkal, hogy erre az állapotra ilyen hosszú időn át szükségük volt... csupán egy banális félreértés lehetett az oka ... Ne feledjük el, hogy az energiaklubtól nem messze áll az a munkásszálló, amit jelenleg a honvédség tagjai laknak be, akik egyébként az új acélmű építői.., Fénymotor A Szovjet Tudományos Akadémia Lebegyev Fizikai Intézetének kutatói elkészítették egy lézerhajtómű modelljét. A hajtóműben lézersugár melegíti a gázokat. A koncentrált fénysugárral pillanat alatt felhevített gáz mozgásba hozza a dugattyút, majd a hőkicserélőbe jut. S innen, miután lehűl, visszajut az ,,égéstérbe''. Ma még nehéz lenne pontosan meghatározni az új hajtómű alkalmazásának területét.. Egyelőre komoly munka folyik további korszerűsítésén. A kísérletek azt bizonyították, hogy e hajtómű gyakorlati alkalmazása megvalósítható, s előnye, hogy nem szennyezi a légkört. Miről ír a Fáklya? ! A Fáklya újévi száma új sorozat közlését kezdte meg A szovjet népgazdaság a XXI. század küszöbén címmel. A lapban interjút olvashatunk a komplex iparvidékek fejlesztésének terveiről és távlatairól. Milyen hagyományokat követ, milyen új ipari létesítményekkel büszkélkedhet a Szovjetunió északi részén fekvő Nyenyec Nemzeti Körzet — erre a kérdésre színes-képes riport ad választ. Egy másik képes riportnak a kurszki mágneses anomália vasbányája és három dúsító kombinálja a „főszereplője". A Moszkvai Elektromos Izzó (MESZ), a Szovjet— Magyar Baráti Társaság kollektív tagcsoportja életét, a moszkvai olimpiára megszervezett közlekedésrendészeti operatív csoport munkáját, Irina Mirosnyicsenko szovjet színésznő budapesti élményeit ismerhetjük meg a további cikkekből. Dusanbéban, a mezőgazdasági egyetemen működő tudományos diáktársaság jelentős népgazdasági haszonnal járó újításokat dolgoz ki — tudhatjuk meg a szervezet tevékenységét bemutató riport nyomán. A téli szünidő vidámságait idézi fel egy hangulatos összeállítás. A népszerű képeslap borítóján az olimpiai Misa mackó hirdeti, hogy a XXII. nyári (moszkvai) olimpiai játékok esztendejébe léptünk. Hagyományosan Fáklyafotó, orosznyelv-lecke, filmismertetés és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programjának ismertetése zárja a számot. KISZ-választások előtt Az 1980-as esztendő a választások éve az ifjúsági szövetség tagjai számára. Ekkor kerül sor országszerte az új KISZ-vezetőségek megválasztására. A Diósgyőri Gépgyárban február 1. és április 30. között alapszervezeti és KISZ-vezetőségi szinten tartják meg a vezetőségválasztó taggyűléseket. Az ezek programozására létrehozott intézkedési tervet január 8-án KISZ-bizottsági ülésen tárgyalják meg. Az 1980-as vállalati KISZ- küldöttgyűlésen nem tartanak választást , hiszen erre a közelmúltban került sor, az ismert személyi változások kapcsán — csak az eddig végzett munkáról számolnak be a KISZ-szervezet vezetői. 3 Szerelés az acélműnél Fotó: Irmai István • Acélműi véradók A véradás nemes cselekedet. Ezt a tényt ismerik az acélműben is, ahol idén a gyáregység serleget kapott a jó és nemes kötelesség teljesítéséért. Erről beszélgettünk Jung Jánosné vöröskeresztessel, aki elmondta, hogy idén is kétszer, áprilisban és novemberben rendeztek véradást az acélműben, amire már egy hónappal korábban felkészültek. Ennek eredményeképp összesen 630 dolgozó adott vért, összesen 222 litert. Ezzel a nagy gyáregységek között a legjobb helyet érték el. A munkások hallatlan nagy fegyelméről és áldozatvállalásáról csak a legnagyobb elismeréssel szólhatott. Szóba került az is, hogy mit kapnak ezért az önkéntesek. A véradás után két üveg sört, főtt kolbászt (egyedül itt a gyárban, máshol ugyanis konzervet adnak) és csokaládét osztanak ki. A hivatalosan biztosított négy óra műszak kedvezményt viszont nem veszik igénybe a dolgozók. Ez részben a saját döntésük, részben azért van így, mert nincs rá mód, hogy véradás után elhagyhassák a gyárat. Ezen a gondon jó lenne segíteni. Még akkor is, ha a dolgozók rendkívül fegyelmezetten beosztják maguk között, hogy ki menjen vért adni, és kimaradjon a kemencék mellett, hogy a munka se akadjon el. A véradókat november 19- én vállalati szinten, november 27-én gyáregységi szinten jutalmazták, meg Összesen húszan kaptak srankoszorús véradójelvényt, amit legalább nú.z véradás után osztanak. Két origád oklevélben részesül*. SINKÓ A minap egy délutáni séta alkalmával elgondolkodtató epizódnak lehettem tanúja Miskolc egyik külső kerületében. Csinos, huszonéves anyuka haladt előttem a járdán,öt-hat év körüli gyermekével, kézenfogva.A hó ellenére nem volt túl hideg, de azért mindketten jól felöltöztek. A mamán hosszú bunda, a fején usanka, a kis srácon rövidebb, hímzett imakabát, s természetesen bundasapla. Séta közben beszélgettek. Azaz: a legényke szaporán tette föl „kishuta" kérdéseit — melyek az ő számára azért nagyon fontosak lehettek —, anyuka pedig egy ideig türelmesen, majd később egyre szűkszavúbban, s ingerültebben válaszolgatott. Helyzete persze egyáltalában nem volt irigylésre méltó. Mikor fiúcskája azt kérdezte: télen miért nincs nyár.’ — egy kicsit magam is zavarba jöttem, kapásból nem jutott eszembe semmilyen magyarázat. A mama sem törte sokáig a válaszon fejét, csemetéjét — ne kérdezz már annyi hülyeséget! — felkiáltással utasította rendre. A gyerek nem szép pent meg túlzottan csak rájött, untatja mamáját,s más szórakozás után nézett. Egy ideig sóváran figyelte az átszel tükrösre sinkózott jégszakaszait, míg végül elhatározta magát. Egy hosszú, fényes jégcsík felé kötelezve kitépte magát a mama kezéből, s rövid nekifutás után nekilódult. Ügyesen siklott a jégen, meglátszott, nem először tölti kedvét e remek játéknál. Aztán úgy a sinkopálya közepén szép ívben „elszállt" egy léggöröngy jóvoltából. .A mama ott termett, mérgesen rántotta fel a hóról ..rosszcsont hóikéi, egy jókora nyakleves kíséretében — A: anyád mindent éget, azt hiszed van nekem pénzem minden évben új csizmára. Kifakadása meglehetősen rossz érzést keltett bennem. A gyerek akkorát esett kezétlábát majd kitörte s kedves anyukája ehelyett, hogy örült volna: gyermeke ép bőrrel megúszta az esést pofonnál sietett segítségére. De nemcsak a pofon ... Ha már trhakabátban járatta kedvenc csemetéjét — aki bizonyára neki nem tudta ezt kellőképpen értékelni — miért pontosan e téli játékkal járó apró rongáláson a ka <pócni? A legvalószínűbb magyarázat talán az: az anyuka nem ismerhette meg a sinkózás örömét, mert az ő szülője is hasonló felfogásban takarékoskodott annak idején. — fegyvernek! —