Diósgyőri Munkás, 1980. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-01 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK­ A LENIN! KOHÁSZAT! MŰVEK ÉS A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK HETIL­APJA XXXV. ÉVFOLYAM 27. SZ. Ara: SO fillér 19S0. JÚLIUS I. Pártbizottsági ülés a gépgyárban A Magyar Szocialista Mun­káspárt Diósgyőri Gépgyári Bizottsága június 27-én Be­guile János pb-titkár elnök­letével a vállalati kultúrte­remben ülést tartott. Első na­pirendi pontként a testület ülésén egy javaslat szerepelt a pártbizottság 1974. május 29-én elfogadott, a Központi Bizottság 1973. november 23-i, a káder- és személyzeti mun­ka fejlesztésére hozott intéz­kedési terve kiegészítésére. E fontos téma előadója Czövek István, a pártbizott­ság politikai munkatársa volt. Szóbeli kiegészítőjében többek között azt hangsúlyoz­ta, hogy a termelői munka területén a vezetés szilárdítsa meg, illetve fejlessze tovább az elért eredményeket olyan rugalmas módszerekkel, hogy azok maradéktalanul segítsék elő a vállalat előtt álló ne­héz feladatok minél sikere­sebb megvalósítását. A két pártbizottsági ülés között végzett munkáról Brinsski János vb-tag adott tájékoztatót. Félévzárás előtt a DIGÉP-ben javult a termelékenység és a munka hatékonysága Az elmúlt év októberében a DIGÉP vezérkara a tár­sadalmi szervek bevonásával széles körű, a vállalat egészé­re kiterjedő, átfogó progra­mot dolgozott ki az élőmun­ka hatékonyságának javításá­ra. Ennek lényeges pontjai: a termelési kapacitás bőví­tése műszaki és technológiai fejlesztéssel, termelésszerve­zési intézkedésekkel, létszám­átcsoportosítások, a veszte­ség, a kieső idők és pót­idők csökkentése, valam­int az úgynevezett szűk kereszt­­metszetek feloldása. Az el­képzelések gyakorlati megva­lósítására pontos ütemter­vet dolgoztak ki. Az MSZMP Központi Bi­zottságának elmúlt heti ülé­sén megvitatták az 1930. évi népgazdasági terv végrehaj­tásának eddigi tapasztalatait is. Az ülésről kiadott közle­mény megállapítja: „Népünk cselekvően támo­gatja a párt gazdaságpoliti­kai törekvéseit, eredménye­sen dolgozik ez évi gazda­sági feladatok megoldásán. A XII. kongresszusnak és ha­zánk felszabadulása 35. év­fordulójának tiszteletére in­dított széles körű munkaver­seny lendületesen folytató­dik. A gazdasági élet min­den területén fokozódtak az erőfeszítések a múlt évben kezdődött kedvező változások kibontakoztatása, a gazdasá­gi egyensúly javítása érdeké­ben.” Az idézett közlemény gon­dolatai miként realizálódtak és mennyire fedezhetők fel jegyei a Diósgyőri Gépgyár­ban? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Varga István termelési főmérnököt. — Örömmel mondhatom, hogy a bevezetőben ön által említett intézkedési progra­munk eredményesen szolgálta azt a célt, melyet a KB-köz­­lemény is sikeresnek tart. A korábbi esztendők sok-sok si­kertelensége után az idei év­ből eltelt idő alapján ki me­rem jelenteni, hogy a meg­tett intézkedések hatására árualap-termelési tervét rész­arányosan teljesíti vállala­tunk. A termelési főmérnök érthetően óvatosan fogalmaz, hiszen a részletes félévi mérleg még nem áll rendel­kezésére. — Mindenesetre elmond­hatom, hogy jó úton járunk. Mindazon termékek elkészül­tek, melyek gyártását az első félévre terveztük. Különösen kimagasló eredményeket könyvelhetnek el az első ív hónap után az A, C, E, F és K gyáregységek kollektívái. Nem mondhatnám, hogy gond nélkül telt el a fél eszten­dő, hiszen voltak belső, de rajtunk kívülálló okokból bekövetkezett nehézségek is. Ezeken azonban a gyáregy­ségek szocialista brigádjai és az őket jól támogató műsza­kiak segítségével eredménye­sen túljutottunk. Különösen szeretném hangsúlyozni ,a szocialista brigádok minden korábbit meghaladó aktivi­tását. Olyan felajánlásokat tettek — és ezeket becsület­tel teljesítették is —, me­lyekre az elmúlt években nem volt példa Az eredmé­nyek másik összetevője az volt, hogy nagyon jó együtt­működés alakult ki a keres­kedelmi, szállítási és minő­ségellenőrzési főosztályokkal. Az adott körülményekhez ké­pest anyagellátási főosztá­lyunk is biztosította a fél­éves terv teljesítéséhez szük­séges anyagokat. Árualap­(Folytatás a 2. oldalon) Jubiláló kohászok Rövid ünnepség­ színhe­lye volt június 24-én dél­után az LKM vezérigazga­tói tanácsterme. Sötét Ká­roly gazdasági igazgató ti­zennyolc jubiláló kohász dolgozót köszöntött a vál­lalat vezetése, s az egész munkáskollektíva nevében, a jókívánságok mellett át­adva a gyár ajándékait. Negyven esztendő megle­hetősen hosszú idő egy em­ber életében, s különösen tiszteletet parancsolt akkor, ha valaki azt egy kollektí­va hűséges szolgálatában töltötte el, munkával, alko­tással. Negyvenéves munka­viszony után nyugdíjba tá­vozott, s ezen alkalomból jubileumi jutalomban és emlékplakett ajándékban részesült Berge Miklós ol­vasatát, Szegedi István kö­rül,a h­egesztő, K­on­dogogosz Thimiosz öntődarus, Lekner István­né gépészeti segéd­munkás, Chlepkó Lászlóné szakraktáros, Kiss Barnabás motoros mozd­onydaru-ve­­zető. Negyvenéves munka­­viszony után nyugdíjba tá­vozott, s jubileumi jutalom­ban részesült Steiber Péter félportáldarus, N­otvász László forrasztár, Károlyi Jenő kokillaesztergályos. A negyvenéves szolgálat letöltése után még tovább dolgoznak: Glódi Ernő vil­lanyszerelő, Durányik Fe­renc hengergépész, Koós Sándor villanyszerelő erő­­munkás, Kerekes József munkairányító, Gogh István vezető gépész, Petró István üzemvezető, Halász Pál ko­csiátadó, Krisztián László motorszerelő. Az ünnepséget követően a jubiláló kohász dolgozók „koréi nőkével’, Böbék Ist­ván ügyeletes villanyszere­lővel beszélgettünk, aki öt­venéves munkaviszony után ment nyugdíjba.­­ — Pontosabban negyven­hét esztendőt töltöttem a ko­hászatban, hiszen 1934-ben léptem át először­, az LKM kapuját, illetve az akkori Királyi Vas- és Acélgyár­ ka­­puját. Apám örökét folytat­tam, aki negyvennyolc évig dolgozott a vasgyárban. . — Úgy tudom, mindvégig a nagyolvasztó gyáregység­nél dolgozott. .. — Igen, majdnem kezdet­től. Rövid időt töltöttem ta­­nonckodás után a motorja­vítóban, amikor Jászai ta­nácsos egy kisebb vétségért, büntetésből „átzavart” a nagyolvasztóba, tudta, hogy félek a magasságtól. Követ­kezett három év katonaság a nehéz időkben, 1942—43- ig, majd mikor hazakerül­tem Németországból,­ belép­tem a pártba, s ismét mun­kába álltam, ugyancsak a nagyolvasztóban. Mindvégig ügyeletes és karbantartó vil­lanyszerelőként dolgoztam, szert tettem lassanként a jó munkavégzéshez szükséges helyismeretre is. — A gyárban töltött közel öt­ven év alatt terjednek, cse­lekedeteinek mi volt az irá­nyítója ? — Mindig igyekeztem be­csülettel végezni munkámat, soha, egy szöget sem vittem ki a gyárból. Úgy érzem, nem tartoztam a „futtatott” emberek közé, de ez engem nem érdekelt, nem bántott sohasem. A munkatársakkal, kollégákkal jól kijöttem. A szakmámat ennyi itte «tán is szeretem, jó érzés az em­bernek látni, hogy a keze nyomán elindul valami, új­ra életre kel egy meghibá­sodott berendezés. — Elérkezett a nyugdíja­zás ideje is. Nagyon várta? — Nem. De az az igazság, hogy már eléggé elfáradtam. Egészségileg sem állok va­lami jól, s ráadásul a fele­ségem is sokat betegeskedik. Június 12-én töltöttem­ le az utolsó műszakomat, ekkor búcsúztattak a munkatársak, megható figyelmességgel. Ajándékokat kaptam, virá­got, sok jókívánságot ..útra­­valóul”. Azokban a percek­ben úgy éreztem, talán én is hagytam nekik valamit... . F. Z. Sötét Károly gazdasági igazgató köszönti az ünnepség részt­vevőit. Bobák István­Fotó: Mészáros Megnyílt az építássor Nyolc héten át nyolcszáz fiatal segíti, kéthetes turnu­sokban az LKM új kombi­nált acélművének építését. A KISZ Központi Bizottsága és az Állami Ifjúsági Bizottság hozzájárulásával és aktív se­gítségével nyári szakmai if­júsági építőtáborban járul­hatnak hozzá a szakmunkás­­tanulók a nagyberuházás mi­előbbi befejezéséhez. A tá­borba az ország minden ré­széből önkéntes alapon je­lentkeztek a fiatalok. A tan­intézetek az itt eltöltött időt nyári kötelező szakmai gya­korlatként is elismerik. A Fazola Henrik nevét viselő építőtábor ünnepélyes meg­nyitójára az elmúlt héten hétfőn került sor, a Diósgyő­ri Vasas Művelődési Köz­pont színháztermében. Az első turnus 200 fiatal szakmunkásjelöltjét, a beru­házásban r­észt vevő kivitele­ző vállalatok képviselőit ven­déglátó házigazdaként Porko­láb László, az LKM KISZ-bi­­zottságának titkára köszön­tötte. Elmondta: nagy szere­tettel várták a fiatalokat, és mindent megtesznek, hogy az itt eltöltött két hét után maradandó, szép emlékekkel távozzanak Miskolcról. A kombinált acélműben vég­zett munka lehetőséget kínál arra, hogy szakmai tudásukat is magas szinten fejlesszék, a tábori kulturális és sport­­program pedig gondoskodik arról, hogy jól teljenek a pi­henés órái. Megismerkedhet­nek M­iskolc és környékének nevezetességeivel is, szerve­zett kirándulások során. Az LKM vezetése nevében Majtényi Lajos beruházási igazgató szólt a fiatalokhoz. A többi között elmondotta: — Tisztában vagyunk az­zal, hogy a 23 éves múltra visszatekintő, a KISZ által szervezett önkéntes építőtá­bor-mozgalom milyen mér­tékben járul hozzá a fiata­lok munkára neveléséhez, közösségi szellemük erősíté­séhez és ugyanakkor népgaz­daságunk idényjellegű mun­kaerő-szükségletének kielé­gítéséhez. Borsod megyében számos ipari nagyberuházás valósult és valósul meg KISZ-védnökség segítségével, így a Lenin Kohászati Mű­vek kombinált acélmű épí­tését is helyi KISZ-védnök­­ség segíti. Ennek keretén be­lül került sor a szakmai építőtábor működésére. Sokan jöttek az ország más vidékéről, nem ismerik a gyárat, ezért a beruházási igazgató szükségét érezte an­nak, hogy rövid ismertetést­ adjon az LKM-ről és az épü­lő kombinált acélműről. Vá­zolta a gyár történetét, majd a jelenlegi helyzetről szólt: — AZ LKM-ben 18 ezer dolgozó, évi 1 millió tonna nyersacélt, kereken 800 ezer tonna hengereltárut és együt­tesen 140 ezer tonna egyéb, húzott-, hántolt-, csiszolt- és csavarárut, kovácsolt termé­keket, valamint vas- és acél­­öntvényt állít elő. A veszé­lyessé vált és gazdaságtala­nul működő Martin-acélmű kiváltása érdekében határoz­ta el a kormány az új kom­binált acélmű építését, és­ egyben azt is rögzítette, hogy az LKM lesz az ország ne­mesacélgyártó bázisa. A mi­nőségi acélgyártás fejlesztése teszi lehetővé, hogy gépipa­runk olyan korszerű gépeket­ és berendezéseket is gyárt­hasson, melyek népgazdasá­gunk gyors fejlődését szol­gálják, de a nemzetközi pia­con is versenyképesek le­hetnek. Ez tehát az a nagy munka — mondta a továb­biakban Majtényi Lajos —, melyben fiatal barátaink, Önök tevékeny részt vállal­nak. Szakmai gyakorlatot szereznek, amelyet további tanulmányaik és munkájuk­ során kiválóan hasznosíthat­(Folytatás a 2. oldalon) Átépítik a Csütörtökön reggel meg­kezdődött a kohászat III. szá­mú kohójának átépítése. A h0 napra tervezett munkála­tok megkezdése előtt, Heren­di Rezső műszaki igazgató részvételével munkaértekez­letet tartottak a közreműködő szakemberek számára. Bá­rány ,János, a KGYV főosz­tályvezetője összegezte a­ ten­nivalókat. A mostani átépítés a kohó történetében minden eddiginél jelentősebbnek szá­mít, hiszen a kohó térfogatát 950 köbméterre bővítik, s így évi 100 ezer tonnával növelik kapacitását. Korsze­rűsítik a páncélzat hűtését. A vízhűtés helyett a szov­jet licenc alapján — ener­giatakarékos elgőzölögtető rendszerű hűtést alkalmaznak majd. Az így nyert hőenergi­át, amely korábban veszte­ségbe ment, ezután tápvíz­melegítésre hasznosítják. Elvégzik az egyéb berende­zések felújítását, korszerűsí­ nagykőhöl­ tését. A gazdaságosabb üzem­menet biztosítása érdekében új léghevítőt is építenek a kohóhoz. Az átépítés során 2500 tonna vasszerkezetet bontanak le, s helyére 3300 tonna vasszerkezet, gépi egy­ség, 2200 tonna tűzálló fala­zat épül. A csúcsidőszakban hat vállalat mintegy 1000 szakembere dolgozik majd ezen. Az átépítésre készített há­lóterv szigorú és­ szoros ha­táridőket szab meg a mun­kacsoportoknak. A munka­­értekezleten­­ elhangzott ja­vaslatok, felajánlások alap­ján lehetőség van arra, hogy a tervezett határidő előtt be­fejeződjön a nagyszabású munka. Erre pedig azért is szükség van, hogy november 7-től már a kellő gyakorlat­tal üzemelő, átépített kohóból érkező nyersvasat­­ dolgozzák­ fel az új acélmű konverteré­ben.

Next