Diósgyőri Munkás, 1981. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-07 / 27. szám

JBUG PROLETÁRJAI. B3XESPUETEK1 A LENIN KOHÁSZATI MŰVEK ÉS A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA XXXVI. ÉVFOLYAM, 27. SZ. Ára: 1 forint _ 1981. JÚLIUS 7. Köszönet és üdvözlet Diósgyőr dolgozóinak Kádár János látogatása a Lenin Kohászati Művekben „Mindig vártuk Kádár elv­társat, reménykedtünk, hogy meglátogat bennünket, ké­szültünk is fogadására. Most már biztosak vagyunk ben­ne, hogy néhány perc múlva megérkezik. Szeretettel, tisz­telettel fogadjuk. Mi, néhá­­nyan kijöttünk az üzemből azért, hogy ha csak néhány pillanatra is, de személyesen láthassuk. Nagy elismerés ez számunkra.” Egy várakozó forrasztár mondta az elmúlt héten szer­dán 10 óra 45 perckor a Le­nin Kohászati Művek gyár­kapujában, ahol diósgyőri dolgozók sokasága várta a kedves vendéget, Kádár Já­nost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, aki Borsod megyei látogatásá­nak második napján a Le­nin Kohászati Műveket is felkereste. Valóban, néhány perc múl­va, pontosan 11 órakor gör­dült be a kocsisor a gyár be­járata elé a régóta várt ven­déggel és kíséretével; Bal­lai Lászlóval és Katona Istvánnal, a Központi Bizott­ság osztályvezetőivel, vala­mint Gyurkó László íróval, országgyűlési képviselővel, aki részt vett a látogatáson. Természetesen velük volt Grósz Károly, a megyei párt­­bizottság első titkára és La­dányi József, a megyei ta­nács elnöke is. " A gépkocsiból kiszálló Ká­dár Jánost nagy taps köszön­tötte. Ezután vendéglátó gyá­runk vállalati négyszöge — Szeppelfeld Sándor vezér­­igazgató, Rábai István, a pártbizottság titkára, Móri Lajos, a szakszervezeti bi­zottság titkára és Porkoláb László, a nagyüzemi KISZ- bizottság titkára — fogadta .meleg kézfogással, a tisztelet­tel várt vendéget, és invi­tálta a gyárkapun belülre. A gyárlátogatás a vezér­­igazgatói tanácstermében kez­dődött. — Igen nagy öröm szá­munkra, hogy látogatásával megtisztelt bennünket — kezdte mondanivalóját Szep­pelfeld Sándor. A vendéget hellyel kínálta, majd bemu­tatta a jelenlevőket, a gyár legjobb dolgozóit, a vezető­ket, a szocialista brigádok képviselőit és a vállalati párt-végrehajtó bizottság tag­jait. — Engedje meg — foly­tatta —, hogy mielőtt szemé­lyesen is felkeresné üzeme­inket, röviden szóljak e nagy múltú gyár mai életéről, si­kereiről és gondjairól. — A Lenin Kohászati Mű­vekben ma 18 330-an dolgoz­nak, ebből 15 400 a fizikai dolgozó. A kétkezi munkások fele szakmunkás. Az éves termelési érték megközelíti a 12 milliárd forintot. A több mint két évszázados hagyo­mányokat őrző és számos ma­gas ki­tüntetést elnyert vál­lalat a hazai nyersvas-, acél- és hengereltáru-termelés har­­­madát adja. Legfontosabb feladata a belföldi minőségi acéligények kielégítése. Az V. ötéves terv időszakában év­ről évre fokozta teljesítmé­nyét a vállalat, s 10 száza­lékkal nőtt a termelési ér­ték. Öt év alatt 355 millió dollár értékű kohászati ter­méket szállítottunk a külföl­di piacokra. Az elmúlt év­ben az egy dolgozóra jutó át­lagjövedelem 55 200 forint volt. A gyár termelésének több mint egyharmadát a vi­lág 40 országába exportál­juk. A vezérigazgató szólt azok­ról a fáradozásokról is, me­lyeket a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javí­tásáért, a kulturális és spor­tolási feltételek kedvezőbbé tételéért tesz a vállalat. Egyik központi feladat a nehéz munkakörülmények között dolgozó kohászok megterhe­lésének csökkentése. Legalább ilyen fontos cél a lakáskö­rülmények javítása. Az előző tervidőszak alatt 650 kohász költözhetett korszerű, új ott­honba. Évente 4800 kohász­ember szervezett üdültetését biztosítják. Előnyt élveznek a nagycsaládosok. A kohászokat foglalkoztató legaktuálisabb téma, az ép­pen e napon bevezetésre ke­rülő 5 napos munkahétről is beszélt a vezérigazgató. Ezt követően a több mint 10 mil­liárd forintos költséggel épü­lő — részben már termelő — nagyberuházásról, a kombi­nált acélműről adott tájékoz­tatót. Egy régi, elavult Sie­mens—Martin acélművet vál­tunk fel a világon ma talál­ható legmodernebb eljárás­sal, a konverteres acélgyár­tással — mondta. — Ez a mű lehetővé teszi a különleges minőségű acélok gyártását. A mennyiségi szemlélet helyett, most a minőségi különleges acélok előállítása a cél. Az elmúlt évben november 6-án Magyarországon először csa­poltunk konverterből acélt. Azóta 1500 adagot gyártot­tunk kifogástalan minőségben. A második szakasz építése jól halad. A munkák jelenlegi állása arra enged következ­tetni — és erre a gyár veze­tője ígéretet is tett —, hogy fél évvel korábban és a meg­határozott költségkereteken belül elkészül a magyar vas­kohászat új, minőségi bázisa, a kombinált acélmű. Szeppelfeld Sándor nem titkolta el a gondokat sem.­ — Sajnos erősen romlott a vállalat pénzügyi helyzete. A belföldi igények — az ismert okok miatt — nem növeked­nek. A szerződésekben meg­szabott szocialista exportot maradéktalanul kielégítjük. A tőkés piac rendelései vissza­estek. Rendeléshiány és az exportárak 20 százalékos csökkenése miatt tavaly óta nem használjuk ki teljesen a hengersorok kapacitását. Ko­moly értékesítési gondok van­nak. Az idei év első 5 hó­napja egyértelműen vesztesé­ges. A megoldásra tervet dol­goztunk ki. A megoldás a tartalékok hatékonyabb ki­használása. Saját erőből lét­rehozzuk az ország legna­gyobb egyedi gépgyárát, így gyorsan, saját anyagból, szál­lítási költségek kiküszöbölé­sével a piacokon is keresett egyedi gépeket lehet előállí­tani. A jelenlegi tervidőszak feladata a fizetőképes keres­lethez való hatékony alkal­mazkodás. Nemzetközi mér­cével mérve, sok olyan lehe­tőség van, melyekhez nem kell beruházás. A célok el­éréséhez viszont átmeneti népszerűtlenséget is vállalni kell. A „megelégedettség” szót törölni kell a szótárból. Leg­nagyobb tartalék a dolgozó ember. A jelenlegi körülmé­nyek között is elmondható, hogy sokkal többre képes az LKM — fejezte be ismertető­jét a vezérigazgató. Ezt követően Rábai István, a gyár pártbizottságának tit­kára a pártszervezeteknek a dolgozók politikai nevelésé­ben, a termelésben és az új kombinált acélmű építésében betöltött szerepéről tájékoz­tatta Kádár Jánost. Bejegyzés a brigádnaplóba. A háttérben Hajnal János brigád­­vezető és Jung János gyáregységvezető Tájékoztató a vezérigazgatói tanácsteremben Ismerkedés a kombinált acélművel (Folytatás a 3. oldalon) A tisztelet spontán megnyilvánulása C^árlátogatáson/

Next