Diósgyőri Munkás, 1981. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-07 / 27. szám

2 A kenyér Amikor megbámulták a kalászok, összedörzsölték a markukban a gazdák a búzaszemeket, majd a foguk között elroppantottak néhányat. Ez volt a legősibb mintavétel, így láttam még nagyapámtól, aki négy hold búzát vetett a falu határában, majd ugyanezt csinálta nagybátyám, aki tsz-elnök volt és ugyanígy ízlelik a kenyérnek való gabonát még ma is a mezőgazdászok. Ma, amikor már nem darusorban kaszáló emberek haladnak nyomról nyomra a búzában, hanem a hatalmas, széles kombájnok terelik a vágóasztalra a szőke búzaszálakat. Sok-sok régi gesztus, szokás, mozdulat kötődik a búzához, az aratáshoz. Minden négyzetcentiméternyi földet be kell járni, minden apró területről le kell vágni a gabonát, hogy a malmok éhes garatja ne ürüljön ki, amíg csak el nem fogy az utolsó szem is. Nem véletlen, hogy a tájnyelv és a költők is sok esetben azonos, egymással rokonértelmű, szinonim szavaknak, kifejezéseknek tartották az életet és a búzát. A közhely vádját is vállalva mondhatjuk ki, hogy: a búza az élet, a kenyér az élet. De milyen élet? Ha azt vesszük figyelembe, hogy mi jutott régen a családok asztalára és mennyit vehetünk ama „bőség kosarából” ma, akkor azt kell mondanunk, hogy biztonságot jelentő élet. De honnan ez a biztonság? Abból a sok-sok apró és nagyobb részfeladatból, munkából, amit mind a falvakban, mind itt a városban elvégeznek a dolgozók. Mert már a kaszát pengető régi arató sem tudott volna meglenni a város, az ipar segítsége nélkül, de a mai technikai, technológiai színvonal egyenesen új magatartást teremtett falun is. Ez a magatartás elsősorban a munkában jelentkezett. Hiába mondtam én azt, hogy a mozdulatok hordozzák az ősi gesztusokat, be kell látni, hogy a mai kombájnok nem ugyanazzal a megterheléssel teszik izzadságossá az aratást, mint korábban a marokszedő lányok, a rendet sorra döntő férfiak izzadsága volt. Ma több gabonát termelünk jóval kisebb területen, mint a felszabadulás előtt. Ehhez pedig igencsak szükség van az ipar segítségére. És nemcsak a gépiparéra, hanem a vegyiparéra is, ahol kikísérletezik az új műtrágyákat, növényvédő szereket és szükség van a tudományra, amely kísérletezéseivel újabb és újabb ötleteket, eljárásokat kínál fel a falu munkásainak. Sokan dolgoznak itt, Diósgyőrött is olyanok, akik épp vagy úgy kötődnek a faluhoz. A természet harmonikus ritmusát hozták magukkal és őrizték meg, vagy alakították át magukban, ám nem lehet elvitatni azt a hatást, ami még ma is él: az évről évre jelentkező megújhodást. Ez a megújhodás nemcsak a búza érésével mérhető, hanem azzal az akarattal is, amikor a gyári munkás újabb és újabb ötletekkel kel és fekszik, olyan újabb és újabb ötletekkel, melyek a napi munkán túl meghatározzák az ország életét, amiből persze nem maradhat ki a mezőgazdaság sem. Így élünk mi egymásra utalva, egymáshoz igazodva, így válik tartalmas együttgondolkozássá, együttmunkálkodássá a jelszavakban megfogalmazott munkás-paraszt szövetség. — szendrei — mOSOTSM 1WTTWKÄS A párt-vb megtárgyalta Bér- és létszámgazdálkodás Mindig nagy jelentőséget tulajdonít az LKM párt-végrehajtó bizottsága a vállalat létszám- és bérgazdálkodási tevékenységének. Csütörtöki ülésén is napirendre tűzte, megfelelően elemezte és gazdaságpolitikai iránymutatásokkal segítette a soron következő helyi feladatok végrehajtását. A jelentés — melynek előadója Czirják Géza, gazdasági igazgatóhelyettes volt — sokoldalúan tér ki a vállalat ez irányú helyzetére, lehetőségeire, a megoldásra váró körülményekre. A bérgazdálkodással kapcsolatban a többi között megállapították, hogy az utóbbi években nyíltabbá vált, dolgozóink jobban értik, ismerik a lehetőségeket, a gazdasági körülményekkel összefüggő intézkedéseket. Jobban értik, hogy bérnövekményt csak akkor lehet kifizetni, ha új érték van mögötte, vagyis több termék. A vállalat a rendelkezésre álló éves bérfejlesztési kereteken belül következetesen törekedett a differenciálási elvek érvényesítésére. Elsősorban oda irányult a figyelem, amit a vállalat, a népgazdaság érdeke megkíván, ami befolyásolja a vállalat eredményességét, így a differenciálás kiterjedt a nehezebb fizikai munkát igénylő munkakörökre, a magasabb, vagy több tudást igénylő szakmákra, a női dolgozók, szakmunkások fokozottabb megbecsülésére. _ A vb felhívja a figyelmet arra a káros jelenségre, mely szerint még mindig lassú a változás a nivellálódás megszűnésében,a döntéseknél még mindig előfordul az álhumanizmus, ami fékezi a hatékonyabb munkát. E jelenségek ellen nyíltabban és őszintébben kell fellépni, jobban kell érvényesülni minden munkahelyen a személyi felelősségnek. Létszámgazdálkodás szempontjából kiemelkedőnek mondható az elmúlt év. A vállalat egységei — megfelelő szervezési intézkedésekkel — jó képességű szakembereket adtak át az új kombinált acélmű üzemeltetéséhez. Azon kívül, hogy 709 dolgozó ide került, a vállalati létszám 93 fővel csökkent. A létszám átcsoportosítását — a jó előkészítés mellett — kiemelkedően segítette az érdekelt gyáregységek politikai és társadalmi testületeinek hatékony, agitációs és propaganda munkája. Kiemeli a vb elé terjesztett jelentés az áthelyezett dolgozók öntudatos, megértő, fegyelmezett magatartását. Ebben az évben már több gond tapasztalható egyes üzemeink létszámellátásában. Több munkáskézre lenne szükség a hengerdék kikészítőiben, a csavar, és húzottáru, a kovácsoló, az öntöde és a nagyolvasztó gyáregységeknél. Elhangzott a vitában, hogy nagy szükség van a gyárban — az egyéb helyeken dolgozó — kommunisták példamutatására, segítségére, hogy az eredményt hozó munkahelyeken ne legyen munkaerőhiány. Jobban kell segíteni a pályakezdő, az új felvételes dolgozókat, hogy minél előbb megismerjék, megszeressék munkahelyüket, tisztábban lássák milyen perspektivikus lehetőségeik vannak, hogy élethivatásuknak tekintsék a gyárban végzett munkát. Az LKM dolgozói országosan is elsők között élvezhetik az ötnapos munkahét bevezetését. Ez a lehetőség azonban tovább növeli a vállalati létszámgondokat, ami 672 dolgozó munkaidőalapjának kiesését okozza. Mindezt a belső tartalékok intenzívebb kihasználásával lehet bepótolni, hiszen köztudott, hogy az áttérést önerőből kell végrehajtani. Nem növekedhet a létszám, de nem csökkenhet a termelési feladat, és ebből adódóan a dolgozók keresete sem! A reális és őszinte jelentést — a vita alapján — a vb több fontos feladattal egészítette ki. Ezek kitérnek a jobb, a célirányosabb ösztönzésre, a munkafegyelemre, a szakmai képzésre, a szervezeti korszerűsítés érvényesítésére, s a foglalkoztatási arányok javítására. Sz. M. Gondjaikkal megkeresnek... Már régóta tervezem, hogy megkérem Szabó Miklóst, a Diósgyőri Gépgyár F-egységének vezetőjét — legutoljára május elsején, mikor kitüntetést kapott — egy beszélgetésre, életéről, munkájáról. Mindig úgy hozta elfoglaltsága, nem tudtunk leülni. Most az első fél év utolsó napján végre volt rá alkalmunk, mert biztos volt abban, a gépgyár melegalakító üzeme teljesítette féléves tervét. Persze ez itt nem újdonság, mert a kovácsok hét év óta, dekádról dekádra, minden alkalommal teljesítették a célt, amit maguk elé tűztek. Kérem a gyáregységvezetőt, mondja el élete történetét, de az ősz hajú, meghatározhatatlan korú, kellemes modorú mérnök-közgazdász minden mondata visszakanyarodik a hétköznapok gyári munkájához. Valószínű, ha álmodik, álmaiban is a gyár tölti be az első helyet. No, ezt nem azért mondom, mintha álmodozó típusú ember lenne, szorgos, kitartó, célratörő és nem is eredménytelen munkája, sok-sok kitüntetései nem erre utalnak. — Mondhatom, hogy munkáscsaládból származom, annak ellenére, hogy Borsodszentmártonban születtem. Az apám ugyanis a Borsodnádasdi Lemezgyárban hengerészként dolgozott. A háború után 1946-ban, 12 éves koromban kerültem Ózdra, a dolgozók polgári iskolájába. Azonban csak szombaton és vasárnap tanultunk, mert hétközben dolgoztunk, meg otthon, a szülői háznál is elkelt a segítség. Ózdon vendéghallgató voltam. Nagyobb fiúkkal, 17—18 évesekkel együtt elvégeztem a polgárit Ezután Egerbe, a kereskedelmi főiskolára vettek fel, a Líceumba. Egy év után közgazdaságinak minősítették. Igen büszke vagyok arra, hogy 4,8-es átlageredménnyel érettségiztem, _így a aalakolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki karára felvételi vizsga nélkül bebocsátást nyertem. Az egyetemet 1957-ben elvégeztem, és az Egri Finomszerelvénygyár lett az első munkahelyem. Nemsokára népgazdasági érdekből áthelyeztek a Borsodvidéki Gépgyárba. Itt üzemvezető, majd telepvezető lettem, egészen addig, míg a DIGÉP-hez nem csatolták. Ezt az üzemet később — városrendezési okok miatt — lebontották. Igen jó gyakorlat volt számomra az ott letöltött idő. A DIGÉP részére készítettünk kábelgépeket, öntvényeket, igen nagy mennyiségben. Az öntöde hiányát most is érzi a gyár. Több alkalommal felvetik a szerkesztők, gyáregységiek, hogy jó lenne, ha ma is lenne öntödénk. De sajnos, nincs. Diósgyőrbe kerülésem után először főmetallurgus-helyetteként dolgoztam, majd egy évig a gyár öntvényellátásának biztosítását kaptam feladatul. Ezt követően a melegüzemi rekonstrukció irányítását bízták rám. Ez a szép munka 1966-tól 1971-ig tartott. A rekonstrukció anyagiak hiányában nem lett befejezve. Kisebb lépésekben most folytatjuk majd. Az akkori igazgató, Gácsi Miklós, 1971-ben azt mondta, ha én vezettem a rekonstrukciót, rám bízza a meleg üzem vezetését. Tréfásan szólva, egyem is meg, amit a főztem. Én örültem ennek a beosztásnak. Most már csaknem 20 éve, hogy itt vagyok. A rekonstrukcióval kitűzött feladatokat megoldottuk. A többi mellett a közúti járműgyártáshoz szükséges süllyesztékes alkatrészeket kovácsoltunk és kovácsolunk ma is. Ilyenek a MAN forgattyústengelyek, vezértengelyek, tengelycsuklók, különböző mellső tengelyek és egyéb alakos darabok. gyáregység termelése 1970-től folyamatosan emelkedett. Az akkori 13 ezer tonnával szemben, ma már 21 ezer tonna fölött járunk. Ez időszak alatt a tőkés export termelést is megoldottuk. Ma közel 3000 tonna kovácsolt árut exportálunk évente a fejlett nyugati országokba. A gazdasági eredmények mellett alapvető feladatunknak tekintjük a gyártás korszerűsítését, a munkakörülmények javítását és a gyártás gazdaságossá tételét az exporttermékeknél is. Ez az utóbbi időbér lett gazdaságtalan. A kollégáimmal együtt sokat gondolkodunk a megoldáson. — Köztudott, hogy a gépgyár F-egysége egyike azoknak a munkahelyeknek, melyekben még ma is igen nehéz körülmények között dolgoznak az emberek. — Minden üzemünk veszélyes üzem, nehezek a körülmények. Még mindig sok a fáradságos fizikai munka. Talán ez az oka annak is, hogy nincs szakmai utánpótlás. Kénytelenek vagyunk mi, saját magunk, itt az üzemben gondoskodni a képzésről. Nálunk lehet keresni, de őszintén mondhatom, hogy ma már nincs arányban az elvégzett munka a más vállalatoknál elért kereseti szintekkel. A jövőben a vállalat anyagi erejéhez mérten, ezen változtatni kell. — Ismét a munkáról, nem pedig saját magáról beszél — szólok közbe. — Akkor kanyarodjunk vissza, bár az előbbi gondolatok is szorosan az én mindennapi életemhez kapcsolódnak. — Közéleti munkája? — A mozgalomba 1948-ban kapcsolódtam be, mint ifjúkommunista, 1952-től párttag vagyok. Kezdettől fogva részt vettem a tsz-szervezésben, majd éveken át patronáltam szövetkezeteket, segítettük őket anyagilag, erkölcsileg. Párttagságom kezdete óta részt veszek az oktatásban, jelenleg is vezető propagandistaként dolgozom. Arra is büszke vagyok, amióta dolgozom, összesen csak négy napot voltam táppénzen. Munkatársaimmal a kapcsolataimat nagyon jónak tartom. Ezt úgy tudom lemérni, hogy minden gondjukkal, nemcsak munkahelyi, hanem családi problémáikkal is megkeresnek. Más egységektől, de külső gyáraktól is kérik magukat a mi egységünkhöz. Tudják, hogy itt jó a munkahelyi légkör. A döntések előkészítésébe bevonjuk az egység valamennyi dolgozóját, javaslataikat, véleményüket beépítjük a tervekbe. Mindenki testre szabott feladatot kap, így természetesen szívesen végzi munkáját. Egészséges a munkakapcsolat a többi gyáregységgel is. Egy alapvető követelmény van: az elvégzett munka. Kiegyesúlyozott embernek tartom magamat, ehhez a munkatársaimon kívül hozzájárul a családi háttér. A jó feleség és a két nagy lányom. Hobbim a kertészet és a turizmus, ami jó kikapcsolódást nyújt. A kohász diplomám mellé szereztem még egy közgazdász oklevelet is, ez a mai igen nehéz gazdasági viszonyok útvesztőiben segít jobban eligazodni. Tréfa Gyula Fáklyaismertető A Fáklya 14. számának címlapja a III. magyar— szovjet ifjúsági barátságfesztivált köszönti. Az anyagok is ehhez a témához kapcsolódnak. Színes képekkel illusztrált riportok foglalkoznak a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusán megfogalmazott feladatok teljesítésével , az életszínvonal megjavításával, az életszerkezet kedvezőbbé tételével, az ellátás javításával. A publicisztikai írások a KGST-vel, az internacionalizmussal, a fegyverkezési versennyel foglalkoznak. 1981. július 7. DIGÉP-mérleg A gépgyár hatodik ötéves terve megfogalmazza, hogy a tervezett fejlődési ütemet a termelékenység és a hatékonyság növelésével kell biztosítani úgy, hogy a vállalat fejlesztési lehetőségét gyorsan megtérülő, a gazdaságosságot és jövedelmezőséget növelő célhitelek igénybevételével bővítik. Alapvető követelmény a gyártmány- és gyártásfejlesztés fokozása, az anyagi ösztönzési és érdekeltségi rendszer javítása. Hogy miként élnek a hatodik ötéves terv időszakában a gépgyári dolgozók, mennyi került a pénztárcába, hogyan alakulnak a munkahelyi feltételek, mindebben alapvetően meghatározó, az iparági átlagot is meghaladó magasabb tervek teljesítése. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy sikerül-e megvalósítani a VI. ötéves terv első fél évének feladatait. A mostani jó munka, alapja lehet a későbbi feladatok meghatározásának is. Örvendetes, hogy a gépgyár dolgozóinak első féléves fáradozásait siker koronázta. A végleges adatok még nem állnak rendelkezésre, a féléves gyorsmérleg viszont azt bizonyítja, hogy kollektívánk jól dolgozott az elmúlt hat hónapban — mondta Balázs Ferenc gazdasági igazgató. Az árutermelési feladatokat teljesítettük, s ha a tavalyi év első fél évéhez viszonyítjuk az elért eredményt, akkor 5,5—6 százalékos termelésnövekedést könyvelhetünk el. A DIGÉP termékeinek igen jelentős részét, mintegy felét, értékesíti külföldi piacokon. Ha exportunkat összevetjük az 1980-as év első fél évének exporteredményeivel, akkor kitűnik, hogy az idén a szocialista országokba 10, a tőkés országokba pedig 7 százalékkal szállítottunk több gépet és berendezést a most zárult hat hónap alatt, mint a korábbi hasonló időszakban. Külön figyelmet érdemel, hogy a többlettermelést, a létszám csökkenése mellett, teljes egészében a termelékenység növelésével értük el. Az előzetes adatokból arra is következtetni lehet, hogy tovább javult az első fél év alatt gazdálkodásunk is. Vonatkozik ez a költséggazdálkodásra, anyag- és energiamegtakarításra is. Ezek a mutatók mind kedvezőbbek a tervben előírtaknál. A gyáregységek többsége túlteljesítette vállalásait, s ha van is egyiknél-másiknál egész kicsi lemaradás, a többi gyáregységek kiegyenlik a gyengébb eredményeket. t. gy. Aláírták a kollektív szerződést A Lenin Kohászati Művekben az elmúlt héten aláírták a vállalat új kollektív szerződését, mely 1985-ig szabályozza a gyár, valamint a dolgozók jogait és kötelességeit. Képünkön Móri Lajos, a szakszervezeti bizottság titkára valamint dr. Szeppelfeld Sándor vezérigazgató látja el kézjegyével az okmányt. Fotó: Irmai István