Diósgyőri Munkás, 1982. január-május (37. évfolyam, 1-21. szám)
1982-01-05 / 1. szám
982. január 5. i i DIÓSGYŐRI MUNKÁS A termék innováció jelentősége Másod [UNK] és harmadtermékek Az LKM-ben a másod- és harmadtermékek gyártása négy ■ múltra tekint vissza. A csavar- és kötőelemgyártás több mint egy évszázada, a húzott, hántolt, csiszolt termékek gyártása fél évszázada kezdődött A fejlődés üteme nem volt mindig zavartalan; a termékek piacigénye mindig biztosította a fejlődés lehetőségét, hol kisebb, hol nagyobb mértékben. A termékinnováció mindig is kötődött a népgazdaság fontos ágazatainak fejlődéséhez, és jelenleg is ezen tendenciák érvényesülnek. A vállalatvezetés az erők koncentrálására és a hatékonyság növelésére, a két önelszámoló egység összevonását rendelte el 1977. VII. 1.-vel. A gyáregység üzemei egymástól eltérő technológiával rendelkeznek ugyan: hidegdarabolás, melegsajtolás, hideg- és meleghengerlés stb., de ennek ellenére egy közös, úgynevezett kohászati másod- és harmadtermékeket gyártó, a piaccal, a felhasználókkal közvetlenül kapcsolatban álló, egységes szervezetet képeznek. E sokrétű technológiai folyamatok egymásrautaltsága, és egy zárt rendszerben való eredményes működtetése mind vállalati, mind népgazdasági szinten is talán egyedülálló Európában. Ennek is köszönhető, hogy a technológiai tagoltság ellenére a gyáregység gazdálkodása az elavult géppark ellenére is hatékony. A csavar- és húzottárugyáregység népgazdaságilag fontos iparágak; MÁV, bányászat, kőolajipar, gépipar, valamint más hazai felhasználók növekvő igényeinek mennyiségi és minőségi szükségletét hivatott kielégíteni. A gyártás mennyiségi, és minőségi növelése, korszerűsítése az előbb említett hazai és exportfelhasználók miatt szükségszerű. A gyáregység technológiai berendezésein, gépein, kemencéin 100 ezer tonna/év meghaladó hengerelt alapanyag, kovácsolt áru és öntvény fut több műveleten keresztül. A gyáregység össztermelési értéke, a vállalatinak több mint egytized része. A gyártmány- és gyártásfejlesztést indokolja még az is, hogy ellenkező esetben a hazai felhasználóknak a gyáregység jelenlegi gyártási kapacitásán felüli mennyiséget tőkés importból kell beszerezni. Az előzőekben már utaltam az elavult, zömmel nullára leírt gépparkra — egy-két korszerű gép kivételével —, ezen termelőgépekkel kell jó minőségű, adott esetben még exportálható terméket is előállítani. A gépek kiszolgálása nehéz fizikai munkát igényel, balesetveszélyes, és emellett termelékenységük sem éri el a kor színvonalát. A gépek korszerűtlen állapota miatt erre a munkára szükséges munkáslétszámot évek óta nem lehet maradéktalanul biztosítani, jelenleg is sajtológépek, húzógépek, csiszológépek állnak létszámhiány miatt. A gyáregység termékeivel szemben támasztott piaci igények mind a csavargyári, mind a húzótermékekkel szemben több ezer tonnát meghaladó nagyságban jelentkeznek napjainkban A többletigények kielégítése nagy gondot okoz a vállalatvezetésnek és a gyáregységnek is. Az ismert acélipari válság vállalatunkat is kedvezőtlenül érinti, és ez a helyzet előrejelzések szerint 1985-ig nem sokat változik. A vállalatvezetés ezért is tulajdonít nagy fontosságot a másod- és harmadtermékekben jelentkező többletigények lehetőségeinkhez alkalmazkodó, feszített, de reális teljesítésének. A IV. ötéves terv folyamán a gyáregység profiljába tartozó hazai igények kielégítése mellett még kisebb mennyiségű exportra is vállalkozott. Az V. ötéves tervben viszont a MÁV, bányászat olaj- és cementipar, gépipar másodtermékigényének növekedése miatt a vállalat kénytelen volt megszüntetni ugyan az exportot — bár igények voltak —, a megnövekedett hazai igényeknek mégsem tudott eleget tenni. Ezért a MÁV kénytelen volt tőkés importból fedezni csavarszükségletét. Az V. ötéves terv során teljesített csavar- és húzott-termékek gyártását igen nagy erőfeszítésekkel, létszám-átcsoportosítással, túlóráztatással lehetett szinten tartani. Az erőfeszítések árán elértük, hogy a MÁV 1980-tól nem szorult csavartermékek importjára. Ennek érdekében több más hazai vállalat igényét csak részben tudtuk teljesíteni. A vállalatvezetés a feszültségek feloldására, a fokozatosan növekvő igények kielégítése céljából fejlesztési koncepciót dolgoztatott ki a KÖGÉPTERV-vel mindkét üzemre. A másod- és harmadterméket előállító, úgynevezett háttéripar korábbi időben való lebecsülése rontotta, és rontja a gépipar versenyképességét. Sajnos ez mindaddig így marad, míg a technika és anyagi erők koncentrálásával meg nem gyorsítjuk a fejlődést, e termékek gyártásának területén. A csavar- és húzóüzem fejlesztését teljes mértékben az értékesítésre orientált gyártmány-, és gyártásfejlesztés jellemzi, melyben a piaci jelenségek, irányzatok elsősorban szerepet kaptak. A fejlesztés megvalósulásával elmondható lesz a tudomány termelőerővé válása, mely a fokozódó gazdasági versenyben további eredmények elérésének forrásává válik. Ezzel egy időben a szakmaiműszaki tudás fejlesztése terén is az innovációs szemléletnek kell érvényre jutnia, párosulva az alkotó munka érvényesülési lehetőségeinek kiszélesítésével, és az ezzel járó anyagi és erkölcsi megbecsüléssel. Gyáregységünk termékszerkezet-, és gyártmányfejlesztési tevékenysége szorosan kapcsolódott és kapcsolódik a gépipar és más népgazdaságilag fontos ágazatok termékszerkezeti korszerűsítéseihez, igényeihez pl. MÁV új gép-csavar, kőolajipari szegcsavarok, finomszerelvény hollander-anyái, magyar vagonkerék-anya és több új gyártmánykísérlet. Gyártmány, és gyártásfejlesztési tevékenységünk pl. a csavarüzem melegműhelyében a légvezérlés bevezetése a termelőgépeink nehéz fizikai munkát igénylő működtetésében jelentősen csökkentette a nehéz fizikai munkát, vagy a darabolásnál a gépi adagolás bevezetésével csökkent az emberi erő alkalmazása stb. A VI. ötéves terv célkitűzései a csavar- és húzott termékekre a növekvő igények ismeretében tartalmazzák fejlesztési koncepciónkat. A fejlesztés alapvető jelentősége, az elavult termelőberendezések korszerű gépparkkal és nagy termelékenységű gépsorokkal való kicserélése. A tervekben nagy jelentőséggel bír az automata MÁV-síncsavargyártó-sor, és fejescsavargyártó-sor tervezése, illetve megvalósítása. A tervezett fejlesztés együttes célja a melegüzemi gyártókapacitás mintegy 57 százalékkal való növelése, és az elavult csavargyártó berendezések korszerűsítése. Ezzel egy időben megszűnik az egészségtelen, meleg és nehéz fizikai munka jelentős része. A többlettermelésnek mintegy 60—63 százalékát exportnövelésre és importkiváltásra fordíthatjuk. A terv megvalósulása esetén végleg megszünteti a MÁV importját és feloldja a tartós belföldi csavarhiányt az üzem profiljába tartozó mérettartományban. A csavarüzemhez hasonlóan a húzóüzem fejlesztése is azonos célkitűzések alapján valósulhat meg. Itt nagy jelentőségű a tekercsből tekercsbe és a tekercsből szálba való húzási technológia bevezetése, a nagy termelékenységű hántológépek telepítésével egyetemben. A cél itt is a hazai igények kielégítése mellett lesz import megszüntetése, és a gépipar megnövekedett mennyiségi és minőségi igényeinek kielégítése. A melegen hengerelt rúdacélok megmunkálásának fejlesztését az utóbbi években a mindig nagyobb áteresztő teljesítmények szorgalmazása határozza meg azzal a céllal, hogy a minőséget, vagyis a felületi minőséget és a tűréseket javítsuk, és ezzel a napjainkban igen nagy jelentőséggel bíró anyagmegtakarítást elősegítjük, és az anyagkihozatalt javítjuk. A feldolgozandó anyag alkalmazási területétől függően egyik, vagy másik követelés áll az előtérben, azaz vagy a repedés vagy reveréteg-eltávolítás, hibátlan felület elérésért hagy áteresztő teljesítménnyel, vagy fényesacélgyártás szűktűréssel és jó felületi minőséggel. A mai modern hántológépekkel 80 méter percenként terjedő áteresztő sebességet is elérnek. A teljesítményhatárokat lényegileg az alábbi értékek határozzák meg: maximális szerszámfej-fordulat, beépített motorteljesítmény, a szerszám mellékvágó éle, a rúdanyag csavarási folyás határa. Az említett nagy teljesítményfokozás érdekében a termékek minősége tartható, és részben még javítható is. A vázlatosan ismertetett fejlesztési célkitűzések alapján látható, hogy bár a vállalatunk nem rendelkezik a fejlesztésekhez szükséges pénzügyi fedezettel, határozottam tervezte mindkét üzem fejlesztését, melynek hatása 1985-től jelentkezne, és államkölcsönből valósulhatna meg. A háttéripar fejlesztésével kapcsolatos, közelmúltban végzett országos konkrét felmérés azt jelzi, hogy már 1982-től oly magas igények jelentkeznek, melynek kielégítésére — a fejlesztés megvalósulása esetén —, 1985— 86-tól lehetett számolni. A jelentkező igények kielégítése gyors intézkedések végrehajtásával lehetséges. Ennek érdekében a síncsavargyártó gépsor beszerzését célszerű lenne soron kívül indítani. Lovász Tivadar Nem véletlen, hogy a feldolgozóipar fejlődéséről szóló információk, túlnyomórészt az automatizáció újabb vívmányairól adnak számot, melyben az ipari robotok újabb és újabb változatai jelennek meg, és e robotok tömeges ipari bevezetéséről számolnak be. A szemünk előtt lejátszódó technoógiai korszakváltás gyorsabb intézkedések megtételére kell, hogy ösztönözzön bennünket. Az új acélmű technológiai egységei olyan világszínvonalú minőségi gyártást biztosítanak, amely lehetővé teszi a hazai nemesacél-szükséglet kielégítését és megfelelő alapot biztosít a gyártmány és gyártás fejlesztéséhez, valamint a másod- és harmadtermékek termelésének növeléséhez. 3 Már tények is bizonyítják Sikert hozott a munkaverseny A munkaversenyosztály vezetőjével Tamaskó Józseffel beszélgettünk a gépgyár 1981-es munkaverseny-mozgalmának eredményeiről. Természetesen teljes és pontos képet, végleges adatokat még nem adhattak, a beszélgetésünk időpontja december 28-a volt, de a legfontosabb jellemzők már év közben is világossá váltak, s az utolsó negyedév változásai is nyilvánvalóak lettek. A gépgyárban becsülettel teljesítette a nagykollektíva a tervezetteket, s abban, hogy az elvárt szintet elérjék, nagy szerepe volt a szocialista munkaversenynek. A gépiparon belüli versenyben a DIGÉP az úgynevezett „tóng” rendszer szerint tevékenykedett, természetesen nem az alsó, hanem a legfelső szint, az „ig” elérésére törekedett sőt ennek is a túlteljesítésére. Második szintet a gépgyár egységei és főosztályai közötti verseny alkotta, amelynek eredményeit félévenként értékelték és értékelik. Mindennek alapját képezi a verseny harmadik fajtája, a szocialista brigádok közötti versengés. A jelen időpontban ez utóbbi, a legfontosabb értékelhető. Az biztos, igen nagy segítség az év eleji tájékoztatás, s az ennek alapján megtehető versenyvállalás, de még fontosabb, hogy év közben a gazdasági követelményekhez igazodva a kollektívák pótvállalásokat tehetnek a vállalati feladatok jobb megoldása érdekében. A hivatalosan is bevezetett pótvállalásoknak természetesen anyagi öszönzésük is volt, mégpedig a célprémium harminc százaléka szolgálta ezt a célt. A pótvállalások adta lehetőséggel főleg a negyedik negyedévben éltek a szocialista brigádok. A munka versenyosztályon ezt már számszerű adatokkal is bizonyítani tudták. Az első negyedévben 147, a másodikban 176, a harmadikban 166 és a negyedik negyedévben 444 pótvállalást tettek a gépgyári szocialista brigádok. Ez összesen 929 javaslatot jelent, vagyis átlagban számolva is több jut egynél minden brigádra. Kiemelten dolgozott egész évben az F-gyáregység, a H- egység, a főtechnológia és a tmk kollektívája. Még a más területeken gondot okozó ütemes termelésben is élenjártak. Jelentős eredmény született a városért és a gyárért végzett társadalmi munkában is. Ebben az esztendőben a gyár dolgozói két kommunista műszakot is végigdolgoztak, s a második esetében különösen szép eredményeket értek el. A város érdekében 16 200 órát vállaltak a gépgyár dolgozói, s teljesítettek 17 600-at. A gyáron belüli társadalmi munkaóravállalásuk 15 700 volt, s így összesen a tervezett 31 200 óra helyett 33 300 szabad órájukban tevékenykedtek a gyár dolgozói, hogy szebbé, gazdagabbá tegyék városukat, gyárukat. A gyár munkaversenyosztályán most az eddig végzettek összesítésével, majd értékelésével foglalkoznak de párhuzamosan már az 1982- es munkaverseny előkészítésével is, az irányelvek megfogalmazásával, melyben exponált helyen szerepelnek majd az ötnapos munkahéttel kapcsolatos feladatok, a minőség további javítása, a rezsianyag és az energiafogyasztás csökkentése is. T. L Az 1981-es esztendő legjobban teljesítő területei között találhatjuk az F-egységet. A gépgyárban ez a kollektíva azon kevesek közé tartozik, akik élenjártak az ütemességben is. A munkaversenyosztály dolgozói párhuzamosan dolgoznak az eddigi eredmények összesítésén, és az új esztendő versenymozgalmának indításán. Czakó hatos felvételei A műszerházban A kohókat irányító, vezérlő műszerek ma már elengedhetetlen kellékek * képünkön látható műszerház a hármas számú kohó „szíve”. Pacz Pál felvétele