Diósgyőri Munkás, 1983. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-04 / 1. szám
1 Martinászok (Pacz Pál felvétele) A Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója ünnepség a Vasasban Városunk legnagyobb munkáskerülete volt a színhelye annak a megemlékező ünnepségnek, amit a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából rendeztek meg 1982. december 29-én, szerdán. A rendező szervek — a megyei és a városi pártbizottság, a megyei és a városi tanács, az MSZBT miskolci tagcsoportjai, a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központba hívta meg a város üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek képviselőit, hogy minél többen részesei lehessenek az ünnepi eseménynek. A városi pártbizottság első titkára, Dudla József megnyitó — a résztvevőket és az elnökséget köszöntő — szavai után dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Az előadó elöljáróban méltatta az 1922. december 22- ét megelőző időszak történelmi körülményeit, a fiatal szovjet állam békés létéért való erőfeszítéseit, majd hangsúlyozta, hogy az évfordulón mi, magyarok is tisztelettel adózunk a szovjet népnek. Köszöntjük hazánk felszabadítóját, igaz barátunkat és testvéri szövetségesünket Tisztelettel gondolunk Vlagyimir Iljics Leninre, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a soknemzetiségű állam megteremtésében. Részletesen is ismertette az előadó a hat évtized történelmi változásait, a szovjet állam ipari, mezőgazdasági fejlődését, a tudomány és a kultúra eredményeit, a hatalmas szocialista állam létrehozásának politikai és gazdasági súlyát. Kitért arra, hogy népünk elért eredményeinek egyik forrása és alapja a magyar és a szovjet nép harcban megedzett, a szocializmus építésében megerősödött igaz barátsága. A megemlékező nagygyűlést az alkalomhoz illő műsor követte, melyben a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Miskolci Nemzeti Színház művészei működtek közre. diósgyőri mimvAs Becsülettel helytállnak Elmúlt évi utolsó ülését tartotta december 29-én a gépgyár párt-végrehajtó bizottsága, Kárpáti Zoltán fbtitkár elnökletével. A testület első napirendi pontként tájékoztató jelentést hallgatott meg a IV. és az V. munkásőrszázad 1982. évi tevékenységéről és az 1983. évi feladatokról. Az ülésén meghívottként részt vett Molnár Miklós zászlóaljparancsnok is. A két század eredményeit, gondjait és terveit Berényi András és Bonta Lajos századparancsnok ismertette. A munkásőrszázadok erkölcsi-politikai helyzete jó. A munkásőrök és parancsnokaik meggyőződésből teljesítik a nem könnyű szolgálatot, munkásőri feladatokat, mint igen komoly pártmegbízatást. Kommunista erkölcsi normák szerint élnek, politikai magatartásukban a tényleges cselekvés és aktivitás dominál. Az alegységek szakmai felkészültsége, harckészültségi foka jó. A munkásőrök példát mutatnak a hétköznapi munkában is, emellett különféle társadalmi funkciókat is ellátnak. A termelőmunkában fontos területeken dolgoznak és nem kis részük volt abban, hogy a vállalat teljesítette gazdasági terveit. Igényesek nemcsak a szakmai, hanem a politikai képzettség megszerzésében is, jelentős részük továbbtanul. Az alegységek állományára a szervezettség, a fegyelem, a jó elvtársi-baráti légkör a jellemző. A századoknál az elmúlt év során tovább fejlődött a személyi állomány politikai arculata, melyhez hozzájárult a parancsnokok jó irányító és nevelő munkája. Nagy segítséget jelentett a pártalapszervezetek és a gazdaságvezetéssel kialakított jó kapcsolat Az alegységek különböző fórumaira (szakasz-, századgyűlés) a demokratikus, nyílt, őszinte légkör a jellemző. Gondosan ügyelnek az újonnan munkásőrnek jelentkezettek kiképzésére, nevelésére. Jelentősen fejlődött az állományépítő munka, az elvárásoknak megfelelően tudták biztosítani a tervszerű cserélődést, a leszerelt munkásőrök pótlását. Nemcsak mennyiségben, de minőségben is fejlődött az állomány összetétele. A munkásőrök cselekvési egysége a politikai, ideológiai és testületi munkában erősödött, növekedett a felelősségtudat, az elvtársi segíteni akarás és a fegyelem. A jelen levő zászlóaljparancsnok felszólalásában elmondta, hogy a zászlóaljparancsnokság a két század munkáját rendkívül jónak ítéli. Évek sora óta ez a két század felváltva az első, illetve második helyen véégez az éves versenyben. Szólt arról, hogy az ismertetett tájékoztató jelentést túlzottan szerénynek tartja, hiszen az abban foglaltaknál is jóval magasabbra értékelik a két alegység munkáját, becsületes helytállását. A munkásőrök a munkahelyeiken is a legkiválóbb dolgozók. Megköszönte a vállalat pártbizottságának és gazdaságvezetésének azt a sok irányú támogatást és segítségnyújtást, amit a két munkásőrszázadnak nyújtottak az 1982-es évben. Az elnöklő Kárpáti Zoltán összefoglalójában arról szólt, hogy az elhangzottak alapján egyértelműen megállapítható, gazdag, sokszínű, eredményes munka folyik a két századnál. A munkásőrök becsülettel helytállnak. Öröm, hogy mindkét század ismét kiváló címet nyert. Kérte, tolmácsolják a századok parancsnokainak és személyi állomásának a testület elismerését az elmúlt évi munkáért. Végezetül megköszönte a zászlóaljparancsokság irányító, szervező, őszinte, segítő tevékenységét. T. Gy. 4 Fáklya legújabb száma A lap 1983. évi első számú írásainak zöme a Szovjetunió békepolitikájával foglalkozik. Az 1982-ben megrendezett békemenet élményeiről, több nemzet képviselőinek véleményében kifejezett tanulságáról, agitációs eredményeiről, majd különböző foglalkozású és életkorú szovjet állampolgárok szavaiból kiolvasható vallomásokból tevődik össze a következtetés, hogy mindenki képes cselekedni a legfőbb érték, a béke védelméért. Riport mutatja be Antonyina Kalinkovics belorusz parasztasszony életének alakulását , majd leányának, Marijának a sorsát. Kalinkovicséknak tíz gyermekük volt, s mind átélték a szovjethatalom megerősödésének hősies időszakát, a Nagy Honvédő Háború idején pedig hét fivér áldozta életét a győzelemért. Képes anyag mutatja be a közös szovjet—magyar építkezéseket. Megismerkedünk egy kerületi párttitkár életével, aki a krasznodári területen dolgozik. Tudományos kérdéssel, az emberi szervezetnek a magashegyi viszonyokhoz való alkalmazkodásával foglalkozik a következő színes riport. Kisportré szól a Csebokszáriban lakó Nyikolaj Granackijról, aki eredményesen termeszti lakásán a titokzatos ginszenggyökeret Az ember életében vannak felejthetetlen dátumok. Mazurka István, az LKM acélmű gyáregysége volt dolgozója számára ilyen felejthetetlen dátum 1982. november 4-e. A Borsodszirákon élő, 55 éves férfi ezen a csütörtöki napon töltötte az utolsó műszakját. Éjszakás volt. Az ünnepségen, melyen őt is elbúcsúztatták, ott voltunk. A névsorból már jó előre „kinéztük magunknak”, hiszen a szakmák megnevezése között egyedülállt ez a szó: kemencekőműves. Nem mindennapos foglalkozást művelt tehát emberünk, legalábbis a laikus keveset tud erről a mesterségről. Így aztán magától értetődően beszélgetésre invitáltuk ... . — Megvallom — kezdte életének visszapergetését —, nem készültem kohásznak. Az apám szénbányász volt Ormosbányán, s abban az időben szinte természetes volt, hogy a fiúk az apjuk nyomdokaiban járnak. Aztán bekövetkezett a tragédia, apám negyvenegy évesen meghalt. Heten voltunk testvérek, sok volt az éhes száj, kenyérkereseti lehetőség után kellett néznem. Merthogy én voltam a legidősebb ... Ment a szénbányához, de még fiatal volt, csak külső munkára vették volna fel. Kitanulta tehát az akkori diósgyőri magasépítő vállalatnál a kőművesszakmát. A pénz viszont itt is meglehetősen kevésnek mutatkozott. A véletlen sietett a segítségére ... — összetalálkoztam az utcán az egyik ismerősömmel — meséli. — Beszélgettünk, kérdezgetett, hol dolgozom, mit csinálok. Mondom . .. Erre invitál, hogy menjek hozzájuk. Az egyik rokonom úgyszintén kemencekőműves volt, erre igent feleltem. Nyolc hónap alatt átképeztek, s a martinba kerültem. Mindez történt 1955 augusztusában. Attól kezdve Mazurka István élete felfokozott ritmusban zajlott. Három nap munka, egy nap pihenő. Ha úgy jött ki a lépés, akkor se vasárnap, se ünnepnap. A kohászatban gyártották a nyersvasat, az acélt, ebből következően a kemencekőművesnek is dolgoznia kellett. Délelőtt, délután, éjszaka . Mert az LKM-ben, s a hozzá hasonló folyamatos termelésű gyárban, váltóműszakos a munkarend. — Amikor például délelőttös műszakba jártam, hajnalban fél négykor csörgött az óra, s délután fél ötre értem haza. Vagyis tizenhárom órát voltam távol a családtól. A munka is embert kínzóan nehéznek bizonyult. A kemenceépítést vagy -javítást mindmáig alig gépesítették, sok a kézi munka. Cipekedtünk, a műszak végére majd’ leszakadt a derekunk. Ráadásul a kemencék katlanjában pokoli a hőség. Hányszor megtörtént, hogy a csizmánk fatalpa lángot fogott... Mert a kemence falazatának javítása idejére sem aludt ki a tűztérben a tűz. Bizony, jómagam is megittam a nyolc óra alatt a nyolc-tíz liter sós ízű szódavizet... — A kemencekőműves életében voltak tehát meleg pillanatok ... — Meghiszem azt! — feleli rá, s úgy tűnik, hogy emlékezetében ismét átéli az eseményeket. — Egyszer ránk robbant a kemence ... Komolyabb baj nélkül megúsztak. Engem valahogyan a kegyeibe fogadott a szerencse istenasszonya, különösebb baleset nélkül dolgoztam végig a kohászatban és a magasépítőknél eltöltött harminchét esztendőt. — Kikre emlékszik vissza szívesen a volt munkatársak közül? — Igazán sokat tanultam Kocka Istvántól — válaszolja elgondolkodva Mazurka István. — Az azóta már meghalt Pető József előmunkás kiváló szakember volt. A hozzám hasonlóan nyugdíjas Katyina Ferenc sohasem féltette átadni a tudományát, s hasonlóképpen gondolkodott Kertész István és Bakkai Béla. Igyekeztem méltó lenni a szerzett örökséghez... Dicsekvés nélkül elmondhatom: a hozzám, a mellém adott fiataloknak maradéktalanul átadtam az évtizedek alatt bennem felgyülemlett tudást, szinte kivétel nélkül megállják a helyüket a kohászatban. Feljegyezzük a fél órával korábban átnyújtott oklevéire írottakat: „Munkássága emlékéül, nyugdíjba vonulása alkalmából.” — s alatta a vezérigazgató, a párt-, a szakszervezeti és a KISZ-bizottság titkárának kézjegye. Megcsodáljuk az emlékplakettet, acélt csapoló kohászt mintázott bronzba az alkotó. — Mivel foglalatoskodom majd ezután? — ismétli meg az elváláskor feltett kérdést. — Művelem a szőlőt, a kertet, nevelem a kisunokámat. Mondták, ha meggondoljuk , nyitva előttünk a gyárkapu, visszajöhetünk nyugdíjkiegészítésért dolgozni. Majd meglátom ... K éri, maradjon köztünk: nehezen felejti a munka kezdetét, végét jelző gyári dudaszót... Kolaj László Kemencék katlanjában ■ ■ ■ 1983. január 4. Elsők a kovácsok Határidő t ott teljesítették a tervet Egész évben egyenletesen jól, példamutatóan dolgozott az LKM kovácsoló gyáregysége. Ennek köszönhetően a munkáskollektíva a kohászatban elsőként, december 27-re teljesítette éves termelési tervét. A gyáregység dolgozói magától értetődően a hátralevő napokban sem „lazítottak”, s így tervtúlteljesítéssel zárták az óesztendőt. Mint azt az LKM munkaversenyosztályán megtudtuk, a közösség a gyártási tervét 5208 tonnával szárnyalta túl, míg a teljes keresztmetszetű tervhez viszonyított többlettermelés 846 tonna. Mindebből többletárbevételt is sikerült a gyáregységnek elérnie, hiszen 303 tonna a terven felüli kiszállítás. , Az szb évzáró ülése Régi hagyomány a gépgyárban, hogy a vállalat szakszervezeti bizottsága, néhány nappal az év zárása előtt értékeli a testület éves tevékenységét, a vállalat szakszervezeti mozgalmának eredményeit, gondjait. December 28-án, kedden került sor az idei bizottsági évzáró értekezletre, melyen Czövek István, a vszb titkára foglalta össze a szakszervezeti munka idei gépgyári tapasztalatait. Elmondotta, hogy a DIGÉP szakszervezeti bizottsága, a főbizalmi testület az 1982-es munkaprogramban foglalt feladatokat fegyelmezetten végrehajtotta. Rendszeresek voltak a testületi ülések, a hatáskörünkbe utalt minden kérdés az illetékes fórum elé került. Megítélésem szerint jó döntések születtek. Ezt abban lehet kimérni, hogy a gépgyárban sok gonddal, de eredményesen folyik a gazdasági célok végrehajtása. Mindemellett a politikai hangulat is megfelelő stabilitásról tanúskodik. Szervezett dolgozóink — a dolgozói létszám 97 százaléka — valóban cselekvő tenni akarással vettek részt a közös célok végrehajtásában. A mozgalmi életben javult a kritikai szellem, különösen a fő bizalmi, bizalmi küldöttek tanácskozásának munkája fejlődött sokat. Jellemző, hogy a több alternatívás javaslatok mellett is van ellenvélemény, tartózkodás és mindezek után a többség helyes akarata nyer megvalósítást. Az elmúlt esztendőben is a szakszervezet kettős funkcióját igyekeztünk helyesen értelmezni. Kiemelt feladatnak tartottuk a termelés, gazdálkodás fegyelmezett segítését. Mindezek mellett meggyőződésem, hogy helyesen képviseltük szervezett dolgozóink érdekeit. E két megjegyzést a vállalat ismeri, és várhatóan biztató eredményeivel bizonyítható. A helyes érdekképviselet talán abban mérhető a legjobban, hogy bizottságunkon kevés panasz, vagy észrevétel kerül szóba a dolgozók részéről, ami arra utalna, hogy az érdekvédelem bármilyen módon is csorbát szenvedne. A szakszervezeti bizottság titkára a továbbiakban arról az egymást segítő, gyümölcsöző kapcsolatról szólt, mely a vállalat pártbizottsága, KISZ-bizottsága és a gazdasági vezetés között kialakult. A vállalati pártbizottság titkára — a gazdasági vezetés megbízásából is — a testület köszönetét, elismerését tolmácsolta a gyár szervezett dolgozóinak, a szakszervezeti funkcionáriusoknak azért a példamutató, lelkes tevékenységért, amit 1982-ben végeztek. A szervezett dolgozók aktivista, cselekvő tenniakarása, megértő munkás lelkesedése nélkül nem születhetett volna meg a kívánt cél, a nagyon várt eredmény. (t. gy.) Csapolásnál a martinban