Diósgyőri Munkás, 1986. július-december (41. évfolyam, 26-52. szám)

1986-07-01 / 26. szám

1986. július 1. Szakszervezeti értékelések a gépgyárban (Folytatás az í. oldalról)_ azt, és állandó piaci tevé­kenység kialakításával fo­kozzák a vállalat iránti bi­zalmat. A­z­ egységi tagdíjfizetés­ről, tagdíjmorálról szólva Gácsi József, az üzemi szak­­szervezeti bizottság titkára kiemelte, hogy ennek az igen fontos feladatnak a végre­hajtása javult, de még nem kielégítő. Ez a tapasztalatok szerint abból adódik, hogy a dolgozók egy része nem úgy viszonyul a mozgalomhoz, ahogyan az elvárható lenne. A feltárt hibákat a munka­­módszer megváltoztatásával igyekeznek majd megoldani. Foglalkozni kívánnak a tag­ság és a bizalmi kapcsolatá­val, meggyőző munkával el kell érni, hogy a szervezett­ség ne csökkenjen, inkább emelkedjen. Az üszk fontos feladatának tekinti továbbra is a dolgozók szervezésével való eredményes törődést. Az 1985—86-os oktatási év­ben változatlanul fontos cél volt dolgozóink marxista—le­ninista világnézetének, a párt politikája iránti bizalomnak az erősítése,­a kül- és belpo­litikai eseményekben való eligazítás segítése — kezdte beszámolóját Perjési Jenő, a vszb agitációs propagandafe­lelőse. Elmondta, hogy a ko­rábbi évek gyakorlata alap­ján, szakszervezeti oktatási formaként az „Időszerű kér­dések” tanfolyam anyagát választották. Ügyeltek az ön­kéntesség elvének betartásá­ra, a hallgatók kiválasztásá­ra, a párt- és a KISZ-szer­­vezetekkel való szoros együtt­működésre. A hat előadásból három esetben hívtak meg külső előadót, akik a vállalati szakemberekkel együtt ma­gas színvonalú, jól hasznosít­ható, aktuális felkészítővel egészítették ki az írásos anyagokat. Végső következtetésként megállapítható, hogy a tan­folyamon szerzett ismeretek a gyakorlati munkában ered­ményesen hasznosíthatók. A következő tanév oktatá­si anyagát alapvetően a szak­­szervezeti kongresszusok dokumentumaiban foglaltak megismertetése és a végre­hajtásra történő mozgósítás határozza meg. Ennek figye­lembe vételével meg kell te­remteni az új oktatási for­mák bevezetésének lehetősé­gét, tovább kell javítani a tanfolyamok látogatottságát, és az igényeknek megfelelő témaválasztással kell az ér­deklődést felkelteni. A szakszervezeti tömegpo­litikai oktatást­­ értékelve húsz propagandista részesült jutalomban, egy pedig SZOT Oklevél kitüntetést kapott. M. E. DIÓSGYŐRI MUNK­ÁS (Folytatás az 1. oldalról) — A magyar—szovjet együttműködésben nagysza­bású és felemelő tervek vár­nak megvalósításra, s ehhez tartós békére van szükség. Bonyolult nemzetközi felté­telek között élünk, s nincs a békének fáradhatatlanabb védelmezője a szocializmus­nál. Minden új győzelem a béke érdekében a szoci­alizmus és egyben az embe­riség jövőjét is szolgálja — hangoztatta befejezésül. Villogtak a fényképezőgé­pek vakui, zümmögtek a filmfelvevők, mikor átadta M. Sz. Gorbacsov levelének vörös díszbőr mappába fog­lalt, eredeti példányát Ger­­zsényi Miklósnak, az LKM pártbizottsága titkárának. Gerzsényi Miklós, a válla­lat párttagsága és valamen­­­nyi dolgozója nevében mon­dott köszönetet Gorbacsov elvtárs meleg hangú levelé­ért, amely új erőt ad és biz­tatást a feladatok teljesítésé­hez. Részletesen szólt a Ga­garin nevét viselő, Pólyák Ferenc vezette szocialista brigád kezdeményezéséről, s az ennek nyomán, az SZKP XXVII. kongresszusára ki­bontakozott munkaverseny­­mozgalomról, a kitűzött vál­lalások teljesítéséről. Han­goztatta, hogy nem egyszeri kezdeményezésről van szó, hanem a megújulás olyan fo­lyamatáról, amelynek első szakaszát jelentik a szovjet pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások és azok tel­jesítése. Az LKM tovább erősíti kapcsolatait a szovjet testvérvállalatokkal, s ehhez új lendületet ad támogató együttműködésük, ezzel is gyarapítva munkásosztályunk hagyományait. Köszönő be­szédét bevégezve, Gerzsényi Miklós, az SZKP XXVII. kongresszusára indított mun­kaverseny fényképdokumen­tumaiból összeállított albu­mot ajándékozott B. I. Sztu­­kalinnak. Pólyák Ferenc, a szovjet pártkongresszus tiszteletére munkaversenyt indított Ga­garin szocialista brigád ve­zetője arról a jóleső érzésről beszélt, amely a Gorbacsov­­levél olvastán töltötte el az embereket. Kollektívája ne­vében ígéretet tett arra, hogy a legjobb tudásukkal segítik a szovjet—magyar együttmű­ködés gyakorlati megvalósí­tását. Drótos László vezérigazga­tó­ a magyar—szovjet együtt­működés távlati lehetőségei­ről szólt. Kiemelte M. Sz. Gorbacsov levelének politi­kai jelentőségét, amely meg­sokszorozza a gyár munkás­kollektívájának erejét és hi­tét a feladatok­­ megvalósítá­sára. Örömmel jelentette be, hogy az LKM minden fontos gazdasági kötelezettségét tel­jesítette az első fél év során. Móri Lajos olvasta fel vé­gezetül a Cserepoveci Vas­­kohászati Kombinát munká­sainak telexen érkezett táv­iratát, amelyben gratulálnak az LKM munkasikereihez, s további támogatásukról biz­tosítják a diósgyőri testvér­vállalatot. Az aktívaértekezlet az In­­ternacionálé hangjaival zá­rult. P. D. Aktívaértekezlet az acélműben Zsúfolásig megtelt az acélmű díszterme Mori Lajos Felolvassa a csere povecsek táviratai 3 Dicséret a durvahengerműnek! A sárkánytorkú kemencék száját sárga-lilás lángok nyaldossák. Fürge daruk ira­modnak izzó terheikkel a hengersorok felé. Annyira felforrósodott a levegő, hogy szinte perzsel és éget. Kibír­hatatlan a nalántékrepesztő hőség. Az emberek csatakos­ra izzadtak mind, barázdák­ban dől róluk a verejték. Gyötrő kánikula, bogyasztó­­ hőhullám színtere most a durvahengermű roppant mé­retű üzemcsarnoka.­­ A meleg igen nagy ter­heket, igénybevételt ró a dol­gozókra. Kemény helytállást kíván mindenkitől... Ladocsi Kálmán, a durva­­hengerde részlegvezetője nem panaszként mondja ezeket, megjegyzése puszta ténymeg­állapítás. A hengerészektől mindenkor kemény helytál­lást követel a munkájuk, de a nyári vakmeleg kiváltképp megszenvedteti őket. Mind­ezek ellenére teszik a dolgu­kat, s úgy dolgoznak, mintha az életük függne ettől. Ám fertelmesen haragvók, ha nem hagyják őket dolgozni, ha nincs anyag, amit henge­relhetnének ... Az elmúlt hónapokban a kívánt mértéken felül szület­tek itt a teljesítmények. Mint­ha egyszerre megfiata­lodtak volna a matuzsálemi korú berendezések. Hétről hétre nagyszerű munkasike­rekkel hívják fel magukra a közfigyelmet a gerenda-, a buga- és a blokksor szoci­alista brigádjai: Lukács Béla, Szabados Vince, Kelemen Já­nos, Bojsz Sándor, Rákosi Sándor, Gulya Lajos, Kardos József, Bige Gyula és a töb­biek csapata is mind ott vannak a sorban. A márciusi végi műszaki-gazdasági kon­ferencián a durvahengerdei­­ek egyenletesen magas szín­vonalú teljesítményükért kaptak nyilvános dicséretet. Elismeréssel szóltak róluk az első öt hónap eredményeinek értékelésekor is. Megvallom, nagyon helyte­lenítem, ha öreg, elavult, műszakilag elmaradott be­rendezéseken elért tervtelje­sítések munkadiadaláról ódá­kat zengedeznek. Ezt szük­ségtelennek, feleslegesnek tartom. Mert az ilyen dicső­ség esetleges és rövid életű. Az elavultból nagy teljesít­ményt kicsikarni valóban di­csőséges. Ám az emberi té­nyező, az akarat nem arra való, hogy hiányt toldjanak­­,oldjanak vele. A durvahengerde esetében azonban kivételt kell tenni. És éppen az emberi tényező, az akarat diadala okán. Mert képzeljék csak el, mire len­nének képesek ezek az em­berek, ha korszerű, modern berendezésekkel dolgozhat­nának! — A kollektíva összefogott, megmutatta, hogy harcképes. Az emberek megmutatták, hogy tudnak dolgozni, ha a feltételek adottak. Az eredmények summáza­­tát ilyen egyszerűen magya­rázza a részlegvezető. Nin­csenek nagyszavas tirádák, melldöngető cikornyák, in­kább aggodalom és óvatosság érződik mondataiból. Fenye­gető jelekről beszél, amelyek „már a kertkapun kopognak”, és figyelmeztetnek: legyetek résen! — Jobban megy a verkli, mint tavaly — mondja La­­docsi Kálmán. — Az őszi nagyjavítás után kaptak láb­ra a hengersorok. Az év első három hónapjában pedig méginkább magukra találtak a gépek és emberek. A kö­vetkező hónapokban azonban már visszaesésekkel kell szá­molnunk. Alkatrészhelyze­tünk siralmas. A mindennapi fogyóeszközökből — tenge­lyek, gurítók, közlő­ tenge­lyek, tengelykapcsolók, vil­lamos motorok — több kelle­ne. A villamosjavító képte­len például tartani a javítási ütemet, olyan sok a lerob­bant motor. Mindezektől a stabilitást féltjük. Igen érez­zük már a közelgő nagyja­vítást. Szeptember közepére tervezett a nagyjavítás, ad­dig még ki kell tartanunk mindenképpen. Ez a mi leg­nagyobb munkánk: stabili­zálni a berendezéseket, hogy kibírják a nagyjavításig az igénybevételt. • Az alkatrészek gondja hosszú idő óta visszaköszönő téma a durvahengerműben. Elkészítettünk egy hiánylis­tát, s az alkatrészgyártók megígérték, hogy meglesz, amit kérünk, megcsinálják. A hiánylista rangsorában el­ső a gerendasor, s így kö­vetkezik utána a blokk- és a bugasor. Vannak azonban olyan speciális alkatrészek, amelyek a rangsortól függet­lenül szükségesek. Ilyenek a daruk alkatrészei. Ezek pedig azért nagyon fontosak ne­künk, mert a daruk minden hengersorhoz kiszolgálnak. — Szeptember 15-től októ­ber 2-ig tervezett a durva­hengerde nagyjavítása, ezt is megelőzi a kemencei karban­tartás. — Július végén, 25-én in­dul a II. számú mélykemen­ce rekonstrukciója. Az átépí­téssel, amely 70 napig tart, megnövelik a kemence cella­terét. Jelen pillanatban fe­szített ütemben végzik a többi kemence karbantartá­sát, ezeknek kell majd 70 napon át pótolni a II-es ke­mence kieső hat celláját. Amíg az átépítési idő tart, a meleg önteccsel ki kell kerül­ni ezt a munkateret, s tarta­lék útvonalat is ki kell alakí­tanunk, hogy az átépítés za­vartalanul folyhasson, s ne legyen kiesés a kemenceka­pacitás kihasználásában. Már most félve gondolunk az LD leállására, hiszen jelenleg­ is kevés a beérkező melegön­teés, hideg anyagunk pedig gyakorlatilag már elfogyott Nem látjuk biztosítva a be­­tétanyag-ellátásunkat a FÁM nagyjavításának idejére sem­ — A szovjet együttműkö­désben kiemelt feladatot kap a durvahengerbe. Mit jelent ez a gyakorlatban? — A második fél év fon­tos feladata a szovjet együtt­működés keretében készíten­dő termékeink minőségi, gyártási feltételeinek a meg­teremtése. Ez 6 m-es golyós­csapágy- és saválló-acélbugák gyártását jelenti. S itt a 6 méter a gond, mivel hogy eddig 5 méteres bugákat hen­gereltünk. A melegolló utáni területen kell megoldanunk a 6 m-es bugák lemanipulálá­­sát és a visszahűtést. — Végül: térjünk vissza a kertkapun is kopogtató fe­nyegető jelekhez. — Az LKM VII. ötéves tervi programjában leszöge­zett tétel, hogy a durvahen­germű­sorainak termelésére nagy szükség van, hosszabb távon nem nélkülözhetők. Rendkívül fontos lenne a részleges vagy teljes re­konstrukció beindítása, ha ezt a hengersort még életben akarják tartani. Mi igyek­szünk fokozni az elért ered­ményeket. De ott vagyunk már a végső határnál, amed­dig az emberi tényező, az akarat elmehet... A sárkánytorkú kemencék, a forgó hengersorok mellett, megállás nélkül tart a ke­mény munka. Pataky Dezső A gazdasági munkaközösségek is sokat segítettek a jobb munkakörülmények elérésé­ben a durvahengerműben. Képünkön: a síngyártás utolsó munkaművelete, a fazonkiké­szítés. Fotó: Ivánfi Éva

Next