Diósgyőri Munkás, 1987. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-06 / 1. szám
2 1986 a különböző kezdeményezések tükrében Nyíltan és őszintén, mint ahogy azt Mihail Gorbacsov 1986. január 15-én mondott beszédében tette, csak az jelentheti be, hogy kész az atomfegyvermentes világ megteremtésére, ha politikai gondolkodásmódja újszerű. Napjainkban a több fegyver nem jelent már nagyobb biztonságot. Ha nem sikerül megállítanunk a haditechnika rendkívül gyors fejlődését, a politikusoknak nem lesz idejük, hogy megakadályozzák a katasztrófát. A biztonság csak kölcsönös lehet, és csak politikai eszközökkel szavatolható. Az SZKP XXVII. kongresszusán, az 1986. februárjában—márciusában jóváhagyott külpolitikai irányvonal, melyet teljes mértékben osztottak a szocialista országok és támogattak az el nem kötelezett világ aktív politikai tényezői, — következetesen megvalósult a szovjet kezdeményezésekben: az egyoldalú szovjet moratórium négyszeri meghosszabbítása, a szocialista országok budapesti kezdeményezése, melynek célja, hogy az Atlantióceántól az Urálig jelentős mértékben csökkentsék a hagyományos fegyvereket, Mihail Gorbacsov vlagyivosztoki kezdeményezése, melyben javasolta, hogy erősítsék az ázsiai békés együttműködést és a nagyhatalmak katonai jelenlétének csökkentésével, valamint politikai rendezéssel számolják fel a térség robbanásveszélyes helyzeteit. A Szovjetunió és India Delhi nyilatkozata az atomfegyver és erőszakmentes világról. A Szovjetunió eltökéltsége, hogy továbbra is betartja a hadászati egyensúly olyan támaszait, mint a rakétaelhárító rendszerekről kötött szerződés és a SALT-szerződések. Végül pedig mintegy a kezdeményezések kulminációs pontja a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek reykjavíki találkozója, amely soha nem látott lehetőséget teremtett az álláspontok közelítésére, amely azonban az Egyesült Államok kormányának csillagháborús törekvései miatt egyelőre nem valósulhatott meg. E kezdeményezések közös sajátja az a törekvés, hogy a világpolitikát mind átfogó, mind regionális területen kevésbé veszélyessé tegyék. Bátran nevezhető ez a nemzetközi kapcsolatok demilitarizálási irányvonalának, amely a katonai vetélkedéssel a politikai együttműködést állítja szembe. Emlékezetünk azonban az év számos veszélyekkel terhes mozzanatait is felidézi: Líbia amerikai bombázását, a nevadai atomkísérleti telepen végrehajtott újabb és újabb nukleáris robbantásokat, a SALT—II. Washington által történő megszegését, végezetül pedig az iráni fegyverszállítási botrányt Egész évben hallani lehetett a kérdést: milyen is az igazi Reagan? Valóban kész-e lépéseket tenni a béke, az atomfegyvermentes világ irányába? Visszaemlékezve Reykjavíkra, mi szovjet tudósítók, akik tudtuk, hogy küldöttségünknek átfogó javaslatai lesznek a nukleáris leszerelés terén, érdeklődve kérdezgettük az amerikai küldöttség tagjait, a két vezető találkozása előtt: vajon hozott-e az amerikai küldöttség magával új javaslatokat? Emlékszem, hogy Rozanne Ridgway, külügyi államtitkár szemünk láttára tapogatta meg zakójának zsebét és kategorikusan kijelentette: „Mint látják, zsebemben semmi nincs, szállodai szobám kulcsán kívül”. A katonai megrendelők és az ultrakonzervatívok érdekeinek megfelelő szerepet játszó elnök viselkedésének kulcsát két legfontosabb kezdeményezés jelenti. Az egyiket hadászati védelmi kezdeményezésnek nevezi, melynek célja fegyverek telepítése a világűrben. A másik a hadászati kezdeményezés, vagyis az a titkos akció, mellyel az elnök azért avatkozott be az iráni—iraki háborúba, hogy a fegyverszállításokból befolyó összeget a kontrák és a más helyi konfliktusokban szerepet játszó amerikai zsoldosok támogatására fordítsák. Washington e két kezdeményezésének közös sajátossága a hazugság leple mögött folyó militarizálás. Nemcsak Washingtont, hanem szövetségeseit is érinti napokban Mihail Gorbacsovnak feltett kérdés: Azt jelenti-e ez, hogy a mai nyugati vezetők nem készek a leszerelésre? A Szovjetunió — hangsúlyozta Gorbacsov — továbbra is becsületesen és nyíltan a fegyverkezési verseny megszüntetése mellett száll síkra. Az út Reykjavíktól csak előre vezethet. Az 1986-os év a történelem évkönyvébe mint az igazság éve kerülhet be. Soha nem látott szemléletességgel mutatta meg, ki az, aki valóban békét és leszerelést akar, s mi mindent lehetne elérni e téren, ha a kormányok egyet akarnának. Megmutatta, hol van a militarista politika középpontja és azt is, hogy hogyan szolgálja a dezinformációs mechanizmus e politikát. Végezetül azt is bebizonyította, hogy napjainkban soha nem látott szükség van az értelem erőinek világméretű összefogására, a régi, többször csődött mondott, ám következményeiben halálos veszélyekkel terhes régi gondolkodásmód legyőzése érdekében. (APN) Az ipari miniszer levele A Lenin Kohászati Művek minden dolgozójának, a szocialista brigádoknak, a politikai és társadalmi szervek vezetőinek, aktivistáinak, a vállalati tanácsnak, a műszakigazdasági vezetőknek őszintén köszönöm az 1986-ban végzett munkáját, hozzájárulását iparunk fejlesztéséhez, népgazdasági rendeltetésének betöltéséhez. Kívánok mindannyiuknak, családjuknak kellemes ünnepeket, boldog új esztendőt, erőt, jó egészséget, az 1987. évi feladatok teljesítéséhez további eredményes munkát. Elvtársi üdvözlettel: KAPOLYI LÁSZLÓ J diósgyőri munkás 1987. január 8. Ki milyen gond elhatározásokkal kezdi az új évet? ■ ■ Ismét lepergett az idei tendő. Hátunk mögött az nemcsak hátra nézve, ha hogy még jobb legyen a munkahelyen. Kinek hogyan sikerült : évet? Erről kérdeztünk !____________________________ Oravecz Dezsőné, a DIGÉP kereskedelmi főosztály, számlázási osztályvezetője: — Amikor mindenki szépen elvégezte a feladatát, akkor jön a mi munkánk. Lényege abból áll, hogy a kiszállítások után osztályunk végzi el a pénzügyi realizáláshoz a termékek kiszámlázását. Erre, a könyvvitelileg előírt zárási határidő miatt, minden hónapban négy napot túlórázni kell. Így történt ez a múlt esztendőben is, amikor munkánkat nagymértékben hátráltatta az ütemtelen termelés és kiszállítás — ami természetesen nem mindig az ott dolgozókon múlott. Reméljük, hogy az 1987-es évben ezeket sikerül kiküszöbölni, és így a mi munkánk is ütemesebbé válhat. 1987-re azt szeretnénk, hogy az exportra történő termékek lejelentésének határidejét minden hónap 25.ében határozná meg a vállalat. Aktuálisnak látjuk, hogy bevezessék a rugalmas munkaidőt, s szeretnénk, ha a jövőben ismét hangsúlyt kapna a brigádmozgalmi élet. Bízunk abban, hogy észrevételeink (DH), javaslataink nemcsak meghallgatást, hanem bevezetést is nyernek. A jövőre vonatkozóan elsősorban békét, erőt és egészséget kívánunk, hogy egy emberként járulhassunk hozzá vállalatunk sikeres eredményeihez. Magamnak azt szeretném, ha a férjem, aki most beteg, meggyógyulna, én pedig sikeresen vizsgáznék nemzetközi jogból. Takács Istvánná, a gépgyár bérgazdasági osztályának vezetője: — Az osztály vezetésére 1985. február 1-jével kaptam megbízást. Most már elmondhatom, hogy a gyakorlatból is megismertem a rám háruló tennivalókat, kötelezettségeket. Ez a munkakör egy nagyon bonyolult és szerteágazó feladatot, felelősséget, pontosságot kíván. A vállalatnál dolgozók bérével, keresetével foglalkozunk, személyes találkozásokkal, s emellett természetesen ismernünk és be kell tartanunk a bérstatisztika, a bérszabályozás jogi előírásait is. A felelősségteljességet különösen nehezíti, hogy a keresetszabályozás az utóbbi években évenként módosult, s ez nehezíti az előrelátást, a bértervek kialakítását. A múlt év nagyon sok munkával telt el, de szerencsére azt csinálhatom, amit szeretek, s ennek ellátásához családom is hozzásegít. 1987-ben munkatársaimmal együtt azt szeretnénk, ha olyan termelési eredményeket tudnánk elérni, ami biztosítaná dolgozóink keresetfejlesztését és életszínvonalának javítását. Lucák András, az LKM karbantartó és üzemeltető gyárrészlegének lakatosa: — Sajnos, örökké emlékezetes lesz számomra 1986. Elvesztettem a feleségem. Huszonnégy évig éltünk együtt. A fiam augusztusban bevonult katonának, így karácsonykor egyedül maradtam. Most először ... No, de az élet megy tovább, és meg kell, hogy találjam a helyem. Még több a munka, mint eddig... A házzal, a kerttel is törődni kell. A munkahelyemen is helyt kell állni. Mindennaposak a gondok a szerszámellátással, az anyag is sokszor késve érkezik. Remélem, az idén kevesebb baj lesz vele. Még sok van hátra nyugdíjig. Szeretem a munkám, s talán jót is hoz ez az esztendő. Fekete Attila, művezető, szakmája esztergályos. — Jó évet zártunk, a 105 —106 százalékos teljesítménnyel, itt a hengereszterga műhelyben. Úgy érzem, sikerült a középhengersort megfelelő mennyiségű és minőségű hengerrel ellátni. Kísérleti munkánk is volt tavaly. Sikerrel végrehajtottuk a feladatot. Rövidesen belép egy új eljárással készülő, úgynevezett „felheggesztett henger”, ami ha beválik, nem kevés megtakarítást jelent majd a gyárnak. Jól dolgoztunk és így sokan megtalálták a számításukat az elmúlt évben. Külön büszkék vagyunk arra, hogy már második éve dolgozunk balesetmentesen. Reméljük, így marad továbbra is. Gondok is ígérkeznek azért. Az egyik esztergagépünk nagyon rossz állapotban van. Szinte a nullával egyenlő. Ki kellene cserélni. Talán az anyagi lehetőségek meg lesznek majd. Szükség lenne rá ... A magánéletemben is jó év volt a tavalyi. Felépült, és így beköltözhettünk álmaim házába. Két kislányomnak is külön szoba jutott. Lesz azért munkám az idén is ... Császár Sándor a kohóüzem vezetője: — 1986 fontos változások esztendeje volt a munkahelyen és a családban is. Ha egyetlen szóval kellene jelölni, a legtalálóbb ez lehetne: beilleszkedés. Ez mind a négyünket érintette. Nekem be kellett illeszkednem új munkakörömbe. Február elsején neveztek ki üzemvezetőnek. Nem ment nehezen a dolog, jó támogatást kaptam a kohóüzem kollektívájától és a gyárrészleg vezetésétől is. Igaz, az első fél év nem volt szerencsés menet számunkra. Termelésünk teljesen leromlott. Mihelyst azonban megváltoztak az elegyviszonyok és jobb anyagokat adagolhattunk a kohókba, mindjárt más lett a helyzet. Bebizonyosodott, hogy leromlásunkban külső tényezők játszották a döntő szerepet, s nem mi akartuk „lefektetni a vállalatot”, ahogy azt a rossz nyelvek beszélték ... Feleségemnek letelt a gyes, áprilisban újra dolgozni kezdett. Kisebbik lányunk ugyanekkor óvodás lett. Nagyobbik lányunknak szeptemberben jött el a beilleszkedés ideje, amikor iskolába ment... 1987-ben jó elegyviszonyok mellett kell dolgoznunk, olyan szinten, mint azt az óév második felében tettük. Nagy munka vár ránk a III-as kohó átépítésében. S emellett meg kell ismerkednünk új berendezésekkel, új technológiákkal is ... A családban távlati tervünk megvalósításán fáradozunk: saját tulajdonú lakást akarunk, így továbbra is kemény takarékoskodást folytatunk... Máté József, a nemesacél-kovácsmű kikészítő előmunkása, szocialista brigádvezető: — Éves tervünket már december elsejére teljesítettük, s ezt megtoldottuk még 240 tonnával is. A plusz kiszállításokat éppen most végezzük: a Ferroglóbusznak rakunk vagonokba gyorsacélokat. Látja, én daruzok. De ha kell, akkor targoncázok, vagy kikészítő munkát végzek. Tizenhat évesen jöttem a kohászatba, s bizony most már a negyvenhetediket számolom. Héttagú szocialista brigádot vezetek. Különösebb tervünk a családban nem volt 1986-ra. Terven kívüli esemény volt, hogy most már feleségem is a kohászathoz tartozik, hiszen a volt Medicor orvosi elektronikai gyárat az LKM megvette. 1987-ről annyit mondhatok: amit tőlünk várnak, azt mi megtesszük! Családi tervünkben üdülés szerepel. Nagyobbik fiunk, aki 19 éves és villanyszerelő, nagy esemény előtt áll, bevonul katonának. Kisebbik fiunk nyolcadik osztályos, őt most a tanulás mellett a pályaválasztás gondjai foglalkoztatják... Tokár Ferencné, magkészítő, vasöntöde: — Ha az idei tervekről beszélgetünk, elkerülhetetlen, hogy az elmúlt évből induljunk ki. Eredményes évet zártunk itt az üzemben, ami számomra azért is fontos, mert a férjem és két asszony lányom is itt dolgozik a kohászatban, így hát a munkahely erősen meghatározza a család hangulatát. A brigádunk már elkészítette ’87-es tervét, amelyben legfontosabb szempont az anyaggazdálkodással kapcsolatos hiányosságok megszüntetése. Nagyobb odafigyeléssel selejtmentes munka végzése. Az egyéni felajánlások társadalmi munkavállalásokat tartalmaznak. Személy szerint én szeretném ebben az évben is tőlem telhető legjobban ellátni pártcsoportbizalmi teendőimet, és természetesen a napi munkában az eddigiekhez hasonlóan részt venni. Amit még várok az előttünk álló évtől, az a nődolgozók fizetésének az emelése, itt az üzemen belül. Eddig erre nem volt lehetőség, reméljük, most megoldódik. A családon belül egyrészt nagy munka, másrészt nagy öröm is vár ránk. Kisebbik lányomért építkezni kezdenek majd Mályiban, és ott az egész család összefogására szükség lesz. Az öröm pedig: Klári lányom kisbabát vár, és a második unoka érkezése mindannyiunk számára emlékezetessé teszi majd az esztendőt. Oláh Józsefné, magkészítő, acélöntöde: — Sok nehézséggel kellett szembenéznem 1986-ban. Voltak gondjaink itt a munkahelyen is, ugyanis a szokottnál kisebb létszámmal kellett hoznunk a tervet. A kollektíva hozzáállásának köszönhetően ez december 9-re sikerült. De természetesen igen szép emlékek és eredmények is kapcsolódnak az esztendőhöz. Április 4-re megkaptam a Munka Érdemrend bronz fokozatát, és ez az elismerés már önmagában is jelentős számomra. Úgy érzem, a kollektívában, és a társadalmi megbízatások területén egyaránt megálltam a helyem. A párt nőfelelőseként igyekeztem úgy végezni munkámat, hogy méltó legyek a dolgozók bizalmára. Mit várok az új esztendőtől? Nyugalmat, békességet, megértést. Bízom abban, hogy ez az év fontos lépcső lesz problémáink megoldásához. Mint háziasszony, családanya örülnék, ha idén nem lennének áremelések. A családon belül pedig a legfontosabb kívánságom, hogy Zita lányom sikeresen befejezze az iskolát és aztán szakmával a kezében ő is megkezdhesse a nagybetűs életet. Csőreg Bertalanná, a gépgyár iparjogvédelmi osztályának vezetője: — Az 1986-os évet értékelve, néhány számadattal szeretném bemutatni a gépgyár újítási mozgalmát. A múlt esztendőben az újításokból származó hasznos eredmény 38 millió forint volt. Ezen belül az anyagmegtakarításból több mint 22 millió forint eredmény származott. Tőkés és szocialista importanyag-kiváltásunknál több mint öt és fél millió forint eredmény jelentkezett. Öröm számunkra, hogy az előző tervidőszakban a DIGÉP az újítómozgalom területén egyszer második, majd első helyezést ért el, plusz különdíjat is kapott. . Különösen kiemelkedő eredmény vállalatunk újítómozgalmában, hogy az 1985-ben meghirdetett újítási pályázaton az alágazati versenyben első helyezést értünk el és elnyertük a különdíjat is. Gyárunkban az országos jelenséghez hasonlóan az újítómozgalom tömegbázisa csökken, ezért az újítási kedv fokozása érdekében az én vágyam és elképzelésem, ha ebben az évben a vállalat egész gazdasági területén átfogó ötletnapokat tarthatnék. Remélem sikerül megvalósítani a KISZ- és szakszervezeti bizottság aktív közreműködésével. Végezetül, még egy örömteli hírt szeretnék bejelenteni: ez év január 1-től a sokat vitatott újítási és közreműködési díj forrása megváltozott. Költségként fizetheti a vállalat, így több pénz marad szétosztható bérnek. : homokóráján 12 hónap, hátunk mögött az 1986-os eszóév, s előttünk az új év. Ilyenkor számvetést készítünk, de nem előre tekintve az új feladatokra is: mit kell tennünk, adnyájunk élete. Jobb legyen otthon, a családban, s a 986; ki milyen gondolatokkal, elhatározásokkal kezdi az új két gyárunkban munkásokat és vezetőket... i ii [itíj Űs gondolatokkal, elhatározásokkal, tettekkel kezdtük 1987-et. Sokszor elmondtuk már és mondjuk még most is, találkozásainkkor: Boldog új évet! De még többször kérdezzük: boldog lesz-e az új év? Igen, boldog lesz, ha mindennap teljesítjük feladatainkat, ha megtesszük, amit tennünk kell. Boldog lesz az új esztendő, ha béke lesz. A béke azonban törékeny. Vigyáznunk kell rá. Ez a feltétele boldogságunknak munkálkodásunknak. Ha béke van, boldog a világ. A világ, amely mi vagyunk ...