Diósgyőri Munkás, 1988. július-december (43. évfolyam, 27-52. szám)

1988-07-05 / 27. szám

2 TTffiSGTÖFlT MUNKÁS A fiatalok jobbító szándékaiból Szívesen jönnek dolgozni Ez év márciusának ei­gén választották meg a KU/2. KISZ-vezetőségének titkárává Barta. K. Gyulát. Korábban Gulyás Tibor — jelenleg a KISZ-bizottság szervező titkára — töltötte be ezt a funkciót. Az I-XM KISZ-szervezeteit be­mutató sorozatunkban most őket - az elődöt és az utódot - kértem egy beszélgetésre. Elsőként a taglétszám alakulásáról érdeklődtem — Gyárrészlegünk 17- 30 év alatti dolgozójából 82-en KISZ-tagok. 42 százalékos a szervezettség, öt alapszer­vezetben tevékenykednek — mondja Barta K. Gyula. — Nem túl alacsony szám ez? — A taglétszám csökke­nését részben az okozta, hogy a hengerdék három műszakra álltak át. Másrészt pedig a sokat emlegetett pluszmunka-vállalás. Ez a korosztály családalapítás, la­kásvásárlás, lakásépítés előtt áll, szabadidejük nagy részét a pénzkeresésre for­dítják. Mindenesetre nem nyugodtunk bele ebbe a helyzetbe. Májusban nyitott taggyűléseket tartottunk, amelyre meghívtunk KISZ- en kívülieket. Ismerkedhet­tek programjainkkal, és sze­mélyesen is elbeszélgettem velük. Úgy tapasztaltam, ez az utóbbi a leghatásosabb módszer, reméljük a taglét­számon is meglátszik majd. Programjainkkal — éppen az előbb említett okok mi­att — a fiatalok pluszmun­ka-vállalását kívántuk segí­teni. Mert az vitathatatlan, hogy a KISZ-eseink szíve­sen jönnek dolgozni, csak a lehetőség legyen meg. A gazdasági vezetéssel ezen fáradozunk. A bevétel egy része saját zsebre megy, másik része pedig a közös­ségé. Ebből megyünk kirán­dulni, telik esetleg egy-egy színvonalasabb anyák napi vagy Télapó-ünnepségre. — Milyen munkákat vál­lalnak? — Hagyományosan részt veszünk a nagyjavításokban, tavaly például 200 ezer fo­rint körüli bevételünk volt — veszi át a szót Gulyás Tibor. — Emellett a gaz­dasági vezetéssel szerződést kötöttünk a színesfém-hul­ladék gyűjtésére, ez körül­belül 25 ezer forintot jelent évente. Idén a középhengermű évi nagyjavításából vettük ki a részünket. Az eddigiektől eltérően most a villanysze­relők szakmunkát kaptak, a többiek viszont segédmun­kát végeztek — folytatja­­ Barta K. Gyula. — A bevé­telből kirándultunk május­ban Rókafarmra. A jelent­kezők magukkal hozták csa­ládjukat is, azt hiszem nyu­godtan mondhatom, emléke­zetes három nap volt. — Készülnek még valaho­vá a nyáron? — A Dunakanyarba sze­retnénk eljutni a jövő hó­napban, ide szintén család­tagokkal, illetve a patronált iskolákba is elküldtük a meghívót. — Milyen iskolákkal van kapcsolatuk? — Patronáljuk a Fazola Henrik Általános Iskolát, a Bláthy Ottó Erősáramú Szak­­középiskolát,­­ illetve a Fáy András Közgazdasági Szak­­középiskolát. Ez utóbbi ket­tővel nem titkolt célunk, az utánpótlás-nevelés. Ezek a gyerekek itt töltik nyári gyakorlatukat, igyekszünk nekik ismereteket adni a gyárról, vonzóvá tenni ezt a pályát. Az általános is­kola patronálása inkább különböző társadalmi mun­kák végzésére korlátozódik. Tavaly kerítést és az ablak­kereteket festettük, idén sportszereket készítünk ne­kik. — A lényegesebb tevé­kenységi köröket már úgy érzem érintettük, mutassuk most be a vezetőséget, il­letve úgy tudom, több szer­vezeti kitüntetésük is van. — Kezdem akkor a ve­zetőséggel. Katona Sándor a szervező titkárunk, Szabónné Zatureczki Ildikó a gazda­­ságis, Vas József a terme­lési felelős, Kósa Zsolt te­rülete a sport, Sziszák Be­­nedekné a testvérkapcsola­tok élővé tételén fárado­zik, Kocsis Róbert területe az agitációs- és propagan­damunka. Az eddigi elis­meréseinkről majd Gulyás Tibi szól, mert egy részét az­ ő titkársága idején kap­tuk. — 1985-ben nyerte el a szervezet a KISZ KB di­csérő oklevelét, ’86-ban és ’87-ben kiváló KISZ-szerve­­zet zászlóval jutalmazták tevékenységünket — mond­ja a volt titkár. A jövőről ismét Barta K. Gyula beszél. — Az elkövetkezendőkben is előtérbe helyezzük a fia­talok érdekvédelmét, érdek­­képviseletét. Konkrét prog­ramként ősszel szeretnénk beindítani az egy hónap — egy vetélkedő című akciót. Elképzeléseink szerint min­den KISZ-szervezet vállalná egy-egy ilyen verseny le­bonyolítását, így is jobban megismernénk egymást, és mindenképpen a közös mun­ka hasznára válna. Marczin Eszter Ismét lesz­ olvasztár- és szálütőverseny Rajzos ötleteket várnak­ ­ Idén ismét az­ LKM ad otthont a hazai vaskohászati vállalatok fiatal szakembere­inek részvételével szervezett olvasztár- és szálöntőver­senynek. Az 1988. októberé­ben megrendezésre kerülő IV. olvasztár- és szálöntő­verseny találkozó emblé­májának megtervezésére a KISZ LKM-bizottsága pályá­zatot hirdet. A pályázók raj­zos ötletüket vagy ötleteiket névvel ellátott A/4-es méretű lapon jutassák el a KISZ LKM-bizottságára július 20- ig. A feltételekről az érdek­lődők a KISZ-bizottságon — személyesen, illetve a 260-as telefonszámon kaphatnak bő­vebb felvilágosítást. A beérkezett munkák zsű­rizését a verseny szervezé­sére alakult operatív bizott­ság végzi. Az első­ helyezett jutalma 1000 forint. Ered­ményhirdetésre július 29-én kerül sor. Megkérdeztük: Hogyan látják a tennivalókat a pártértekezlet utáni? Az országos pártértekezlet állásfoglalásának írott anya­ga a párttagok részére az el­múlt hetekben került kiosz­tásra. Ennek most történik a feldolgozása minden formá­ban. A vállalati pártbizott­ság két hete adta ki azt a munkaprogramot, azt az ütemtervet, amely szerint feldolgozzuk az állásfogla­lást. Gyakorlatilag pártcso­­port-értekezleten kell indíta­ni, ahol nemcsak az állás­­foglalásról kell mint végre­hajtandó dokumentumról vé­leményt mondani, hanem a vállalati pártbizottság gazda­sági-társadalmi kibontakozá­si programjáról és a gyár­egység ilyen jellegű gazdasá­gi-kibontakozási programjá­ról is — amelyet az 1987. július 2-i KB-határozat alap­ján hoztunk meg. Azóta és jelenleg is ez képezi gazda­­ságpolitikai munkánk alap­ját. Ezt a programot már egyszer felülvizsgáltuk pártbizottsági ülésen is, ahol az eddig el­telt időszak eredményeit tag­laltuk. Számba vettük azokat az eredményeket, amelyeket a program meghozatala óta a gyáregység és az üzemek elértek, de ugyanúgy számba vettük azokat a politikai eredményeket is, amelyeket az­ így jobban kiexponált te­vékenység kell, hogy jelez­zen. Azt állapította meg a B- gyáregység pártbizottsága is, hogy a kibontakozási prog­ram gyakorlatilag a megva­lósítás útján van, azok a ha­táridős feladatok, amik ben­ne meg vannak fogalmazva, részarányosan teljesültek. A lényeges kérdés most az, hogy az országos pártérte­kezlet állásfoglalásával meg­erősítve az eddigi szellemet, KOSIK TIBOR, A B­­GYAREGYSÉG ÜZEMVE­ZETŐJE, PÁRTBIZOTTSÁ­­GI TITKÁR még tovább fokozva a gaz­dasági-politikai munkavég­zésnek ténylegesen egy olyan eredményességét tudjuk pro­dukálni, amely ebben a helyzetben most megkívánta­­tik. A gazdasági-társadalmi ki­bontakozási programunkban szerepeltetünk egy rövid tá­vú, úgynevezett stabilizációs programot. Ebben egyrészt helyet kapott gyártmányszer­kezetünk átalakítása is. Er­ről annyit kell tudnunk, hogy a B-gyáregység egyedi szer­szám- és gépgyártó gyáregy­ség. Olyanfajta termékeket gyárt, amelynek a piaca elég széles körű. A hazai, a tőkés és szocialista piacra gyár­tunk különböző termékeket. A gyártmány­szerkezetnek a módosítása tehát nálunk azt jelenti, hogy a különböző termékek olyan csoportosítá­sát hajtanánk végre, hogy a lehető legtöbb nyereségtar­talmú terméket gyártsuk. A piac megtartása — a gyárt­mányszerkezet és a minőség átvitelén keresztül — így va­lósulna­ meg a gyáregység életében. Ez az út elkezdő­dött, járható — ennek a tel­jesítésével eredményeket, si­kereket tudunk elkönyvelni. A gazdasági problémák, melyek az elmúlt egy-két évben nem­csak nálunk, ha­nem országos szinten jelent­keztek, kihatottak az embe­rek tudatára, viselkedésére, magatartására, és egyáltalán a gazdasági-politikai munká­hoz való hozzáállására. Azok­ra a tevékenységekre, ame­lyekre ezelőtt csak egy-két gondolatot kellett fordítani, ahhoz most nagyon sok meg­győző, agitatív munkát kell kifejteni annak érdekében , hogy egyes eredményeket el tudjunk érni, hogy egyes dolgokat meg tudjunk az emberekkel értetni. Például a túlmunkavégzés esetében a személyi jövedelemadó rend­szer jelenlegi adózási sávja. Szemléletmódban a legtöbb ember a saját maga hasznát nézi, nem gondolkozik an­­­nyira előre, és nem közös­ségben gondolkozik, mint amire szükség volna. Ezeket a mentalitásokat, magatar­tásformákat gyökeresen meg kell változtatnunk. Úgy ér­zem, hogy az országos párt­értekezlet ehhez is adott olyan indítékot, van most már több jó vitaanyagunk, érvanyagunk. Szerencsére a fenti magatartásformák nem jellemzőek mindenkire, és azokra a felelősségteljesen dolgozó kommunistákra, akikre eddig is, és ezután is számíthatunk. Céljaink eléréséhez fontos, hogy a helyi problémák megoldásából induljunk ki. Ne tekingessünk annyira ki­felé, ne a másikra való mu­togatás domináljon. Legyen mindenkinek a munkában meghatározó a saját felelős­sége. Azon túl pedig a segít­ségnyújtás mások felé. Ez legyen az a kiinduló­pont, amely végső fokon meg­változtatja majd nemcsak a mi helyzetünket, hanem va­lamennyiünkét, hiszen az egyéni érdekek találkozása így lesz majd optimális a közösségi érdekekkel. Drenkó Éva i A kohászat új GTE elnöke Új elnököt választott az LKM keretein belül mű­ködő Gépipari Tudományos Egyesület. Egyhangú sza­vazással június 22-én Bar­naki Ernő energetikai és üzemfenntartási főmér­nököt választotta elnökévé a tagság. Ez adott alkal­mat munkatársunknak, hogy beszélgetésre kérje és bemutassuk. — Hogyan fér meg ez a nem kis elfoglaltságot je­lentő társadalmi tisztség a főmérnöki státussal? — Az biztos, hogy időt kell szánnom rá, és ezt csak a szabadidőmből te­hetem. De vállaltam és a legjobb tudásom­­ szerint akarója ellátni a felada­tom. — Ön a gyár vezetői kö­zé tartozik. Nagyobb tekin­télyt kölcsönöz ez a GTE- nek? — Nem a tekintélyről van szó. Azt csak a mun­kájával, eredményeivel vív­hatja ki a szervezet. Be­osztásomat felhasználva jobban segíthetem azonban a munkát. — Első feladatai? — Most ismerkedem a feladatkörömmel. Szeretnék céltudatos és hatékony munkát végezni. Úgy lá­tom, hogy szervezetünk le­hetőségei igen szerteágazó­ak. Sok területen támogat­hatjuk az LKM törekvése­it, ami legfontosabb fel­adataink közé tartozik. Például a gyártmányfej­lesztés, a gyártástechnoló­gia fejlesztése terén. Arra kell törekedni, hogy a ter­mékszerkezetben több le­gyen a késztermék. Nagy szerepe van a gazdaságos­ságban az importkiváltás­nak. Fejleszteni kell a kar­bantartás rendszerét. Az alkatrész-gazdálkodást is hatékonyabbá kell tenni. Meg kell teremteni a biz­tos gépipari hátteret. So­kat tehet és kíván is ten­ni ebben a GTE. — Hogyan kapcsolódnak majd bele a tervezett át­képzésekbe, az oktatásba? — Erre az MTESZ-szer­­vezet hivatott, és így ter­mészetesen a GTE is kive­szi a részét a munkából. Képzett szakembereink, "érnökök, vállalnak okta­tást. Persze, ahhoz, hogy meghatározzuk a feladata­inkat, előbb a vállalati át­képzési program kidolgo­zására van szükség. De vé­gez a GTE ma is oktatást, hiszen a népszerű darus­tanfolyamok a mi kezünk­ben futnak össze... — Hogyan ítéli meg a GTE tömegbázisát? — Tagságunk az utóbbi időben csökkent. ■ Jelenleg 69 tagot számlálhatunk. Ha a vállalat mérnöki és tech­nikusi létszámát vizsgáljuk, akkor ez a szám kicsi. Ha azonban azt nézzük, hogy ennyi emberrel is tekin­télyt vívtunk ki, akkor nem katasztrofális a hely­zetünk. A jövőben megre­formáljuk a GTE szerve­zeti rendszerét is. Több szakembert akarunk meg­nyerni a GTE-nek. Szeret­nénk a taglétszámunkat növelni. Ehhez azonban olyan feladatokkal kell el­látni a jelenlegi tagokat, amelyek a többiekre is csábítóan hatnak ... — Képzettsége? — Villamosmérnök. 1979 óta dolgozom az LKM- ben. Előzőleg a VRTESZ- ben dolgoztam, majd jó tíz évet töltöttem az olajipar­ban. Van tehát gyakorla­tom a tervezésben, a gya­korlati munkában és az irányításban is. — Ez év elején nevezték ki főmérnöknek. Mondhat­juk tehát, hogy ebben a beosztásában is új ember. — Úgy látszik, bizalom­mal vannak hozzám. A munkámmal szeretném a bizalmat megszolgálni. Re­mélem sikerül... Ilsala Péter * 1*188. július 5. . Már az értekezlet előtt is világos volt, de annak be­fejeztével körvonalazódott ki csak igazából az az elvárás, ami a vezetésünk felé irá­nyult: változtatnunk kell je­lenlegi helyzetünkön, mozgó­sítva még meglévő tartaléka­inkat az előttünk álló fel­adatok megoldásának érde­kében. Habár a közeljövőben nem várhatók látványos eredmények, a pártvezetés SIKALOSI JÓZSEF, A NEMESACÉL-HENGERDE FINOMSORI MŰVEZETŐ­­JE, PÁRT ALAPSZERVEZE­­TI TITKÁR által kijelölt úton haladva, az általuk kidolgozott prog­ramot a pártcsoportok tevé­kenységi területére lebontva kell aktivizálni magunkat. Ez azt jelenti, hogy ennek szellemében, de önálló egy­ségünk sajátosságait figye­lembe véve kell összpontosí­tanunk eredmény­teremtő munkánkra. Már az alap­szervezetben úgy kell dol­gozni, hogy erre felsőbb szinten is lehessen építeni. Igen fontosnak tartom a pártonkívüliek meggyőzését, hisz nem mindegy, hogy kik azok, akik tömegszerveze­­tünkön kívül, de mégis mel­lettünk dolgoznak. Engem a pártértekezlet ideje alatt választottak meg alapszervezeti titkárnak. Eb­ből adódóan két, egymással összefüggő dologra kellett elsősorban odafigyelnem. Az egyik, az ugrásszerűen meg­sokszorozódott mozgalmi munka, a másik az az új szellemű vezetési stílus, me­lyet rögtön —­ a mélyvízbe csöppenve — elvártak tőlem. Jelenleg alapszervezetünk és az én politikai munkám egyik meghatározója a TGB határozat, illetve ennek vég­rehajtása. Nekünk segíteni kell a helyi pártbizottság és a vállalatvezetés ez irányú munkáját. A határozat fej­lesztést, s egyben leépítést ír elő. A fejlesztéshez pedig el­engedhetetlen a gazdasági munkavégzés. A mi felada­tunk a gazdasági munka po­litikai oldalának biztosítása. Ennek érdekében alapszerve­zetünk munkaprogramjában megfogalmaztuk azokat a tennivalókat, ami a speciális helyzetből adódik. Komoly gondot jelent napjainkban — hogy egy konkrét példával szolgáljak — azt megértetni a dolgozókkal: a három mű­szak bevezetése vállalati, mi több, népgazdasági érdek, s ennek szem előtt tartásával kell azt elbírálni. Meg kell győznünk erről az embere­ket, hisz nem biztos, hogy ismerik a problémák egészét,­ s ezért hajlamosak leegysze­rűsítve vizsgálni azokat. Vé­leményem szerint a henger­fej pártvezetés — mely most már fiatal vezetővel rendel­kezik — frissült, újult erő­vel fog neki a munkának. Gondot jelent számunkra, hogy a különböző munkaren­dek miatt nehéz összefogni az alapszervezeten belül az embereket. Elsősorban az időbeosztás az, ami hátrálta­tó tényezőt jelent a politi­kai munka számára. A cso­port magjával rendszeresen találkozom, de egy részükkel csak munkaidőn kívül tudok kapcsolatot tartani. Óriási feladat lesz ezeknek az em­bereknek a politikai munká­ját összehangolni. Bízom benne, hogy az el­múlt pártértekezlet agilisab­­bá teszi az ifjúságot. Sajnos, itt a hengerdében nemcsak a szakmai, a politikai után­pótlás is hiányzik. Kevés a fiatal, aki úgy érzi, hogy a párttagok között a helye. A párt munkáját olyanná kell tennünk — és azt hiszem, ez minden vezető általános feladata —, hogy a fiatalok megtalálják helyüket a moz­galmi munkában, a párt taré­jainak sorában. Lejegyezte: [ S. Is. ]

Next