Diósgyőri Munkás, 1989. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-03 / 1. szám

UUGTOLETAö*. BDSESÖLOS3 Munkás Boldog évet, (Mák József felvételei A LENIN KOHÁSZATI MŰVEK ÉS A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA XLIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÁRA: 2,60 FT 1089. JANUÁR 3. Több év óta először: Nyereséges gazdálkodás az LKM-ben Évzáró műszaki-gazdasági konferencia a fordulópont előtt A hagyományok rendje szerint évzáró műszaki-gazdasági konferencia színhelye volt december 30-án az LKM vendég­­házának földszinti oszlopcsarnoka. Az ünnepi tanácskozást Móri Lajos, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára nyitotta meg, köszöntve a résztvevőket, közöttük­ Berecz Frigyes ipari minisztert, az MSZMP KB tagját, Dudla Jó­zsefet, az MSZMP KB tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, Paszternák Lászlót, a vasasszakszervezet főtitkárát, dr. Vörös Árpád ipari miniszterhelyettest, dr. Bányai Mik­lós miniszteri biztost, Tímár Vilmost, a Miskolc Városi Párt­bizottság első titkárát, Básti Jánost, az SZMT vezető tit­kárát, Szegő Istvánt, a vasasszakszervezet területi szervező­jét, dr. Kovács Lászlót, a Miskolc Városi Tanács elnökét, Kovács Zoltánt, a Digép vezérigazgatóját, dr. Voith Már­tont, a Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető tanárát, Hernádi Istvánt, a MÁV Miskolci Igazgatósága vezetőjét.­ ­ Ezután Drótos László ve­­­­zérigazgató tartotta meg az 1988-as esztendő tapasztala­tait értékelő és elemző be­számolóját. Tisztelt vendégeink! Kedves munkatársaim! A mindannyiunk által nagyra becsült és tisztelt gyárunk fejlődéstörténetének 218. esztendejében, az évet záró műszaki-gazdasági kon­ferencián, az 1988-as tervev jellemzőit a következőkben öss­zegezhetem. A vállalat működésének környezeti feltételei az előző évekhez képest érdemben nem javultak. Ebben szá­munkra nemcsak fokozódó — és az egész országra ér­vényes — szigorítások, az igazán nehezek —, amiről a legutóbbi parlamenti ülésen a gazdasági területeken dol­gozó képviselőktől bőven hallhatott a nyilvánosság vál­lalati példákat. Ezeken túl is az LKM-nél immár hetedik éve tartó — 1988-ban külö­nösen felerősödő — pénzügyi működési feltétel hiánya már-már elviselhetetlen üze­meltetési körülményt okoz. A kialakult helyzetre, a múlt év második felétől je­lentősen megváltozott kor­mányzati gazdaságpolitikai prioritásra új vállalati sta­bilizálási, szerkezetátalakí­tási program beindításával igyekeztünk már az 1988-as tervünkben is reagálni. Most egy év elteltével azt állapít­hatjuk meg, hogy ez a ter­vünk jó nyomon indított el bennünket és eddigi végre­hajtásuak eredményeként­ — ez évben az állami szub­venciót 1500 M Ft-tal csök­kentettük az előző évhez ké­pest, és így a költségvetési kapcsolatunkat az előző hét évben évenként több száz millió Ft-os negatív szaldó­val szemben az idén közel 1 Md Ft-os pozitív egyenleg­gel zárjuk: — a vállalati nyereség — ugyancsak 7 év óta első íz­ben — eléri a 300—320 mil­lió forintot, amely értéknek 75 százalékát az idén létre­hozott leányvállalatok, az önálló közép- és kisszerve­zetek érték el:­­ az élőmunka termelé­kenysége egy esztendő lefor­gása alatt az 1 tonna előál­lított acélra vonatkozólag a törzsvállalatnál 32 óra/ton­­náról 26 óra tonnára (20 szá­zalékkal) javult. Az elért eredményekhez alapvetően három körülmény járult hozzá: 1. A vállalaton belüli erő­teljes gazdálkodási racionali­zálás (pld. a készletek 32 százalékos csökkentése, a fajlagos anyag és energia­­költség 360 M Ft-os mérsék­lése, az élőmunka felhasz­nálása több mint 4000 fős csökkentése stb.). 2. A szerkezetátalakítás olyan első kezdeti lépései, mint az elavult termelőbe­rendezések és a veszteséges termékek egy részének leál­lítása, a versenyképes ter­melés és termék mennyisé­gének némi fokozása (mint pld. a legkedvezőtlenebb pa­raméterű egyik kohó teljes leállítása; egyes acélműi be­rendezések, valamint a fél­termék és készárugyártó hengersorok szakaszos üze­meltetése a korábbi folya­matos műszakrenddel szem­ben ; veszteséges termékből 35 kt gyártásának leállítása; a másod- harmadtermék 10 kt-val történő többletgyártá­sa, új, korszerű acélminősé­gek bevezetése stb.). 3. A konjunkturális lehe­tőségek kihasználása. Így a konvertibilis exportárak erőteljes, átmeneti növeke­dése; a több éves szocialista piaci munka eredményének kezdeti beérése, és a hazai piaci adottságok jobb kihasz­nálása (mint pl. szocialista vállalatközi közvetlen együtt­működés, jól jövedelmező új acéltermékek arányának nö­vekedése, feldolgozásos de­vizahitel konstrukció, devi­­zaátadási konstrukció, stb.). Ezek összeredményeként 1300 M Ft nyereségtöbbletet jut­tatott számunkra. Mindezek hatását sajnos lerontották a „begyűrűző­­dő”, együttvéve mintegy 1200 M Ft az alapanyag, alkat­rész, energia áremelkedésé­ből adódó többletköltségeink, amelyek 1988-ban érték gaz­dálkodásunkat. Amikor az elért eredmé­nyeket a jelenlévő kollé­gáimnak, a mozgalmi szer­vek képviselőinek és jelen­lévőkön keresztül valamen­­­nyi becsületes munkatár­sunknak a vállalatvezetés nevében itt most megköszö­nöm, nem ünneprontásként, hanem a helyzet reális meg­ítélése céljából ki kell mon­danom, hogy mindezek és a többi még felsorolható pozi­tív számok csak önmagunk korábbi teljesítményéhez mérten jogos elismerést ér­demlő sikernek számítanak. Ugyanis mi az LKM, — hasonlóan a többi magyar vaskohászati vállalathoz — igazi áttörést, karakteriszti­kus váltást az idei szép szá­mainkkal sem tudtunk még elérni a nemzetközi élvonal­hoz képest évek óta tartó, és fokozódó, erőteljes szak­mai leszakadásunk megvál­toztatásában. Ez a tovább már nem ha­lasztható tendenciaváltás még előttünk áll, aminek mi­előbbi bekövetkezését 1988- ban is nehezítette egyrészt, hogy nagy szüksége van az országnak — a mással egye­lőre nem kiváltható — és a vaskohászat által még elő­állítható dollár milliókra; másrészt, hogy mi gazdasági és mozgalmi vezetők is va­lójában félünk, szorongunk a váltással együttjáró erőtel­jesebb munkaerő-átcsoporto­sítás, munkahely megszünte­tés emberi problémáitól. Mindkét körülmény 1988- ban is erős hatással volt a termelés elmaradott szerke­zetének bizonyos mértékű to­­vábbkonzerválására, a nagy mennyiségű alacsony hasz­nálati értékű export fenn­tartására. Köszönetet mondok a társ­­vállalatoknak, akik tevé­kenységükkel elősegítették elért teljesítményünket. Kö­szönetet mondok rendelőink­nek, termékeinket felhasz­náló és értékesítő vállala­toknak, akik bizalmukkal tisztelték meg a diósgyőri kohászok munkáját. Nem mulaszthatom el, hogy ne mondjak itt most elismerő szavakat a közvet­len állami irányítást gyakor­ló Ipari Minisztérium, a Va­sas Szakszervezet és a tes­tületi mozgalmi szervek kép­viselőinek, akiknek mun­katársaival bár sokat vitat­koztunk, de azt itt is el kell ismernem, hogy az ál­lamigazgatás fokozódó , és nem ritkán egymásnak el­lentmondó követelményeiben a legreálisabbak az említett szervek munkatársai voltak. Sokat fáradoztak azért, hogy az ipar ereje és egysége megmaradjon hazánkban, a megye gazdaságszerkezeti re­konstrukciója mielőbb elin­duljon. Nem rajtuk múlott, hogy mindeddig enyhén szól­va nem egy „ipar-barát”, il­letve „kohász-barát” közgaz­dasági, környezet és társa­dalmi közvélemény alakult ki az országban, hogy nem formálódhatott ki egy a vál­lalatok stratégiájához kellő biztonságot nyújtó reális iparpolitika. Tisztelt évzáró konferen­cia! Ha az elmúlt hat és fél esztendőt tekintjük át, amíg itt — személyes sorsom sze­rint — gyárvezető tehettem, nem termettek igazán nagy jelentőségű, országos hírű dicsőségek, babérok vállala­tunk számára. Be kellett érnünk azzal, hogy az 1982. évi súlyos morális és gaz­dasági megrázkódtatás után talpra álltunk és talpon ma­radtunk. Értékként lehet talán ke­zelnünk e nehéz években is felmutatott kezdeményezéseit kollektívánknak. Ugyanis innen indultak el olyan , később elterjedt, vagy jelen­leg szélesedő kezdeményezé­sek — mint az önálló ke­reskedelmi és marketing munka a vaskohászati vál­lalatokon belül: a belső ön­álló munkaszervezetek, bel­ső vállalkozások kísérletei • az innovációs TEAM-munkák: a hazai és külföldi tudomá­nyos, majd pedig korszerű tőke összekapcsolást is je­lentő gyártó- felhasználói kapcsolatok, a barter-jellegű üzletek, vegyesvállalati for­mák. Itt élesztettük fel is­mét a borsodi vaskohászat korszerű integrációjának gondolatát, amely most már minisztertanácsi döntés alap­ján két napon belül egy át­meneti időre szóló trösztbe testet ölt. A fedezeti elven működő belső érdekeltségi rendszer, majd az önálló divíziók és a jogilag is független szerve­zetek már a jövő évekre, az új társulási törvény adta le­hetőségekre nyitják meg vállalatunknál szintén első­ként a kapukat. Mindezek nem mentek si­mán, egyszerűen. Győztes és vesztett csaták sokaságát vívtuk meg. Most értünk el ahhoz a pontoz, amikor — a hadi kifejezésnél maradva — magát a háborút nyerhet­jük meg, vagy veszíthetjük el. A gyár sorsa saját eddigi munkánk és a rajtunk kí­vül álló körülmények miatt most korszakváltáshoz érke­zett el. A radikális szerke­zetváltás a vállalat élet-ha­lál kérdése. Ez a drasztikus váltás elképzelhetetlen Ma­gyarországon is a külön-kü­­lön eddig egymástól gazda­ságilag elszigetelt vállalatok erőtelj­es érdekeltségi integ­rációja nélkül, miközben ma­guk a meglévő monolitikus szervezetű vállalatok is szer­kezetükben tovább aprózód­­nak, önálló kis- és közép­vállalatokká alakulnak. Eh­hez ad most majd átmeneti­leg szervezeti keretet a tröszt, hosszabb távon pedig egy új tulajdonosi irányító­(Folytatás a 3. oldalon) A nyugállományba vonuló vezérigazgatót köszönti Berecz Frigyes ipari miniszter

Next