Diósgyőri Munkás, 1989. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-03 / 1. szám
2 DIÓSGYŐRI MUNKÁS a párttal Eszmecsere az országos szakszervezeti értekezlet tapasztalatairól A szakszervezeti mozgalom megújulásának vállalati teendőit, az országos szakszervezeti értekezlet tapasztalatait összegezve tartott nagytestületi ülést az LKM szakszervezeti bizottsága a kombinált acélmű tanácstermében. Az ülés egyetlen napirendi pontjának előadójaként Móri Lajos, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára szólt — az értekezlet dokumentumai alapján és a saját összegzés birtokában — az ott lezajlott eseményekről, s általában az eszmecsere hangulatáról. — A mi konferenciánk azt a vonalat erősítette, melyben egyrészt a mozgalom egysége fogalmazódott meg, másrészt olyan igényeket is felvetett, melyeket a jelen gazdasági helyzetben nem lehet teljesíteni. Jellemző volt az eszmecsere hangulatára, hogy a hozzászólások közül egyértelműen azoknak volt sikere, melyek nyíltan, vagy burkoltan, de támadták a kialakult gazdasági helyzet okozóit. Azonban valamennyi felszólalás a szakszervezeti munka egységét szorgalmazta. Nagyon halkan hallatták hangjukat a termelői területek szakszervezetének képviselői, viszont az orvosegészségügyi és a pedagógus küldöttek nyomatékkal szóltak problémáikról. Nem meglepő ez, hisz’ az ő helyzetük igen elkeserítő. A vita végére, mintha két külön irányzat alakult volna ki. Az egyik az ipart, a másik az értelmiséget vette védőszárnyai alá. Úgy tűnt, mintha kibékíthetetlen, összeegyeztethetetlen érdekek csatáztak volna egymással. A fejlett országokban léteznek tagozódott szakszervezetek, melyek a fizikai dolgozók az alkalmazottak, vagy irodisták, illetve az értelmiség érdekeit képviselik. Ez nem jelenti feltétlenül az egység megbontását, hanem esetleg egy, a mai kor igényeinek megfelelő, jól funkcionáló szakszervezet létét. A konferencián kifejezésre jutott az a tény is, hogy a szakszervezet nem lehet független a párttól, hanem azzal partnerként kell együttműködnie, valamint az is, hogy a mozgalom legyen nyitott minden olyan tevékenységre, mely az érdekképviseleti funkciót szorgalmazza. Jellemző volt az atmoszférára, hogy míg régebben a dokumentumok elfogadása öt, esetleg hét percig tartott, most két, két és fél órát is igénybe vett ez a tevékenység. Szinte oldalanként csaptak össze a vélemények, ellenvélemények. A helyi szakszervezeti munkával kapcsolatosan Móri Lajos elmondta, hogy a nagytestület szervezeti felépítésében kellene olyan simításokat végrehajtani, melyek a szakmai ételek egyértelműbb megjelenítését tennék lehetővé. Ezzel egyidőben változtatni kellene a tartalmi munkán is. A mozgalom nevelő munkája is át kell essen bizonyos változásokon. 18—60 éves korban már eléggé nehéz nevelni egy embert, de a nevelés bizonyos megjelenési formái azért léteznek. Ezek közül a helyest alkalmazva, kiválasztva lehet célt elérni, akár a szabadidő hasznos eltöltésének formájában is. A szakszervezeti titkár végezetül szólt az 1989. esztendő indításáról, kezdeti feladataikról, melyek mind a tartalmi kérdéseket, mind a szövetségi működés és felépítés problémáit is tartalmazzák. S. Zs. Az igazgatótanács az 1989. évi gazdálkodási tervről A jövő évi gazdálkodást alapvetően meghatározó témákról tárgyalt, a múlt héten, kedden, a Lenin Kohászati Művek igazgatótanácsa. A vállalat gazdasági vezetői és az állandó meghívottak előtt lezajlott ülésen két, igen fontos napirendi pont megtárgyalására került sor. Elsőként Csathó Géza gazdasági igazgató ismertette az LKM törzsvállalat 1989. évi gazdálkodási tervjavaslatát. Az igazgatótanács tagjai ezt a tervjavaslatot, az elhangzott kiegészítésekkel, módosításokkal elfogadták. Következő napirendi pontként szóbeli tájékoztatók hangzottak el a korlátolt felelősségű társaságok alapításának előrehaladásáról és a részvényvásárlásról. Előadóként ebben a témakörben Csathó Géza gazdasági igazgató, Szalad József, a CH leányvállalat igazgatója, illetve Kecskeméti István, a számítástechnikai intézet vezetője szerepelt. Végezetül szintén egy szóbeli tájékoztatás hangzott el az Energoindustria Közös Vállalatba való belépés helyzetéről, Takács János főenergetikus előadásában. Az igazgatótanács mind a négy beszámolót áldomásul vette. Előtérben a gazdaságpolitika Beszámoló taggyűlésekről jelentjük Folytatódtak illetve befejeződtek az elmúlt napokban a beszámoló taggyűlések mind az LKM mind a gépgyár alapszervezeteiben. Lapunk munkatársai ezeken a taggyűléseken jártak, valamint összefoglaló véleményeket kértek egy-egy terület illetékes vezetőitől. Gyapjas Sándor, a Digép F-gyáregységének pártbizottsági titkára a következő tapasztalatokat szűrte le az irányítása alá tartozó hat alapszervezet által megtartott taggyűlésekről. — Az a tapasztalatom, hogy az előző évekhez képest most sokkal nagyobb volt a tagok aktivitása. Jelentősen megemelkedett a hozzászólások, a viták száma. Ezek a legnagyobb részben belpolitikai és gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkoztak. Ez azonban természetes, hiszen a felgyülemlett gondok elsősorban a munkásokat érintették érzékenyen. A taggyűléseken szó esett a kibontakozási programból adódó problémákról, ebből adódóan a vállalat gazdasági helyzetéről és sokan felvetették a szociálpolitika valamint a bérfejlesztés kérdését is. A párttagok nagy többsége élt kritikával a jelenlegi gazdasági, társadalmi kérdésekkel kapcsolatban, arra viszont már kevesebben vállalkoztak, hogy valamilyen javaslatot is tegyenek. A taggyűlések folyamán kiérezhető volt a párttagok megnövekedett aktivitása, de ugyanakkor érzékelhető volt a jelenlegi helyzetből adódó bizonytalanság is. A kohászat megmunkáló I. pártalapszervezetében Varga Jánosné, alapszervezeti titkár tartott beszámolót az elmúlt esztendőről. Mint a belpolitikai helyzetről elmondta, gazdasági életünket tekintve országos szinten gondot jelent a kialakulatlan termékstuktúra váltás. A vállalatok nagy többsége nem képes átállni más termékekre pedig beruházás nélkül nincs fejlesztés. A részleges módosítások csak a problémák elodázását jelentik. Az alapszervezet gazdaságpolitikai munkáját három részre osztva értékelték, úgy mint karbantartással összefüggő feladatok, külső megrendelésre, valamint belső felhasználásra történő gyártás. Az agitációs munkáról megállapították, hogy a szóbeli agitáció a legeredményesebb, az írásbeli nem olyan hatékony. Az ideológiai életben a legnagyobb eredménynek tekintik, hogy a társadalom politikai kérdésekben is önálló gondolkodásra törekszik. A beszámolót követően a tagság aktív hozzászólásaival folytatódott a gyűlés. Ezek elsősorban az adó és árreform kérdéseivel, valamint a hazánkban napjainkban játszódó demokratizálódási folyamattal foglalkoztak. Krajicsek László, a gépgyár gazdasági igazgatóságának pártbizottsági titkára így összegezte a tapasztalatokat: — Az irányításomhoz tartozó hat alapszervnél megtartott beszámoló taggyűlések közel hasonlóan játszódtak le. Az aktivitás nálunk is a belpolitikai illetve a gazdaságpolitikai kérdésekre irányult. Külpolitikával foglalkozó kérdés, hozzászólás szinte alig akadt. A legfőbb problémakörként a vállalati gondok jelentkeztek. Ezen belül fölvetődtek szervezési kérdések. Többen elmondták, hogy miért nem a folyamatokat tisztázzuk először és ahhoz építünk fel gazdasági szervezetet, miért kell a folyamatoknak illeszkedni a szervezetekhez. A közelmúltban felvetődött gazdasági és társadalmi problémák zavart okoztak egy kicsit a fejekben. Sokan úgy érezték, hogy nem a sajátos politikai gazdasági arculat kialakítása folyik, hanem egyszerűen csak arról van szó, hogy a vezetők nem egyformán beszélnek. Néhányan szükségesnek tartották a városi pártértekezlet összehívását és felvetődött a gazdaságtalan termékek megszüntetésére irányuló témakör is. A beszámoló taggyűlések folyamán várospolitikai jellegű kérdések is elhangzottak, de helyzetükből adódóan a tagság a vállalati gazdaságpolitika irányába tette meg hozzászólását, kérdéseit. Nyilas Sándor, a kohászat polgári védelmi törzsparancsnoka, a gyár sokak által ismert és közkedvelt dolgozója nyugállományba vonult. Ebből az alkalomból kis ünnepségen köszönte meg az LKM pártbizottsága nevében Dobozy Zsolt titkár Nyilas Sándor 43 évi munkáját, politikai, társadalmi tevékenységét. A búcsúztatáson jelen volt Csíki Csaba, a pártbizottság titkárhelyettese és Rábai István, az igazgatási és iparszervezési főosztály vezetője is. A közvetlen, meleg hangvételű beszélgetés során Dobozy Zsolt elmondta, hogy az 1945-ben a diósgyőri vasgyárba kerülő Nyilas Sándor közel 30 évet az acélműben, 14 évet pedig a polgári védelem törzsparancsnokságán töltött. Átélte a szocialista társadalom kialakulásának konfliktusait, s azon kevesek közé tartozik, aki a gyárban már 17 éves korában bekapcsolódott a mozgalomba. Alapító tagja volt a KISZ-nek, s részt vett 1956-ban az MSZMP újjászervezésében. A pártbizottság tagjaként, 1952- től dolgozott folyamatosan, és öt évig a párt-végrehajtó bizottság tagja is volt. A IV-es igazgatóság pártvezetőségi titkára 13 éve, s ugyanannyi ideig volt a kihelyezett marxista középiskola vezetője. Gazdasági, politikai munkája mellett oszlopos aktívája volt a nagyüzemi Vöröskeresztnek, emellett 20 évig a járási és a megyei bíróságon népi ülnökként is tevékenykedett. 1959-től munkásőr. A polgári védelemnél osztályvezetőként kezdte 1974 márciusában, majd törzsparancsnok lett. Gazdag, szép életút Nyilas Sándoré, kinek eredményes munkásságát számos magas elismerés is reprezentálja, mint például a legutóbbi, a Budapesten átvett Lenin Emlékplakett is. Most a marxizmus—leninizmus alaptanfolyam vezetője, s ehhez is kívánja, hogy úgy mint eddig továbbra is hitre, kommunista elkötelezettségre oktassa hallgatóit. Dobozy Zsolt boldogságot, erőt, egészséget kívánt az ünnepelt nyugdíjas éveihez. Nyilas Sándor megköszönte a jókívánságokat, majd a régmúlt időkből felelevenítette munkája nehéz, de szép perceit, a mozgalom számára nyújtotta szép eseményeket: — Ez volt, a nagy család, amely engem nevelt, s amelytől most nehéz szívvel veszek búcsút, hiszen kitörölhetetlen életemből.” D. É. A gyár nagy családja nevelt engem A nyugállományba vonuló Nyilas Sándor köszöntése Dobozy Zsolt átnyújtja a pártbizottság ajándékát (Mészáros Lászlóné felvétele) ibt>9. január 2. A kollektíva képes a megújulásra zetőit, főosztályvezetőket, kiemelt osztályvezetőket és igazgatókat. — Kemény időszak után vagyunk — mondta a pártbizottság titkára — s, ez az év rendkívüli forduló munkamódszerünkben, viselkedésünkben és egyéb elképzelésünkben is. Az országos hatások, igen keményen érintették vállalatunkat, de a mi tevékenységünk sem érte el azt a szintet, amit önmagunktól is elvártunk. Azzal a hittel veszek búcsút az óévtől, hogy ez a kollektíva ténylegesen képes megújulni, és sikeresen fogja teljesíteni, megvalósítani az elvárt feladatokat. — A Diósgyőri Gépgyár híres arról, hogy ápolja a munkáshagyományokat — kezdte rövid beszédét Kovács Zoltán vezérigazgató — s ezt nem szeretném megszakítani, de azt határoztuk el, hogy az éves munka értékelését és a következő feladatokat ne most szűkkörben, hanem a vállalat egész kollektívája előtt, az év első munkanapján, január 2-án, egy munkásgyűlésen tegyük meg. Azért döntöttünk így mert sok változást hozott ez az esztendő, illetve fordulópontot, a vállalat szervezeti felállásában. jelentősen megváltozott a vezetői összetétel, s úgy gondoltuk, hogy a kollektívával együtt értékeljük ennek a sok változásnak az okait, és mozgósítsunk a következő évre. Az elmúlt időszak és különösen a második fél év legnagyobb értékének azt tartom, hogy megpróbáltuk megkeresni azt a megoldást, amely kivezethet bennünket a jelenlegi helyzetből — mondta végezetül a vezérigazgató, megköszönte az 1988-ban végzett munkát, hogy támogatták, segítették az új elképzelések kialakítását, majd anyagi elismeréseket adott át. d J Az 1988-as esztendő záró műszaki konferenciáját december 30-án, pénteken tartották meg a gépgyárban. Az eseményen megjelenteket Gáspár József, a pártbizottság titkára köszöntötte, így Gulyik Zsoltot, a városi pártbizottság titkárát, a vállalat egészségügyi dolgozói képviseletében megjelent főorvosasszonyt, a fegyveres testületek itt dolgozó katonai alakulat parancsnokát, valamint a gyáregységekre-