Diósgyőri Munkás, 1989. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-04 / 27. szám
SILLAG PkOStAKJAI, EGYfcbÜUtliK — A LENIN KOHÁSZAtI MÜVEK XLIV. ÉVFOLYAM, 27. SZ. ÉS A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR PARIBIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA ARA: 1.30 FT 1989. JÚLIUS 4. iimw im—i in mi im—ii in i—mi mii in Idő kell a bizonyításhoz (A Digép pártbizottságának elemzése a szerszámgépgyár első félévi tapasztalatairól a 2. oldalon) A MÉM Tröszt hosszú távú koncepciója (Tájékoztató a termékszerkezet korszerűsítéséről az LKM pb előtt, 3. oldal) flz ötletnapok némi segítséget nyújthatnak Csökkenő újítási ■ sok műszaki feladat ! Egy-egy jó ötlet százezreket jelenthet, égy-egy meg nem valósított jó elképzelés nagyra zárhatja a gyári pénztárcát. Az újítási kedv — hullámzó volta miatt — nehezen kezelhető, értelmezhető fogalom. Több tényező befolyásolja negatív, illetve pozitív irányba is. Vajon hogyan alakult a szellemi értékek hasznosítása 1989. első fél évében a gépgyárban, mi a tendencia, mit hozhat a jövő az újdonságok megvalósítása, felhasználása terén. Erről, s még más, újítással kapcsolatos témákról kérdeztük Varga Istvánt, a gépgyár iparjogvédelmi csoportvezetőjét. — A műszaki javaslatok, újítások száma nagymértékben csökkent az előző év azonos időszakához képest. Ez alapvetően négy okra vezethető vissza. A személyi jövedelemadó bevezetésére, a vállalati útkeresésből adódó bizonytalanságokra, a profilváltásra — gondolok itt a G-gyáregységre — és a létszámcsökkenésre. Ez utóbbi következtében sajnos, néhány újítótól is megvált a vállalat. Az újításokat 1987 végéig 70 000 forint alatt semmilyen adó nem terhelte. 1988 elejétől az újításból származó díjak is adókötelesek, mégpedig a fizetéssel összevontan. A 2000 forintot meg nem haladó közreműködői díj 20 százalékát vonják le anélkül, hogy a fizetéshez hozzáadnák. Mindebből látható, hogy a probléma nem az egyén spontán újítási kedvében, hajlamában keresendő, hanem az elismerés pénzügyi feltételeiben. A megcsappant kedvet azért igyekszünk kissé felrázni. Ezt szolgálta például a nemrégiben rendezett ötletnap, ahol is a jó gondolatok 200—500 forint azonnali készpénzfizetéssel párosultak. Akik pedig ezeket a jobbító gondolatokat a nyilvánosság előtt felvetették, azok újításuk beadására 30 napig elsőbbségi jogot élveznek. A legutóbbi alkalommal 47 ötlet hangzott el, s ebből 30-at díjaztak is. Az ötletnapoknak van létjogosultsága, hisz megrendezésük után mindig fellendül az újítási osztály forgalma. Éppen ezért lesz folytatás is — várhatóan ősszel. — Hogyan alakult az első fél év a statisztikai adatok tükrében? — Csak a május végéig eltelt időszak eredményei állnak rendelkezésünkre. Ezek szerint május végéig 223 újítás érkezett hozzánk. A félév végéig várhatóan 230 új ötlettel számolhatunk. Az első öt hónap újításból származó megtakarítása csaknem nyolcmillió forint. Jellemző, hogy ebből közel 5,6 millió forint csak A* anyagmegtakarítás. £ •ítási díjként 691 032 forintot fizettünk ki. — Van-e a korábban beadottak között olyan kiemelkedő újítás, melynek gyümölcse épp ebben az időszakban érik be? — 1985-ben került hozzánk egy olyan téma, mely tavaly év elején került megvalósításra. A húzó, lágyító, csévélő gépcsaládok tipizálása terén bevezetett újdonság ma már hasznos eleme a termelésnek. Egy tavaly beadott kovácsolási technológiai változtatás pedig — az előkalkuláció szerint — több, mint kétmilliós megtakarítást eredményez majd a vállalatnak. S* Zs, Tovább bővült a hagyományos kapcsolat £ A több évtizedes együttműködés megpecsételéseképpen együttműködési szerződést írt alá a Lenin Kohászati Művek tűzvédelmi szervezete és a Diósgyőri Üzemi Tűzoltóparancsnokság. (A tűzvédelmi tevékenység szempontjából igen jelentős eseményről lapunk 5. oldalán tudósítunk.) . Számos Digépemblémával ellátott vasúti kerékpár fut a világ sínein. Keresett termékként, földrészünk minden tájáról érkezik rá megrendelés — így Egyiptomból is, ahová a képen látható kerekek várnak kiszállításra. (Fotó: Tószegi József) Martin-bontás KISZ-aesztorálással Sokan jelentkeztek, de egyharmada lemorzsolódott Lassan végéhez érkezik az a nem is olyan régen elkezdett munka, melynek során — az év elejére a bontásból hátramaradt — négy Martin kemencét is elemeire szedik az ott tevékenykedő csapatok. Nehéz, embert próbáló munka a tűzálló tégla, az acél egységét megbontani, a tömb mint tízkilós elemeket több órán át mozgatni. A bontás végéhez közeledvén úgy gondoltuk illő lenne, ha széles nyilvánosság elé tárnánk az ott folyó munkálatokat, az előzményeket. Ezért kerestük fel Liptai Józsefet, a központi gépjavító lakatos művezetőjét, egyben annak a gazdasági munkaközösségnek a vezetőjét, mely a bontással foglalkozik. — A munkaközösség szervezését a KISZ indította el, tehát mintegy gesztoraként működött közre a csapat létrehozásának. Eleinte nagyon sokan jelentkeztek, többen mint háromszázan. Később aztán a helyszíni bejárás, illetve a munka elkezdése után a jelentkezők egyharmada lemorzsolódott. Volt tehát aki már el sem kezdte és volt aki — miután belekóstolt a bontás „örömeibe” — döntött úgy, hogy ez nem neki való. A gmk-nak egyébként mindenki tagja lehetett, aki vállalati dolgozó. Jöttek is az emberek a legkülönbözőbb munkaterületekről. Hogy miért éppen munkaközösség és nem valamilyen más forma alakult ki, annak adózási okai vannak. A pénzügyi szakemberek szerint ez a legkedvezőbb. A munkát végül is 220 fővel kezdtük, a gmk-t két részre osztva. A másik rész vezetője Hegymegi Géza, az acélmű felújítás vezetője. Ez a 220 fő viszont szakmailag hozzáértő ember, így az előzetes eligazításon csupán speciális dolgokról kellett őket tájékoztatni. Két műszakban dolgozunk, reggel 6-tól 2-ig, illetve 2-től este 6-ig. Az eltelt időszak azt igazolta, hogy idő kellett, míg az itt dolgozók belerázódtak a munkába. Akik már az első perctől végezték ezt a munkát, komolyan vették, azok hamarabb meg is szokták. Az újonnan érkezőknél időnek kellett eltelnie a lendületes termeléshez. Termelésről beszélek annak ellenére, hogy bontásról van szó. Ennek az az oka, hogy a kiszedett anyagok egy része (samott és magnezittéglák) közvetlenül felhasznállára kerülhetnek és kerülnek is. Más részüket — a rosszabb állapotúakat — őrlik és a tűzálló téglagyár használja fel új tégla gyártására. (Folytatás a 7. oldalon.)