Diósgyőri Munkás, 1989. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-04 / 27. szám

2 DIÓSGYŐRI MUNKÁS Gyáron belül és kívül a mozgalom • •• r, • r f f­oro j erői A politikai helyzet várha­tó alakulása, a mindennapi politikai élet is témája volt annak a titkári értekezlet­nek, melyet a múlt hét hét­főn tartott a gépgyár párt­­bizottsága, Gáspár József pártbizottsági titkár vezeté­sével. Az ülésen szó volt az MSZMP szervezeti szabály­zatára kiadott vitaanyagról, a vállalati pártalapszerve­­zetektől visszaérkezett „Mit akar a párt a Diósgyőri Gép­gyárban?” címszó alatt fel­tett kérdésekre adott meg­válaszolásokról. Mi lesz a mozgalom jövője? Kimen­­jen-e a párt vagy maradjon gyáron belül? A titkárok annak a véleménynek adtak hangot, hogy vállalaton be­lül a gazdaságvezetők zöme úgy ítéli meg, hogy a párt vonuljon ki, itt dolgozni kell, nem társadalmi mun­kát élni. A dolgozók­ nagy része pedig azt mondja, a párt­­ maradjon vállalaton belül, hiszen a szakszerve­zet nem áll a helyzet ma­gaslatán. A dolgozók képvi­seletét jobban fel tudná vál­lalni a párt, mert szerve­zettsége nagyobb, jobb. A bizonytalan helyzet, a várakozó politikai álláspont sok párttagnál a tagdíjbefi­zetések kötelezettségének mulasztását hozta magával. A kötelezettségi erkölcsi morál megingott. Kell-e az ilyen ember közénk, aki hó­napokon keresztül nem fi­zet, hiszen hovatartozásával ezt is magára vállalta egy­kor — vetették fel élesen a titkárok. Majd elmondták, hogy az alkalmazotti terü­leten kisebb a gond a tag­díjbefizetés esetében, mint másutt. A pártoktatás területét is társadalmasítani kellene — volt a vélemény az oktatás jövőjét illetően. Három­négy fős munkacsoportot szeretnének létrehozni, akik kidolgoznák a pártoktatás komplex munkaprogramját. Kérték, hogy az oktatás kö­tetlen legyen, és mindig a napi aktualitásnak megfele­lő. Az egyéves politikai kép­zésre alig akad jelentkező — ismertették a titkárok —, aminek egyik okát abban is látják, hogy ezentúl nem lesz tanulmányi szabadság és órakedvezmény sem a ta­nulást önként vállalónak. r Embertpróbáló munka Fiatalok bontják az öreg martinkemencéket (Folytatás az 1. oldalról) f — Miért csak a maradék i négy kemencét bontják, a kapnak-e segédeszközöket, s szerszámokat a munka el­végzéséhez? l­ — Az első négy egységet egy másik gmk botozta, de náluk különböző problémák merültek fel a munkával, létszámmal és más dolgokkal kapcsolatban. Tulajdonkép­pen ketten „versengtünk” a feladatért. A KGYV és a mi munkaközöségünk. A ked­vezőbb árajánlat miatt kap­tuk meg mi a feladatot. A bontáshoz két 15 tonnás da­rut kaptunk segítségül, a többi munkát kézzel végez­tük, természetesen a szerszá­mok és segédeszközök segít­ségével. — Volt-e valamilyen meg­határozott norma, amit egy műszak alatt teljesíteni kel­lett? — Igen, a normaosztály végzett egy számítást ezzel kapcsolatosan és mi az álta­luk rendelkezésünkre bocsá­tottak szerint próbáltunk teljesíteni. Eleinte nehezen ment, de aztán megtanultuk a fogásokat. — Hol tart most a mun­ka, mikorra várható a be­fejezés? — Úgy gondolom, 80—85 százalékban teljesítettük a feladatot és augusztus végé­re be is tudjuk fejezni a bontást. — Mi lesz utána a csa­pattal? Együtt maradnak, vagy sem? — Szeretnénk, ha tovább­ra is megmaradna a kollek­tíva, hiszen bizonyára lesz­nek olyan feladatok, melyek­re szívesen igénybe vesznek minket. Valószínű, hogy le­hetőséget kapunk az egyik léghevítő közeljövőben tör­ténő lebontására. S. Zs. Itt még egyben a szerkezet, de a lángvágó hamarosan ki­szabadítja „fogságából” az egykor jobb napokat látott acél­csövet. A csarnok elárvult, s a kemencék utolsó mohikán­jainak már csak a darabjait használják fel egyéb célokra. 1989. július 4. lól tapossa útját a szerszámgépgyár Idő kell a bizonyításhoz Még alig dolgoztak néhány hónapot az új szervezeti fel­állásban a szerszámgépgyá­riak, a vállalat pártbizottsá­ga már­is tájékozódni kívánt arról miként alakul náluk a termelés, az ezt segítő poli­tikai munka. Az elmúlt he­ti, keddi ülésén a helyszíni tanácsteremben hallgatta meg a testület Bárány Gyu­la pb-titkár és Milecz Győ­ző gyárigazgató szóbeli tá­jékoztatóját, majd a kérdé­sekre adott válaszok után élénk eszmecsere alakult ki munkájuk körülményeiről, lehetőségei­kről. A Diósgyőri Gépgyár e meghatározó területén a ko­rábbi A, B, C és K gyáregy­ségek összevonásával jelen­leg 1147-en dolgoznak. Jó szakemberekből álló kollektítva ez, közülük 328- an tagjai az MSZMP-nek, vagyis az összlétszám 28,5 százaléka. Nyolc­ üzemi pártszerveze­tüket 13 tagú pártbizottság fogja össze, mindannyian társadalmi munkában vég­zik a pártmukát. A gazdasá­gi, a párt, a szakszervezet és a KISZ vezetés között jól alakult a munkakapcsolat. Egymás nélkül nem dönte­nek a kollektívát érintő kér­désekben, ezt a gyárigazga­tó is nagyon fontos követel­ménynek tartja a változó kö­rülmények ellenére. Mivel a pártbizottság azt kérte tőlük: hozzák ide az ülésre, ami „gond”, ezt ha sze­rényen is, de megtették. Első helyen szerepelt ezek között a terv teljesítését erősen fékező munkaerőhiány.­­„A jobb bérezés elviszi szakembere­inket máshová” ...) Úgy ér­zik a vállalt átszervezés jó volt, de ez a folyamat meg­állt. Folytatni kell bátrab­ban, éljen meg mindenki ab­ból, amit létrehoz. Azután a szociális állapotok, vízhiá­nyok, vagy éppen beázások. Most, az önálóbb körülmé­nyek között is fékez az anyaghiány, amit ők egyér­telműen megbízhatatlannak minősítenek. (Ezek és a hozzá hasonló kérdések némi betekintést nyújtottak a testület számá­ra, de az eszmecsere közben óhatatlanul az országos je­lenségekkel, dolgokkal hoz­ták összefüggésbe az itteni gazdasági és politikai mun­kát.) Hogy ők itt mit tettek az első fél évben, új felállásuk első öt hónapjában, az egy­értelműen érzékelhető abból, hogy igenis életképesnek mi­nősítik gyárukat, ami mögött a kezdeti eredmények már mutatkoznak. Egyetértés mellett hangzott el, hogy az összevonás előtti gyáregysé­gek — külön-külön — eb­ben a helyzetben kevesebbet produkáltak volna, mint így együtt! A gyár vezetése ér­zi a saját felelőss­gét és az szerint dönt, cselekszik mind a termelés, mind pedig az érdekvédelem területén. Az is igaz — és ezt nem titkol­ták kezdettől fogva, — hogy irreálisnak érezték a tervcé­lokat ilyen feltételek mellett. Sokszor dolgoznak idegesítő körülmények között, de bi­zonyítani akarnak. Pedig az sem egyedi eset, hogy szak­ember hiányában még a mű­vezető is — akinek szervez­ni, irányítani kellene a mun­kát — targoncát vezet. Olyan megfogalmazás hangzott el — és ez így ki­mondva is igaz — hogy ha valaki azt képzelte, hogy a szerszámgépgyár hiba nélkül fog dolgozni, az tévedett. Ezt így kell őszintén mérle­gelni, hiszen nincs történeti hagyománya, múltja a Di­­gépben e szervezeti formá­nak, ahol mindig csak óriási jelzővel lehetett illetni a bel­ső kooperációt, ahol egymás korrekt segítése, a maximá­lis felelősségvállalás nélkül nem lehetett az a Diósgyőri Gépgyár, ami évtizedeken keresztül volt A testület — melynek minden tagja részt vett a vitában — egybevágóan ér­tett egyet azzal, hogy időre van szükség az igazi kifej­lődéshez, az életképességet ma még fékező hibák meg­szüntetéséhez. Nagyon fon­tosnak tartja a testület, hogy a vállalat vezetése a már felismert kedvezőtlen jelen­ségek okait minél gyorsab­ban elemezze és tegye meg a szükséges intézkedéseket. Az átszervezés várt és nem várt hatásainak vizsgálatá­val minél gyorsabban ki kell mutatni a belső és külső problémákat, hogy kitapo­­sottab úton teljesítse éves tervét a szerszámgépgyár sokkal többre képes kollek­tívája. N Sz. M. I Mendemonda, vagy igazság? Költözik-e az if­júsági szervezet? Zajlik az élet a KISZ-bizottság körül, ez a közhely­nek számító mondat jutott eszembe, amikor ezt az anya­got felvettem. Két kérdéssel kerestem meg Szoboszlai At­tilát, a bizottság titkárát. Egyrészt a szakszervezeti vá­lasztásokkal kapcsolatosan lapunkban megjelent nyílt levél sorsa érdekelt, más­részt a bizottság költözése. Amiről sokféle folyosói plety­ka terjedt, többek között az is, hogy feloszlik a KISZ. Mi igaz mindebből?­­ A szakszervezeti­­ vá­lasztások módosítását célzó nyílt levelet sokan a KISZ- bizottságnak tulajdonítják. Ez azonban nem így van, a szakszervezeti tagok hatá­rozták el, hogy a vélemény­­nyilvánításnak ezt a módját választják. A levél hatására egyébként a szakszervezeti beszámoló- és jelölőértekez­leten kompromisszumos meg­oldás született, ennek értel­mében öten közvetlen vá­lasztással, 14-en delegálással kerülnek a vállalati szak­­szervezeti bizottságba. Különben az ifjúsági szer­vezet és a szakszervezet a hatékony együttműködés ér­dekében az elkövetkezendő napokban kétoldalú megbe­széléseket folytat majd. — Mi a valóság a költö­zés körül? — Az elmúlt évtől kezdő­dően a KISZ-bizottság füg­getlenített apparátusának létszámát a taglétszámhoz alakítjuk. Ez azt jelenti, hogy 1988. szeptembere óta három fő függetlenítése szűnt meg. A létszámleépítés író­asztalok megüresedésével járt, és ebből következően két helyiség is felszabadult. Ezek kihasználatlansága tet­te lehetővé, hogy visszaad­juk a vállalatnak. A mun­ka azonban nem szünetelt és továbbra is várjuk a fia­talokat a nyolcemeletes hi­vatalház negyedik emeletén. M. E. \ A Pekingi Nemzetközi Vásárra készül a CH A CH Leányvállalat szo­kásos kollekciójával vesz részt a július 14. és 23. kö­zött megrendezendő Pekingi Nemzetközi Vásáron. A tá­­­vol-keleti országban a válla­lat húzott, hántolt, csiszolt termékeivel, valamint csa­varorsóival, csavaranyáival ismerkedhetnek a résztvevők. Beton bazaltból A megszilárdult bazaltszá­lak az acélnál is tartósab­­bak. A Volgorecsenszki ház­gyárban létrehozott bazalt­beton konstrukciók paramé­terei jelentősen felülmúlják a hagyományos építőanya­gokét. Az újdonság előnye, hogy alkalmazásával csök­kenthető a gyártási önkölt­ség, a cement- és fém fel­­használása. Egyszerűbbé vá­lik a beszerelés — követke­zésképp nő a szerelési mun­kák hatékonysága. — A pa­nelkészítés szakaszában 40 százalékkal csökkenthető a munkaráfordítás. Az új nyersanyagforrások alkalmazása a házgyári tech­nológiák megújítását teszi lehetővé — mondták a gyár szakemberei. A­­ Volgore­csenszki gyár szerződést kí­ván kötni a bazaltbeton ipa­ri alkalmazására. (APN) , A vihar nem okozott termeléskiesést Az elmúlt hetek esőzé­sei, vagy nevezzük úgy, hogy természeti csapásai sok gondot okoztak a város energia­ellátásában. Előre ki nem számítható víz­­mennyiség zúdult Miskolc­ra, sajnos sokakat otthon­talanná is téve. A termé­szet nem kímélte a gyára­kat sem, melyek — a ve­szélyt csökkentő — megerő­sített szolgálatot szervez­tek az energiaellátás biz­tosítására. Okozott-e fenn­akadást mindezek ellenére a viharos időjárás az LKM energiával való táplálásá­ban — erről kérdeztük Ta­kács János főenergetikust. — A vihar sem a külső, sem a belső hálózatunkban nem okozott számottevő kárt. Termeléskieséssel já­ró üzemzavar nem volt. Egy eseményt azért érde­mes megemlíteni. A ne­­m­esacélhengermíi villamos állomásán történt egy be­ázás. Ennek következtében egy transzformátor és a szigetelő eleme között tör­tént egy berobbanás. Mivel a tetőszerkezet javítás alatt áll, a jövőben való­színű nem fog hasonló hi­ba előfordulni.

Next