Diósgyőri Munkás, 1990. július-december (45. évfolyam, 27-53. szám)

1990-07-03 / 27. szám

4 Miskolci Egyetemen DIPLOMAOSZTÓ ÜNNEPSÉG __ A miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem életében ese­ménydús, jelentőségteli és egyben az utolsó nap volt 1990. júniusának 30. napja, a múlt szombat. Ekkor adták át a diplomaterv-pályázat díjait, melyek nemcsak a pá­lyázókra, várhatóan a jövő legjobb szakembereire irá­nyítják rá a figyelmet, ha­nem jelentős, közvetlenül az iparban, a számítástechni­kában felhasználható ötle­tekkel, kész softverekkel is gazdagítják a magyar gazda­ságot. DIÓSGYŐRI MUNKÁS VERTIG ISTVÁN Ha­jtsár...! % Ha már szentté avattak Ne menj akármilyen szentnek Tanuld meg jól a törvényt... S mehetsz Mindenszentnek! Ha már szentté avattak Szenthez illőn hajoljon kezed S ha még ezt sem érted — Maradj meg szegénynek! , Miskolc, 1990. június 4. Spítőtábor (Kletz László vázlata) J DIÓK júliusi programjából Két hasznos tanfolyam is Indul Lassanként elveszti értel­mét ez a rovatunk. Hiszen a házban immár hónapok óta szinte semmi nem tör­ténik. Hacsak annyi nem, hogy vasárnaponként megy a Diákdizsi, 14—18 éves ko­rú fiataloknak. Ide csak klubtagsági igazolvánnyal rendelkezők­­ léphetnek be, illetve egy fő vendéget hív­hatnak. A belépődíj 50 fo­rint. Ugyanennyi az ára a péntekenkénti Szamovár-bár belépőjegyének is. A szo­kásos szerdai filmvetítések fél 5 és fél 7-es kezdéssel, e hónapban is folynak. Az egyetlen említésre méltó esemény a hónapban a 27-i Anna-bál, ahol este 7-től hajnal 4-ig tekinthetik meg a szórakozni vágyók Mada­rász Katalin, Gaál Gabri­ella, Kovács Erzsi, Harsányi Gábor műsorát. Ugyanekkor Anna-bál szépe választás is lesz. A zenét az UNI-együt­­tes szolgáltatja. Mindezt po­­tom 150 forintért élvezhetik a bálozók. A házba beköltöző Sztár Progressz két programot ajánl, az első az intenzív Burda szabó-varró tanfo­lyam, ahol 12 órában vezetik be a hallgatókat a szakma rejtelmeibe. Tanfolyamveze­tő: dr. Eszesné, Szedlacsek Judit. A részvételi díj 600 forint, a beiratkozási határ­idő július 9., s a tanfolyam július 10-én kezdődik. Ugyancsak ezen cég szerve­zésében indul gyógynövény­ismereti tanfolyam, melynek elvégzésével akár pénzkere­seti lehetőséghez is juthat­nak az érdeklődők. Ennek részvételi díja 500 forint, s a­ beiratkozási határidő júli­us 6. A tanfolyam július 9- én kezdődik, s 12-ig tart, napi 3 órában. Mindkét kép­zésre jelentkezés és befize­tés a DVMOK 51-es szobá­jában. Érdeklődni; az 52-220- as telefon, 26-os mellékén lehet G­yermekkorom kedves emléke ez az édeskés, kissé csípős fűszer. Édesanyám mindig bőven meghintette vele a tejberizst, de nem takarékoskodott ak­kor sem, ha almáslepény vagy gyümölcsleves volt ná­lunk terítéken. Amikor kis­lányom elég nagy lett ah­hoz, hogy értékelni tudja a különböző ízeket, aromákat, elhatároztam, hogy megis­mertetem és megkedveltetem vele gyermekéveim fanyar fűszerét. Bementem egy köz­értbe, csakhát nem volt ná­lam annyi pénz, és nem tud­tam megvenni a 2 dekányi zamatos, kakaóbarna port, de amikor hazaértem, rög­tönzött előadás formájában kifejtettem az én Annámnak, hogy a nép körében cim­et­­nek, cinnamominak hívják ezt a becses növényt, ami­től láthatólag felcsillant a szeme. Fontos teendőim, többek között Vasöntvények meg­munkálása a népi Koreában című nagydoktori disszertá­cióm, sokáig nem tették le­hetővé, hogy megvásároljam ezt a kis semmiséget. Aztán egyszercsak eszembe jutott a dolog, gondosan kiszámol­tam az öt forint negyven fil­lért, fahéjat azonban nem vettem, mivel már új árcé­dula volt a zacskóra ragaszt­va, szégyenszemre hazasom­­fordáltam, de aztán lelken­dezve felvilágosítottam kislá­nyomat, hogy a cim­et illő olajat, csersavat, gyantát, cukrot, keményítőt tartalmaz, a gyereknek pedig csurogni kezdett a nyála, és nagyokat szippantgatott, mintha érez­­né a fanyar illatot, és meg­fogadtam, ha törik, ha sza­kad, legközelebb fahéjjal szolgálom fel kedvenc szil­­vakompótját. Ígéretemet nem tudtam megtartani, hiába jártam be heteken át ke­resztül-kasul a várost. A fa­héjnak nyoma veszett. Hos­­­szas önmarcangolás után elő­vettem az én Annámat, ás ■ bevallottam, hogy a fahéj — fogy, mire hitetlenkedve megcsóválta fejét, és azt mondta, különös jószág ez, amely egyfelől minden elő­zetes bejelentés nélkül vál­toztatja az árát, másfelől hipp-hopp láthatatlanná vá­lik, mint valami mesebeli figura. Néhány hónap elteltével váratlanul mellém szegődött a szerencse. Elfogyott a gyu­fám, mi sem természetesebb, betértem egy jókora élelmi­szer-áruházba, és az egyik polcon szemembe ötlöttek a cirádás zacskók. Lázasan át­kutattam zsebeimet, előkotor­tam egy maréknyi aprót, de amikor fizetésre került a sor, kishíján kigyulladt az arcom a pironkodástól. Mert­­hát a fahéj 11,20 forintba került. Fogtam a gyufát, út­közben egyik cigarettáról a másikra gyújtottam­, otthon pedig leszegett fejjel azt mondtam a gyereknek, hogy a fehér. — drága. Ő nem szólt egy árva szót sem, két kövér könnycsepp buggyant elő szeméből, és bevonult a szobájába. Utána akartam ki­áltani, ne lógassa az orrát, mert cím­ét bizony három­féle van — legjobb a cey­loni, majd a kínai és a ma­­labári következik, de aztán gondoltam egyet, és megfo­gadtam, mégha ördögfiókák potyognak az égből, szüle­tésnapjára előteremtem ezt a csekélységet, és fogamat ös­­­szeszorítva nekiültem követ­kező tudományos dolgoza­tomnak: Félautomatikus tö­mörítőrendszerek a szocialis­ta házkezelésben. És valóban, amikor elér­kezett a nagy nap, az aján­dékok között ott díszelgett a kis zacskó is. Igaz, ekkor már 2 dollár volt ráírva, én azonban nem bántam, hadd legyen meg a gyerek öröme. Először nem merte kezébe venni. Messziről mustrálgat­­ta, mint macska, az egeret. Meglehet,­attól félt, még el talál illanni, ha feléje nyúl. Én azonban tétovázás nélkül markomba fogtam, és már­­már kinyitottam, hogy meg­permetezzem az ünnepi tej­­begrízt, de aztán felülkere­kedett bennem a józan ész, föltettem a fahéjat a kony­haszekrényt tetejére, és min­den rábeszélő képességemet elővéve kijelentettem, hogy erre a nemes fűszerre most úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére, egyrészt mert méreg­drága, másrészt kevés van belőle. Annát azonban már lefoglalta a ha­jasbaba, biccentett felém, hogy jól van, és megkön­­­nyebbülten felsóhajtottam. De azért ne tessék gon­dolni, hogy kőből van a szívem. Nyolc hónap eltel­tével, amikor a fahéj szava­tossági ideje lejárt, és gon­dosan a szemétbe öntöttem az ízetlenné vált, farostsze­­rű port, Annámnak adtam az üres zacskót, forgassa, néze­gesse, és ha majd felnő, és gyereke lesz, elmesélheti ne­ki, miféle csodabogarat ka­pott a kiskorában, melyet emésztésserkentő, étvágyja­vító hatása révén a gyógyá­szatban is alkalmaznak. M­ostanában a körülmé­nyekhez igazodó, ész­szerű, gyakorlatias ne­velés egyre merészebb ered­ményekre sarkall. Már kivá­lasztottam egy pompás ter­méket, amely tökéletesen megfelel céljaimnak. A múlt héten még 25,60 forintba ke­rült, ma azonban örömmel fedeztem föl, hogy 1200 pe­zeta fityeg rajta. Igaz, né­pies elnevezéseit egyelőre csak buja fantáziám keltette életre: csoki, c­sokesz, có­­resz! Adamecz Kálmán NYÁRFORDULÓ 1990. július 3. Hétvége Sétáljunk, mozogjunk az egészségünkért! — ajánlom ezennel is minden olvasónk­nak. Keddi lapszámunk e rovatában megjelenő — hol pár órás, hol hosszabb idő­tartamú — programajánla­tunkból reméljük kedvet kapnak egy-egy hétvégi kel­lemes sétára. Pihenésre, kikapcsolódás­ra vágyunk? Legalább a hétvégéken szeretnénk csön­det, nyugalmat?­­ Rajta! ÉS ne zárkózzunk be lakásunk­ba, hanem oltsuk fel a ki­rándulóruhát és induljunk el gyönyörű Blikkünkbe. Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye erdőinek területe 191 ezer hektár, ez az összes terület 26,2 százaléka. Me­gyénk parkerdeje is fizikai, és szellemi energiánk újra­termelését, pihenési, esztéti­kai igényeink kielégítését, kikapcsolódását szolgálja. A parkerdő egyik csoport­ja a pihenőerdő, mely min­den jelentősebb település és üdülőterület mellett megta­lálható. Itt a kulturált erdei pihenéshez szükséges felté­telek biztosítottak. Ajánlott útvonal: Lillafü­red — Eszperantó forrás — Hárskút — Csókás — Len­csés — Lillafüred. S hogy a szép kirándulás még emlé­kezetesebb maradjon, oda­utazva és hazafelé jőve­ is vegyük igénybe a csodálatos tájon át zakatoló erdei kis­­vonatunkat. A Hámori tó és a kisvasút, nyomvonala között vezető sétaúton­ induljunk el. A tó hosszának felénél rövid szer­pentin vezet fel a bővizű Eszperantó forráshoz, mely­nek kiépített pihenőhelyén öten, tízen is kényelmesen elférnek.­ Lehetőség van fő­zésre, szalonnasütésre, kis esőháza pedig az időjárás szeszélyei ellen nyújt­ védel­met. Akik­ nem az Eszperantó forrást választják úticélul, haladjanak végig a tóparti sétányon, mely becsatlakozik az Ómassa felé vezető köz­­útba. Rövidesen elérkeznek az út baloldalán lévő, 1810— 13-as évek­­ között épült ős­kohóhoz, valamint a mellet­te létesült, a vaskohászat hőskorát bemutató múzeum­hoz. Feljebb a pisztrángte­lep lejáratával szemben egy völgyön keresztül lehet fel­jutni a körülbelül 200 mé­terre lévő Hárskúthoz. Szé­pen befoglalt, tisztavizű for­rása mellett, rendezett kör­nyezetben 1978-ban erdei padok, asztalok, szalonna­sütők és esőházak épültek. Az ómassai úton továbbha­ladva elérjük a jobbra le­ágazó úgynevezett tekergési erdőgazdasági feltáróutat. Ezen továbbmenve a csóká­­si pihenőhelyre érünk. Visszafelé jelzett turista­­úton, a Lencsés-forrás érin­tésével ereszkedhetünk rá először bükkös, később, a déli oldalakon tölgyesekkel borított terepen a tó párá­jáig. Innen hamarosan elér­hető a Palotaszálló mellett lévő busz- vagy kisvonat­­megálló. Kiránduló utunk a Bükki Nemzeti Park terüle­tén vezet. (drenkó) Virágba borulástól tombolásig

Next