Divatcsarnok, 1853 (1. évfolyam, 1-78. szám)
1853-05-08 / 11. szám
**+— CSILLAGOS ESTVÉR. — BEVEZETÉS. 18 . . tavaszát és nyarát a regényes Erdély egyik szép pontján a K___i kastélyban tölteni. A kastély maga ódon, de anynyira lakályos még, hogy életkora — mint jól conservált matrónáé — nem elijeszt, csak tiszteletet ébreszt. Setét falának repedéseit repkény folyta be, hogy eltakarja az idő vágta sebeket, mint a harczos homlokának vagy a költő szivének vérző sérveit a babér; s hova a repkény futó indája el nem jutott kapcsaival , legalább tömött, puha, selymes méh terül és szolgál fészkül egy egy csevegő madárnak. A kastély meglehetősen magas szirtdarabra kikönyökölve áll, mely alatt harsogva, szökdelve, tépve-rontva garázdálkodik az ott még ifjú, féktelen Maros. Néha a fenyvesekből leszalasztott szálfa, vagy valamely merész góbé székelytől kormányzott lélekvesztő úszik vizén, ütődik körül kőre, fordul föl s meg vissza, mintha a rakonczátlan folyó öntudatosan űzné vele szilaj játékát. A kastély mögött van a kert. A kert mögött? — a széles világ. Igen, mert e kertnek nincs határa. Kilépve a falak közöl, előbb virágágyakat, rózsák s liliomokkal szegélyzett táblákat ér az ember, melyeknek hátterét az üvegház alkotja, a folytonos DIVATCSARNOK. 11