Divatcsarnok, 1853 (1. évfolyam, 1-78. szám)
1853-09-15 / 48. szám
A VULKÁNOKRÓL ,anATJIA/vw BDz indulatoktól elragadott, szenvedélyesen kitörő szívet gyakorta szokták összehasonlítani a lángokat vető Vvulkánokkal, vagy — mint mondják—tűzokádó hegyekkel; mégis nem csalatkozunk talán, ha azt állítjuk, hogy szép olvasófőnőink között nem egy van, ki, habár sokat hallott már a vulkánokról , ezeknek valódi természetét mindamellett nem ismeri. Európában sokáig a tudósok is jóformán csak három vulkánról, u. m. : az Aetna-, Vezúv- és Hekláról tudtak , valamint a magyar közember még most is a Tátra, Mátra és Fátra nevekben foglalja össze hazánknak összes bérczeit. Nem lesz tehát érdektelen, kis ismertetésben olvasókörünk figyelmét a vulkánokra fordítanunk. Mi a vulkán? Ha ezen kérdésre hasonlattal akarnánk felelni, legjobb volna ismételnünk a nagy természetbúvár, Humboldt Sándor szavát, ki a vulkánokat földünk biztositó szelepeinek nevezé. Biztositó szelepeket a gőzműveknél szokás használni. Azok a gőzkatlan külső falán alkalmazott csapok, melyek külső rugó segítségével rendszerint szorosan le vannak zárva ; mihelyt azonban a katlan belső DIVATCSARNOK. 48