Divatcsarnok, 1855 (3. évfolyam, 1-72. szám)
1855-04-05 / 19. szám
*«»• ~*n 36 6 «•— A M A K K H E T E 8. — Novella. — --------0^0—----- yönyörű volt a hajnal. Füred vendégei vidoran enyelegve hullámzottak a sétányon. A nők ízletes reggeli batusz-pongyolában, kecses fejeiken firenczes kalappal, karaikon harmatszerű nyári köpenykékkel, s kezeikben napernyőkkel ellátva, bájosan üdvözlék egymást. A férfiak is mind falusi nyári öltözetben érkeztek. A sima Balaton oly csöndesen nyugvók medrében, mint a játtékban kifáradt gyermek, ha álmát gondtalanul alussza. A zászlókkal s vitorlákkal fölékesített „Kisfaludy“ gőzösön végre Sárközy Feri hangászkara egyik darabot a másik után remeklő. A jelen fürdői évszakban ez volt az első társas kirándulás a Balatonon; a lovagválasztás sorsra bízatott. Egy játék kártyát a hölgyek húztak ki, másikat pedig a férfiak. A hölgy megnevező kártyáját, s a férfi, ki hasonlót húzott, karával kinálá meg sors által kijelölt delnőjét. Mellettem kellemes külsejű ifjú állt. Öltözetét rövidke nyári kabát, szürke mellény, pongyolán kötött tarka selyem nyakkendőcske, és széles karimájú könnyű kalap tevék; kezén új hamuszín kesztyű feszült. — ■ Kihúzott kártyájára egy pillantást vetett, s art ezát harag borítá el. — Nem megyek , mormogá boszúsan. — Miért? kérdem. — A hetes számmal általában ellenszenvezek, s a makkhetest, azt épen gyűlölöm. Ha játékhoz ülök, s a makkhetes az első osztásban hozzám kerül, bizonyos előjel, hogy pénzemet elvesztendőm. — Mi köze annak ide? — Mi köze?... a makkhetest húztam! Fogadjunk, hogy a kinek lovagja leendek, púpos! — Ugyan hová beszél? hisz az egész társaságban egy sincs. — No hát legalább is egyik szemére vak. — De olyan sincs. — Úgy hát szentül valami felpiperézett vén kaczér lesz. Ez ellen nem szólhatok, mert ilyen mindenütt találkozik, hol mulatságról van szó. — Mi az ön kártyája ? kérdé szomszédom. Oda mutatom neki. p 4*1