Divatcsarnok, 1858 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-21 / 38. szám

*•+■--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—■■!»* —-il 586 «i— Erthey hallgatott. Tudta, hogy König mire céloz, de úgy tett, mintha nem értené. Lelkismerete most vívta utolsó harcát a pénz hatalma ellen, most midőn oly közel állott a perchez, melyben rajta a soha le nem mosható folt ejtésének kellett megtörténni, most küz­dött leghatályosabban a megsebzett becsületérzés. S valóban a csá­bítás ereje nem volt volna elég, hogy az utolsó szikra fellobbanását elfojtsa, hanem egy más érzésnek kellett segélyére lőni, s ez az ál­szégyen volt. Igen, az álszégyen, mert Erthey nem akarta bevalla­ni a bankárnak, hogy belsejében van még részecske, mely tiszta, mely nem akarja engedni lényének végső megromlását. Ő nem merte bevallani, hogy borzad a becstelenségtől ; hisz ezelőtt néhány nappal, midőn még nem tudá, hogy oly közel áll az örvény szélé­hez, még néhány órával ezelőtt, midőn távolnak hívé a percet, melyben az iszonyú botlásnak meg kelle történni, oly elhatározód­nak mutatkozott, s úgy látszott, hogy föltett szándékában legke­­vésbbé sem fogják őt megingatni azon törvények, melyek az emberi szívben léteznek. S miért volt Erthey még néhány perccel ezelőtt oly határo­zott? s miért veszíte el egyszerre határozottságát? Azért, mert nem tudta, hogy oly közel áll élete forduló­pontjához; azért, mert a tá­vol jövő fátyolán keresztül tekintve, nem látszott oly borzasztónak azon tett, melynek véghezvitelét nyomorati pénzért megígérte. Nem remegünk a haláltól, mert azt hisszük, hogy távol van. Erthey becsületérzetének utolsó töredékét tehát nem a pénz csábereje, hanem az álszégyen győzé­se. Erthey szégyentő bevalla­ni, hogy változékony, ő gyengeségnek, gyávaságnak tartotta volna most visszalépni. Az álszégyennek minden nemei közt ez a legnyomorultabb. Könignek elég volt egy tekintetet vetni Erthey arcára, hogy észrevegye ennek határozatlanságát. Sietett áldozata bilincseit szo­rosabbra fűzni.­­ — Én átlátom, Erthey úr, mondá, hogy azon összeg, melyet önnek ígértem, csekély, ha azt tekintjük, hogy ön úgy is vagyonos, kész vagyok tehát, ha ön kívánja, az összeget megkétszerezni. — Csalatkozik ön, mondá Erthey, én szavamat meg fogom tartani ; maradjon minden úgy, a mint határozánk. — Tehát maradjon, szólt egykedvűen a bankár. — Szóljon ön, mondá Erthey, ki visszanyerte nyugalmát, mi­kor és kivel játszani? — Maláryval kell önnek játszania, és pedig minél előbb. Mikor történhetnék ez meg ? — Akár ma is. Maláry szenvedélyes játékos, s könnyű lesz őt ma este színház után magamhoz híni egy partie makaóra. — Tehát ma, kiáltó örömteljesen König, pénzéért eljöhet ön, h.

Next