Divatcsarnok, 1859 (7. évfolyam, 5-39. szám)

1859-04-19 / 16. szám

392 iXc) 6XI igen szépen szavalta Tóth Kálmánnak egyik legsikerültebb költeményét; ellenben, hatás nélkül maradt a Jókainé által szavalt ,,Rozgonyi Czeczilia“ Arany Jánostól, mit annak tulajdonítunk, hogy a t. művésznő a költeményt olvasta. Nagy Jakab kis bodzafatilinkóján búcsúzott el s gyönyörűen csicsergő dalaival zajos tetszést aratott. K­é­­­e­r Béla szerzeménye „Csokonai V. Mihály emléke“ az összes zenekar által előadva középszerű tetszésben részesült. E hangversenyen kivűl volt még egy a német színházban is rendezve, mely hiszszük, épen oly látogatott volt, mint a többi, és így elmondhatjuk, miszerint Pest virágvasárnapot a legnemesebben ünne­pelte meg . Ki a legm­agasztosabb zeneművek egyike varázshatása alatt óhajtja ájtatos­­ságát végezni, az ne mulaszsza el holnapután, azaz csütörtökön délután a seminarium templomában megjelenni, hol Beethoven oratóriuma „Krisztus az olajfák hegyén“ fog előadatni, és pedig oly nagyszerűen, a mint az még Pesten nem igen történt. Részt vesznek benne a dalárda, a conservatorium, s számos művész és művésznő. Alkalmi­lag azon többek által kijelentett óh­ajtást is megemlítjük, hogy bár Haydn nagy­szerű művét a „Teremtést“ is előadnák, mely költséges kiállítása miatt már igen régen nem adatott. Állítólagosan 300 pst kivántatnék, hogy a compositio nagyszerű­ségéhez illőleg előadathassék. Pest vagyonos polgárai közöl akadhatna egy műsze­rető meccenas, ki a buzgóság és művészet érdekében ez összeget fölajálhatná. * A P. N. a leghitelesebb forrásból merített tudomása után alapta­lannak állítja azon véleményt, miszerint a , Telivér“ szerzője K. Eötvös József volna. Erre vonatkozó múlt számunkban közlött hírünket tehát visszavonjuk Egyébiránt, ha jól értesültünk, a „Telivér“ írója a nem színház titkárának tett fölszólítására P­o­z­s­o­n­yból válaszolt. — — Galambposta. * S­á­r­v­á­­r­y Eleknek. A „Prófétát“ adni fogjuk. * R­e­n­g­e­n­e­k. A halasztás bizonyos alkalomra várás miatt történik. * Egerbe. A „Tátrai család“ végét óhajtva várjuk. * Herminának. Adni fogjuk. * „Rózá“-t sajnáljuk, de — hiában, nem lehet. * ^-nek. Megjárja, de a sor sokáig kerül rája. * „A kesztyűs boltra“ nincsen Szükségünk. * „Helen“-t visszaadjuk. Tulajdonos : Császár Ferencz özvegye. Ideiglenes felelős szerkesztő és kiadó : Szilágyi Virgil. A mai számhoz van mellékelve : Császár Timus előfizetési­ive a „Magyar ősök képcsarnok“-ára. Pesten , 1859. Nyomatott Herz Jánosnál.

Next