Dolgozó Nő, 1954 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
A RNK DEMOKRATA NŐBIZOTTSÁGÁNAK FOLYÓIRATA * X. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 1954. FEBRUÁR HO Találkozó három A sajtó és a tömegek közötti szoros kapcsolat egyik eleven, bensőséges formája a személyes találkozás. Az ilyen találkozókon az olvasóknak alkalmuk van közvetlenül, élőszóval a szerkesztőség tudomására hozni mindazt, amit jónak — és ami sokkal lényegesebb — mindazt, amit hiányosságnak látnak a lap tartalmában. Az olvasók bírálatából, termékenyítő indítványaiból a lap szerkesztősége mindig hasznos tanulságokat vonhat le. A „Dolgozó Nő“ szerkesztőségét is az a szándék vezette, hogy a tömegekkel való kapcsolat elmélyítése, a lap tartalmának megjavítása érdekében rendszeresen találkozzék az olvasókkal és levelezőkkel, így decemberben három városban: Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön volt találkozó. A szerkesztőség részéről jelen volt Kádár Mária szerkesztőségi titkár, Nagy Olga és Kalló Gizella, valamint a RNK Demokrata Nőbizottság kiküldötte, Keresztesi Rozália. A szerkesztőség munkatársait mindhárom városban meleg szeretettel fogadták az olvasók és levelezők. Növelte a találkozók meghittségét a művészi műsor, amelyet a helybeli kultúrgárdák, tánccsoportok, énekkarok adtak. Különösen tetszettek a sepsiszentgyörgyi „Armata“ tánccsoportjának és a marosvásárhelyi „Higiéna“ szövetkezet szakszervezeti kultúrcsoportjának a számai. A művészi műsor színvonalát jelentékenyen emelte Asztalos István állami díjas író: „Antal elvtárs is hozzászól“ című elbeszélésének felolvasása, amit a hallgatóság kitörő tapssal jutalmazott. Erdős Irma, a marosvásárhelyi Székely Színház fiatal művésznője, tartományi képviselőnő, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában nagy művészettel tolmácsolta Horváth Imre és Majtényi Erik verseit. A három találkozón szerzett tapasztalat azt bizonyítja, hogy nemcsak a szerkesztőség, hanem az olvasók, levelezők is igénylik az ilyen találkozókat, amelyekre mind a három városban nagy számban jöttek el. Munkásnők, dolgozó parasztasszonyok, értelmiségi nők, háziasszonyok érdeklődéssel hallgatták a szerkesztőség beszámolóját. Majd sokan kértek szót és építő bírálattal mutattak rá a lap hiányosságaira. De a felszólalók nem szorítkoztak csupán a hibák feltárására, hanem mindjárt konkrét javaslatokkal, termékenyítő szempontok felvetésével igyekeztek segítséget nyújtani a szerkesztőségnek. A három találkozó lelkes hangulata, a hozzászólások építő jellege amellett szól, hogy egyre szélesedik, bővül az újfajta olvasók, a szocializmus építésének, a békés élet megvédésének magasztos ügyéért harcoló olvasók tábora. Ez az újfajta olvasótábor pártunk bölcs nevelése nyomán már új módon viszonyul sajtónkhoz. Szereti és megbecsüli a párt szavát közvetítő újságot, szívvel-lélekkel magáénak vallja a dolgozó népért síkraszálló lapot. És éppen ez a szeretet, ragaszkodás készteti arra, hogy felhívja a fogyatékosságokra a figyelmet, mert az újfajta olvasó azt akarja, hogy az ő lapja minél magasabb színvonalú, minél tájékozottabb legyen és minél jobban hassa át a pártosság szenvedélye. A hozzászólások során az olvasók rámutattak a Dolgozó Nő hiányosságaira. A MAROSVÁSÁRHELYI találkozón Barabás Irén, a „Simó Géza“ bútorgyár munkásnője szóvátette, hogy a lap kevés anyagot közöl az üzemi munkásnők életéről, munkájáról és eredményeiről. Szarvadi Rozália, a ,,Petőfi Sándor Bőrgyár sztahanovistája azt indítványozta, hogy a szerkesztőség fordítson nagyobb figyelmet a gyárakban, üzemekben dolgozó nők szocialista munkaversenyére. Majd azt javasolta, hogy a szerkesztőség kezdeményezzen versenyt a levelezők között. Gáli Olga egészségügyi tanácsokat szeretne olvasni a lapban. Botos Zsuzsa háziasszony kifogásolta, hogy a lap nem tükrözi eléggé a háziasszonyok nőmozgalmi vonalon végzett munkáját. Nagy Irén rajoni nőbizottsági felelős megbírálta a szerkesztőséget azért, mert a levelezők sokszor későn kapnak választ beküldött írásaikra. Egyben javaslatot tett: a szerkesztőség falvakon is szervezzen találkozókat, hogy a dolgozó parasztasszonyok nagyobb számban mondhassák el a lappal kapcsolatos véleményüket. Domahidi Rebeka javasolta, hogy a lap közöljön konyhakertészeti tanácsokat. Gutfreund Éva a kultúra terén elmaradottabb asszonyok soraiban még fel-felbukkanó miszticizmus leküzdése érdekében javasolja, hogy a szerkesz város olvasóival főlég biztosítson helyet a lapban a tudományt népszerűsítő cikkek számára. A CSÍKSZEREDAI felszólalók közül Belák Ilona szintén a miszticizmus és a babonás felfogások elleni felvilágosító cikkeket sürgeti. Gál Mihály, a Csíkszeredai néptanács elnöke és Németh Anna hangsúlyozzák, hogy a lap pedagógiai rovatában közölt cikkeknek jó hasznát vették gyermekeik nevelésében. Szőcs Magdolna olyan konyhareceptek közlését kéri, amelyeknek alapján a háziasszonyok olcsón és könnyen készíthetnek el ételeket. Ugyanakkor azt is indítványozza, hogy a divatrovatban ruhaátalakításra alkalmas modelleket és gyermekruha-varráshoz szükséges mintarajzokat közöljön a lap. SEPSISZENTGYÖRGYÖN is figyelemreméltó hozzászólások hangzottak el. Székely Margit tanítónő kéri, hogy a lap következetesebben vonja be munkájába az értelmiségi nőket. Közöljön olyan cikkeket, amelyek hozzájárulnak a dolgozó értelmiségi nők és a munkásnők közötti kapcsolat elmélyítéséhez. Javasolja, hogy a szerkesztőség indítson vitát a szülők között a nevelési kérdésekről. Szükségesnek tartja az olyan cikkeket, amelyek a szülők és az iskola közötti kapcsolat kérdését fejtegetik. Végezetül felhívja a lap figyelmét az írástudatlanság leküzdéséért folyó harc jelentőségére. Szénási Mária orvosi rovat felállítását kéri. Csatlakozik ehhez a kérdéshez Gyárfás Mária is, aki egyben háztartási tanácsokat és házilag is elkészíthető ruhákhoz szükséges modelleket szeretne látni a lapban. Foris Anna uzeni kollektivista, Herman Ida, Schwartz B. Lujza és Nyilas János, a rajoni sajtóterjesztő központ instruktora, a lapterjesztés hiányosságait tették szóvá. Nyilas János bírálja a kolozsvári sajtóterjesztő központot, amely gyakran késéssel és hiányos csomagolásban küldi a lapot. Ugyanakkor a nőbizottságok tevékenyebb közreműködését kéri a lapterjesztésben. A felszólalások vázlatos ismertetéséből is kitűnik, hogy a szerkesztőség további munkájának megjavításához komoly segítséget kapott. De amikor a szerkesztőség örömmel és köszönettel fogadja az olvasóknak ezt a készséges támogatását, nem hallgathatja el a találkozók hiányosságait sem. Őszintén szólva, a szerkesztőség még több segítséget, még mélyrehatóbb elemzést várt volna. A felszólalók nem érintették például az egyes cikkeket, nem bírálták meg a közölt írások színvonalát. Nem szóltak hozzá a lap mezőgazdasági, kulturális és nőmozgalmi anyagához. Nem hangzott el bíráló megjegyzés, vagy javaslat a lap külalakjával, képanyagával kapcsolatban. A hozzászólásoknak ezek a hiányosságai arra utalnak, hogy olvasóink közül sokan még nem olvasnak elég elmélyülten, eléggé bíráló szemmel. Sokszor beérik azzal, hogy csak „belelapoznak“ és gyors ütemben átfutnak a lapon. A találkozókon a szerkesztőségnek és olvasóknak egyaránt tanulniok kell. A szerkesztőség azt tanulja, hogy jobb lapot csináljon, az olvasó pedig azt, hogy a lap rendszeresebb, türelmesebb olvasása révén minél több buzdítást, lelkesítést merítsen a szocializmus építéséhez szükséges harchoz. És éppen ezért az olvasónak egyre igényesebbnek kell lennie a lap munkájának elbírálásában. A három találkozón szerzett tapasztalatokat összegezve, a szerkesztőség a maga számára is levonta a tanulságokat. A szerkesztőség igyekszik rendre megvalósítani az olvasók észszerű, termékenyítő javaslatait. Már ebben a számunkban rövidebb és több levélnek adunk helyet. Erőfeszítéseket teszünk, hogy a beküldött levelekre késés nélkül válaszoljunk. Rendszeresen közlünk majd orvosi, háztartási, kertészeti tanácsokat. Megjavítjuk divatrovatunkat. Megfelelő teret biztosítunk a népszerű nyelven megírt tudományos cikkek számára. Pályázatot hirdetünk jó és könnyen elkészíthető ételreceptek beküldésére. Munkaközösséget alakítunk, amelynek feladata a termelésben elfoglalt nők és háziasszonyok számára tanácsot adni, hogy miként észszerűsítsék házimunkájukat. Állandó törekvésünk, hogy minél sokoldalúbban foglalkozzunk a dolgozó nők fontos problémáival. Üzemi munkásnőink, dolgozó parasztasszonyaink életéről jobban tájékoztatjuk majd olvasóinkat. Általában fontos feladatunknak tartjuk, hogy minél színvonalasabb cikk- és képanyaggal kopogtassunk be olvasóinkhoz. És végül eltökélt szándékunk, hogy levelezőinket és olvasóinkat minél gyakrabban hívjuk ilyen gyümölcsöző találkozókra. 1